Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-03 / 1261. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. április 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 • üne Year .......................$2.00 Félévre .......................... 100 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával._________________________________ ________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Sajtószabadság (gb.) Az Egyesült Államok nagy laptulajdonosai vádolják a kormányt, hogy el akarja törülni, vagy legalább is korlátozni akarja a sajtószabadságot. Erre a feljajdulásra a legnagyobb hirszolgáltató vállalat, az Associated Press ellen inditott por adót talkalmat, majd pedig azon intézkedés, amely megköveteli, hogy az újságok a papirhiány következtében tiz percenttel szállítsák le az oldalak számát. Miután azonban az újságoknak nem a hírekre, hanem a hirdetések közlésére szükségük van a nagy terjedelemre, ezt a követelést sajtószabadság elleni támadásnak minősitik. Szó sincs róla, hogy a kormány ezen intézkedései közül bármelyik is sértené a sajtószabadságot. És el sem képzelhető nagyobb farizeuskodás, mint midőn az amerikai nagy lapok sajtó- szabadságért kiabálnak. Azon lapok, amelyeknek minden sorát eladják a hirdetőknek, amelyeknek minden sora csak a profitot szolgálja. Nevetséges azt állítani, hogy Amerikában van sajtószabadság. Éppen olyan ez a sajtószabadság, mint például a termelési szabadság. Senki sem tiltja (békeidőket értve), hogy itt automobilokat gyártson akármelyik munkás is. A baj csak az, hogy az automobil gyártáshoz sok millió dollár kell. Éppen igy a lapvállalat is igen nagy vagyont képvisel. Az újságírás is átment azon a fejlődési folyamaton, mint a többi iparok. Kis üzletből nagy üzletté, nagy iparrá fejlődött. És mintahogy az úgynevezett kis “kakarucsok” (kis mesterek) nem sokat számítanak a kifejlett iparokban, úgy a kis lapok is ! teljesen elvesznek a nagy lapok mellett. Amennyiben a sajtósza- i badságról csak a közönség informálása és a közvélemény irányi-1 tása érdekében beszélhetünk, ebben a tekintetben a független kislapok oly jelentéktelenekké váltak, hogy itt sajtószadaságról nem beszélhetünk. A profit szolgálatában álló lapoknak a sajtószabadságért való kiabálása tehát nem egyéb, mint félrevezetés. Az elámitás korlátlan jogának a követelése. És mintahogyan az iparokban a termelés szabadságát a profit kiküszöbölése adhatja meg, a sajtószabadságot is csak akkor kapjuk vissza, ha az újságírásból is kiküszöböljük a nyerészet utáni hajszát. Mi úgy tartjuk, hogy az ipari termelésből csak akkor lehet a profitot kiküszöbölni, ha a termelést az ipari szervezetekben tömörült munkások veszik át. Ezt az elvet kell alkalmaznunk és sajtóra is. Sajtószabadságról majd csak akkor lehet beszélni, ha a sajtó tulajdonjogát és irányítását az újságírásban alkalmazott és ipari szervezetben tömörült munkások veszik át. De kell vetni őket. És ha a local unionok tisztviselői nem teljesítik az ily irányú eljárásokat, akkor az International fügessze fel őket állásaiktól. De még ennél is tovább megy, amikor bejelenti, hogy máris megfigyelés alatt tartanak egyes munkásokat, akiknek személyi vagy családi összeköttetéseik erre okot adtak. “Mindez igen. kis ár azért, hogy a munka kerekeit forgásban tartsuk” — irta a hivatalos értesítőben. Tobin ezen cikke és beszéde mutatja, hogy mire^képesek az amerikai reakciós szakszervezeti vezérek. Azt állítják, hogy ezt a győzelem érdekében teszik. A valóság azonban az, hogy a munkásokkal való kereskedés jogát védik és igyekeznek kiterjeszteni még nagyobb méretekben. Tobin és a hozzá hasonló szakszervezeti vezérek a munkások munkaerejének eladását éppen olyan tulajdonuknak tekintik, mint a nagytőkések a gyárakban felhalmozott gépeket. Azokkal csak akkor hagynak dolgozni, ha abból profitot kapnak. Tobinék is azt tartanák ideális állapotnak, ha a munkások csak úgy adhatnák el munkaerejüket, ha abból nekik is profit jut. És hogy ezt a profitot biztosítsák maguknak, képesek saját tagságuk érdekei ellen a munkáltatók javát szolgálni, holott az unionokat valójában a munkások alakították, növelték meg és tartsák fenn. íme ez tiszta példája annak, hogy az iparok fejlődésétől elmaradt szakszervezetek nem a munkások érdekeit védik, hanem egyenest kiszolgáltatják őket eilenefeleiknek a munkáltatóknak. "SEMLEGES" BLOKK Szakszervezeti alapon (gb.) D. J. Tobin, az AFL keretébe tartozó Teamsters’ Union elnöke Pittsburgh városban tartott beszédében megfenyegette azon munkásokat, akik nem viselkednek vak engedelmességgel az union tisztviselőknek. Tobin az union hivatalos kiadványában részletezi azt a tervet, amely szerinte ideális viszonyokat teremtene, ha nem is a munkások, de bizonyára a szakszervezeti vezéreknek. Tobin, aki még az AFL berkekben is mint a legreakciósabb ismeretes, azt ajánlja, hogy lokál unionok emeljenek panaszt az engedetlen munkások ellen, akik sztrájkba mennek, vagy bármily más utón is akadályozzák a munkát a hivatalos közegek engedelme nélkül. A vád alá fogott munkásokat, ha katonakötelesek, be kell hívni szolgálatra. Ha nem alkalmasak katonának, akkor börtönLONDON, márc. (ONA) — Tudósítónk arról értesül, hogy gróf Francisco Gomez Jordana spanyol külügyminiszter a semleges államok blokkjának megalakítására tett kísérletet, hogy “igyekezzék megőrizni az emberi civilizációból azt, ami még megmaradt a hadviselők táborain kívül.” Madrid ezzel az iáditványával a portugál, argentínai, svéd és a török kormányhoz fordult azzal, hogy e közös érdekű kérdésben cseréljék ki nézeteiket. E kísérletnek előjele volt Franco tábornok beszédének egy része a spanyol kortezben március 17-én, midőn ezt mondta: “Spanyolországnak szüksége lesz minden erejére és tekintélyére, mikor a jövő problémáival áll majd szemben, hogy hozzájárulhasson az európai józan ítélet érvényesüléséhez, ha majd a nyugodt gondolkodás felülkereke- dése a hadviselők számára reménytelj esebb látókört nyit meg.” A spanyol külügyminiszter indítványa egyelőre nem hivatalos jellegű és több semleges ország foglalkozik már vele. Arra az ellenvetésre, hogy a spanyol semlegesség éppen nem mintaszerű, a spanyol válasz úgy szólt, hogy egyes vezető spanyol egyéniségek túlságosan világos nácibarát nyilatkozatai csak magánvélemények, “me- lyeket az ibériai forró véralkat színez”. A spanyol külügyminiszter a dolgot állítólag úgy képzeli, hogy a semleges együttes fellépések könyebbé tennék semleges jogaik megvédését és [kötelességeik teljesítését a had- i viselőkkel szemben a háború ' folyamán és a béke visszatértekor. Az indítvány elfogadását nem tartják valószínűnek, márcsak a semlegesek viselkedésének különböző volta miatt is. Vannak olyan vélemények is, hogy ha az indítvány Madridból érkezik, akkor mögötte valami berlini szándék rejtőzik hogy micsoda, az ma még nem világos. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az pari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetet építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
