Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-07 / 1201. szám
1942 február 7. BÉRMUNKÁS 7 oldal Burdon a hazáért... Megunva a hosszú utazást és a gyakori elkésést a munkából, elhatároztuk ketten egy munkástársammal, hogy a gyár közelében “burd”-ra megyünk. Régi amerikai intézmény ez a “burd”, ami a magyar “koszt és kvártélyának felel meg. A műhelyben akadt egy tipikus amerikai munkás arisztokrata, akinek volt kiadó szobája. Kellemes modorú ember és “csak” 10 mértföldre lakik a gyártól. A saját kocsiján jár. És még hozzá sakkozni is tud. Megalkudtunk vele, hogy menynyiért ad lakást, élelmezést 6 napra és szállítást. A rendes fizetésünknek egy-negyed részénél nem sokkal többe került. (A tulórázásérti összeget nem számítva, mint rendes fizetést.) Ehhez hozzá kellett számítani a hét végén tett utazási és egyébb költségeket, amelybe került a család meglátogatása. De hát a több pihenés, hosz- szabb alvás, különösen reggel, megéri a külön költségeket. Hát egyik hétfőn már útitáskával jöttünk el hazulról. A kapuban álló rendőrnek persze megkellett mutatni, hogy mi van a táskába. Gyanúsnak néztünk ki egymás mögött, mindketten nagy táskát cipelve. Azt kérdi félig tréfásan, hogy lunch van-e benne. A pajtásom magyarul azt dörmögi a fülembe, hogy “a marha”. Természetesen erre azután, nemcsak, hogy ki kellett nyitni a táskát, hanem úgy fölforgatta a szépen elrendezett ruhaneműt, hogy mire újra betudtam csukni nagy nehezen, hát itt egy harisnya, amott egy alsóruhadarab lógott ki belőle. Este szintén végig mentünk ezen a proceszuson. No nem baj, most végre korán érünk “haza.” Megvacsorázunk és még sétálhatunk vagy sakkozhatunk vacsora után’. De útközben rájöttünk, hogy nem a főúton va- gyünk, mint a gyártól New Yorkig, tehát lassan kpll menni. Szóval a tiz mértföldet csak egy fél óra alatt lehet megtenni. Tehát csak egy félórát nyerünk azzal, hogy nem New Yorkba megyünk. Azután kiböki a bur- ddsgazdánk, hogy a felesége dolgozni jár New Yorkba és először az állomásra kell menni az asszonyért, de ez csak egy negyed óra veszteséget jelent. De erre az információra nem ez a gondolat jött először a fölszin- re, hanem az, hogy mikor lesz kész a vacsora. Beérkezett a vonat és a “miszisz”. Kis teremtés. (Később megtudtuk, hogy 92 fontot nyom.) Ez nem jó jel, ami a kosztot illeti.Azonban az a megnyugtató információ, hogy a vacsorát egy szakácsnő fogja elbolták és a legalacsonyabb nívójú polgári egyletnél is alacsonyabbra s ü 1 y e s ztették. Ezen munkájukat az alapszabály tervezetükkel most aztán megkoronázták és még több bizonyítékot szolgáltattak azoknak, akik már régebben állították, hogy az olyan vezetőség, mint önök, a Munkás Betegsegélyző Szövetséget a reakció mocsarába sülyesztették le. Egyleti Figyelő. készíteni a hétköznapokon és igy már kész vacsorához fogunk megérkezni, m e g n y u gtatott. így hát csak egy órával későbben jutottunk a vacsorához, mint amikor New Yorkba mentünk. De legalább volt jó étvágyunk. Hozza a szakácsnő a vacsorát. Nincs leves. A húst a bur- dosgazda kiosztja. Négy szelet kenyér van az asztalon. Egy kis vaj. Krumplit hoz körül a szakácsnő. Kapunk egy darabka süteményt és kávét. Kész a vacsora. Ami a kenyeret illeti, az a négy szelet kettőnknek volt oda téve, mert a gazda és a felesége nem ettek kenyeret egyáltalán Visszavonultunk a szobánkba és korgó gyomorral biztattuk egymást, hogy talán a szakácsnő nem volt elkészülve és holnap már több lesz az' ennivaló. Másnap a szakácsnő első fogásnak be hoz két szál virslit (egynek-egynek). Két szál csupasz virsli egy nagy tányéron. De hamarosan hozta a krumplit is. Azután jött valamilyen fekete kulimász, amit “chocolate pudding”-nak nevéztek és végül a kávé. De a vajon és són kívül még más is volt az asztalon. Három üveg pirula. Az elsőből a vacsora előtt, a másodikból vacsora közben és a harmadikból vacsora után vettek be egyet-egyet a háziak. Mindegyik valamilyen vitamint tartalmazott. Én váltig példálóztam, hogy a vitaminok mindenkinek szükségesek és hogy mi, magyarok külön jó levesek, meg töltöttkáposzták és palacsinták formájában szeretjük a vitaminokat és a kalóriákat és csak ezek hiányán fanyalodunk a pirulákhoz, — sem levest, sem mást, de még csak pirulákat sem kaptunk. Mig ők a piruláktól megerősödve és megdagadva kelitek föl az asztaltól, mi az éhségtől rogyadozva vánszorogtunk föl a szobánkba. De már ekkorra elkészültünk arra, hogy becsapjuk őket. Tudniillik a kosztba nem volt a déli lunch beleszámítva. Arra magunkkal hoztunk New Yorkból kolbászt, szalonnát,- sajtot. Ezt a műhelybe tartottuk, de haza hoztunk belőle egy-egy darabot, titokban vettünk kenyeret és gyümölcsöt és a vacsora után a háziak tudta nélkül jól belakomáztunk. Ami a több pihenést és alvást illette, a helyzet a következő volt. A vacsorával később lettünk készen, mint a new yorki otthonunkban. De korábban feküdtünk le. Külön ágyban, de egy szobában aludtunk. A vonatok száz láb távolságra robogtak el a ház mellett. Az első néhány éjjel természetesen fölföl riadtunk, de később megszoktuk, ugyannyira, hogy amikor valami ok miatt egy órát késett az egyik éjféli vonat, nemcsak, hogy fölébredtem a nem jövésre, hanem addig nem tudtam elaludni, amig meg nem érkezett. Valami más volt, amit nem tudtam megszokni. A pajtásom hortyogása. Vagy hörgött, vagy a kását fújta és mivel, hogy 250 fontos ember, hát hatalmas erővel csinálta mindkettőt. Viszont én is hortyogtam vagy nyögtem. Végül kieszeltünk valamit. A lába ujjára kötöttem egy zsinórt és a végét az ágyamhoz vezettem. Viszont az én lábamhoz kötött zsinórt az ő ágyához kötöttük és hol én rángattam őt, hol ő engemet, # amikor a szükség megkívánta egymást igy figyelmeztetve, hogy pajtás, horkolsz! Óh, a reggeli alvás a legjobb. Még egy félórát! még öt percet! Hadd következzen utána kapkodás és ut-rohanás. Az első reggel , úgy öt óra felé fölébredek valami zajra az első álmomból. (Ugyanis akkor még sem a vonatok dübörgését, sem a pajtásom hortyogását nem szoktam meg) Figyelek. Nem a szobában van, de nem is a házon kívül. A vonat erősebben dübörög és amellett oly kellemesen himbálja a házat. Ez nem himbált. Elhallgat. De egy tompa puffanás követi, kettőhárom, azután újra az előbbi nyekergő, ráspolyozó lárma. Végül föleszméltem. A házigazda a tüzet csinálja a pincében. A hamut rázza le, fát vág, stb. stb. Kimerültén dőltem vissza a vánkusra, hogy legalább egy órát aludjak, amikor a pajtásom oda szól, hogy ő ilyenkor szokott fölkelni és ha már én is kialudtam magam, akkor ő meggyujtja a lámpát és fölöltözködik. Hát sem táplálék, sem nyugalom. Na talán lesz egy kis szellemi táplálék. Sakkozni fogunk valamelyik este. Szép sakk táblája volt. Jó könyvei. Az első játszma után rájöttünk, hogy gyenge játékos. A második játszmában odaadtam a királynőt egy toronyért és az állásom javításáért, természetesen abban a tudatban, hogy veszíteni fogok. De öt lépésre a két lóval megmattoltam. Most újra hazajárunk New Yorkba naponta 60 mértföldet utazva védjük a hazát, amelyik nem igen töri magát, hogy védje a munkásait. (—) Az “Uj Rend” országaiból Húsz kivégvés Bécsien. A német rádió jelentette, hogy Himmler, Gestapofőnök utasítására húsz Bécsben élő csehet kivégeztek, mert a “protektorátusban” folyó földalatti szervezkedéssel álltak összeköttetésben és különféle szabotázscselekményeket készítettek elő. Senki sem tud róla, hogy a húsz ember ügyét bíróság tárgyalta volna. A kivégzések főcélja az volt, hogy az osztrák munkásságot megfélemlítsék. Az “urnép.” A “Bremener Nachrichten” közli, hogy Hil- desheimben rendeletet adtak ki, amely az oda mezőgazdasági munkára hozott lengyeleknek megtiltja, hogy este 8 óra és reggeli 6 óra között az uccán mutatkozzanak. Lengyelek a közúti vasutakat csak a munkába jövet, vagy. menet használhatják s akkor is csak külön engedéllyel. Német gyűléseken, istentiszeleteken, vagy művészi előadásokon nem lehetnek jelen és csak olyan vendéglőbe térhetnek be, amelynek külön engedélye van lengyelek kiszolgálására. Nem dohányozhatnak és délután 5 óra után a fő- uccákon nem mutatkozhatnak. A parkokba és központi temetőbe is tilos a belépés számukra Román diktatúra. A romániai munkások hangulata következtében az Antonescu-diktatura a katonaságnak messzemenő beavatkozási lehetőséget adott a munkaviszonyok körül* felmerült kérdésekbe. A katonaság bármikor intézkedhetik az üzemekben, hogy az előirt munkateljesítmény eléressék és ezt gátló politikai m o z golódást meghiúsíthat. Oly munkások, akik nem vetik alá magukat a katonai hatóságok rendeletéinek, bérük félhónapra való meg vonásával büntethetők és el is bocsájthatók. Utóbbi esetben egyetlen román üzem sem al- i kalmazhatja újra őket. A ka- I tonai hatóságoknak az is jogá- i ban áll, hogy hat hónapra in- ! ternáló táborba küldjék az el- bocsájtott munkást. Tüntetések a Ruhr-vidéken. Ankarai jelentés szerint a Ruhr vidéken, Németország e legfőbb ipari központjában a háború-ellenes tüntetések egyre szaporodnak. A náci-hatóságok ezért külön katonai csapatokat rendeltek az egyes iparvárosokba. Diplomáciai értesülések szerint a Hitlertől menesztett tábornokok egy csoportja áll titokban a munkásság között növekvő nyugtalanság hátterében és titkos rádióállomással is dolgoznak. Mert nem hagyták éhezni társaikat. Majewski Bálint inowaclawi lengyel parasztot halálra ítélték a nácik, mert 8 kis malacot leölt és húsúkat lengyeleknek adta el. Kaliszban a két Baranszki fivért ugyancsak halálra ítélték, mert a rendeletek ellenére az éhező lengyeleknek élelmiszereket juttattak. A náci-terror. Mivel Németország hadereje legjavát leköti Oroszország, a megszállott területeken néhol most már a Quisling-szervezeteket használják fel segéd-terroristákul. Hollandiában a WA-t (Weer Ab- deeling) hívták segítségül, amely a hollandus náci-párt SA-ja. November / elseje óta, mint segédrendőrség működik. Belgiumban a flamand és wal- lon nácik a “Zwarte Brigád” és “Formation de Combats” alakulatokat t e r r o rcsapatokká képzik ki. AZOK az olvasóink9 akikhez lapkezelők nem kerülnek 45 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio
