Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-09-05 / 1231. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1942 SZEPT. 5. NUMBER 1231 SZÁM Döntés előtt a Bishop, Cal. bányászok hová tartozása A NATIONAL LABOR RELATION BOARD SZAVAZÁST RENDELT EL A U. S. VANADIUM CORPORATION MUNKÁSAI RÉSZÉRE. AZ IWW BIZTOSRA VESZI A GYŐZELMET. A bér, ár és a profit Bishop, Cal., augusztus hó — E hó 20-án a National Labor Relation Board meghozta a régvárt döntést, amely szerint a U. S. Vanadium Company munkásainak szavazni kell, hogy akarnak-e uniót és ha igen, melyik uniónba akarnak szervezkedni. A döntés értelmében a szavazást szeptember 20-ig meg kell tartani. A Board végzése szerint a munkásokat két csoportba osztották. Az egyik csoport, amelyhez" körülbelül 75 munkás tartozik, arra fog szavazni, hogy vájjon az IWW-ban akarnak-e szervezkedni, avagy csatlakozni akarnak az AFL- hez tartozó International Union of Operating Engineers 12- es számú lokáljához. A nagyobbik csoport körülbelül 450 ember csak arra szavaz, hogy akarnak-e uniót, /agy sem, mert ha akarnak, akkor ez az unión csak az IWW Metal, Mine Workers Industrial Union No. 210 lehet, amennyiben csak ez a szervezet kérte a szavazást. Midőn az IWW delegátusai meg kezdték Bishop fémbányászainak a szervezését, más unióról egyáltalán nem volt szó a munkások között. A múlt március havában, amikor az IWW- hez csatlakozott munkások szavazást kértek a National Labor Relation Boardtól, az AFL is jelentkezett, azt állitván, hogy bizonyos szakmunkások hozzájuk csatlakoztak. Az IWW 210-es ipari szervezete március 12-én intézett beadványt a Labor Boardhoz, kérve a szavazás elrendelését. A munkáltatók azonban ellenfolyamodványt adtak be, kérve a munkások kérelmének elutasítását. Ugyanakkor megjelentek az AFL ügynökei is, akik eddig semmit sem tudtak e munkatelep létezéséről. így a jelek szerint az AFL a munkáltatók ösztönzésére jelentkezett. Az IWW tagjai természetesen csak EGY ŰNIONBA akarják szervezni az összes munkásokat és nem szétdaraboltan aszerint, hogy milyen munkakört töltenek be ugyanazon bányatelepen. így ugyanazon EGY NAGY UNIONBAN szervezték nemcsak a tényleges bányászokat, hanem a fűtőket, gépészeket, sőt a szakácsokat meg a pincéreket és mindenféle más munkásokat is, akik a U. S. Vanadium Corporation szolgálatában állnak. A bószok- nak természetesen nem tetszik az ilyen szervezkedés és ha már muszáj nekik elismerni valamilyen szervezetet, hát jobban szeretnék azt a uniont, amelyben a munkások több egymástól független csoportra oszlanak és bérharcok esetén nemhogy egymást támogatnák, hanem éppen ellenkezőleg, segítenék egyik csoporttal leveretni a másik csoport harcait. A bishopi munkások azonban jól látják a helyzetet és munkástársaink biztosra veszik, hogy óriási többséggel fognak szavazni az IWW szervezetre. (K-E) A mai társadalom legnagyobb problémája, hajtóereje a profit, amely a munkás által termelt értékekből adódik olyan formán, hogy a termelt árucikkek értékének egy részét a termelő eszközök tulajdonosa elveszi a termelést végző munkástól és azt magának tartja meg. Minden olyan kísérletét a munkásnak, amely'a termelt cikk értékéből többet akar magának juttatni azt a profit elleni merényletnek tartja és ha a munkás szervezeti ereje elől kénytelen a tőkés meghátrálni és az értéktöbbletből valamennyivel többet adni, úgy azt az áruk árának az emelésével igyekszik behozni, mert a bankok révén ők uralják a piacokat is. A munkásság a kormányzat segítségével — Wágner törvény amely védi a szervezkedési jogot és kötelezi a tőkét a szervezettel való tárgyalásra a bér a munkaidő szabályozására stb. — erősebben szervezkedett meg és nagyobb előnyöket csikart ki, ez kiváltotta a munkaadók ellenállását, ismételten hatalmas kampányokat kezdett ezeknek a törvényeknek a megsemmisítésére, erre a kampányra mozgósította az egész propaganda szervezetét a sajtót, a rádiót, a “tudósait’^, akik kimutatták, hogy a háború megnyerésének az előfeltétele a tul- órabérek eltörlése, a munkaidő korlátozásának a megszüntetése, a sztrájkoknak a betiltása a háború idejére, amelyet azután meg lehetett volna tartani továbbra is, ha a munkás szervezettségét alaposan meg gyöngítették volna. Ez a kampány különböző erők ellentállásán megbukott és most folyik egy uj kompány hatalmas erővel, amely a bérek és az árak befagyasztását követeli a háború idejére, erről a kérdésről és a jelek szerint a munkásra nem kedvezően fog nyilatkozni az elnök is Labor Day alkalmával. Nagyon fontos az, hogy a munkásosztály ismerje meg ezt a kérdést, amely ma megint hamis vágányon áll, mert ez a fagyasztás nem azt jelenti, hogy a munkás életnívója stan- dardizálódna, az az egyforma nívón maradna, mint ezt a lapok hirdetik. Először is az árak ebben az évben hatalmas mértékben emelkedtek, hivatalos megállapítás szerint 18-20 százalékkal, mig a háziasszonyok jól tudják, hogy az emelkedések sokkal nagyobbak voltak, de a bérek a munkásság nagy tömegeinél nem emelkedtek megközelítőleg sem hasonló arányban. A nagy munkásszervezetek, acél, bánya, autó és általában a hadi iparban szerződésekkel szabályozták a béreket, amelynek a viszonyokhoz -való emelését a War Labor Board utján próbálták elérni, hogy a termelést sztrájkokkal ne akadályozzák. A Labor Board például az acélmunkás szervezetek által januárban kért béremelésekben csak augusztusban hozott döntést és csak felét ítélte meg a januári követeléseknek, nem veszi fegyelembe az azóta történt áremelkedéseket. Többé- kevésbbé ez áll az egész munkásosztályra, fokozott mértékben a szervezetlen munkásokra, de ehhez jönnek még a folytonosan emelkedő adók. A most tárgyalás alatt levő adótörvények kétségtelenül súlyosan fogják érinteni a munkásosztályt is úgy, hogy ' a bérek megfagyasztása, ha ez az árucikkel együtt is történik a munkásosztály életnívójának a süllyedését jelentené, amelyet nem ellensúlyoz a tulórabérekkel keresett többlet, amely megerőltetés, nagyobb és jobb élelmezést kíván, hogy a munkaerő termelőképes állapotban maradhasson. Mi a legélesebben ellenezzük a munkás azon jogának a korlátozását, hogy a munkaerejét a lehető legnagyobb áron adhassa el, de tudjuk azt, hogy a helytelen szervezkedési módja miatt nincs lehetősége azt megakadályozni, de módja volna arra, hogy kiharcolja azt, hogy ha a munkás lemond a háború idejére arról, hogy az életnívóját emelje, ezzel szemben, egy általános kötelező béremelést kapjon az árak megfagyasztása után, amely árak megfagyasztása visszamenőleg .történjen, mert az utolsó hetekben a megfagyasztásra való tekintettel ugrásszerű áremelések történtek. Egyben biztosítékot kell kapnia arra is, hogy a bérek aszerint emelkednek, ahogy a megterheltetések emelkednek vagyis az életstandardjának a sülyedése megakadá- lyoztassék. De minden ilyen korlátozást meg kell előznie a profit korlátozásának. Erkölcstelenség volna az, hogy amig a munkás — legfőbb érték — jövedelme korlátozva legyen, addig a tőke korlátlan profitot és jövedelmet érhessen el. Minden korlátozását a munkabéreknek meg kell, hogy előzze egy törvény, amely szigorúan maximálja azt a jövedelmet, amelyet a tőkés A magyar nyelvű ipari unionisták és a Bérmunkás olvasók az egész országból képviselve, 1942 szeptember 6-án, (Labor Day előtti napon) ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Clevelandon, 11306 Buckeye Roadon, ahol a mozgalom, de különösen a Bérmunkás még szélesebb körben való terjesztését beszéljük meg. A világesemények kapcsán nagy szükség van arra, hogy a munkásosztály tisztánlátását a Bérmunkással elősegítsük. Ennek a sikeréhez az értekezletre meghívjuk lapunk minden olvasóját. A BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA.
