Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-15 / 1228. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1942 augusztus 15,

ruban, főleg azért ért el nagy sikereket a náci hadigépezet, mert az ellen lépések mindig tulkésőn és nem a szükséges nagyságban történtek meg. Tizenöt hónapja a náci rablóbandák minden katonai erejét a szovjetekre zúdították. Nem csak a rettenetes német hadigépezet ál szemben a vöröshadsereggel, hanem ott vannak a nácizmus segédcsapatai is, az olasz, román, magyar, finn, spanyol és bolgár hadosztályok tömegeit használja fel Hitler ágyutölteléknek. De nemcsak áz ember-anyaga áll ezeknek a vazulus országoknak Hitler rendelkezésére, de a teljes iparuk, nyersanyaguk, élelmiszereik is a náci hadigépezet szolgálatában áll. Ezzel szemben a szövetségesek közül csak a szovjetek harcolnak aktivan, a történelemben ismeretlen hősiességgel és eltekintve a nemkielégitő .és a náci támadás folytán egyre kevesbbedo hadianyag segítéstől a szövetségesek részéről semmi sem történik, hogy a szovjetre nehezedő nyomást enyhítsek.

Szó sincs arról, hogy a szovjet behódoljon Hitlernek Kétségtelen, hogy a vöroshadsereg harcolni fog a végső győzelemig már úgy, ahogy tud^ mert ha nem kap a szövetségesei részéről olyan segítséget, amely lehetővé teszi azt, hogy a tengely -hordáit megállítsa, akkor a területi veszteségei révén elveszíti az olajának, szenenek, általában a nyersanyagának

olyan nagy mennyiseget, hogy utána képtelen lesz üzemben tartani a hadigépeit. Mert az Uralon túl levő olaf telepei legfeljebb csak a védekezésre, de nem a támadásra szükséges fűtőanyagot fedezheti. De mar súlyos veszélyt is jelent a további késlekedés. Azt, hogy a győztes náci csapatok való Sággal körül kerítik Törökországot, amelynek nem lesz más választása, mint a Hitlerhez való csatlakozás. Meg ha nem is venne tényleges részt a harcokban, kénytelen lenne megnyitni a Dardanellakat, átvonulási lehetőséget adni a náciknak, amely azután a Szíria a Perzsa területeket juttatná a Hitlerék kezére, úgy i hogy a szövetségesek harcat, ha nem is buktatná el, de évek- ] re hosszabbítaná meg. ;

Hogy ezt meglássák, ahhoz : nem kell stratégiának lenni es s aki ebben a helyzetben azt sur- < geti, hogy a szövetségesek ne i nézzék tétlenül a legerősebb s társuknak, a szovjeteknek az í elpusztítását, az nem armchair r generális, az nem Roosevelt es < Churchill ellenes, mint azt í egyes lapok Írják, hanem ezek 1 jól tudják azt, hogy milyen r veszélyt jelent az, ha a szovjetet kiütik, vagy, meg bénítják, r

Ezért a társadalom legkulon- 1 bözőbb rétegei, a polgári írok. t katonai szakértők, munkasszer- d vezetek, stb., sürgetik azt hogy u sürgős és hathatós segítséget d kell kapnia a szovjetnek, ad- t dig, amig az nem keso. Ezt meg ígérte áz elnök éppen úgy, b mint Churchill, tehát ennek a J< sürgetése nem lehet bűn vagy n árulás. Az, hogy hol és mi mo- a dón történjék ez a segítség, az a a katonák dolga, de a Hitleri a győzelem, az egész emberiség, a

főleg a munkásosztály veszedelme, amely arra a sorsra jutna, mint az európai testvérei, igy érthető, hogy ma már nem csak az angol, hanem az amerikai munkásság is mind hangosabban sürgeti, hogy kiadós segítséget a szovjeteknek addig, amig az nem késő.

ÉHES DISZNÓ

Régi mondás, hogy éhes disznó makkal álmodik, amit az utolsó két évben a “bányász testvérünknél’’, Himler Mártonnál tapasztalunk. Ez a“mun- kásbarát” állandóan a szervezett munkásság ellen uszít. Valósággal mániája lett az, hogy a munkásság legkisebb megmozdulása esetén is, nem törődve azzal, hogy mi idézte elő a harcot, rögtön kongresszusi beavatkozást sürget. Sztrájktilalmat, a bérek megfagyasz- tását, a Wagner törvény felfüggesztését követeli és legutóbb újra sürgetve, beígéri azt js, hogy a választás után ez meg is fog történni, mert szerinte tűrhetetlen az, hogy a mai súlyos helyzetbe sztrájkolni lehessen.

Először is a sztrájkok ma igenis ritkák. És ha már ki is tör egy-egy sztrájk, akkor az csak órák hosszat tart. Azt, eltekintve angolban a Peglerek- től és a nyelvi lapokban a Him- lerektől,' ma már mindenki elismeri, hogy az amerikai munkásosztály a reményen felül teljesiti a kötelességét és hogy az elnök által kitűzött fegyverkezési program megvalósulhat, az nem kis mértékben a munkásosztálynak köszönhető.

Tény az is, hogy a kirobbanó sztrájkok 90 százalékát hetek, sokszor hónapok óta tartó tárgyalás előzi • meg, hogy a munkaadók által a végtelenségig elhúzódó tárgyalásokat egy-egy tiltakozó sztrájkkal sürgetik meg. Mert a tárgyalás alapját képező béremelés a hosszú tárgyalások alatt az emelkedő árak miatt értéktelenné, ki nem elégitővé válik. Ha a kormány a sztrájkokat a minimumra szeretné leszorítani, annak az előfeltétele az, hogy a tárgyalásoknak az el- szabotálását akadályozza meg.

De a legtöbb sztrájkot kiprovokálják, hogy ürügyet adjanak a munkás ellenes törvények hozatalára.. Az acord árak “rendezése”, amely mindig bérlevágással egyenlő, agentprovokatörnek munkásszervezetben való alkalmazása, a níeglevő jogok, kedvezmények elvonása, stb., mind csak azért, hogy a “jó, régi” világot lehessen vissza hozni, ami- 1 kor a boss korlátlan ur volt a * maga szemétdombján. Nem birják el azt, hogy a munkás- ' nak is legyenek jogai, hogy ne- • kik is beleszólásuk legyen a 1 bérek, a munkaviszonyok ren- * dezésébe, hogy minden hazug i ürüggyel vagy ürügy nélkül 1 dobhassák ki a gondolkodni t tudó és merő munkásokat. ' A munkásságnak joga és kö- > élessége az, hogy a kiharcolt z jogait megtartsa, hogy az életnívójának a sülyedését meg- 1: ikadályozza. A munkásosztály c ízért áll egységesen szemben j i -náci invázióval, mert védeni li ikarja a szabadságát és a jo- z

Cordell Hull beszéde

(Folytatás a 2-ik oldalról)

■ lenkedésektől. Járványok és betegségek fognak leselkedni mindenütt. Egyes országokban káosz és zavar fogja az ellenségeskedések megszüntetését követni. A győzelem után gyors és hathatós tevékenységekre lesz szükség, hogy annyi sürgős igénylést kielégítsünk. Ugyanakkor minden ország — azok, amelyeknek segítségre

lesz szükségük és azok is, amelyek szerencsésebbek lesznek, a háborúról a békére való átmenet problémájával fognak birkózni.

Az átmenetnek ebben az

időszakában, az Egyesült Nemzetek a kölcsönös segítés szellemében fognak eljárni, amely a háború alatt is érvényesült — hogy a közrend ,a gyors segély és a rehabilitálás számos problémájában minden országnak hathatós segítséget nyújtsanak. „

A múltban az emberi haladás egyik legnagyobb akadálya, a diktátorok születésének melegágya, a túlzó nacionalizmus volt. Mindnyájan megegyezünk abban, hogy a nemzeti érzés szükséges a népek egészséges és normáis politikai és gazdasági életéhez, de ha a nemzetiségi elvek*— akár politikai, gazdasági, társadalmi vagy erkölcsi téren olyan túlzásba vitetnek, hogy a nemzetközi megértést lehetetlenné teszik, veszedelmesekké, sőt halálosakká válnak.

Hogy a nemzetek között a kölcsönös megértést istápoljuk, a túlzott ipari és kereskedelmi vámhatárokat le kell építenünk és az olyan intézményeket, amelyeknek célja, hogy a természetes árucserét megakadályozzák és másokat károsítsanak, meg kell szüntetnünk.

Gazdasági téren a jövőt kiépíteni, azt jelenti, hogy minden nemzet arra törekedjék, hogy a társadalmi és gazdasági haladást azzal mozdítsa elő, hogy a termelést fokozza és ennek hasznát az általános jólét

gait. Azért áldoz életet, erőt, pénzt és nagyon tévednek a Himler Mártonok, ha azt hiszik, hogy amikor a végsőkig harcolni kész a munkásosztály a külső nácizmus ellen, akkor szó nélkül fogja tűrni azt, hogy idehaza üljön a nyakára a fa- siszmus. Ezek az óhajok akkor nyilvánulnak meg élénkebbe n, ha Hitleréknek jól megy, remélve, hogy akkor a belsőreakció is előre törhet.

Egy azonban bizonyos, hogy ezek az óhajok egyenlőre csak az éhes disznónak a makkról való álmodozásai, mert ha akadna is kongresszus, amely meg valósitaná ezeket a botor álmokat, az elnök azt meg vétózná, minden mástól eltekintve azért is, mert egy ilyen törvény az egész termelést megzavarná.

Természetesen erre nem szabad elbizni magát a munkás- osztálynak. ő csak a saját erejében bizhat, azért jó lesz felkészülni a reakció beharangozott támadására.

emelésére^ fordítsa, nem pedig korlátolt köz- vagy pláne magánérdekek javára. Minden nemzetnek közre kell abban működnie, hogy az emberi szükségletek kielégítéséhez nélkülözhetetlen javak termelését és nemzetközi forgalmát elő- mozditsa. Nemzetek és egyének kifejlődése —•. kölcsönös segítések keretében — az az egészséges és logikus ut, mely a magasabb igényű életmódra vezet, amelyre mindnyájan törekszünk.

Ez az ut nem könnyű egy nemzetre nézve sem. Sem a győzelem, sem a háború utáni berendezkedések nem jelenthetik a messiás eljövetelét. De alkalmunk lesz akadályokat ledönteni és erqk tékozlását megakadályozni; nemzeti és nemzetközi életstandardok feljavítását előmozdítani; a föld természetes erőforrásait, a testi és agymunka termékeit az emberiség javának előmozdítására hasznosítani.

Anélkül, hogy a háború energikus folytatását akadályoznék, sőt a leghatékonyabb folytatása' érdekében — az Egyesült Nemzetek időnként nyilvánítani fogják közös szempontjaikat alapvető elvekről,, amelyek az emberiség haladásának helyes útját jelölik meg. Hogy az ilyen politikát támogassa, szükséges, hogy jól informált közvélemény alakuljon ki. Elmélyedő gondolkozás, széles látókör és vezéri képesség, szükséges ahhoz, — nemcsak kormányok részéről, hanem szülők, tanítók, papok és mindazok részéről, akik szellemi erkölcsi és intellektuáis vezetésre vannak hivatva. Soha ilyen nagy és kényszerű kötelesség nem hárult azokra akik felelősségteljes nyilvános, vagy ma- gánpoziciókat töltenek be.

AZ ÉLELMISZER ÁRAK ELLENŐRZÉSE

A legutolsó hónapokban azoknak az élelmiszereknek az ára, amelyeket az OPA nem ellenőriz, erősen emelkedett. A bárányhus ára például junius közepétől julius közepéig több mint 10 százalékkal ment föl és a sütni való csirke ára 9 százalékkal. Az alma ára, szintén nincs makszimálva, ugyanezen idő alatt 25 százalékkal ugrott fel és március óta 50 százalékkal. Viszont az ellenőrzés alatt álló marhahús, borjú és sertés ára leesett és ha- i sonlóképen esett vagy változatlan maradt mindazon élelmiszeriek ára, amelyek makszimálva vannak.

Henderson Leon adminisztrátor jelenti, hogy az ellenőrzött árak és házbérek a megélhetési költségeket leszorítják, viszont az ellenőrzés alól kivett cikkek veszedelmesen drágulnak. Mr. Henderson bizonyos affelől, hogy az “elnök programja érvényesülni fog és az infláció elleni harcot megnyerjük.”

Agitáljon a Chicago-Mill- waukee kerületi sajtóünnepélyre, mely szeptember 13-án lesz.