Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-11-07 / 1240. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 november 7. “Először nyerjük meg a háborút...” — mondja a magyar Pegler pótlék — és csak azután beszéljünk arról, hogy mi is lesz azután. Erősen ki vezércikkezi az elnök, alelnök, miniszterek beszédeit — akik a háború utáni időkre egy jobb, szabadabb társadalmat ígérnek. Szerinte ez veszedelmes, mert bele megy a köztudatba és a visz- szatérő katonák és a munkás- osztály tényleg meg is akarja majd azt valósítani. ő elegendőnek tartja azt, ha a háború céljául a ma meglevő állapotok megvédését tűzik ki, a többiről majd azután kell beszélni, ha meg nyertük a háborút. Ez a beállítás a tipikus álnáci, a megegyezéses béke híveinek az álláspontja. Nagyon jól tudja minden gondolkodó ember azt, hogy összehasonlítva az amerikai közszabadságokat és a gazdasági viszonyokat azzal amit Hitler jelent, tényleg minden ok meg van arra, hogy harcoljunk ellene, de ez nem elegendő, mert a “meglevő demokráciát” húsz néhány éve is megmentették az amerikai katonák és most egy uj, még borzalmasabb háború van a nyakunkon. Hát nem azért halnak meg milliók, hogy 20 év múlva újra kelljen kezdeni, nem azért halnak meg, hogy utána újra charity, WPA, kilakoltatás, leveskonyhák, munkanélküliség jöjjön. “A jobb világ” egy olyan világot kell, hogy jelentsen, amely kizárja a háborút, a nyomorúságot, a kizsákmányolást, amely elpusztítja a Hitlereket, Horthykat az egész világon. Ezért kifogásolja Himler azt, hogy az elnök és alelnök, azt Ígérik, hogy jobb világ lesz, ezt beleviszik a köztudatba. A katonák a lövészárokban, a munkás a gép mellett erről fog gondolkozni és az öntudatos munkást útja könnyebbül meg, azzal, hogy ők is rávezetik a népet az igazi jobb világra, amelytől rettegnek a fasizták és azok cselédjei a Peglerek éppen úgy, mint a kis Himlerek. Eddig szólt a kis cikkem, amelyet a rovatba szántam, de mielőtt postáztam átolvastam az “Ember” cimü lapot, amelynek az első oldalán Hans Habe a világhírű fiatal magyar iró cikke van pont erről a témáról, mielőtt idéznék belőle, csak azt akarom kihangsúlyozni, hogy ez világosságot nyújt arra, hogy miért vezércikkezett erről Himler. Azért mert előzőleg az amerikai “Fifth Column néhány hete kiadta erre a parancsot” — mondja Habe. Hogy miben áll ez a parancs, azt igy sűríti össze az iró: “. . . avval a hazafiasán hangzó jelszóval küzd a fifth column, hogy gyerünk, nyerjük előbb meg a háborút — azután gondolkozzunk békéről. Megállapítja ez az éles szemű újságíró: “Az első az, hogy el akarják venni a demokráciák népeitől azt a célt, amelyért harcolni és meghalni érdemes. Mindnyájan tudjuk, hogy az oroszok azért harcolnak olyan páratlan hősiességgel, mert egész pontos elképzelésük van arról, hogy mit akarnak a békekötés napján. Maguk a németek is azért küzdöttek mindeddig annyi halálmegvetéssel, mert Hitlernek sikerült egy ideológia nevében fegyverbe szólítani a német népet. Hogy ez az ideológia csaláson, rabláson és gyilkosságon alapult, az nem változtat azon, hogy ideológia volt, vagyis az, ami minden más erőnél jobban hajtja az emberi természetet. Az oroszok és a nemeteknek is egészen pontosan körülirt békecéljaik vannak. A fifth column igen helyesen tudja, hogy ha sikerül a demokráciák népeit megfosztani az ő saját háborús céljaik pontos ismeretétől, vagyis békéjük pontos körülírásától, akkor megfosztotta őket csöveket a vizvezetésre és egy 220 láb mély artézi kút felszerelésére, uj fütő kazánokat, 7 toilet felszerelést, stb. Pegler meg tudta szerezni ezen anyagokat, noha világos, hogy pazar fényüzéses építkezésről van szó, a hadimunkákon dolgozók pedig trailerek- ben laknak és annyira össze vannak zsúfolva, hogy egészségükre is ártalmas. A WPB hivatal nem adott információt arra, hogy Pegler miként szerzett elsőbbségi engedélyt az építőanyagok megvásárlására. Raymond French, a WPB hivatal bridgeporti irodájának a vezetője csak ezt a rövid nyilatkozatot tette: “Tudomásom szerint Mr. Pegler szabályszerűen járt el, ha ugyan az igazat mondotta nekünk”. Pegler az utóbbi hetekben szinte tajtékzó dühvei támadta Mrs. Rooseveltet, mert őt okozza azon törvényért, amely a fizetéseket 25,000 dollárra korlátozza. Pegler ezen cikkeiben azt állítja, hogy a 25,000 dolláros korlátozást Mrs. Roosevelt kommunista barátai találták ki és “adták el az eszmét” Mrs Rooseveltnek, aki aztán ráerőszakolta Roosevelt elnökre. Peglemek igen fáj ez a rendelkezés, mert bizonyára óriási összegeket keres az unionok elleni Írásaival. A National Association of Manufacturers ( az országos kutyaszövetség) körlevelekben hívta fel tagjait, írjanak Peglernek bátorító és köszönő leveleket. Mint már többször kimutatták, ez a testület rengeteg összeget költ munkásellenes propagandára és igy egészen biztos, hogy Peglernek a köszönő leveleken kívül más is jut. így nem csoda, hogy a 25,000 dolláros korlátozás nagyon érzékenyen érintette. Peglernek egyébiránt Arizonában is van egy “sivatagi” kastélya, ami bizonyítja, hogy a munkásfa- lást elég jól fizetik. legerősebb harci motorjuktól. Ez az egyik ok. A másik oka annak, hogy miért támad a fifth column minden béketerv ellen még mélyebb és diaboli- kusabb. Itt egy aktuális példa nyújtja a legjobb magyarázatot. Nem kétséges, hogy az eddig legtökéletesebb “béke-terv” az Egyesült Államok alelnöké- től Wallace Henry tői származik. Wallace-nak a Free World cimü folyóirat ebédjén tartott beszéde olyan történelmi esemény volt, amelyről utódaink valószínűleg úgy fognak megemlékezni, mint az amerikai alkotmány deklarációjáról. Már most miért kellett, hogy a Fifth Column minden erejével megtámadja ezt a tervezetet? A spekuláció átlátszó. Minden demokratikus országban, sajnos, ezerszámra léteznek olyanok, akik ugyan le akarják győzni a németeket vagy a japánokat, Olaszországot vagy Romániát, de akik semmiképpen sem kívánják, hogy ezek a győzelmek az emberiség, a szabadság és a világbéke nevében történjenek. Itt olyan “hazafiakról” van szó, akik ebben a háborúban is csupán önző, nemzeti, vagy pláne osztály-érdekeket látnak és akik nem akarnak mást, mint hogy az egyik imperializmust helyettesítsék a másikkal. Ha már Németország győzelmét nem tudják elérni, úgy legalább a Hit- erizmust akarják megmenteni. Olyan régimód háborút kívánnak vívni, amelynek végén nem egy vallás, nem egy ideológia győzött a másik fölött, hanem egyszerűen egy nemzet győzte le a másikat. Ezek a háború meghamisitói, az emberélet leg- cinikusabb feláldozói, fiatal életek megbecstelenítői természetesen nem tűrhetik, hogy e há- j ború önzetlen céljait valaki oly í tisztán írja fel a demokráciák I lobogójára, mint azt Henry Wallace tette .a “Free World”-i beszédében. Az igen előrelátó, igen ügyesen operáló Fifth Column minden utat felhasznál és fel kell használnia arra, hogy az “Atlantic Charter”, vagy a Walla- ce-i terv, vagy akármely elkövetkezendő hasonló béketerv kibontakozását megakadályozza. E célra a tudatos Fifth Column olyan eszközökhöz nyúl, amelyek a legjobban tudják megmételyezni azt a népréteget, amely aztán tudatlanul hordja tovább a bacillust. Az “előbb győzni akarunk” jelszó a hamis férfiassághoz szól.” Ennyit idézünk a polgári iró cikkéből, amely azért fontos, mert Hans Habe ma abban a helyzetben van, hogy közelről, pontosan látja a Fifth Column működését, ismeri az irányítóit. Amit irt, az pontosan ráillik Himler Márton működésére és a Bérmunkás hivatása ebben a szörnyű küzdelemben az, hogy az általános nagy náci ellenes küzdelemben, különös figyelemmel kisérje a magyar nácik alattomos áskálódását. Itt a vezér, az irányitó Himler, akitől elválaszthatatlan az általa létrehozott Magyar Szövetség. A munkás, az unió, a radikálisok elleni küzdelme nem más, mint a nép egymásra uszítása, az egységes harc megbontására való törekvés, amely onnét van irányítva, ahonnét az a harc indult ki, amely ellen Habe is felvette a harcot: “Előbb nyerjük meg a háborút”. A magyar nácik elleni harc kiegészítője az általános küzdelemnek amelyért mi, a munkásosztály szebb, boldogabb jövője a felszabadulása érdekében rendületlenül folytatjuk leleplezésünket, mert bármily malaclopó köpönyegbe bújnak is, kilátszik alóla a náci lóláb. K. E. Hadifoglyok sorsa náci kézben MOSZKVA, okt. (ONA) A német és japán fenyegetések a hadifoglyokkal való bánásmódban, alig súlyosbíthatják már a sorsukat, legalább is az orosz foglyokét. Elesett és fogságba került német katonáknál talált hazai levelek, valamint német foglyok közlései sötét képet mutatnak a német nácik kezébe került orosz hadifoglyok, katonák és polgáriak sorsáról. Karl Hrdina, a 12. hadosztályhoz tartozó 407-es gyalogezred I. századának fogságba esett közlegénye ezt mondta el: “Walgad városában láttam sebesült vörös katonákat súlyosán megterhelt szekerekbe fogva, mint a lovakat. Porosz katonaság hajszolta őket, puskaaggyal, bajonett döfködéssel ösztökélte őket, aki pedig ösz- szeesett, azt lelőtték.” Bruno Ott elesett német tiszt zsebében talált levél hazulról, Freiburg német egyetemi városból (tábori posta cim 169-82 C, levél kelte, jul. 27.) igy szól: “Itt Freiburgban mostanában sok orosz nőt lehet látni, munkára küldték őket. Rongyokban, mezítláb látni őket a városban, amiből szintén látszik, micsoda nép ez, különösen ha összehasonlítjuk őket a mi legújabb divat szerint öltözött freiburgi lányainkkal.” Egy gazdaember Vans-ból, Eberswalde szomszédságában, ezt írja: “A mi orosz munkásaink folyton szök- dösnek. Az erdőbe veszik magukat, de ha megfogják őket, nem sok teketóriát csinálnak velük. Ronda egy tolvaj banda ez. Mindent ellopnak a mezőről, amihez csak hozzájuthatnak. Az én földjeimen még nem jártak, de nem is tanácsokul nekik. Résen vagyok, ha egyet látok ezek közül az idegenek közül, lelövöm, mint a kutyát.” Emil Hein őrvezetőnek igy panaszkodik a felesége Marienroth-ból, aug. 25-iki kelettel: “Nem lehet most nálunk egyedül kimenni a házunkból, csapatszámra élnek orosz foglyok az erdőben.” Wilhelm Strunkbann páncélkocsi közember ezt beszélte: “Mikor szabadságon voltam odahaza a falumban, minden nagyobb parasztnál láttam idegen hadifoglyot dolgozni, oroszokat és lengyeleket. Nálunk is volt két
