Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-03-27 / 1260. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. március 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 i/ne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A Bérmunkásért A Bérmunkás előfizetési dija oly csekély, hogy abból egész esztendőben újságot kiadni nem lehetne. Mégis a múlt év szeptemberében megtartott országos értekezlet úgy határozott, hogy a Bérmunkás ne kövesse abban sem a polgári újságokat, hogy a megszokott előfizetési árat felemelje. Félesztendővel e határozat után megállapíthatjuk, hogy mindazoknak az érvelése, akik az előfizetés emelése ellen beszéltek helyes volt, mert a Bérmunkás olvasó tábora minden kötelezettség nélkül is ha módjában van, hozzájárul a lapnak a megnövekedett előállítása költségéhez. Nagy ritkán jön levél, amely csak az előfizetési összeget tartalmazza. 50 cent, dollár és nagyobb összeget csatol még legtöbb olvasója a Bérmunkásnak a lap kiadási költségeihez. A Bérmunkás lapbizottsága, valamint a Bérmunkás cikkeit megíró gárda ebből azt is tudomásul veszi, hogy írásaikkal, az amerikai és világeseményeket tárgyaló és ismertető cikkeikkel ez az áldozatkész olvasó tábor meg van elégedve és azt várja is hétről-hétre a Bérmunkáson keresztül. Akik a lap körül dolgoztak évtizedeken keresztül nem is tudnak róla, hogy valaha is a Bérmunkás adósság mentes lett volna. Ma az. Nem tartozunk sem a nyomdának, sem másnak, de azért áldozatkész Munkástársnőink révén most is akció folyik a Bérmunkás alapjának az erősítésére. Mindezeknek az itteni elmodására az adott okot, hogy a Bérmunkás cimszalagját átnézve, úgy találjuk, hogy ezt az alapot még szilárdabbá tehetnénk azáltal is, ha minden olvasónk az előfizetését beküidené abban a hónapban, amely a lapot csomagoló papiroson előfizetés lejártának fel van tüntetve. Legtöbb olvasó ahhoz volt szokva, hogy a Bérmunkás lapkezelője felkeresi az előfizetés megújítása végett, amit most csak kevés helyen tudunk megtenni. Ezért arra kérjük e helyen is a Bérmunkás olvasóit, hogy NE VÁRJÁK a lepkezelőt, de hátralékukat és előfizetésüket önmaguk küldjék be a Bérmunkásban mindig megtalálható címen. Ne legyen most hátralékos senki, aki lapjáért meg tud fizetni. Csak az Ipari Demokrácia mennyire hallatszik a mostani nagy világdübörgésben. És mindezek dacára merjük állítani, hogy a háború utáni uj társadalmi rend, végleges kialakulásában csak az I.W.W. által hirdetett IPARI DEMOKRÁCIA LEHET. Az emberi civilizáció haladását a szerszámok fejlődése mutatja. Minél tökéletesebbek a szerszámok, annál könnyebb és nagyobb mennyiségben tudjuk előállítani az élethez szükséges javakat. Az az csak tudnánk előállítani, ha a szerszámokkal akkor és úgy dolgozhatnánk, mint azt a szükséglet megkívánja. A jelen termelési rendszerben azonban ezen eszközök magán emberek tulajdonát képezik és a munkások csak akkor használhatják, ha a tulajdonosoknak profitot tudnak azokkal szerezni. Az országhatárokra, ezen termelőeszközök tulajdonosainak van szükségük, mert igy könnyebben kizsákmányolhatják saját nemzetiségű munkásosztályaikat és egyben az egymás elleni uszítással féken tartják őket. De a modern közlekedési eszközök (automobil, repülőgép és rádió) használatát nagymértékben akadályozzák a politikai országhatárok, igy pusztulni fognak. De éppen igy eredménytelenül fog kiégni az amerikai kapzsi tőkések jelenlegi harcias erőlködése is, amelynek célja a régi rendszer visszaállítása, amelynél milliók éheztek gazdagság közepette. A mai jelek szerint a háború után közvetlenül, legalább is Angliában és az Egyesült Államokban, a társadalmi biztosításokkal korlátolt tőkés termelési rendszer nyer teret. Ezen jelek azonban arra is mutatnak, hogy az a korszak nem lesz hosszú életű. Nem lessz hosszú életű, mert nem szabadítja fel a termelőeszközöket és igy minden erőlködés dacára megint csak odajut ahol nem fogja tudni előállítani az élethez szükséges javakat és kényelmi eszközöket oly mennyiségben, mint azt napjainkban megkívánjuk. Nincs más ut, mint a termelőeszközök felszabadítása. Az Industrial Workers of the World szervezet által hirdetett forra- dami ipari unionizmus éppen erre mutatja az utat, mert ipari szervezetekben tömöritett munkásság át tudja venni a termelést és irányíthatja azt a profit kizárásával, vagyis a szükségletek ellátására. Az ily termelési rendszernek nincs szüksége politikai országhatárokra. A politikai törvényhozó testületek helyeit az ipari tanácsok foglalják el, amelyek majd azon tanakodnak, hogy az egyik terület lakosságának mennyi élelemre, ruhára, nevelésre, szórakozásra, stb. van szüksége, miként lehet ezt leggazdaságosabban megtermelni, miként lehet a szomszédos területekkel a termelés fokozására kooperálni, stb. Az ily rendszer természetesen kiküszöböli a kizsákmányoló- kat, akik a termelést egyes esetekben túlságosan felcsigázzák és terhessé teszik, máskor pedig teljesen megakadályozzák. így az ipari demokráciában megszűnnek a jelenlegi gyorsütemü termelés és ipari pangás ciklusai. A kizsákmányolás megszűnte egyben szükségtelenné teszi a “korlátozó” bürokráciát is, amelynek tagjait felszívják az ipari szervezetek és korlátozás helyett segítik a termelést. Tudjuk nagyon jól, hogy az IPARI DEMOKRÁCIA nagyon gyökeres változást jelent. A termelési rendszerben beálló ily nagy változást ma sokan még elképzelni sem tudják. De a társadalmi rendszereket tanulmányozók, figyelők jól tudják, hogy ez a változás rohamlépésekben közeledik. ELVINYILATKOZAT (gb.) Az Egyesült Nemzetek háborús szerencse csillagának emelkedésével arányosan mind sűrűbben halljuk, hogy készülődni kell a “béke megnyerésére”, a háború utáni korszak uj társadalmi rendjének megalakítására. Sőt mi több, ez a készülődés már megkezdődött. Ennek a készülődésnek a része az a szívós harc, amit a németek által megszállt országok a régi országhatáraik visszaállításáért, kibővítéséért folytatnak. Más szóval azon országok uralkodó osztályai a kooperáció helyett továbbra is fenn akarják tartani a nemzeti sovinizmusra épített nemzetek közötti versengést. Ugyancsak ide kell számítanunk az amerikai tőkés osztálynak miilitáns fellépését, amellyel a mai korlátlan profitot hozó termelési rendszert akarják biztosítani a háború utáni időkre is. És végre ilyen készülődés a liberális elemek azon törekvése, amellyel a mai magán, vagyis profitért való termelési rendszert bizonyos korlátozásokkal akarják a háború utáni időkben tovább folytatni. Ennek a törekvésnek a kifejezője az angol Bevridge és az amerikai National Resources Planning Board által ajánlott “a bölcsőtől a koporsóig” szóló biztosítási tervek. Nem vagyunk önámítók, nagyon jól tudjuk, hogy az Industrial Workers of the World igen kis szervezet még itt, az Egyesült Államokban is, tudjuk tehát, hogy agitáló képességünk mennyire korlátolt és hogy az ilyen kis szervezetnek szava A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a2 egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL" A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
