Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-08-15 / 1228. szám
1942 augusztus 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN zett Labor-Management bizottságok, amelyben union tisztviselők képviselik a munkásokat. CHICAGO — MILLWAUKEE KERÜLETI SAJTÓ ÜNNEPÉLYT “Ha adnak, vedd el, ha ütnek szaladj el,” — tartja a magyar közmondás. így ennek a közmondásnak engedelmeskedve elfogadom és gondosan zsebre vágom azokat a cédulákat, amelyeket a gyárba menet a bejáratnál kezembe adnak. A legtöbb munkás hasonló módon, cselekszik, noha nem erre a magyar közmondásra, hanem bizonyára arra a másikra gondolnak, amely igy szól: “Olyan mint a szentelt viz, se árt, se használ”. Persze vannak olyanok is, akik semmire sem gondolnak, — még a tisztaságra sem és egyszerűen eldobják a röplapokat, amelyek azonban jelentékeny munkát és anyagot képviselnek, noha most nagy szükség van úgy a munkára, mint az anyagokra és egyiket sem kellene pazarolni. Ugylátszik azonban, hogy Washingtonban nem tartják pazarlásnak, hanem fontos háborús intézkedésnek ezt a röplap zivatart, amit a munkásság nyakába zuditanak. A washingtoni nagymogulok közül valakinek, vagy talán többeknek is az a nézete, hogy a munkásokat állandóan serkenteni kell a nagyobb és nagyobb háborús erőkifejtésre. Műnyelven ezt a “morale building” kifejezés alá fogyják. Ez a “morale” szó ebben az értelemben a tömeg lelki állapotára vonatkozik, tehát jelen esetben áldozatkészséget, kitartást, harcikedvet, stb. jelent. A “morale” ápolása tehát a harciszellem éleszté- se. Miután mi hívei vagyunk a takarékoskodásnak, ezt a rövid szót elfogadjuk és használni fogjuk a hosszú, körülirt kifejezések helyett. Úgy látom, hogy ez a “morale” olyan, mint a gyenge palánta, állandóan öntözgetni kell. Ilyen öntözést adnak a gyárakba küldött szónokok, akik félórás beszédek alatt megmagyarázzák, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a munkások ebben a háborúban. Természetes az ilyen gyári gyűléseket körül cifrázzák a szokásos hazafias szólamokkal és zászló lebegtetéssel meg himnuszok éneklésével. Szóval megadják hozzá az összes “trimminget”, — hogy megint egy amerikai kifejezéssel éljek. A napokban nálunk is volt egy ilyen gyűlés, amelyet az első és második shifta leváltásának idejére tettek s igy mindkét csoport meghallgatta. Már jó előre beharangozták, hogy nagy szerencse érte a gyárat, mert Virgil Pinkley, a hires haditudósító, aki - most jött vissza az európai meg az afrikai frontokról, személyesen fogja elmondani, hogy mit látott a harctereken. NAGY HIRDETÉST KAPNAK Az újságokból meg a gyári falragaszokból egész héten olvastam, hogy micsoda nagyhírű ember ez a Pinkley, akiről addig én semmit sem halottam és már szinte szégyenkezni kezdtem tudatlanságomért. Kíváncsian mentem tehát a hires ember meghallgatására. Igaz ugyan, hogy nem is tehettem mást, mert a szónoki álvány a belső kijárat elé volt helyezve és meg kellett hallgatni a szónokot, hacsak valami erőszakos módon ki nem török, vagy valami mellék kijáraton át el nem sompolygok. Szóval az összes munkások ott voltak, énekelték a himnuszt és tapsoltak Mr. Pinkleynek, - amikor arról beszélt, hogy az amerikai katonák milyen vitézül harcolnak. Azonban a beszéd leglényegesebb részét, hogy úgy mondjam a magját, nem tapsolták meg. Mert ez a Mr. Pinkley leginkább csak azt magyarázta,hogy az angol munkások miként adták fel azon munkásjogokat és vívmányokat, amelyekért egy évszázadon át harcoltak és természetesen éreztette velünk, hogy az amerikai munkásoknak is éppen úgy kell tenni. Pinkley beszédének ez a része meglehetős hűvösen hagyta a munkásokat. Sőt, amint a későbbi beszélgetésből megtudtam, sokakat egyenesén ingerelt. Ingerelt pedig azért, mert Mr. Pinkley egyetlen egy szóval sem célzott arra, hogy a munkáltatóknak is áldozatokat kell hozni. Egyetlen szava sem volt a túlságos profit ellen, csupán a sztrájkjog, a rö- videbb munkahét és a magasabb munkabérek okoztak neki aggodalmakat. El lehetne intézni ezt az ügyet azzal, hogy ez a Mr. Pinkley reakciós egyén és nem kell figyelembe venni. Azonban amint a többi “morale fejlesztő” röpcédulákat nézem és a lapokat olvasom, hát látom, hogy ez a Mr. Pinkley csak egyik szónoka a Washingtonból irányított “morale ápoló” intézményeknek, akik tehát beszédeik lényegére vonatkozólag egyöntetű utasítás kapnak. Látom az újságokból, hogy úgy a hadügyi, mint a tenge- részetügyi osztálynak meg van a maga “morale” divíziója. De alakított ilyen irodát a Donald M. Nelson vezetése alatt álló War Production Board is. Ennek az irodának a vezetése alá kerülnek a gyárak megszerveMEGFELEDKEZNEK MAGUKRÓL így aztán kezdem megérteni, hogy AFL meg CIO union tisztviselők miért kölcsönzik neveiket olyan intézkedések támogatására, amelyek nyilvánvalóan munkásellenesek. Jó pár héttel ezelőtt ellenszenvesen nyilatkoztam ebben a rovatban a Labor-Management bizottságokról. Az események igazolják, hogy ez az ellenszenv indokolt volt. A legérdekesebb azonban ebben az úgynevezett “morale building” kampányban, hogy miután a jelenlegi irányitói azt csak a munkás jóléti intézmények elleni propagandára használják fel, éppen az ellenkező hatást érik el velük, mint amit akarnak. Pinkley, meg,a hasonló kaliberű szónokok inkább inzultálják az intelligensebb munkásokat, mintsem a harciszellemet élesztenék. De rájöttem még egy másik dologra Is. Ez a Pinkley a United Press tudósítója, vagyis a Scripps-Howard újságok alkalmazottja. Magát a gyűléseket is ezen újságok segítségével tartják. A zászlókat, a hangszórókat meg a zenét szolgáltató gramofont a szónokkal együtt ezen lapok kölcsönzik. így aztán természetes, hogy a munkásfaló újságok szolgálatában lévő szónok úgy beszél, mint Pinkley. Szóval egy kis vizsgálat kimutatja, hogy a “morale building” irodák összeköttetést tartanak fenn a munkásellenes sajtóval, amely ily módon egyrészről‘gazdáik érdekeit szolgálva munkásellenes propagandát fejt ki hazafias keretek között, másrészről pedig önmagukat hirdetik. Ez a hazafias köpönyek alatti őnreklámozás már oly nagy mértéket öltött, hogy Secretary Treasurer Henry Mogen- thau, Jr. is kikelt ellene. Mor- genthau ugyan a háborús bon- dok eladásával kapcsolatos ön- reklamirozás ellen emelt szót, mert látta, hogy egyes színészek csak önmagukat hirdették az' állam költségén azon az alapon, hogy a háborús kötvények eladását segítik. Úgy látom, hogy ugyanez a dolog sokszorta nagyobb mértékben folyik a “morale building” ürügye alatt. A múlt vasárnapi clevelandi kiránduláson Alakszay munkástársnő egy kézimukált törülközőt sorsolt ki, amelyet a 39-es szám nyert meg. A jegy tulajdonosa átveheti a Bérmunkás irodájában. Rohae: Az egyszerű észjárással rendelkezők mindent elitéinek, amit nem bírnak megérteni. rendeznek az IWW Chicago és Millwaukee kerületben levő csoportjai a Finn és Magyar propaganda csoportokkal egyetemben 1942 szept. 13-án vasárnap egész nap a TWIN CITY PARKBAN (Mozina Park) 1120 Elmwood Avenue, North Chicago, 111. Waukegan közelében. A kerthelyiség megválasztásánál a rendezőség figyelemmel volt arra, hogy az úgy Chicagóból, mint millwaukeeból könnyen megközelíthető legyen mig a közben eső Racine, Waukegan és Kenosha szomszédságában van és igy a legmegfelelőbb. A helyiség minden időben alkalmas. Szép idő esetén a kerthelyiség, esős vagy hűvös idő esetén pedig tágas fedett helyiségekben szórakozhatnak a vendégek. A sajtóünnepély a szezon kimagasló eseménye lesz. Műsor, tánc, különféle társasjátékok, ízletes ennivalók és hűsítők. Az ünnepély jövedelme az IWW sajtó, úgymint: “INDUSTRIALIST!” finn napilap; “INDUSTRIAL WORKER” angol heti és a “BÉRMUNKÁS” magyar hetilapok anyagi támogatását szolgálja. Kössük össze%a hasznosat a kellemessel és tömegesen jelenjünk meg ezen SAJTÓ ÜNNEPÉLYEN. Már most felszólítjuk lapunk olvasóit, hogy jegyezzék elő e napot és szólítsák fel ismerőseiket is. NŐK A HADI MUNKÁBAN. Egy millió nő dolgozik fontos hadi iparokban. Számuk megkétszereződött, mióta Ame- kát megtámadták és ez év vége előtt még egy másik millióra lesz szükség. Állami és magánvállalatoknál dolgoznak a nők a hadsereg és tengerészet szükségletein. Képzettség és gyakorlat tekintetében nagy külömbségek vannak köztük. A hadügyminisztériumban vannak nők, akik szennyes ruhákat válogatnak és vannak művészek és mérnökök közöttük. Nők, akik ejtőernyőket készítenek és szőrmével bélelt ruhákat a légi csapatok számára; gázmaszkokat, tábori látcsöveket, teleszkópokat és idő-gyutacsokat lövedékek részére. Nők foglalkoznak lebilincselő és lélekölő munkákkal. Munkákkal, amelyeknél szükséges, hogy szépségápolásukkal törődjenek és munkákkal, amelyeknél arcfesték helyett korommal és zsiradékkal kell foglalkozniok. De mindannyian örömmel hozzájárulnak ahhoz, hogy megnyerjük a háborút. —(gb) ROVATA------“MORALE BUILDING” IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
