Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-03-21 / 1207. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1942 március 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 one Year .......................$2.00 Félévre ......................... 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ............._.... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879, ___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD-x®*>42 Hazudnak a katonák nevében (gb) Még alig pár hete, hogy Amerika reakciós tőkései és hajcsárjai vereséget szenvedtek a munkabérek leverésére irá­nyuló törekvéseikben, de mintha semmi sem történt volna, újból meg újból támadnak állhatatosan. Mint ismeretes, a kép­viselők nem merték megszavazni a 40 órás munkahét felfüg­gesztését, ami azt jelentette volna, hogy a 40 órán felüli mun­kát a munkáltatók nem lettek volna kötelesek másfélszeres munkabérrel fizetni. Miután itt nagy vereséget szenvedtek, most más oldalról támadnak. Ezúttal a farm-termelvények árait igyekszenek le­szorítani s ugylátszik, hogy ebben a kérdésben magát Roosevelt elnököt is megnyerték. Viszont a farmerok ellen nem mernek nyíltan kijönni a földmivelő államok képviselői és szenátorai. A legérdekesebb azonban, — amivel itt valójában foglal­kozni akarunk, — hogy mindkét esetben a besorozott katona­ságot akarják kijátszani a munkások és a farmerok ellen. Hó­napok óta halljuk és olvassuk az ilyen gúnyos kérdéseket: A katonák a fronton is csak 40 órát harcolnak?! A katonák csak havi 21 dollárt kapnak, azért az életüket kockáztatják és még sem követelnek fizetés emelést, még kevésbbé fenyegetődznek sztrájkkal. Most meg azzal érvelnek, hogy a magas agrár árak annyira megdrágítják a katonák élelmezését, hogy egyszer majd nem kapnak elegendő ennivalót, noha az életüket áldozzák a ha­záért. És igy tovább, folyik az agitáció úgy a munkások, mint a farmerok ellen, hivatkozva mindig arra, hogy milyen áldozatot hoznak a katonák. A kapzsi tőkések és hajcsárjaiknak ez a legdurvább, való­ságosan úgynevezett parasztfogó érvelése. A KATONASÁGOT ELVÁLASZTJÁK A FARMEROKTÓL, MINTHA EGÉSZEN MÁS, FÜGGETLEN NÉPOSZTÁLYBÓL KERÜLNÉNEK KI, HOLOTT A TÉNY, HOGY A KATONASÁG ÓRIÁSI TÖBBSÉ­GÉT A MUNKÁSOSZTÁLY ÉS A FARMEROK ADJÁK. Mármost nem-e természetes, hogy amikor egy munkás­családból egy, két vagy több kenyérkeresőt elvisznek, akkor az otthon maradt keresőkre nagyobb teher esik. ÉS ÉPPENAZÉRT, MERT A KATONA FIZETÉSE JELENTÉKTELEN, AZ OTT­HON MARADT KERESŐNEK KELL TÖBBET KERESNI, HOGY A CSALÁD SZÜKSÉGET NE SZENVEDJEN. Kérdez­zük meg csak a katonákat, hogy az otthon maradt apjuk, fivé­rük vagy nővérük keresetét magasnak tartják-e? Különösen, ha azoknak pótolni kell az ő keresetüket is? Természetesen ugyanez áll a farmerokra is. A fiatal far­merok százezreit sorozták be katonáknak. Most az otthon ma­radt kisfarmerok kénytelenek uj gépek beállításával, vagy fo­gadott munkaerővel pótolni a katonasághoz bevonult család­tagokat. Mi inkább azt szeretnénk megkérdezni a munkás és far­mer családokhoz tartozó katonáktól, hogy helyeslik-e a hadi­gyárosok által birt nagy korporált farmoknak adott hatalmas állami támogatást? Ez a felelet majd megmutatná, hogy mi­lyen hazug módon hivatkoznak a katonákra a tőkések bérencei. N Ez is demokrácia? (gb) A múlt évre eső szövetségi jövedelmi adót még csak a héten fizették be, de az újságok máris közük a jövő évi adó­tervezetet. Megtudjuk ebből, hogy jövőre még nagyobb adót kell majd fizetni, mert a háború költségei óriási méretekben emelkednek. Az uj adótervezet szerint az alacsonyabb keresetű mun­kásság a jövő évben jóval többet fog fizetni, mint az idén fizetett. A jövedelmi adót természetesen a mindenféle állami és fo-1 ; gyasztási adókon felül fizetjük s igy ebben az országban, amely- I ről valaha Európában azt hallottuk, hogy az adófizetést nem ismerik, ma. még lélegzetet sem vehetünk adófizetés nélkül. Azt mondják, hogy ez egészen természetes. Mosl háború van, fascista hordák vagyonúnkra, szabadságunkra és életünkre törnek. Védekeznünk kell tehát és ehöz nemcsak véráldozat, de anyagiak is kellenek. Sőt, ilyen borzalmas világégés idején, amikor milliók áldozzák fel életüket, hogyan lehet az adó ellen még csak szót is emelni?! Adjunk igazat nekik. Rettenetes világégés idejét éljük. Fel kell áldozni mindent, hogy megusszuk a válságot. ÚGY VAGYUNK, MINT A MENTÖCSOLNAKBA SZÁLLT HAJÓ­TÖRÖTTEK. Azoknak is össze kell fogni, minden erejüket meg kell feszíteni, hogy parthoz jussanak. De mit szólnának a hajótöröttek, ha közülök egy-kettő magának követelné az élelmiszerek és az ivóvíz nagyobb részét? Az ilyen hajótöröttek gondosan kiszabbják az élelmet es az ivóvizet. Bizonyára, csak az kap többet, aki többet evez és igy nagyobb erőkifejtésre képes. Ellenben levágják azoknak az élelmét a minimumra, akik semmit sem csinálnak. A mi nagy mentőosolnakunkban, — ebben a nagy világ­égésben azonban még mindig nagyon egyenlőtlen a termelt ja­vak elosztása, holott állítólag mindenből hiány van, mert a háború óriási gyomra mindent felemészt. És ami a leghietetlenebb, hogy még mindig éppen a hasz­nos munkát végzők kapnak igen keveset, mig a paraziták a tulajdonjog alapján nagy bőségben élhetnek. Az uj adótervezet is pontosan ezt az irányt követi. A hasz­nos és nehéz munkát végzők adóját emelik és ugyanakkor meg­hagyják a százezer dolláros jövedelmeket. Hiába no, az ur még a pokolban is ur és háború ide, háború oda, az amerikai demokrácia szerint nekik sokkal több jár, mint a munkásembernek. Amikor Mussolini még le akarta ütni Hitlert ...“A világ megelégelte, hogy a német kor­mány sohasem tartja be Ígére­teit. Nem vagyunk hajlandók az erkölcsi egyenrangúság alap­ján tárgyalni olyan emberekkel, akik a becsület sarkalatos tör­vényeit ily cinizmussal figyel­men kívül hagyják. A világ bár­mely kormányának joga van ma Németországgal úgy bánni, mint ahogy cselekedetei után megérdemli: fegyverével leüt­ni. Nincs az a földi hatalom, amely ebbenOlaszországot meg­akadályozhatná, ha elszánja magát reá.” (Mussolini lapjának, a római Messagero-nak 1934 julius 29- iki vezércikkéből, Dollfuss meg- öletése után.) Hollandia üzen. Bernből je­lentik: Most érkeztek Berlinbe azok a nyomtatott borítékok, amelyeket Hollandiában osztot­tak szét abból a célból, hogy a jómódú hollandusok azokban küldjék el szeretet-adományu- kat a berlini “Winter-Hilfe” alapra. Igen sok borítékban csu­pán németellenes ujságkivágá- sokat találtak, főleg Churchill legutóbbi beszédeinek a de­mokráciák végső győzelmét hir­dető részét, színes ceruzával aláhúzva. A nácik elrendelték, hogy a hollandiai Gestapo nyo­mozást indítson az ügyben. A korlátolt emberi elme a legbaromibb cselekedetekre is rakeni, hogy milyen isteni. Az egyéni szabadság legfőbb korlátja az egyéni képesség kor­látoltsága. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi ^közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. _ _ _ E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a hí rrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban -— dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hqgy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a lökésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés77 — "Nevelés" — "Felszabadulás77 W * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W

Next

/
Oldalképek
Tartalom