Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-03-27 / 1260. szám

JiCaí BÉRMUNKÁS 1943. március 27. Egy szabad világ tervezete Irta: Erdó'ssy Péter hogy a két jelentés hitelét rontsák. Nem lehet azonban tagadnunk az elvek helyessé­gét, amin alapulnak. Egyikük igy szól: “Volna munka min­denki számára és jóval maga­sabb jövedelmi szintet érhe­tünk el, különösen az alacso­nyabb jövedelmek csoportjá­ban. A Nemzeti Erők Tervező Bizottsága már többször meg­állapította az amerikai erőfor­rások gondos tanulmányozás alapján, hogy mindenkinek tel­jes munkálkodása és magas nemzeti jövedelmi szint, nélkü­lözhetetlen az amerikai célok elérésében, amire valamennyi­en törekszünk.” Amikor a Bérmunkás olva­sója végig olvasta a fenti cik­ket, abban sok olyan követelést vagy tervezetet talál, amelyet az IWW harminc esztendőnél hosszabb ideje hangoztat, mint a társadalmi berendezkedésnek szükséges megváltoztatását ah­hoz, hogy a népek kielégítése révén megelégedett, boldog em­beriség éljen nemcsak az Egye­sült Államok területén, de a földnek minden részében, ahol emberek élnek. De egy pillanatra se gondol­ja vagy higyje el az olvasó, hogy a lényeges pontokat, ame­lyek a kormány tervezetében felvannak sorolva, hogy azt a mai rendszer törvényhozása meg fogja valósítani. Nem. Azt illetve azokat csak a dolgozók, a munkásosztály szervezettsé­ge valósíthatja meg. Ezért nem szűnünk meg han­goztatni a munkásoknak, hogy szervezkedjenek olyan unió­ban, amely célkitűzésében nem a mai rendszert megjavítani, de az elavult módozatok helyett uj a termelésnek megfelelő tár­sadalmi berendezkedést akar megvalósítani az egész emberi­ség javára. Szerk. A nácik maguk látják el a titkos fegyvertárakat WASHINGTON, márc. hó — í Roosevelt elnök nemrég a Nem-1 zeti Erők Felhasználását Terve­ző Bizottság két jelentését küldte el a törvényhozó Kong­resszusnak. E jelentések vala­mennyiünk reményeit és érde­keit gyökeresen tárják fel úgy, hogy alapelveiket csak helyesel­ni lehet. Az elnök a jelentése­ket kísérőlevéllel küldte a kong­resszushoz és abban ezt mon­dotta: “Valamennyien egyek vagyunk a célban és elszántsá­gunkban, hogy a háború győ­zelmes befejezte után, munkát, tisztes és jogos elbánást, vala­mint szociális biztonságot kell nyújtanunk, mégpedig szilárd alapon, Amerika Egyesült Ál­lamai népének. Nem térhetünk meg a múltak igazságtalansá­gához, bizonytalan létéhez és folytonos aggódásához,' hanem haladnunk kell a cél felé, mit jövendőnk Ígér.” A két jelentés értelme és tar­talma oly mélyenjáró, hogy időbe fog tartani, mig egészen és általánosan megértik. Egy­szerű szavakba téve azonban az a lényegük, hogy megszabadul­junk a szükségtől és hiszen ez az, amit egyebek közt ettől a háborútól főként elvárunk. Hadd idézzük^ újra és újra azo­kat az uj “emberi jogokat” amikről ez a jelentés vallomást tesz. Alkotmányozza ez az üze­net, minden ember jogát és hozzáférését gazdasági, neve­lésbeli és művelődési lehetősé­gekhez és végül ez az, amit minden jószándéku ember kí­ván. Az üzenetnek kilenc pont­ja szól, igy: Jog a munkára. Jog a tisztes elbánásra Jog emberséges táplálkozás­ra, ruházkodásra, lakásra, or­vosi segélyre. Jog a nyugodt biztonságra öregségünkre, betegségben és munkanélküliségben. Jog, hogy szabad vállalkozás rendszerében élhessünk. Jog a szabadságra, szabad szóra. Jog a törvény előtt való egyenlőségre. Jog a tanulásra. Jog a pihenésre, szórakozás­ra, teljes életre. Nagy szó az, amit ez hirdet. De nagy háborúban is vagyunk benne és nagy célokért harco­lunk. A Nemzeti Erők Tervező Bizottságának két jelentése e célok felé mutat. Mindenek előtt, e két jelentés munkát, ke­nyérkeresetet Ígér minden ép­kézláb embernek. Ezt akarják elérni, mikor annyira kiterebé­lyesedő gazdálkodásról szólla- nak, hogy a nemzeti jövedelem elérje a száz vagy százhuszon­öt billió dollárt. A két jelentés az állam és a magánvállalkozás együttes közreműködését ajánl­ja az építkezés, szállítás, repü­lőközlekedés, kikötő-fejlesztés, olajvezetékek, villamossági te­lepek terén és ehhez hasonló dolgokban. Hogy biztositassék a tisztes és igazságos ebánás az embereknek, a két jelentés intézkedéseket javasol a gyár­iparos önkényuralma ellen és a kisvállalkozás támogatására. A munkásság jogát elismerik a kollektiv szerződésekre és a farmerekét, hogy megkapják a nekik kijáró részüket a kite­rebélyesedő gazdálkodásban, de elismerik annak hasznos voltát is, hogy a munkásságnak sza­va legyen a vállalkozások veze­tésében. A két jelentés főként abban különbözik az angol Beveridge jelentéstől, hogy a munkátlan- ság okait gyökerükben támad­ja meg. Viszontbiztosítási rend­szert javasolnak a munkátlan- ság, betegség és öregség eseté­re, csak úgy mint a Beveridge jelentés. A gondoskodásnak kétféle módját javasolja a mi két jelentésünk. A legtöbb bér­munkás számára szociális biz­tosítást kíván és az erre való pénzt a munkástól, munkaadó­tól és a kormánytól akarja sze­rezni. Olyanok számára azon­ban .akikről a társadalmi biz­tosítás terve nem gondoskod­hatnék kellőképpen, közellátás legyen és pedig ebben aztán ki­ki szüksége szerint részesed­jen. Az ilyen közellátás költsé­gét, állami és városi vagy köz­ségi adó alapok bocsátanák ren­delkezésre. A népnek jobb orvosi gon­doskodásra van szüksége. Ez kiderült akkor, amikor az első katonai szolgálatra behivottak negyven százalékát alkalmat­lannak találták katonai szolgá­latra. Hogy mibe kerül a nem­zetnek emberei gyenge egész­ségi állapota, azt láthatjuk ab­ból, hogy egyetlen napon átla­gosan — a háború előtt — 4 millió nem dolgozhatott, mert beteg volt. Ez tízezer millió dollár veszteséget tesz egy év­ben. A két jelentés az orvosi gondoskodás kiterjesztését kí­vánja, hogy ez az elvesztegeté- se a nemzeti jövedelemnek el­tűnjön vagy legalább csökken­jen. A két jelentés szerint a tanulást, mit ma a szegénység kürtit, ki kell terjeszteni min­den gyermek számára, kiskorá­tól ifjúságig. Minden fiatalem­ber kaphasson college művelt­séget, ha arra való. A katona­ságtól visszatérő, demobilizált katonák számára külön mester- ségi kiképzés álljon rendelkezé­sükre, ugyan igy oktatás a fel­nőttek számára. A két jelentés leginkább megnyugtató tartalma a ben­nük visszhangzó hit — gondo­san felhasznált és kifejtett sta­tisztikai adatokon alapuló hit — hogy a szükség nem végzete a mi korunk életének, hanem, hogy a mi hatalmunkban van, rajtunk múlik és bőséget te­remthetünk és abban részesít­hetünk mindenkit. Csakugyan, ez az amiben a mi mai társa­dalmunk civilizációja különbö­zik minden előbbenitől. Ez az a valóság, amit az emberek mind­máig nem fogtak fel kellőkép­pen. Pedig ezt kell jól eszünkbe vésni: első Ízben a történelem folyamán él az ember olyan világban, melyben sekinek sem kell szükséget szenvednie. Nem lehet itt a két jelentés 721 oldalát összefoglalni. Lesz ellenvetés bizonyára sok dolog­ban, amit javasolnak. Meg is fogják kísérelni bizonyára azt, LONDON, márc. (ONA) — A Harcos Francia, meg a belga kormánykörökhöz érkező hírek szerint a földalatti mozgalmak­nak egyre több fegyver áll ren­delkezésére és ami a legérdeke­sebb a náciellenes fegyvereket, nagyrészét a nácik maguk szol­gáltatják, mégpedig pénz fe­jében Brüsszel egyik fő útvo­nalán a minap hatalmas robba­nás történt és sok emberélet esett áldozatul. A robbanástól egy nagy titkos fegyver és mu- nicióraktár röpült a levegőbe. A földalatti hazafias mozgal­maknak Franciaországban és Belgiumban egyre növekvő fegyvermennyiségek állnak a rendelkezésükre. Ez a jelenség i rendkívül nyugtalanítja a né­meteket. Nemrég a franciaor­szági német hatóságok meguk beismerték, hogy virágzó fegy­verkereskedés és csempészés folyik országszerte. A fegyve­rek vagy a megszállt országok katonaságának lerakott fegy­verei, vagy pedig a gestapo raktáraiból lopkodják, igen so­kat azonban pénzen vásárolnak német katonáktól, sőt tisztek­től. Franciaországban sok né­met tiszt és katona ül a bör­tönökben azzal a váddal, hogy a német hadsereg fegyvereit adták el a felkelőknek. Helyi rendőrségeket a németek azzal vádolják, hogy behunyják a szemüket, mikor előttük folyik a fegyverkereskedés és csem­pészet. Több helyütt a felkelők számára szánt fegyvereket né­met katonai teherautókon szál­lították. Mindenfelé akadnak rá titkos fegyverraktárakra, néha a legváratlanabb helyeken is, épületekben, ahol nácik van­nak elszállásolva, vagy azok közvetlen közelében, nyilvános parkokban. Sokszor légitáma­dásokban elpusztult, elhagyott romok, vagy erdő mélye rejte­geti a felkelőknek szánt fegy­vereket. A németek attól tar­tanak, hogy ha szövetséges tá­madás következik Európa part­ján, ezek az elrejtett fegyverek mind ellenük fognak fordulni, de nem bírnak a fegyvergyüj- tés ellen tenni semmit, mert az országokban mindenki titkon támogatja a fegyvergyüjtést. MEGKOSZORÚZTÁK MARX KÁROLY SÍRJÁT LONDON, március — A tu­dományos szociálizmus “atyjá­nak” Marx Károlynak High- gate temetőben lévő sírjára ko­szorúkat helyeztek halálának hatvanadik évfordulója alkal­mából. A sir koszorúzásnál számos szakszervezet és szociálista tár­sulat képviseltette magát. A szónokok nagy változásokat jó­soltak a háború utáni időkre, I amiket mint Marx Károly mun­kája eredményét ismertették. Az egyik szónok a 84 éves Will Thorne volt, aki az angol par­lament legidősebb tagja. ÉLEMISZERT KÜLDENEK A MAGYAR KÉNYSZER- MUNKÁSOKNAK WASHINGTON — A nácik mostanában “Munkásoknak sze- retetcsomagot’ ’ akciót kezdtek, hogy ne nekik kelljen ellátniok a Németországban dolgozó ide­gen munkásokat. Felszólították a megszállt és a szolga-orszá­gokból való munkások család­jait, küldjenek a fiaiknak élel­miszer csomagokat Németor­szágba. A náci ’’Donau” rádió mostanában Magyarországhoz fordult ezzel a kéréssel és érte­sítette a németeknél kényszer- munkán lévő magyarok család­jait, hogy a nácik havonként egy kilogrammos csomagokat engedélyeznek a kényszermun­kások számára. E csomagok­ban lehet gyümölcs, főzelék, bor és halnemü. A kényszer- munkások már eddig is kap­nak hivatalból rendszeres éle­lem pótlékot hazulról, a szűkö­sen mért náci adagokon kívül. E családi küldemények azonban e pótlékon kívül engedélyeztet­nek. Az egész élelmiszerküldő akciót a nácik ellenőrizte buda­pesti Munkaügyi Hivatal bo­nyolítja le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom