Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-10-17 / 1237. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1942. október 17. Alapvető tények (A.L.) Még mielőtt bármibe kezdenénk, ha azt nem előre kigondolt és lefektetett tervek alapján tesszük, rendesen hiányos vagy felületes munkát végzünk. Maga a munkásmozgalom is előre lefektetett alapokra épül, amely alap felépítésére agitáció vagy propaganda szükséges. Az agitációnak van különböző módja. A személyes agitáció, amikor ismerőseinknek, barátainknak vagy azoknak a munkásoknak akikkel dolgozunk szóval próbáljuk megmagyarázni nézeteinket. Mi, ipari unionísták természetesen az ipari unionizmusról alkotott nézeteinket igyekszünk megismertetni mindazokkal, akikkel szóbelileg érintkezünk. Az agitációnak azután szélesebb körű formája a népgyülések és előadások tartása, amikor az előadó egyszerre többekkel akarja megismertetni azt az eszmét, amelyet ő képvisel. Az agitációnak ma egy igen elterjedt formája a rádió. Az igaz, hogy nekünk a jelenben nem sok alkalmunk van az ilyenfajta agitációra mivel, más érdekeltség hatásokörébe tartozik annak irányítása, ami a jelen körülmények között igen költséges. Az agitációnak azonban egyik legelterjedtebb formája a megirott és kinyomtatott röpiratok, újságok és könyvek is. A magunk részéről tehát a sajtó képviselheti az agitáció legalkalmasabb formáját. Lapunk a “Bérmunkás” a magyarul beszélő ipari unionis- ták lapja, amely a magyarul beszélő dolgozókkal igyekszik megértetni a helyes szervezkedési formát. Ha végig tekintünk az amerikai kontinensen és statisztikát állítunk össsze az idevándorolt magyar munkásokról, akkor arra a megállapításra kell jussunk, hogy azoknak 90 százaléka nehezen dolgozó ipari munkás. És mégis az a tény áll fen, hogy az amerikai magyar munkások túlnyomó része nem munkás szellemben gondolkodik és cselekszik. Az idevándorolt magyar munkások ezrei azért hagyták el azt a helyet ahol születtek és nevelkedtek, mert az a hely már nem tudott továbbra megélhetést biztosítani számukra. Nem-e gondolkoztak ezen az idevándorolt magyar munkások, hogy miért kellett kezükbe venni a vándorbotot és idegenbe keresni megélhetési lehetőséget, ahol sem a nép nyelvét sem szokásait nem ismerték. Természetesen a magyar uralkodó osztály kényszeritette kezükbe a vándorbotot, amit az idevándorolt magyar munkás már elfelejtett, vagy nem akar róla tudni. A hamis kufárok munkája Amikor a magyar munkások ezrei vették kezükbe a vándorbotot, hogy itten próbáljanak megélhetést keresni, ugyanakkor jó néhányan olyanok is érkeztek, akik odahaza a magyar munkást csak büdös parasztnak nevezték és nagyon sokszor, a csendőrségnek adtak rendeletet az ipari munkások vagy földművesek összeverésére. Az ilyen fajta urak természetesen csak azért menekültek ide, mert kezeikhez ragadtak olyan pénzek, amihez nekik semmi közük sem volt — tudva azt, hogy a magyar hatóságok keze ide nem ér. Hogy azonban jóvá tegyék bűneiket, hát innen próbáltak szolgálatot tenni a magyar uralkodó osztálynak. Ténykedésük abban merült ki, hogy itt tovább is az idevándorolt magyar munkások nyakán élősködjenek. Nyakra-főre alakultak magyar egyletek, betegsegélyzők, magyar újságok amelyek élén természetesen ezek a rovottmultu és kétes jellemű egyének lettek a vezetői és irányitói. Ezek a hamis kufárok természetesen állandóan arra törekedtek, hogy úgy az általuk kiadott magyar sajtó,"mint azon magyar egyletek, amelyeknek irányítását ők tartották a kezeik között, állandóan a magyar uralkodó osztály érdekeit szolgálják. A hiszékeny amerikai magyar munkások Mint minden emberben úgy a magyar munkásokban is megvolt és megvan az elégedetlenség, de addig amig az osztálytudadonosa kiadták Day legszemérmetlenebb hazugságait is. A hazugságokat a két nagy lapból átvették a többi kisebb lapok is, akik igy akarták megszolgálni a hirdetéseket. Természetesen a magyar lapok se maradtak el. Az Amerikai Magyar Népszava meg több magyar hetilap is hűségesen közölték a borzalmas hazugságokat. De mint mindenbe, úgy a sok hazugságba is beleuntak és a Day keresete megcsappant. A finn-orosz háború azonban újból felszínre dobta ezt a tollbetyárt. Még mindenki emlékezhetik például arra a hírre, hogy a finnek egyszerre nagy támadásba mentek és egy kisebb csapatuk elvágta a murmanszki vasutat. Mikor hetek múltán kisült, hogy ebtos magyar munkás az uralkodó osztály túlkapásaiban látja meg nyomorának okát, addig a félrevezetett nagy tömeg a tényleges elnyomóiknak hódolt, mert azok úgy irányították a közvéleményt. Akkor, amikor biztos tudatában vagyunk annak, hogy a magyar uralkodó osztály, kényszeritette kezünkbe a vándorbotot, akkor minek hódolunk azoknak? A háború előtt kivándorolt magyar munkás abban a hiszemben volt, hogy Ausztria az oka a rossz magyar viszonyoknak és a Habsburgoktól kell megszabadulni. És a múlt háború után ezer számra menekültek ide magyarok, de már nem az osztrák elnyomás, hanem Horthy és bérencei által megvalósított rendszer elől. Az amerikai magyar sajtó most éppen úgy, mint a múltban a magyar uralkodó osztály járszalagján igyekeznek az amerikai magyar munkásokat vezetni. A munkásmozgalom Az amerikai magyarság nagy része még most is irtózik a munkásmozgalomtól, habár az amerikai törvények biztosítják mindenki részére azt a jogot, hogy olyan munkásszervezethez tartozhat, amelyet a munkás saját akarata szerint választ. A munkásoknak a munkásmozgalomhoz való ragaszkodása nehezen halad előre, nehezen halad még pedig azért, mert például a magyar lapok a múltban óva intették őket a szervezkedéstől, ma azonban ilyen fajta propaganda törvénybe ütközik. Emlékszem 1939-ben a jelen háború kitörésekor voltak magyar lapok, amelyek óva intették a magyarságot attól, hogy radikális lapokat olvassanak vagy szervezethez tartozzanak. Ezek a lapok még akkor és még azután hosszú ideig Horthy propagandát űztek. Voltak azután még olyan szennylapok is, amelyek Habsburg ünnepélyek mellett agitáltak és ma ezekről a lapokról minden kertelés nélkül meglehet állapítani, hogy a fasizta vagy náci eszméknek hódoltak be és azokat próbálják még ma is szolgálni — még akkor is ha szemfényvesztés céljából az amerikai zászlót nyomják a címlapjukra. A munkás sajtó A “Bérmunkás” a magyarul beszélő amerikai magyar munkások lapja, amelynek irányelve az ipari unionizmus propagálása és az amerikai magyar dolgozókat iparilag szervezni. Hogy ezt azonban megtehessük okvetlen le kell rombolni azt a válaszfalat, ami az amerikai magyar dolgozókat visszatartja úgy a szervezkedéstől, mint a munkás lapok olvasásától. Azt a mérgező propagandát kötelessége lapunknak a “Bérmunkás”-nak ellensúlyozni, azért nagyon fontos, hogy lapunk leleplezze mind azokat, akik a magyar közéletben itten Horthy-Hitler propagandát végeznek, mert csak úgy lehet az amerikai magyar munkásokkal megértetni, hogy igen is egyedül a tiszta munkásszellemben irt magyar lapok szolgálják igazán a magyar dolgozók érdekeit. Ha a magyar munkásság ezer és ezer esetben megfogadta volna a Bérmunkás tanácsát, akkor nem lehetett volna értéktelen bányarészvényekkel nehezen megtakarított dollárjaikat elrabolni. És nem engedné meg egyleti basái részére, hogy az egyletek pénzén Magyar Szövetség név alatt Horthy propagandát folytassanak, mert ma a Horthy propaganda egyenlő a Hitler propagandával. Ezért nagyon fontos, hogy lapunk a Bérmunkás hétről-hétre leleplezze mind azon magyar vonatkozású eseményeket, amelyek csak külsőleg szolgálnak bennünket a valóságban ki lóg a lóláb. Itt volna már az ideje, hogy minden dolgozó magyar munkás*olvasója volna saját lapjának a “Bérmunkás”- nak és elvetné házától a fasizta-nácista sajtót. A “Bérmunkás”-nak okvetlen szüksége van arra, hogy a magyar vonatkozású ügyekkel foglalkozzon, mert csak úgy lehet felépíteni a “Bérmunkás” olvasó táborát, ba azt a sok ezer hiszékeny magyar munkással megértetjük, hogy azok a magyar lapok, amelyeket ezelőtt vagy talán még most is olvasnak, mérgező propagandát terjesztenek, kiadóik vagy íróik tényleges munkásellenes nácik. Azon megjegyzésre, hogy (cső) minek foglalkozik állandóan azokkal a magyar vonatkozású dolgokkal amikor a “Bérmunkás” ipari unionista lap, erre az a válaszom, hogy azt a 90 százalékát az amerikai magyaroknak, akik tényleges munkások, csak úgy lehet megszerezni idővel az ipari unionizmus eszméinek, ha rámutatunk állandóan, hogy milyen helytelenül cselekednek akkor, amikor olyan kufár senkiháziaknak esnek áldozatul, akik csak élősködni akarnak rajtuk abból a célból, hogy a jelenlegi magyar uralkodó osztályt szolgálják. Ha a magyar munkásokkal ezt megtudjuk értetni és ami a fő, hogy olyan alapja legyen a leleplezéseknek amit ezek a senkiháziak nem tagadhatnak, bátran mondhatjuk, hogy a “Bérmunkás” betölti hivatását és olvasó tábora túl fogja szárnyalni minden magyar sajtóterméket, ami által hivatását is betölti, mert az amerikai magyar dolgozókat az ipari unionizmus táborába tudja felsorakoztatni. Egy süket anyóka elégedetlenkedett. Sokalta a rá kivetett hat frankot. “Miért kell nekem azt fizetnem ?” kérdezte zúgolódva. Az adóhivatalnok a fülébe ordította: “Mert az éjjel eltettek láb alól egy német tisztet.” “ Igen? mondta az anyóka, akkor nem sok.” És lefizette a hat frankot. bői egy szó sem volt igaz, keresték a hir eredetét. Meg is találták a Donald Day szobájában, aki akkor valahol Finnországban húzódott meg. Hazugságainak terjesztésére még a rádión is helyet kapott. WOR és WGN (Chicago) 1941. augusztus havában alkalmat adtak neki hazugságainak terjesztésére, 15 percen át beszélt abból az alkalomból, hogy Hitler megtámadta Oroszországot és kifejezést adott annak az óhajának, hogy a németek a Szovjeteket le fogják söpörni a térképről. Most, hogy hazugságait egyenlőre nem értékesítheti tovább, beállt a fasizták közé, ahol bizonyára kitörő szeretettel fogadták, mert a hazugság nagymesterét ott most jobban értékelik. TÖBBET IS MEGÉR LONDON, okt. (ONA) A németek megszállta Bordeaux francia városban történt. Túszokat végeztek ki, aztán a lakosságot mind felhajtották az adóhivatalhoz, hogy a tiz millió franknyi büntetéspénzt behajt- ' sák.
