Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-11-28 / 1243. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXI. ÉVFOLYAM Bepillantás az Amerikai Magyar Szövetség ténykedéseibe Az amerikai magyar Horthy- legények eddig nyíltan űzött kétszínű játékait mindig ide­gesebb kapkodással akarják egyszínűvé varázsolni. Ahogyan futnak be a háborús hírek, melyek a fasizmus esetleges bukását jelentik, úgy futkos­nak a volt Horthy és Ottó be­tyárok az állami hivatalok kép­viselőihez amerikai pózba vá­gódni, mintha csak a magyar szilvamaggal ültették volna ide őket. Nincs ma az amerikai magyarok között nagyobb ha­zafi mint azok a magyarok, akik a Horthy uralom kezdete óta léptek a fasizmus cipőjébe és az utóbbi 20 esztendőben mást sem tettek csak a fasiz­must segítették és dicsőítet­ték. Ezt a ténykedést külön vé­gezték a magyar egyletek, egy­házak és sajtó (tisztelet a ki­vételnek) mindaddig amig a magyar Horthy kormány talp­nyalóinak a sugallatára Ameri­kai Magyar Szövetséget fabri­káltak és a széttagolt akcióju­kat egyesítették. Azt minden­ki tudja, hogy az amerikai kor­mánynak nincs szüksége olyan segítségre amit az Amerikai Magyar Szövetség irányitói tudnak adni. Ez be is lett bizo­nyítva akkor, amikor Eckhardt urnák megmutatták, hogy mer­re van a kijárat. A gondolkod­ni tudó emberek előtt nem ké­pez kétséget az, hogy az Ame­rikai Magyar Szövetség a ma­gyar kormány segítségére ala­kult, az amerikai elnevezés csak csomagoló papirt jelent a szállítmányhoz. A magyar kor­mánynak aztán annál nagyobb szüksége van az Amerikai Ma­gyar Szövetség működésére. Ennek a célnak aztán rész­ben nyílt propagandával igyek­szenek megfelelni és el kell is­merjük, hogy már eddig is si­kereket értek el a Horthy kor­mány tisztára mosdatásánál. Az amerikai körökben is mint határozott tényt fogadják el azt, hogy Horthyék akaratuk ellenére csatlakoztak Hitler­hez mert nem volt más kiveze­tő ut. Dacára annak, hogy mi amerikai magyar munkások a Horthyizmus uralmi rendszeré­ről közöltünk annyi bizonyíté­kot, hogy annak csak egy ma­roknyi része is elégséges ah­hoz, hogy Horthyékat Hitlerék tanító mestereinek keresztel­hetjük, mégis Washingtonban mint ártatlan kis báránykákat ismerik őket. Az ilyen propaganda tényke­déssel csak természetes, hogy nem dicsekedhetnek az Ameri­kai Magyar Szövetség úri ve­zetői, viszont kell valami ami­vel a fizető bodikat további be­fizetésre tudják buzdítani. Ez­ért kifelé az egyszerű zugügy­védi ügyek intézését hatalmas magyar vívmányoknak tünte­tik föl, és a volt Horthy sajtó­ban hasábokon számolnak be azokról. Például, hogy egy ma­gyar honfitársnak a compensa­tion ügyére száz dollárt adomá­nyoztak, aki megnyerte az el­vesztettnek hitt követelését. Egy másik magyar honfitárs­nőnek akinek hét fia szolgál az amerikai hadseregben, az Ame­rikai Magyar Szövetség kivívta részére az amerikai polgárjo­got. Az ilyen hatalmas vívmá­nyokért érdemes tovább fizet­ni nehéz ezreseket. Csak raj­ta magyarok, küldjétek a do­hányt, nehogy az Amerikai Ma­gyar Szövetség washingtoni székelése megszűnjön. Hogy még nagyobb súlya le­gyen a nagy vívmányoknak, hát egy kis blufftól sem riad­nak vissza, a Szövetség urai, ami könnyű nekik, mert abban valóban tanári képességük van. Azt Írják, hogy Washington­ban törvényjavaslat készül, “oly régi amerikás magyarok polgárosodásához akik kétség­telenül jó polgárai ennek az or­szágnak — ne legyen szüksé­ges az írásbeli, vagy szóbeli vizsga, sőt még az irni-olvasni tudás igazolása sem.” Hát az igaz, hogy ilyen tör­vényjavaslatról beszélnek, de nem a régi amerikás magyarok hanem az összes régi amerikás idegenek részére (a jelenben akik nincsennek az Axisban). És ehhez a Magyar Szövetség­nek csak annyi köze van, mint a washingtoni időjáráshoz. Ne gondolják hát az Amerikai Ma­gyar Szövetség vezetői, hogy az egész amerikai magyarság olyan nivón áll, mint azon egy­letek úri vezető, akik minden­kor a Habsburgok vagy Horthy­ék részére szállították a tagsá­got és keservesen és más cé­lokra befizetett dollárjaikat. A háború után nemcsak a magyar kormányzati rendszer­ben kell legyen változás, hanem a magyar társas életi rendszer­ben is. Nem lehetnek irányítók többé a reakció, a papi és grófi elnyomatás volt végrehajtó svi- hákjai, akik közül sokan most azért húzódnak meg az Ameri­Washingtoni Tükör SZABOTÁLTAK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK SZENÁTORAI. NEM MENTEK EL A GYŰLÉSRE, HOGY NE KELLJEN SZA­VAZNI. “LETARTÓZTATOTT” SZENÁTOROK. PARLAMEN- TÁROSDIT JÁTSZOTTAK. WASHINGTON, nov. — Az Egyesült Államok szenátusá­ban napirendre került az a tör­vényjavaslat, amely eltiltaná az egyes államokat attól, hogy a szövetségi választásokat meg­nehezítsék a választási adóval. Mint ismeretes, a déli államok­ban a szavazóknak adót kell fi­zetni, — ez az úgynevezett “poll-tax”, amelynek rendelte­tése a néger polgároknak meg­fosztása a szavazati jogtól. A poll-tax a különböző álla­mokban változó, rendesen egy dollártól öt dollárig terjed. A végtelen rossz kereseti viszo­nyok között élő néger lakosság­nak, de a velük azonos gazda­sági színvonalon álló fehérek­nek is, mint például a részes termelőknek (share croppers) ez igen nagy összeg és óriási tömegek esnek el miatta a sza­vazástól, mert ezt a pár dollárt nem tudják nélkülözni. De azonkiül vannak politikai ma- hinációk, amelyek révén nem veszik el az adót még azoktól sem, akik esetleg megfizetnék. Egyes megyékben például előbb minden más adót ki kell fizet­ni s csak azután veszik el a választási adót. Ilyen és hason­ló intézkedésekkel a déli álla­mokban csaknem teljesen kire­kesztették a színes népeket a választásokból. e A néger nép természetesen a politikai egyenlőségre törek­szik, amit a gazdasági egyenlő­séghez vezető első lépésnek tart. Ezért a választási adó el­len már évtizedek óta folyó kai Magyar Szövetség leple alatt, hogy később a sülyedő Horthy rendszer roncsait meg­védeni legyen erejük. Van az amerikai magyarságnak egy bi­zonyos számú értelmes mun­kás rétege, akik ismerik a múltból az ilyen jó firmák ténykedéseit és résen vannak. És ha nincs is nekik washing­toni kormány összeköttetéseik de van harci erejük. És ezzel épugy mint a múltban idesza- lasztott Horthy fasizták talál­koztak, találkozni fognak a jö­vőben is. Hiába való tehát az a sokfajta sáfárkodás az Ameri­kai Magyar Szövetség sorsa meg van pecsételve. A pecsét­nyomót az amerikai magyar munkásság készíti, melynek a körfelirata “az úri bitangok ideje lejárt.” (L) ‘ harcot folytatnak. Ebben a li­berálisok és mindenféle más politikai árnyalatok segítségük­re jöttek, oly annyira, hogy pár hónappal ezelőtt a szená­tusban beterjesztettek egy tör­vényjavaslatot, amely ha tör­vénnyé lenn& eltiltaná a vá­lasztási adó szedését szövetsé­gi választásoknál. A törvényjavaslatot a déli államok szenátorai mindenáron el akarják buktatni. Miután a nagymérvű propaganda követ­keztében nyiltan több szenátor nem mer ellene szavazni, mert a választási adó annyira arcul- csapása a demokráciának, hogy nem akarják magukat ily mó­don megbélyegezni, ezért a szó szoros értelmében szabotálják a javaslatot. Midőn a javaslat napirendre került, akkor nagy többségük otthagyta a tárgyaló termet, a bennmaradottak pedig fevetet- ték a “quorum” kérdést, vagy­is az elnöktől követelték, hogy számolja meg a jelenlévő sze­nátorokat. És miután nem volt annyi szenátor jelen, mint amennyit a törvény megszab arra, jiogy tárgyalni lehessen, az ülést el kellett halasztani. A javaslat pártolói erre kér­ték Wallace alelnököt, mint a szenátus elnökét, hogy “fogas­sa” el a hiányzó szenátorokat és erőszakkal hozassa be őket az ülésre. Wallace erre több elfogatási parancsot adott ki. ta a Tenessee államban való Az egyik terembiztos be is hoz- McKeller szenátort. A szená­tort a Mayflower Hotelben fém- tartott lakásában “fogták” el, ahová elzárkózott’ de az egyik szobalány kinyitotta az ajtót. A South Caroline államba való Maybank szenátort már csak automobilon lehetett a Capitol-ba szállítani. Wallace alelnök elfogatási parancsot adott ki az Alabama államba való Hill szenátor ellen is, aki máskor a demokrata pártnak az “ostora”, vagyis akinek ép­pen az a kötelessége, hogy a többi szenátorokat az ülésre hozza. Most azonban olyan jól elbújt, hogy nem akadtak rá. És ez a játék igy tart már hatodik napja, e sorok írása­kor. A törvények értelmében a szenátorok dolga a törvények hozása, a törvényjavaslatok megtárgyalása. Ezért évi tiz ezer dollár fizetést kapnak és sok más olyan előnyöket, amik NUMBER 1243 SZÁM l CLEVELAND, 1942 NOV. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom