Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-03-21 / 1207. szám
8 oldai BÉRMUNKÁS 1942 március 21. MAGYAR MUNKÁSOK VÉDELMI BIZOTTSÁGA ----------HÍREI ----------A Magyar Munkások Védelmi Bizottságának clevelandi csoportja a központi titkári jelentés meghallgatására 1942 március 14-én, Molnár Antal munkástárs elnöklete alatt gyűlést tartott, amelyről az alábbi jegyzőkönyv számol be. A Védelmi Bizottság gyűlését Molnár munkástárs nyitja meg és felkéri a titkárt, hogy tegyen jelentést a bizottság eddigi munkájáról. Geréb József titkár a következő jelentésben számol be: “Tisztelt Munkástársak: Az Industrial Workers of theWorld szervezet magyarajku csoportjai és a Bérmunkás olvasói a Bérmunkás Lapbizottságának felhívására 1940 december havában újból felelevenítették a Magyar Munkások Védelmi Bizottságát, amely az első világháború utáni üldöztetések idején 72 olyan magyarajku munkásnak látta el sikeres védelmét, akiket a munkásmozgalom valamely ágában való működéséért üldöztetés ért.” “Tudván azt, hogy a háborús hisztéria hatása alatt az 1918—20-as évek üldöztetései esetleg m e g i s m étlődhetnek, készséggel vállaltam újból a központi titkári tisztséget és a bizottság megalakulása után újból felvettem a hasoncélu országos méretű amerikai intézményekkel az összeköttetést.” “A bizottság mimikája egy darabig csak arra szorítkozott, hogy a Bérmunkásban elhelyezett cikkek révén megalakulásáról tudatta munkástársainkat. Tudatta pedig azért, hogy szükség esetén tudják hová forduljanak. Tekintettel arra, hogy ez nem járt kiadással, munkástársainktól nem kértünk anyagi támogatást. A nyomtatványok költségeit a Bérmunkáshoz küldött két egy dolláros adomány, valamint a new yor- ki csoport 4 dollár 80 centes adománya fedezte. A clevelandi csoport 25 dolláros adományát fentartottuk a jövőbeni esetleges védelmi célokra.” “A múlt év november havában tudomásunkra jutott, hogy egyik munkástársunk bevándorlásának törvényesitése körül bonyodalmak támadtak. Nyilvánvaló volt, hogy ezen munkástársunk bevándorlásának törvényesitése elé azért gördítettek akadályokat a hatóságok, mert tevékeny részt vett a munkásmozgalomban, mert mások esetében az ilyfaj- ta ügyeket a legsimábban és leggyorsabban elintézték.” “így ez az ügy száz százalékig a védelmi bizottság hatáskörébe tartozik és ennek megfelelőig átvettük a védelmet. Tekintettel arra, hogy a korai publicitás csak ártott volna az ügynek, nyilvánosan nem foglalkoztunk vele. Azonban számos esetben tárgyaltunk ügyvédekkel, nagymérvű levelezést I folytattunk és két Ízben ügyvédi honoráriumot fizettünk, I amelyekről a levelezés és a nyugták tanúskodnak.” “Ez az ügy még mindig a hatóságok kezében van, de reméljük, hogy sikeresen tudjuk elintézni. Ezen ügy költségeire, valamint azért, hogy hasonló esetekben újból azonnal tudjunk intézkedni, mozgalmunk aktívabb; tagjaihoz gyüjtőiveket küldtünk ki, remélve, hogy munkástársaink lehetővé teszik bizottságunk hatásos működését. A gyüj tőiveken, avagy más utón befolyt adományokat annak idején nyilvánosan nyugtázni fogjuk.” “Noha a mai viszonyok lényegesen különböznek az 1918 —20-as idők viszonyaitól, mégis ajánlatos, mint a szóban- forgó munkástársunk ügye is mutatja, hogy cselekvésre készen álljunk.” Kollár és Székely munkástársak jelentik, hogy a pénztári könyvet átvizsgálták, azt rendben találták. A kiküldött számozott gyüjtőiveket a titkáron kívül ők is aláírták. Geréb munkástárs bemutatja a kiterjedt levelezést, amelyet AZOK az olvasóink, akikhez lapkezelők nem kerülnek 45 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio a védelmi ügyben folytatott. Lefkovits munkástárs jelenti, hogy ő is részt vett az ügyvédekkel folytatott tárgyalásokon és a Védelmi Bizottság munkájáról csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatik. Éppen azért ajánlja, hogy ezen gyűlés jegyzőkönyvét a Bérmunkásban közöljük. Részben azért, hogy munkástársaink tudomást szerezzenek a Védelmi Bizottság fontos munkájáról, de még inkább azért,hogy munkástársaink szerte az országban tudják hová forduljanak, ha hasonló üldöztetés érné őket munkásmozgalmi tevekneyke- désükért. Az inditványt a gyűlés egyhangúlag elfogadta. Több tárgy nem lévén ülésvezető a gyűlést bezárja. A. Molnár, ülésvezető L. Lefkovits, jegyző J. Kollár, A. Székely, ellenőrök. A CAPTIVE BÁNYÁK VOLT SZTRÁJKOLóI IS MEGKAPJÁK A MUNKANÉLKÜLI SEGÉLYEKET Pennsylvania állam munkaügyi minisztere megváltoztatta korábbi nézetét a captive bányászok sztrájkját illetőleg és az akkor megtagadott munka- nélküli segélyek kifizetését most jóváhagyta. A mellett, hogy a sztrájkban résztvett 26,000 bányász most megkapja három heti munkátlanságára járó illetéket, ez összegnél is fontosabb az, hogy itt is elös- merték, hogy a bányászok akaratukon kívül lettek munkanélküliekké és azért jár nekik a heti 11 dolláros segély. BRIDGEPORT, Conn.-ban a Horváth gyógyszertár ujság- standjén a BÉRMUNKÁS is kapható. TÁRCA HOGY VAN? — Hogy van? Ó, hányszor próbáltam felelni rá, könnyedén és elfogulatlanul, behatóan, meghatva, gúnyosan, közönyösen, élesen, fenyegetően, zavartan, újszerűén, eredetien, hűvösen, tréfásan és hányszor szellemesen, mert hát az embernek egyebe sincs, mint az a kis hírneve, hogy ő eredeti ember, szellemes ember, sőt eredetien szellemes ember tehát nem közönséges társalgó. Tetszik látni, asszonyom, — mondta a barátom, — engedje meg, hogy bemutassam barátomat. Egyike a legszellemesebbeknek elösmert embereknek. Na most beszélj ő nagyságával! És őt nagysága várakozó mosollyal nézett reám és igy szólt: — Hogy van? — Hogy vagyok ?Én istenem. Még gimnazista koromban olvastam egy francia bölcsészt er ről a tárgyról és a lét és a nemlét feladata volt a legkisebb bajom. És ha kérdezték, hogy vagyok, elmélyülve mondtam: — Hogy vagyok? Vagyok-e egyáltalában ? Gond olkozom, hogy vagyok-e, tehát vagyok. Később, mikor megnősültem, rájöttem, hogy abból, hogy az ember gondolkodik, legfeljebb az következtethető, hogy felesége van — mert miből élne a felesége, ha ő nem gondolkozna valamin, a min keresni lehet. A francia bölcs nagy mondását azóta igy látom helyesnek: a férjem gondolkodik, tehát vagyok. Magam használatára egyéb válaszokról kellett gondoskodnom. És kipróbáltam mindent, voltam elmés, voltam gúnyos, voltam röpke, voltam fellengző. — Köszönöm jól — mondtam röviden. — Na, na, szó, szó, — mondtam kedélyesen. — Lassan, lassan — mondtam savanyúan. — Ezer dollárral lehetne segíteni rajtam — mondtam epésen. — Egy dollárért megmondom — mondtam gorombán. — Nem tudom — mondtam rejtélyesen. — Mint szegény ember gazdag városban, — mondtam népiesen. Később fantasztikus és merész válaszokat eszeltem ki. — Most nem tudom — mondtam — de majd megtelefonálom, mihelyt engem értesítenek. Vagy: — Visszafelé ugyanannyiért. Vagy ijedtemben: — Mint Krisztus a vargát — de ez nem volt jó, valahogy nem stimmelt. Semmi sem segített. Egy nap furcsa ötletem támadt. Elhatároztam, hogy magára a kérdésre fogok felelni, ez még senkinek se jutott eszébe. Mikor a legelső “hogy vari” eldördült, megragadtam ellenfelem kabátját és ekként nyilatkoztam: — Hogylétem összetevője több eredőre bontható, melyeknek némelyike még gyermekkoromra vezethető vissza. Kedélyállapotom nyilván csak a körülmények hatása alatt alakult ilyenné, hanem bizonyos dolgok folytak be e hatások tompítására, illetőleg élénkítésére. Valószínű ennek tudható be, hogy ma oly rendkívüli benyomást gyakorolt rám a nagv- néném unokaöccse felesége nagyapjának halála, aki egy vasúti összeütközés alkalmával a jobb térde kalácsán sérülést szenvedett. Ezzel egyidejűleg arról is értesültem, hogy összes pénzemet elvesztettem egy bá- nyareszvény s p e k u J ációban, most pedig alig egy félórája közölte velem orvosom, hogy néhány nap múlva baloldali gutaütést kapok. Barátom udvariasan végighallgatott s többször résztvevőén bólintott. Majd megrázta a kezemet s barátságosan tette hozzá: — Különben hogy van? — Különben? Különben jól vagyok. Aki ezek után még érdeklődnék hogylétemről, a^t tisztelettel értesítem, hogy beléptem a Hogylétellenőrző Intézetbe, mely az egynéhány évvel ezelőtt felfedezett pancsovai gu- bacsbeváltó hivatallal párhuzamosan működve, állandóan figyeli a beiratkozott előfizetők hogylétét egy tartozik és egy követel rovattal: egyikbe beírja a bajokat, a másikba az örömöket, amik percről-percre érik az embert s minden félórában leszámolja az eredményt hogylétemet. Aki ezután kérdezősködik a hogylétemről, azt a megfelelő szám alatt utasítom a Hogylétellenőrzőbe, a hol kívánatra bárkit szívesen értesítenek a hogylétemről, mert ők jobban tudják, hogy hogy vagyok, csakis ők tudják, ők előre tudják, ők már azt is tudják, hogy én csak hiszem azt, hogy most jól vagyok, mert még nem tudom, hogy éppen most indult hazulról az az illető ember, aki egy jó ismerősömhöz elmegy kölcsönkérni egy összeget, amelyet én akartam kölcsönkérni, de mire én odaérkeztem, már ő azt a csekély összeget is oda adta a kölcsönkérőnek, hogy nekem már nem maradt semmi egyéb, mint a sajnálkozás, abból pedig nem lehet megvenni azt a vacsorát, amelyre azt a bizonyos barna kis lányt meghívtam. Felhívom telefonon és megmondom, hogy hirtelen beteg lettem, még mielőtt alkalma lenne tőlem megkérdezni: — Hogy van?
