Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-03-07 / 1205. szám
1942 március 7. BÉRMUNKÁS .............1 — 7 oldal hogy a régi rendszer megmaradhasson, amelyben a termelt javakból mindent lefölezhetnek és amely biztosítja részükre a teljes uralmat, mégis az utóbbi tiz esztendőben valami uj osztáson marakodtak. Egyre azt mesélték ezen idő alatt, hogy milyen nagyszerű is lesz az a dolgozókra, ha majd végleg kidolgozva lesz. Ami azonban tényleg kialakulóban van a munkáltatók testületéiben, a' gyárosok szövetségeiben, kereskedelmi kamara gyülevész tervelői közt és az általuk uralt politikusok boszorkány konyháján, az olyan valami, ami annál rosszabbul mutat, minél közelebb érkezik hozzánk. Olyas valami, ami napról-napra jobban kezd hasonlítani arra, amit a munkásoknak feltálaltak Európában. Nagyon sok oly^n intézkedés történt napjainkban, melyeknek szükségességét a háborúra való hivatkozással indokolnak. Semmi kétség aziránt, hogy tényleg háborús intézkedések, azonban a háború megszűnését követő problémák, fentartják ezeket a háborús intézkedéseket, sőt még újabbakat toldanak hozzá. A munkáltatóknak depressziós bajaik lesznek és annak dacára is, hogy a nemzetek közti harcok esetleg elülnek, de a különböző kapitalista csoportok közt a háború tovább folytatódik, a világpiacért. A munkások követeléseivel szemben, a kapitalisták ellentállása csipetnyit sem fog enyhülni, amig a munkásosztály tömörebb összetartást nem mutat nemzetközi méretekben. Manapság persze kevés azon munkásak száma, melyek az elkövetkezendő depresszió miatt aggódnak. Az amerikai munkások valóban keresztül estek minden depresszió legsulyosabbikán. Akik nem élték túl az utóbbit, azok n incsennek itt, hogy a bekövetkezendő miatt aggódjanak. Amint látszik, a munkások azzal sem sokat törődnek, hogy a munkáltatók valami cselt rejtegetnek, amivel romba dönthetik a munkásosztály háború utáni uj világrendbe vetett hité;:, reménységeit és aspirációit. Ebben rejlik a munkásság helyrehozhatatlan tévedése. Mindenesetre a többé-kevés- bé öntudatos munkás hivatkozhat arra, hogy meg vannak ám a mi szervezeteink is.Még olyan messzire is elmennek egyesek, hogy nagy lelki nyugalommal kijelentik, miszerint nem következhet több depresszió, mert nem engedjük, hogy bekövetkezzen. Ez nagyon szép megnyilatkozás és valóban méltó a legjobb szervezeti tradícióhoz. Tény az, hogy a dolgozók milliói jól szervezett egyesülése, határozottan sarokba szoríthatná a rajta élősködő maroknyi parazitát, feltéve, hogy ha a szervezeteik az övék volna a maguk irányításában, vagy ha valóban abban a helyzetben volnának, hogy szervezeteik irányát érdekeik szerint meghatározhatnák. Másrészt viszont, ha a munkások szervezeteit a munkáltatók kontrolálják az álnok munkásvezérek által, túlságosan sok hatalmat engedve nekik, sokkal rosszabb kihatással lesz helyzetükre, DIPLOMÁCIA Manapság oly sok szó esik a diplomáciáról. Talán jó lesz egy kissé megvilágítani ennek a szónak az értelmét. A diplomáciát kettős értelemben használják. A diplomácia lehet a külpolitika eszköze (diplomáciai szervezet) és lehet a külpolitika alkalmazásának módszere is. A diplomácia a politikai tevékenység megmerevedett formalizmusa, megnyilvánul a művészetté fejlesztett, tradíciókhoz ragaszkodó etiketszerüségben is. A diplomáciai képesség művészetté fejlesztődött a királyi és császári udvarok levegőjében, ahol az államügyek intézésénél a túlhajtott udvariaskodás külsejének fölvételével virágzott. Az államok demokratizálódásával elveszitette régi fényét, zárkózottságát és (csúnya) intrikus szerepét. A külpolitikában még ma is nagy szerepe van a diplomáciának és vele a jó diplomatának, aki nem nélkülözheti az emberek, a nyelvek és a viszonyok alapos ismeretét. De az ujabbkori diplomaták már nem az arisztokrácia köréből kerülnek ki, hanem az ipar, a pénzügy és az újságírók köréből, mert ma fontosabb ismerni az országok gazdasági érdekeit és viszonyait és az élet eleven kapcsolata többet segít, mint a hűvös, előkelő zárkózottság. A diplomácia mesterkedése lehet veszélyes is, amikor a diplomaták titkos egyezményei szövetséges megállapodással kötelezettségeket rónak az államokra, amelyek végül háborúba sodorják a népet. A titkos diplomácia a háború kovácsoló ja, ellenszere a demokratikus ellenőrzés, a nyílt diplomácia gyakorlása. A diplomácia által kötött szerződések, szövetségi kötelékek és elkötelezettségek eddig még mindég háborúra vezettek. Nincs tehát fontosabb annál, minthogy a! titkos diplomáciát megszüntessék és állandó ellenőrzés alá helyezzék működését. A diplomáciai testület élén áll a legidősebb diplomata, a Doyen. Katolikus országokban (Magyarország, Franciaország, Spanyolország, Partugália és a többi) mindég a pápai nuncius, a pápa követe áll a testület élén. Ezt a jogot az 1815. évi bécsi reglement szabályozta. Az^ állam mai vagy az udvarral való érint kezések, a bemutatások és üdvözlőbeszédek ellátása a Doyen dolga. Ha a diplomáciai testület kollektive jegyzéket intéz valamely hatalomhoz, ebben az esetben ezt a Doyen nyújtja át, ő vezeti a megbeszéléseket és ő veszi át azokat a jegyzékeket, amelyeket az állam a testülethez intéz. Régebben a diplomaták intézték államuk külpolitikájukat. A diplomácia története ilyen szempontból nagyon messze visszanyulik a múltba. Majd minden országnak volt hires diplomatája, aki a kül- ügyek intézésébén kiemelkedett Ma e tekintetben nagyon változott a világ. A diplomaták már nem intézik országuk külmintha egyáltalán szervezetük sem volna, szükségük legválsá- gosa'bb pillanatában.Ez az a feltűnő veszély, mellyel a munkásság ma szembenéz. I politikáját. Ez ma már a kül- I ügyminisztepek, a parlamentek I és legújabban a diktátorok dolga. A diplomaták ma inkább az i egyre nagyobb arányú gazda- i sági, kereskedelmi, pénzügyi és I jogi téren működnek. , Mellet- ! tűk egész organizmusok alakultak ki, a követségek és konzulátusok intézménye szolgálja az egyes országok ügyeit. Kialakult ezek alapján egy külön nemzetközi jog, követségi és konzuli szabályok, amelyet egyformán respektálnak az államok. Az államok diplomatái, követei területenkívüliséget élveznek, jogi helyzetük körül van bástyázva, nem állanak az állam törvényeinek h a tálya alatt. A követet, diplomatát visszahívják, ha* háború tör ki a két állam között, de ki is szokták utasítani, ha útlevelét kézbesítik számára. A diplomata eltávozásával a követséget egy más állam oltalma alá helyezik, amely egyben ellátja az eltávozott diplomata honfitársainak a védelmét is. A diplomácia szolgálatába tartozik a féldiplomata is. Féldiplomata az ügynök, a különös megbízással ellátott követségi tisztviselő és szakértő. A diplomácia föntartása rengeteg pénzbe kerül minden országnak a követeket az idegen országok valutájában fizetik. Mennél zárkózottabb, reakciósabb egy állam, annál többet költ a diplomáciára, mert összeköttetései, főúri diplomatái és fényűző képviselete révén igyekszik elhomályosítani kedvezőtlen hi- rét-valóját. (X) Győzelmek ötven százalékért (Folytatás a 3-ik oldalról) frontot, bár Angliában ott pos- had egy hatalmas hadsereg. Viszont attól is lehet félni, hogy az oroszok újra lepaktál- nak a Németekkel, ha nagyon magukra lesznek hagyva. Elvégre azt* sem lehet elfelejteni, hogy Sztálin már egyszer kijelentette, miszerint a “fasciz- mus csak izjés dolga” és hogy “az angol-amerikai imperialisták a béke zavarók.” Tehát annyit csak mégis kell küldeni Sztálinnak, hogy egy uj paktumot ne kössön Hitlerrel. Mennyi legyen a segítség, hogy Oroszország ne nagyon győzzön, de nagyon ne is veszítsen, ez itt a kérdés! Úgy látszik, hogy a megígért segítségnek az ötven százaléka, mert csak annyit küld Amerika. Ennek fejében azután, dicsekedhetnek a Vörös Hadsereg győzelmeivel. Vörös győzelmek az amerikai ötven százalékért. (-) MAGYAR FÓRUM címmel folyóiratot indít az az Írógárda, amelynek neve a “Huszadik Század”, a “Nyugat”, a “Századunk” és a “Harc!”-ból ismeretes a magyar munkások előtt is. A megjelenést bejelentő levélben még vagy két tucat munkatársat tüntetnek fel, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy tudományban, művészetben, irodalomban és világszemléletben igazán értékeset nyújtsanak az amerikai magyarságnakA nagy beteg Tom Mooney (Folytatás az első oldalról) ben tudná analizálni az eseményeket. BÍZIK A SZÖVETSÉGESEK GYŐZELMÉBEN Mooney azt mondja, hogy Japán el fogja foglalni a South Pacific' Ocean szigeteit. Akkor nem sokat fog törődeni a Panama csatornával, vagy Cali- forhiával, — legfeljebb csak egy-két ijesztőt támadást fog rendezni. Ehelyett a kelet-indiai szigetek meg Ausztrália meghódítása után India ellen vonul. Ez a főcél. Ugyanekkor Hitler is arrafelé üt Afrikán és a Suezen át. Indiában akarnak találkozni. És ha Hitler még akkor is hadban fog állni Oroszországgal, akkor Japán támadni fog keleten. Ez az axis haditerv, — Mooney szerint. “Oroszország a kulcs”, — mondotta Mooney. “Ha elég segítséget adunk nekik, hogy a nyáron megverik Hitlert, akkor a háború sorsa eldől még a nyáron.' Az összes harcolók között az oroszoknak van a legnagyobb harcikészségük.” Tom nagyon büszke Oroszországra. Úgy érzi, hogy most í igazolást nyert mindaz a dicséret, amit Oroszországról eddig j mondott. Szilárd meggyőződése1 hogy a háborút a szövetségesek fogják megnyerni. A kapitalistákkal azonban még mindig nincs kibékülve- Most is azt mondja, hogy az amerikai újságok összeesküdtek Oroszország ellen. Elhallgatják, vagy meghamisítják az oroszokra vonatkozó híreket mert nem akarják, hogy a nép megtudja, milyen csodálatos Oroszország. A sárgaságot leszámi tva Mooney nem néz ki rosszul. Nem sokkal néz ki öregebbnek, mint négy évvel ezelőtt, amikor utoljára láttam a börtönben. Vesztett ugyan súlyban, de azért nem túl sovány. Állandóan el van foglalva és igy nem unatkozik. Sok látogatója akadna, de csak bizonyos mennyiségűt engednek be. Engem leginkább az érdekelt, hogy megtört-e szellemileg ily hosszú betegség után, mikor már egyéni fontossága végétért? Gondoltam, hogy egy kiábrándult, elégedetlen, panaszkodó beteget fogok találni. Tévedtem. Tom Mooney ma is éppen olyan érdekes és szere- tetre méltó ember, mint volt akkor, midőn mint rabbal az egész világ foglalkozott vele. Tom Mooney sokkal nagyobb ember, mint amilyennek akkor tartottuk. Ernie Pvle.
