Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-03-21 / 1207. szám

Több mint két évtizeden ke­resztül, Tom Mooney nevének puszta említése,, a munkásmoz­galom vesztett csatározásait juttatta figyelmünkbe. A szór­ványos küzdelmek eredményte­lensége tűnt fel egyre jobban ha róla beszéltünk, de ugyan­akkor bizonyos tényként vilá­gosodott meg minden gondol­kodó munkás előtt, hogy az el­szórt csapatok egyesítése le­győzhetetlen erőhöz juttatná a mozgalmat és győzelmes befe­jezéshez az osztályharcot. Tom Mooney is azok közül való volt, akik eltökélt szándékuk mellett kimerithetetlen i d e aliztaussal voltak eltelve. Idealizmusa annyira lobogott fenséges én­jében, hogy csak /jót és erköl­csöset, igazságosságot és önzet­lenséget látott a különböző irányzatokban. Az emberi gyar­lóságot és az azt felidéző oko­kat, a gazdasági helyzet befo­lyását az emberi cselekvésre, legyőzhetőnek vélte és szilárd elhatározással munkálkodott a frakciók egyesítésén. Börtönének falai mögött is, feltétlen s z a b a d s ágolásának szorgalmazása mellett, jutott ideje arra is, hogy a munkás- mozgalom • frakcióit együttes cselekvésre ösztökélje, habár a további évek rabsága testi ere­jét észrevehetően megviselte. Fizikai erejében letörve hagy­ta oda ártatlanul rabságban töltött életének legjavát, de a közéletbe tértékor is a régi Mooney volt. Csak úgy tudott lelkesedni a m u nkásügyért, mint annakelőtte. Soha nem csüggedt és csalódottságot nem mutatott még akkor sem, mi­dőn személyesen tapasztalhat­ta, hogy a frakciók egyesülése nem egészen emberi jóakaraton múlik. Halála végórájáig bizakodott, hogy ha másnak nem is sike­rült, de neki feltétlenül sike­rülni fog az irányzatok kibéki- tése. Pedig nem tekintette ma­gáig vezérnek és sohasem is nyil­vánított olyan magatartást, amelyből ilyenértelmü igény­lésre következtetni lehetett vol­na, azonban egynek ismerte el valamennyi mozgalmat, amely­ben munkások képezték a tag­létszámot;, az alkotó erőt. Az idealizmusa végnélküli kitar­tásra serkentette és kiszabadu­lásának néhány hónapjában jel­leméhez méltó energiával szor­goskodott álmainak megvalósí­tásán. A rabságban szerzett halálos kórt azonban nem győz­hette le. Fogyatkozó ereje vé­gül is ágyba kényszeritette. Ott a kórágyon is tiszta elméje a munkásmozgalommal foglalko­zott. Jobban fájt neki ott is a dolgozók erőtlen cselekvése, mint önmaga tehetetlensége. Az ilyen törhetetlen jellem megérdemli, hogy róla kegye­lettel megemlékezzünk és való­ban, mint mártírra gondoljunk. Úgy amint Joe Hill és a többi munkás mártírok, Mooney is szilárd meggyőződéssel és pél­dátlan kitartással osztályáért, a munkásosztályért élt és azért halt mártir halált. A munkás- mozgalom halottja és ezért em­lékezünk róla kegyelettel, de amint Joe Hill örökségül meg­hagyta: “ne gyászoljatok, szer­vezkedjetek munkások”, köves­sük mártírjaink nyomdokait és szervezkedjünk a gazdasági egyenlőtlenség m e gszünteté- sére. (Ky) A BOOTLEG BÁNYÁKAT CSAK A MUNKAALKALOM TÜNTETHETI EL Naiv feltevés, hogy az a szö­vetségi rendelet, hogy dinami- tot csak a hadügyi kormány en- gedelmével lehet a bányáknak is szerezni, azok pedig csak tör­vényes alapon működő bányák­nak adnak engedélyt, — elfog­ja tüntetni a bootleg bányásza­tot. Nem. Csak drágábban és körülményesebben juthatnak majd azok a bányászok a szük­séges robbanó anyaghoz. Ha az unió lehetővé teszi, hogy min­den bányász törvényes bányá­ban dolgozhat, fognak eltűnni az úgynevezett bootleg bányák az iparból. KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak MÁRCIUS 22-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdet­tel CLEVELANDON a magyarnyelvű ipariunionisták, a Bérmunkás olvasói. Az értekezlet színhelye a Bérmunkás 8618 Buckeye Road-i irodája. A körzetbe eső csoportokat ezúton is kérjük, hogy képvi­seltessék magukat, valamint a lapkezelő munkástársak meg­jelenését kérjük. Ide várjuk a Bérmunkás olvasóit is. ......... Irta: SCOTT NEARING A képviselőház elfog adott egy olyan költségvetési javas­latot, amely 32 billió összegre rúg. Ez olyan összeg, amely nyolcszorosán meghaladja a sző vetségi kormány 1928. évi pros­peritás teljes jövedelmét. A ja­vaslat néhány órai felületes vi­ta után, egyhangúlag el lett fogadva. A jelenlegi tempóval haladó kongresszusi költségvetés, a szövetségi kiadásokat 1942-ben jóval a 60 billión felül emeli, vagyis háromszorosára a vár­ható szövetségi bevételnek. Az adminisztráció oly formán igyekszik az egekig törtető ki­adások ellensúlyozására, hogy újabb adókivetésekből hét bil­lió dollárt remél behajtani, mig a többit esetleg további közköl- csön utján. Az állami és helyi adózás 1941-ben elérte a minden idők legmagasabb fokát, közel ki­lenc billiót. A szövetségi adó­teher az 1940-es esztendő öt és fél billió dollárjáról, több mint hét és fél billióra ugrott 1941- ben. Az elmúlt januárban benyúj­tott költségvetés, már 12 billió dollár felhajtását javasolja a folyó évben, mig 17 billió dol­lárt a következőben. Minden jel arra következtet azonban, hogy a következő esz­tendő előre irányzojtt bevételét emelni fogja a most ülésező kongresszos, azonban annak el­lenére is, a következő eszetendő adóterhe háromszorosan felül­múlja a háromév előttit. ROSSZABB EURÓPÁBAN Tény az, hogy US polgárai­nak adóterhe soha nem volt olyan magas, mint az európaié. Azonban épp ebbe a tényben ta­lálható az amerikai szabadság legfontosabbika. A hadikészü­lődés versengése rendszeresen felemésztette Európa bevételét, növelte az adózás*terhét és le- sülyesztette az életnívót egész Európában. Az Egyesült Államok más­részt, sokkal kevesebbet köl­tött bevételéből hadászati cé­lokra, tehát az adóteher azzal arányban türhetőbb volt, mig az élet standard az Európaival szemben emelkedett. Az adminisztráció jelenlegi programja folyó évi és a követ­kező év kiadásait hétszeresére emeli az 1937-es kiadásokkal szemben és 16 szorosára az 1928-as kiadásokkal ellentét­ben. A folyó év leforgásában az adózás háromszorosan megha­ladja a háromévelőttit és a nemzeti adósság 12 szeressére emelkedik az 1929-es szövetsé­gi adósággal szemben. “Netörődjetek a számadatok­kal” válaszolják úgy a kon­gresszusban, mint azon kívül. “Ez mérhetetlenül gazdag or­szág”. Valóban igaz. Azonban vannak bizonyos gazdasági sza­bályok, amelyek szegényre-gaz- dagra egyaránt hatnak. Mikor egy egyén, vagy nemzet, tekin­tet nélkül gazdagságára, foly­tonosan bevételén felül költe­kezik, végül is csak idő kérdé­se, hogy mikor szegényedik el, de bizonyos, hogy elszegénye­dik. A hitetlenek itt ismét előho­zakodnak, hogy a kormány fel­emelheti az adót. Ez is igaz. Azonban minden adó emelkedés alkalmával, valamely farmer el­veszti a farmját, vagy a városi lakos a házát. A további köl­csönzés viszont, csak növeli az amúgy is magas közadóságot. Erre is azt felelik a hitetlen tamáskodók, hogy “mi a kü- lömbség, esetleg kéhyszerülve vagyunk megfizetni az adót, azonban elfelejthetjük az adó- ságot”. Ez is lehetséges. Azon­ban ha elfelejtjük az adóságot, a mai rendszerben az minden bank, minden biztositó intézet feltétlen bukását eredményez­né^ és minden más olyan intéz­ményét, amely birtokában mint befektetés szövetségi bondok vannak. Ugyancsak sok magán polgárt is megfosztanának a kormány bondjaiba fektetett keresetétől. Minden pénzügyi tranzakciónak, vannak bizonyos biztonsági határai. A szövetsé­gi költekezések, adózások és kölcsönözései 1942-ben közeled­nek ehhez a bizonyos határhoz. Ha a háború folytatódik a kö­vetkező esztendőn keresztül és a jelen programot követi a kor­mány, akkor már túlléptünk azon a bizonyos biztonsági ha­táron. Az Egyesült Államok még mindig a világ leggazdagabb nemzete. Azonban ha a mosta­ni gazdasági utón jár, akkor csak a régi közmondást fogja illusztrálni vele, melysz'erint: három generáció; ing-ujtól, ing-ujig. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD VOL. XXX. ÉVFOLYAM CLEVELAND,1942 MARC. 21. (v NUMBER 1207. SZÁM. Nemzeti elszegényedés várható a háború nyomán Mooney halála a munkás­mozgalom vesztesége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom