Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-02-07 / 1201. szám

1942 február 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKÜL . CS. . .Ő MEGJEGYZÉSEI B1RINYI NYOMÁBAN Közröhelyt okozott annak idején amikor már hónapok óta folyt a háború, amikor a zavart elmélyü Birinyi jogilag “bebi­zonyította”, hogy tulajdonké­pen nincs is háború, mert igaz, hogy Anglia és Franciaország háborút üzent Németországnak, de miután Hitler nem viszonoz­ta az üzenetet, igy nincs is há­ború. Most az amerikai magyar la­pok helyezkednek erre az állás­pontra, mondván: Igaz, hogy a magyar kormány Hitler paran­csára hadat üzent Amerikának, miután azonban Amerika nem viszonozta ezt, igy nem is áll fen hadiállapot. Hogy ez miért van igy, azt a szerkesztő urak a következő képen magyaráz­zák: “ Az Egyesült Államok, melynek az Elnöktől kezdve minden vezető férfia, politiku­sa és lapja a legnagyobb elis­meréssel és rokonszenvvel nyi­latkozik Magyarországról, hogy akarata ellen sodródott a hábo­rúba és meg állapítják, hogy ha­sonló körülmények közt Ame­rika se tehetne mást, éppen ez­ért még a hadüzenetet nem vi­szonozta Washington.” Azonkívül az a bizonyos 8 pont, amit az elnök Churchill- el annak idején megállapított, azt jelenti, hogy a háború után Magyarország vissza kapja a régi háború előtti határait és olyan kormányzatot létesíthet amilyet akar. A “hazaárulás” bűnét ma­gamra véve, meg kell, hogy ál­lapítsam azt, hogy a fenti állí­tásokban csak egyetlen egy tény van, még pedig az, hogy a kongresszustól az elnök nem kérte azt, hogy üzenjen hadat Magyarországnak, de azt rava­szul elhallgatják,hogy ugyanigy nem üzent hadat Romániának, Bulgáriának, Szlovákiának, Al­bániának, Horvátországnak se és valószínű, hogy mindezek Himlerjei, szintén A m e r i k a nagyrabecsülésére magyarázzák ezt. Hát kérem, sem az elnök, sem a politikai fórumok, sem a lapok, nem fejezték ki a rokon- szenvüket és nagyrabecsülésü­ket Horthyék iránt, hanem Amerika szoros szövetségesé­nek Angliának a mini szter- elnöke Hitler sakályainak ne­vezte ezeket a kormányokat és például a Cleveland Plain Dea­ler Magyarországot a hadüze­nete alkalmából a Quislingek nemzetének nevezte a vezércik­kében. Éppen ilyen bolonditás az is, mintha a demokratikus hatal­mak célkitűzése a Nagy Magyar ország vissza állítása lenne. Az igaz, hogy az elnök és a hivata­los faktorok a legnagyobb elis­meréssel és rokonszenvvel nyi­latkoztak Szerbiáról, ahol még ma is erős harcok folynak, úgy­szintén a szabotáló Csehekről, tehát nagy adag szemtelenség kell ahoz, hogy az olvasókkal azt akarják elhitetni,hogy Ame­rika azzal fogja büntetni a szö­vetségeseit, hogy elveszi a 25 év előtt jogtalanul szerzett te­rületeiket. Ezt minden világos agyú em­ber jól tudja, valamint azt is, hogy a porosz junkerizmussal egyenlően veszedelmes a ma­gyar gentryizmus is. Ezt látták meg nagyon helyesen Károlyi- Vámbéry-féle polgári demokra­ták és szocialisták és azért nem szentistváni határokat emleget­nek, hanem őszintén megmond­ják, hogy a magyar uralkodó osztály rettenetes bűnei és gaz­ságai a magyar nép és az embe­riség ellen, Magyarországnak a fenmaradását is veszélyezteti és ezért a magyar nép jövője érde­kében, csak a körülötte élő, Hit­lerrel szemben álló népekkel való őszinte kibékülés, a szent­istváni határok feladása, a du­nai szövetség megteremtése, amelyben elvesznek a határok fontossága^ adja meg a lehető­séget annak, hogy Magyaror­szág fenmaradhasson, de ennek az előfeltétele a magyar félfeu­dális uralomnak az eltörlése, a magyar munkás és földmivesek uralomra jutása. Ezért a nyílt és egyetlen le­hetséges állásfoglalásért haza- árulózzák le őket nemcsak a Horthyék köldökzsinórján élő szerkesztők, de egypár balolda­li polgári radikális és szocialis­ta is, akik ezért cseh zsoldosok­nak nevezik őket. ők most is re­vizionistát nem gondolván arra hogy HorHiyék csak azért, vagy legalább is nagyrészt azért ke­rülhettek uralomra, mert nem voltak hajlandók Károlyiék a Trianont aláirni.Egy ilyen nagy Magyarországért való kiállás ugyan elütné a baloldalt az ura­lomra jutástól, de ez nem jelen­tene mást, mint azt, hogy Hort­hyék vagy Eckhardték aláírná­nak újra mindent, csak hogy uralmon maradhassanak és a magyar népet igába tarthassák. Mi, akik a népek felszabadí­tásáért az országhatárok meg­szüntetéséért harcolunk, a cé­lunkhoz való közeledést látunk minden olyan akcióba, amely a népeket egymáshoz közelebb hozza. A PROFITÖRÖK Maga a polgári sajtó is meg­riadt attól a hatástól, amelyet a hadiszer gyárosoknak a nágy háborús profitjának a kimuta­tása okozott. Most simítani igyekeznek, hogy egyik orderen nagyobb haszon, mig a másik­ra pedig ráfizetnek. De erre az állításra alaposan rácáfolnak az évi kimutatások, amelyek sze­rint a nagy vállalatok 1941-es haszna 10 százaléktól 140 szá­zalékig emelkedtek az 1940-es nem megvetendő profit fölé. Egyetlen olyan hadiszer gyár sincs, amelynek a profitja 1941- ben kisebb lett volna, mint az előző 1940-ben. Pedig azok, akik a gyárak­ban dolgoznak és világosan gon­dolkoznak, azok látják azt, hogy a gyárak mindent elkö­vetnek, hogy a profit kimutatá­suk alacsonyabb legyen, nem úgy, hogy a munkásaiknak na­gyobb fizetést adnak. Nem az előre látó kapitalisták ezt nem teszik, hanem a beruházásokra költik el a pénzt. Uj gépeket állítanak be (azon kívül, amit az államtól kapnak). Modernizálják, javi­tassák a meglevőket. Uj világí­tási szisztemeket vezetnek be, általában javítják az épülete­ket, mindent most, hogy igy a haszon meg legyen, de a kimu­tatásba minél kisebb profit sze­repeljen. Naiv elgondolása volt a jóhi­szemű államférfiaknak, amikor azt hitték, hogy a háborúból kilehet zárni a profitot, addig amig a rendszer a profiton épül fel. Már pedig a munkásosztály­nak nem közönbös az, hogy mi­lyen profitot csinál a gyáros a közpénzből, mert minél nagyobb a profit, annál többet kell a munkásnak is fizetni adóba közvetve, vagy közvetlenül. Ha a kormányzat ezt a háborút meg akarja nyerni, ha a Hitler- izmust tényleg elakarja pusz­títani, akkor elérkezett a 12-ik órája annak, hogy le csapjon a profitra. Az a próbálkozás, hogy a profit csinálást maximálja, nem célhoz vezető, mert a ta­pasztalat azt mutatja, hogy ak­kor szabotál és kijátsza a tör­vényt. Egyetlen mód van arra, hogy itt eredményesen lehes­sen operálni, ha a kormány le­foglalja az összes hadiüzemeket és azokat az üzemekben dolgo­zó mérnökök és riiunkások által irányitatja. Csakis igy érheti el a termelés maximumát és a vérből való profit megszünte­tését. HM! Kudlik mester be van ijedve és a garázdálkodási területén az A Munkás-ban azt Írja, hogy az “anarcho szindikalisták va­lószínű fizikai támadásra ké­szülődnek.” Hát ez a szokott hazugság sorozat, amelynek csak annyi alapja van, hogy ez az alak érzi azt, hogy azt a sok szemtelen hazugságot és durva denunciálást, amit velünk és a volt elvtársaival szemben elkö­vetett ő és egy pár végbél csö- kevénye, csak is egy pár jól irányzott pofonnal lehetne mél­tányolni. De ő azt nem érti, vi­szont meg, hogy akitől joggal fél, azok sokkal jobb Ízlésű em­berek, mintsem, hogy a kezüket Kudlikokkal piszkolják be, bár­mennyire is viszked az ember­nek a tenyere. BÉKÉT! Az amerikai munkás uniókat “elvi” okokból szétszakították a vezérek. A rettenetes hatalom vágytól hajtott John L. Lewis átvette az IWW által 30 éven keresztül hirdetett Ipari Unió jelszavát, amelyet már a nagy tömegek megértettek és akar­tak. De természetesen Lewis a modern, az amerikai ipari fejlő­désnek megfelelő ipari unioniz- musnak csak a torzképét csi­nálta meg. De kétségtelenül ha­talmas eredményeket ért el a CIO, viszont erősödött az AFL is. Az is kétségtelen, hogy a törvény által biztosított szer­vezkedési jog, a háború okozta jó munka viszonyok még na­gyobb lehetőségeket adtak vol­na, ha a két szervezet erejének jó részét nem az egymás elleni harc kötötte volna le. Ezek a harcok úgy a munkásosztály­ban, mint a közvéleményben nagy vissza hatást keltettek és egységesen nyilvánult meg az óhaj, hogy a két nagy szrevezet egyesüljön. De minden ilyen próbálkozás meghiúsult a főve­zérek, Lewis és Green ellenál­lásán. így érthetően óriási meg­lepetést okozott az, hogy Lewis a közel múltban felhívással for­dult a két szervezet elnökéhez, hogy teremtsék meg a munkás- mozgalom egységét. Nekünk nagyon gyanús volt Lewisnek ez az ajánlata és amint kitűnt a cél az volt, hogy ledöfje Mur- rayt a CIO elnökét, aki nem volt hajlandó a helyét átadni. Lewis- nak a terve szerint Green élete végéig 20 ezer dollár évi nyug­dijat kapott volna, Murray tit- kár-pénztárnok lett volna, mig az egyesitett szervezet elnöke Meany, egy szürke bürokrata lett volna, akit azután Lewis, mint első alelnök követett vol­na az elnöki székbe. Ezt a tervet nem csak a CIO elnöke és a szervezett munkások felháboro­dása buktatta meg, hanem az elnök is ellenezte az ilyen egysé­get, mert nem bízott a reakciós Lewisben. Bármennyire is ismerjük a két szervezet értékét, mégis bíz­va a tagság lassú, de látható fejlődésébe, a munkásosztály szempontjából óriási fontossá­gú lenne az, hogy egy 10-12 mil­lió tagsággal rendelkező mun­kás szervezet legyen a mai sú­lyos időkben, amely egyrészt szemben állna a reakció mun­kás ellenes törekvéseivel, hát­védet adna az adminisztráció­nak a kapitalizmus túlkapásait korlátozó tervezetnek és főleg ott lenne a békekötés idején, mert a munkásosztály • szerve­zett erejétől fog függeni az, hogy Roosevelt-Churchill által ígért uj világ milyen lesz. A há­ború elején vagyunk még, a vé­ge beláthatatlanul messze van. Még csak ezután jönnek a sú­lyos megpróbáltatások a mun­kásosztályra, amely megpróbál­tatások megfogják edzeni, harc­ra késszé fogják tenni a leg­nagyobb áldozatokat hozó osz­tályt, úgy annyira, hogy talán képes lesz arra, hogy döntően „szóljon bele abba, hogy a náci dögvész pusztulása után ne egy uj fajta fascizmus, hanem a munkásosztály tényleges “Uj Világa” legyen. Mire az életből vizsgáztunk, semmit sem tudunk. Betyárságnak kell, hogy ta- nujelét adja, kire rámodják, hogy: apja fia. Férfiak szerint az asszonyok mind egyformák s mégis egyre- másra váltogatnák. az építő gardaba BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo...... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield....... 6.00 J. Kollár, Cleveland:...... 6.00 J. Geréb, Cleveland......... 1.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland. .. 2.00 M. Stefánkó, New York.... 6.00 J. Vizi, Akron......... 10.00 J. Deák, Akron................. 1.00 J. Farkas, Akron........... 12.00 E. Szigeti, New York..... 1.00 J. Pataky, Brooklyn....... 8.00 J. Duschek, Nutley......... 12.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland .... 5,00 A. Molnár, Cleveland.... 4.00 J. Weidinger, Manayunk.. 2.65 J. Kozsány, Saratoga ..... 10.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom