Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-09-12 / 1232. szám
1942 szeptember 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN A műhelyben reggelenként, nem sokkal a munka megkezdése után, csaknem minden nap átszól hozzám valamelyik szomszéd, hogy jó munkám van-e? Nem azért, mintha már any- nyira megkedveltek volna, hogy nagyon érdekelné őket, miszerint könnyen dolgozom-e vagy pedig nagy erőlködéssel és ebben az esetben talán segítségemre sietnek majd. Szó sincs róla, a jó munka utáni érdeklődésnek egészen más háttere van. De sietek mindjárt annak a bejelentésével, hogy nemcsak tőlem kérdezik, hogy jó munkán dolgozom-e, hanem másoktól is. Sőt bevallom, már engem is megszállt a jó munka utáni érdeklődés vágya és én is éppen úgy, mint a többiek, körüljárom a szomszédokat és ha olyan munkát látok, amelyet még nem ismerek, jobban mondva amelyen még nem dolgoztam, hát bizony én is megkérdezem a szaktársat, hogy jo munkája van-e? Eleinte, amikor ezt a jó munka utáni kérdezősködést hallottam, hát mindig eszembe jutott a magyar paraszt, akinek hosz- szadalmas köszönésében mindig benne volt a jó munka kérés is. Emlékszem például, hogy aki az uzsonnázó arató munkások mellett ment el, az igy köszönt: “Adjon Isten jó napot, jó étvágyat az uzsonnához, jó szalonnát meg jó pálinkát az átvágyhoz, erőt, egészséget meg jó munkát!” Ez a városi nép azonban már nem olyan bőbeszédű és a jó munka után sem azért érdeklődik, mert azt másnak kívánná, hanem inkább azért, mert saját maga részére szeretné lefoglalni. Mindezeből világos, hogy az olyan gyárakban, mint a miénk is, vannak jó munkák, tehát vannak rossz munkák is. gos Értekezlettől $1120.45-t készpénzzel indul el az évi munkája végzésére, még nagyobb támogatást fog kapni a magyar munkásoktól. Hering gyülésvezető munkástárs lelkes szavakban mond köszönetét a delegátusoknak a végzett munkájukért, a szakácsnőknek a kitűnő ellátásért, akik Bercsa, Kollár, Molnár és Danka munkástársnők voltak. Hering munkástárs felszólítására a delegátusok és a jelenlevő hallgatóság $44.50-el járult hozzá a clevelandiak kiadásához. Majd berekeszti az értekezlet tanácskozását. Nagy érdeklődés és izgalom mellett lett ezután megejtve az országos sorsolás. Kollár József, Székely Sándor, jegyzők. j A laikus ember előtt ez egéj szén természetesnek látszik és úgy képzeli, hogy az egyik munkához nagyobb erő kifejtés kell, mint a másikhoz, ennélfogva az első munka nehezebb, tehát rosszabb munka. Ami viszont azt jelentené, hogy amelyik munkát csak igen kevés fizikai megerőltetéssel, avagy kevés szellemi energia feláldozásával lehet elvégezni, az a jó munka. MELYYIK A Jó MUNKA Ez a laikus barátunk most igazán laikus és éppen azért nagy tévedésben van. A munka jóságát az szabja meg, hogy mennyi külön keresetet, bonuszt lehet vele keresni. Ez az egyetlen faktor a mérvadó, a többi mit sem számit. Nem számit már csak azért sem, mert a szükséges szellemi vagy fizikai erő a különböző munkáknál csaknem azonos. Olyan helyeken, ahol csak napi, vagy hetibérért dolgoznak, a munkások nem érdeklődnek annyira a jó, avagy rossz munka után. Ott a fő az, hogy mennyi órát dolgoznak. Tapasztalatból mondhatom, hogy a legtöbb munkás szó nél■ kül elvégzi a rábízott munkát. 1 Hetibér esetén a legtöbbje nem törődik azzal, hogy melyik ■ munkadarabot kapja, avagy melyik gépre teszik, — föltéve, hogy a rendes, megszokott 1 munkáról van szó. De egészen ■ más az eset az olyan gyárakban, ahol darabszámra dolgoznak a munkások. A darabszámú munkánál sem aadrt válogatnak, mintha az egyik vagy a másik munka elvégzésében isteni élvezetet találnának, mig némelyik beteggé tenné őket, hanem csupán azért, mert egyikkel jobban lehet keresni mint a másikkal, így egészen természetes, hogy minden munkás azt az “egyiket” akarja, amelyikkel többet lehet keresni. A darabszámú munkánál a bószok rendesen kiválasztják a legügyesebb munkást s megfigyelik, hogy ez az átlagosnál ügyesebb és gyorsabb munkás hány darabot készít el óránként, vagy naponként és a fizetést akként szabják meg. És ha még ebben az esetben is sokat keresnének a munkások, hát levágják az egységnek az árát. A darabszámú munka a kizsákmányolás oly borzalmas fokához vezetett, hogy a legtöbb union alapszabályaiba vette a darabszámú munka elleni küzdelmet és a szervezett műhelyekből már mindenünnen kiküszöbölték. Azt mondják, hogy nincsen olyan törvény, amelyen egy ügyes fiskális ki ne tudna fogni. És ugylátszik, hogy nincsenek olyan union szabályok sem, amelyeket a bószok és a szakszervezeti vezérek ki ne tudnának játszani, mert én úgy látom, hogy a bonusz rendszer, amit ma csaknem minden nagyobb gyárban alkalmaznak, nem egyéb módosított darabszámú munkánál. A BÓNUSZ RENDSZER ÁTKAI A hadiipar produkciós gyáraiban átalánossá lett a bonusz rendszer, mert azt hiszik, hogy igy a munkások többet termelnek. A tökéletes munkafelosztás következtében a munka valójában csak gép-etetéssé lett. Befogjuk a munkadarabot a gépbe, amely elvégez rajta egy- vagy két vágást, fúrást, vagy gyalulást, — “operációt” szakmai nyelven mondva, — aztán kivesszük és helyébe tesszük a másik, hasonló darabot. Van olyan munka, amelynél ez az egész operáció nem igen tart tovább, mint itt leírtam. Természetesen vannak olyanok is, amelyeknél az operáció ideje hosszabb. És fontos az is, hogy mennyi darab van abból a bizonyos munkából, mert a gép beállítása az első darabhoz rendesen jelentékeny időt vesz igénybe. Mármost valahányszor egy uj munkadarab kerül a műhelybe, akkor a “Time Study Man” megállapítja, hogy az operáció elvégzésére mennyi idő kell, amit rendesen az óra ezred részeivel jelez. Ha tehát egy ilyen operáció elvégzésére például 0.125 (125 ezred) óra kell, akkor abból egy óra alatt 8 darabot kell készíteni, mert egy órában a 125 ezred nyolcszor található. A bonusz rendszer szerint ennél a munkánál a munkásnak az órabérért nyolc darabot kell készíteni és külön fizetést kap a nyolc darabon felüliekért. Ennek az úgynevezett idő egységnek a megállapítása szabja meg, hogy vájjon a munka jó-e avagy rossz? De az is világos, hogy az időegység megállapítása függ a Time Study Man jóindulatától, függ attól, akivel dolgoztat, amikor az egységet megállapítja. És függ attól, hogy minden további körülmények ugyan- azok-e akkor is, amikor a munkán valóban dolgoznak, mint voltak az egység megállapításánál. Mert sok esetben például az egységet gyorsabb menetű gépen állapítják meg, mint amilyen gépre teszik produkcióra. Máskor az anyag is cserélődik. Az egységet mondjuk nem olyan kemény acélon vették fel. Máskor megint a vágó eszközök lesznek életlenek, stb. Szóval számtalan ok van, ami még az esetleg eredeti jó munkát is rossz munkává teszi. Innen van az állandó kérdezőskö- dés. Az tény, hogy a munkák között a bonusz eshetőséget nézve igen nagy a különbség. Éppen azért igen sok helyen a foremanok visszaélnek ezzel a dologgal és vagy a kedveltebb munkásaiknak adják a jó munkát, vagy pedig sápot húznak nak érte, amit itt “graft”-nek neveznek. IGAZSÁGTALANUL JUTALMAZ Abban a csoportban, ahol én dolgozom, nem mondhatnám, hogy bármi ilyesmi is volna. Lehetőleg arányosan osztják be a munkát, mindenkinek jut rossz is meg rosszabb is. De hallom más gyárakban dolgozó munkásoktól, hogy a bonusz rendszer milyen veszekedésekre és egymás iránti gyűlölködésre vezet. Nekem, aki “morális” szempontból is vizsgálom a dolgokat, az tűnik fel leginkább, hogy az átlagos munkást az ilyen rendszernél nem maga a munka, hanem csak a bónusz érdekli. Nem azt nézi, hogy a társadalom részére csinál-e valami hasznosat, hanem csak azt, hogy melyik munkánál mit lehet keresni. A bónusz rendszernél a legtöbb gyárban a fizetés arányában adják a bonuszt is. Tegyük fel, hogy egy munkából 40 darabot kell csinálni óránként, de a munkás 50 darabot készített, akkor 25 százalékkal termelt többet és igy órabérének 25 százalékát kapja bónusz gyanánt. Ha az a munkás, mondjuk 80 cent órabérért dolgozott, akkor a bónusz 20 centet tesz ki, ellenben ha az órabére csak 68 cent, akkor a bónusz csak 17 cent. így az első munkás egy dollárt, a második pedig csak 85 centet kap teljesen azonos munkáért. Ez a munkások közötti ellenségeskedésre vezet. Viszont ha a munkás szerencsés és jó munkát kap, akkor többet keres, ha mindjárt lustálkodik is, ellenben annak, akinek rossz munka jutott, nem tud keresni, akármennyire iparkodik is. így a bónusz rendszer nem azt jutalmazza, aki igazán megérdemelné, hanem azt, akinek szerencséje van, vagy aki behízelegte magát a foremannak, avagy aki bűnös módon megvesztegetéshez folyamodik. A bónusz rendszer tehát magában hordja az ily erkölcstelen eljárás csiráit. És végre, amit ugyan legutoljára említek, de azért a legfontosabb, a bónusz rendszernél a munkások vigyáznak, nehogy elrontsák a jó munkát, mert ha túl sokat termelnek, akkor levágják az egységet. így a bónusz rendszer nem hogy emelné a termelést, de igen sok esetben egyenesen korlátozza. Bizonyára vannak olyanok, akik a bónusz rendszerről még sok más káros tulajdonságot is fel tudnának sorolni, de az itt elmondottak is eléggé bizonyítják, hogy ennek a rendszernek is követni kell az elődjét, a darabszámú munkát, — a feledés homályába. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése-------(gb) ROVATA-------Jó MUNKÁT KERESÜNK
