Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-08-22 / 1229. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 augusztus 22. FERDESÉGEK Igen, egy madárról irok egy megtörtént dolgot, amelyet követésre ajánlok azoknak a sok anyáknak. Egy régi olvasónk beszélte el a következő történetet. Egy olyan olvasónk aki szintén követésre méltó. Nem Nem beszéli jól, csak úgy törve a magyar nyelvet, de a beszédje tökéletes munkás igazság. “Óhazában” születetett de abban a tört magyarságban sok szociális .érzet, forradalmi elszántság, munkás őszinteség, osztályérzet és embertársainak szeretete van, Hej de sok mellverő forradalmárt tesz megszégyenítővé. Nem a nyilvánosság embere, hanem az otthon, olyan "házőrzője. Csak a sorok Íróján keresztül kapcsolódik össze a mozgalommal. Én szoktam időközönként felkeresni. Ha házuk közelségébe érek, szokta a neje mondani az anyanyelvén: “evő dojde násá sztára.” (ott jön az öregünk) Egy proletár asszony, akinek minden szava gyújt és tüzel. Hej de volna hamar más világ ha több Klokitzné volna a világon. A segélymunka és legtöbbször a semmilyen munkának eszi a keserű kenyerét. Egy proletárasszony, aki nem egyszer, de többször adta a kenyérrevalóját előfizetésre. Mert szerinte a lap nem szűnhet meg, mert ha megszűnik ki tanítja meg a munkásokat arra, hogy az uj világért, hogy harcoljanak. E drágasági pótlékra az utolsó dollárt adta “Jós imám jetán dollár” (van még egy dollár). Ilyen előfizetőink is vannak, a baj az, hogy kevesen. Egy madárról akarok Írni és avval kezdem meg ,hogy egy forradalmár családról irok életrajzot. Úgy történt az elbeszélő udvarán madár féskelt a fán. A fiókák talán rakoncátlankod- tak, vagy talán nem fértek meg egymással. De akárhogy is történt az egyik fiók elhagyta a családi fészket és a házkörüli virág bokrokba keresett menedéket. És itt kezdődik a tragédia. A madár szülő sóvárgott, kesergett a fiók sorsán hívta vissza a szülői fészekbe. Az elbeszélő világ-öntözés közben bukkant a kis szökevényre. A fiók menekülés közben került ki a tisztásra. A madár szülő megpillantotta a fiokot és tartva attól, hogy bántódás éri, ostrom alá vették az elbeszélő munkástársat és nejét. A harcból a munkástárs és neje sebesülten került ki. A szomszéd macska győzött. A madár szülők három nap és három éjjel ostrom alatt tartották a házat a fiók elvesztéséért. Mondta is a munkástársnő, csak az anyák verekednének igy a gyermekükért, mint ezek a madarak. Nem volna akkor háború. Egy madár szülő három napig harcol egy fiókáért, mert a fajszeretetet nem ölték ki a “neveléssel”. A madár világban nincsennek véleményeket, nézeteket formáló egyetemek. És nincsen életforma meghatározó osztálykülömbözet. A madár világban a vágyakat, érzelmeket a fajtája iránt nem váltják fel hazaszeretet, zászlóhüség és osztály törvény szeretetté. A madár világban a szülő szabad folyást engedhet az érzelmeinek, ndm bélyegzi meg hazafi- atlansággal. A madár világban minden tevékenység a fajfen- tartásért folyik, nem pedig a kiirtásért. A madár világban nem rabja seki a saját fajának, ők csak a természetnek rabjai és nem a gépnek és érdekcsoportnak, mint az ember világában. Ott nem készítenek a fajokat kiirtó gépeket, hanem csak életszükségleteket és arról is a természet gondoskodik. Milyen más világ! Nem volna illő, hogy ha már madárról irok, hogy a saját fajtámról, az emberről ne írnék. Tehát irok az emberről is. Mondjuk valami Jóskáról vagy Jánosról, amiből a legtöbb van. Azokról a bátrakról, okosakról, akik mindent a legjobban tudnak a papon és politikuson kívül mindenkit tulharsognak. Igazat adnak a koca szerkesztőknek, sóhajtoznak a pap du- málására. És nagyot tapsolnak a politikus lóditására. Azokról a bátrakról és elszántakról, kik munkáslapot sohase olvastak, a szervezethez nem tartoztak, hacsak nem kényszeritették. A papot szidják, a templomot a ménkűvel csapatják pozdorjá- vá. De vasárnap tüntetőén elől mennek, hogy mindenki lássa őket. Igen, azokról akiknek állításuk szerint negyven millió aláírás van összegyűjtve és csak veszik elő, ha szükség lesz rá és vége a tőkés rendszernek. A ban nem fontos, hogy hol kezdődik és hol végződik a magyar határ és még kevésbé fontos, hogy milyen területet övez körül a cseh határ. Ahogyan nem kutatjuk a Szent Istváni Magyarország határait, úgy nem kutatjuk a Benesi cseh határakat sem. Mi csak azt akarjuk látni, hogy a világ munkásai és ezek között a magyarok is, minél több társadalmi jogokat élvezzenek és szervezett erővel törekedjenek arra, hogy az úri kizsákmányolást teljesen, eltöröljék a föld színéről. Ehhez pedig nem határok kiigazítása ad lehetőséget, hanem a gazdasági erő hatalma. És erre való szervezkedési mozgalomnak a fő akadályai az Eckhardt féle reakciós politikusok, akik a reakciós magyar sajtóval együtt a fasizmus mintaképei. Amikor tehát a zEckhardt féle felfújt nagy hűhóhoz szerény véleményünket hallatjuk, csak munkás kötelességünket teljesítjük. Vigyázat magyar munkások! Eckhardt ur még itt van és ha távozni is fog a magyar reakció képviselői, a Horthy kormány talpnyalói a munkás- mozgalom ádáz ellenségei itt maradnak közietek. További kíméletlen harcot ellenük! (f.) negyven millió közül három millió végzi a nevelést. De a lapjuk amit időközökben kiad- I nak és hirdetésből fentartanak, egy nikkel amelyet mindég a fővezér ir és soha se más azzal a főcímmel: “Ha ezt nem tudod nem vagy iskolázott”, az alcím pedig: “Jobb, hogy tudod a tényeket”. Magyar nyelvű lap a “Jótevő”. Jótevő, rossztevő még nem tudom milyen tevő. Alkotmány jogok megfosztása és alkotmányos állapotok visszaállítása. Kikopott politikus, lecsúszott tőkés vezérek. Aláírás gyűjtés. Kamat nélküli kölcsön. Mintha ez volna a baja a munkásságnak. Micsoda megoldás. Egy évezredes gyakorlatokon és tapasztalatokon felépített rendszert egy gazdasági berendezkedést, lármával név aláírással megdönteni nem lehet. A munkásság kizsákmányolása nem névleg-, hanem tényleg történik. A bennünk rejlő munkaerő megszervezése szükséges a rendszer megdöntéséhez. Bischof A háború hatása a szülőkre és a gyermekekre A “blackout” és “dimout” az amerikai partok mentén, a cukor, benzin, gummi és egyéb szükségleti cikkek és kellékek korlátozása, családtagok és rokonok besorozása, az újságok, tréfás rajzok és a rádió háborús beállítottsága, — mindezek mély impressziót gyakorolnak a gyermekekre. A gyermek észreveszi ezeket a változásokat, gondolkozik felőlük, beszélget róluk és egymás után teszi fel a kérdéseket. A gyermeknek is hozzá kell alakulnia az uj helyzethez és lehet, hogy ■még sokkal nagyobb nehézségeknek lesz kitéve, különöskép, ha a háború — az amerikai talajon is folytatódna. Fontos dolog tehát, hogy a szülő és az idősebb családtagok tudatában legyenek annak, hogy a -gyermek agyát ez uj helyzet ugyancsak foglalkoztatja. A gyermeket hozzá kell segíteni, hogy az uj viszonyokat könnyebben megértse és at kell segíteni őt a mostani és az esetleg elkövetkezendő nehézségeken. Az Egyesült Államok Munkaügyi Osztálya — a Gyermek Hivatal — egy kis könyvecskét bocsátott ki, amely egyszerű és mindenki számára érthető módon utasítja a családtagokat, hogy miként evezzenek át a jelenlegi nehézségeken és hogyan készüljenek fel az esetleges veszedelmekkel szemben. Ami az egész apró gyermekeket illeti, a könyv emlékezteti a szülőt saját érzéseire gyermekkorában és hogy miként reagált ő a veszélyekre és váratlan meglepetésekre. A gyermekünket, figyelmeztet a könyv ép úgy kell megnyugtatni, mint szüléink tették velünk szemben, amikor valami váratlan veszélynek néztek elébe. A kisgyermeket az nyugtatja meg leginkább, irja a könyvecske szerzője, ha őt karjainkba vesszük, magunkhoz öleljük. A kisgyermek akkor érzi csak magát biztonságban veszély esetén, ha a szülő, vagy szeretett családtag karjai biztonságában melegszik. Egy másik megnyugtató dolog a kisgyermek számára, ha valami ismerős tárgy, játék, vagy baba kerül a kezeügyébe. A játékkal azután a gyermek elszórakozik és sokszor észre sem veszi ilyenkor a veszélyt. Másrészt azonban — és ezt ugyancsak kihangsúlyozza a j könyvecske — a szülőnek engednie kell, hogy a gyermek félelme érzéseit megnyilvánit- sa, őszintén és természetesen. Nem szabad a gyermeket túlzottan arra kényszeríteni, hogy “hősrfek”, bátornak mutassa magát. A tapasztalat igazolta Angliában, hogy sokkal egészségesebb, ha a gyermek félelmét kifejezi, mintsem ha eltitkolja. Mert az eltitkolt, erővel elnyomott félelemérzet az ideg- rendszert rendkívül megviseli. Az iskolás gyermekek esetében a leghelyesebb a háborús tényeket egyszerű formában feltárni és megmagyarázni, hogy mi is a kötelessége ilyenkor minden egyes családnak és minden embernek. Az iskolás gyermek képzelő tehetsége nagyon kifejlett és rettenetes dolgokat képesek elgondolni. A gyermek fantáziáját a tények ismertetése révén lehet kordába fogni. A gyermeknek ugyanakkor határozott apró-cseprő m unkát, apró felelősségeket nvujthatunk. Az anya például a gyermekekkel együtt megbeszélheti és elintézheti az elsötétítésre szolgáló függönyök felrakását és megérttetni velük, hogy veszély esetén álljanak távol az ablaktól, stb. A megbízható gyermekeket mint A'junior air raid wardeneket”, vagy ifjú “Red Cross” munkásokat munkára serkentenünk. Hogy milyen hatást gyakorol a háború, vagy háborús helyzet, függ a gyermektől is, a családi élettől, gyermeki szervezettől stb. A szülő tudja legpontosabban, hogy gyermeke miféle módon reagál a veszélyre. Éppen ezért a szülő tudja leginkább, hogy mily módon nyugtathatja meg a gyermeket leghatékonyabban — ve- 'szély idején. Egy dolgot azonban mindig szem előtt kell tartani minden családnak, mindenkoron: változott körülmények között minden gyermek biztosabban érzi magát, ha tudatában van annak, hogy az egész család együtt néz farkasszemet az uj helyzettel. Igyekezzék tehát a szülő minél több időt együtt tölteni a gyermekkel, annak dacára, hogy a hosz- szu munkaórák folytán több időt kénytelen az otthonon kívül tölteni. “FLIS” Chicago-Millwaukee kerületi sajtóünnepély szeptember 13- án lesz. Bővebb információért keresse e lapban elhelyezett közleményt.
