Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-01-31 / 1200. szám

8 oiöax BÉRMUNKÁS 1942 január 31. BAJOS DOLOG! “Hej, de bajos dolog a sze­relmet titkolni” — mondja a népdal. Sok igazság van benne. Azonban még több igazság van abban, hogy a fáradságot még bajosabb titkolni azoknak, akik az ötven éven fölül vannak és amit még súlyosbít az a tény, hogy a “defense industry”-ban dolgoznak. Veszem páldának önmaga­mat. Több mint három évtizeden keresztül harcoltam a rövidebb munkahétért és munkanapért. Nagyon erős meggyőződésem volt és marad az, hogy ez a leg­főbb — talán az egyedüli — ér­tékes vívmány a jelenlegi tár­sadalomban a munkások ja­vára. A szervezettségünk ere­jével sikerült is levágni 48 órá­ról 30 órára a heti munkaidőt az utolsó 40 évben. A munkásnak volt alkalma lélegzethez jutni, olvasni, gon­dolkodni, sőt egyszer-másszor írni is. A Bérmunkásban majd­nem kizárólag ilyen munkások­nak az írásai töltötték meg az oldalakat. Vagy pláne azok, akik mun­kanélküliek voltak, hétről-hét- re hasábokat küldhették be. Most azután a háborús ipa­rok föllendülésével, egyre töb­ben helyezkedtek el, egyre hosz- szabb munkaidőt d o lgoznak, akik elhelyezkedtek. 30 óráról 60 órára nyúlt meg a hét. Bizony, bajos a fáradsá­got titkolni. Nemcsak Írni, de még olvasni sincs nagy energia és kedv. Nem beszélve a gyárban lévő időről, hanem csak a gyáron kí­vüli nyavajgásról, a következő­ket írhatom: /A gyártól 30 mértföldre la­kom. Nagyon “kedvező” viszo­nyok mellett' csak negyven centembe kerül az utazás és csak két órába. Ugyanis egyik munkástársam mellettem lakik és ő visz az uj másodkézbeli automobiljával. Persze, minden reggel olyan imádkozásszerü remény és kívánság volt a szi­vünkben, hogy baj nélkül érjünk a gyárba idejében. Ha csak egy “fiat” volt, akkor oda értünk idejébe. Ha kettő volt, akkor rendesen percek vagy másod­percek kérdése volt, hogy éppen lecsöngethettünk. A Long Island útjainak — amelyeken mi mentünk — az az előnye, hogy vízszintes és az a hátránya, hogy vízszintes. Mert ha a kocsit tolni kellett, akkor elgondoltuk, hogy milyen jó, hogy nem kell hegynek tol­ni, viszont arra is gondoltunk, hogy milyen jó volna, ha hegy­tetőről magától is lefutna. Mindezek természetesen csak olyan szerencsés esetben tör­téntek ha a háj tó a kocsijával együtt idejében jelent meg a kitűzött helyen. Amikor nagyon meleg volt, akkor azért késett, mert elaludt (mármint a hajtó), ha hideg volt, akkor azért késett el, mert nem tudott elindulni (mármint a kocsi.) . Végtére elhatároztam, hogy a gyár közelében kiveszek egy szobát és csak hét végén jövök haza. Lesz időm reggel aludni, este olvasni és talán írni is. Jövő számban beszámolok az ott szerzett tapasztalatokról. (—) NÉGYESZTENDŐ MUNKÁJA A Munkás Betegsegélyző Szövetség east pittsburghi in­téző-bizottsága az elmúlt négy esztendőben minden igyekeze­tében azon volt, hogy a Szövet­ség alapszabályait formákba öntse, úgy, hogy diktatórikus hajlamuknak az Írott betűk va­lamilyen alapot adjanak. Nem rajtuk mullott, hogy a biztosí­tás és betegsegélyezés üzletéhez értő Insurance Departmentek papírkosárba dobták a főtitká­rok állás-védelmi szabályzata­ikat. A négy év után nincs ma a Munkás Bete gsegélyzpnek egyetlen tagja — beleértve az intéző-bizottságot — aki ismer­né az alapszabályokat, aki tud­ná, hogy az a betegsegélyezés és haláleseti illetéken kívül, mi­lyen jogokat ád a tagoknak. Ezt a helyzetet tudja és ismeri a fő­titkárság is, mégis azt a keserű izü felszólítást intézik az osztá­lyokhoz, hogy alapszabály pió- dositásaikat a májusban tar­tandó konvenció előtt három hónappal küldjék be. A fenti okoknál fogva egyetlen osztály sem tud az alapszabályhoz hoz­zászólni, mert a tagságnál levő kis könyvek ügykezelési részé­nek legtöbb intézkedését a négy esztendő alatt a főtitkárság megváltoztatta. De hogy a meg­maradt alapszabály rendelke­zése alapján a konvenció aszta­lán legyen mire igent mondani a főtitkárság a hivatalos lap­ban közzé tett egy alapszabály tervezetet, amelyből öt teljes hasábot a tagok büntetése vagy kizárása foglal le. A főtitkárság tervezete sze­rint, megbiintethetők a tagok, vagy kizárhatók, ha rágalma­zást kísérelnek meg az irányitó tisztviselőkkel szemben, vagy azok megbízhatóságában úgy kételkednek, vagy ezt a kételyt másokkal is közlik. Vagy ezek a kételyek a tagságot lázadásra vezetnék a főtitkársággal szem­ben. Súlyos százasokért kinyoma­tott alapszabály pontokat állít fel a főtitkárság arra, hogy az ők csalhatatlanságukban egyet­len tag se kételkedjen, hogy el­lenük senki fej ne emelje a sza­vát, mert azt kizárják — ha ezeket a szamárságokat az ille­tékes Insurance Departmentek is úgy vennék, mint a főtitká­rok. De Colombusban, New Yorkban és az ország más álla­maiban állami rendelkezések irányítják a b^tegsegélyezési üzletet és nem a főtitkárság. Minden osztály követelje az érvényben levő alapszabály tel­jes szövegét és annak módosí­tását olyanokra bízzák, akik nem kívánnak sérthetetleneb­bek, kritika mentesebbek lenni mint az Egyesült Államok leg­magasabb tisztviselője, akit szóban és uram fia nyomtatás­ban is nemcsak kétkedések, de súlyos vádak is érnek, anélkül, hogy azért büntetés járna. Ez az east pittsburghi négy esztendő egyik eredménye. Ä nem-védelmi célokat szolgáié kiadá­sok csökkentésével a WFA sorsa is bizonytalan Mindgyakrabban merül fel a kérdés: miféle sors vár a külön­böző munkás-segély csoportok­ra, különöskép azokra, amelyek a Work Projects Administra­tion fennhatósága alatt működ­nek, — most, hogy a hadifel­szereléseket gyártó privát vál­lalatok ezrével szedik le a mun­kásokat a WPA listákról? A National Economy League tanácsolta a kormánynak, hogy ha nem-védelmi célokat szolgáló költségvetést közel két billió dollárral csökkenteni óhajtja, úgy ezt oly módon érheti el, ha bizonyos közmunkákat, mint az u. n. public works programot, az ifjúság és a földmivelés se­gélyezését szükebb korlátok kö­zé szorítja. Howard O. Hunter, a WPA feje válaszolt erre és kifejtette, hogy a tanácsolt terv inkább megzavarná, mintsem elősegite­Szerkesztői üzenetek: Kázmér Boros és másoknak.— Amennyiben a kifogásolt cikk nem a Bérmunkásban jelent meg, nem foglalhatjuk le la­punk amúgy is szükterét annak visszaverésére, vagy cáfolására. Hogy mennyire fontos a polgári elemeknek a magyar EGYSÉG, kiviláglik a ma is egymás elle­ni piszkolódásukból. Erre mi nem adhatunk teret. Surányi J., Cleveland. — Még az SLP-ben is csak ön sülyedhet le annyira, hogy a srófgyári sztrájk elvesztését akár a szer­vezetre, akár a Cederwall fiuk­ra hárítja. Csak a butaságánál súlyosabb aljasságát igazolja az a szenny, amit e sztrájkkal kapcsolatban az “A Munkás”- ban leirt. Az IWW egyetlen esetben sem hívta sztrájkba a dolgozó munkásokat. Önmaguk találták és találják a munkások a helyzetüket olyannak, hogy a szűkös keresetről is inkább le­mondanak, hogy harcukkal jobb helyzetbe kerüljenek. Ezt tet­te a srófgyár 160 munkása 1934 októberében és a harcukhoz az IWW segítségét kérték. Csak Surányit jellemző aljas hazug­ság, hogy a szervezet, amelynek a srófgyári munkások alig egy pár hete, hogy tagjai voltak, nem tette meg mindazt, ami egy sztrájk megnyeréséhez szüksé­ges. De a Surányik, akik a pi- cketvonaltól félmilenyira bá­multák a hóban-faéyban picke- telőket, akik között a gyár mun­kásai helyett az IWW régi tag­jai voltak, — inkább a sztrájk meddőségét, mint a szolidari­tásban rejlő erő biztonságát magyarázták akkor is a sróf­gyár munkásainak. A Cederwall fiukat megvádolni a gyárveze­tővel való paktálással csak olyan aljas embernek lehet, mint Surányi, aki igy próbál segítségére lenni a mocsárba került Kudlik-féle szkeb men­tésnek. — Apropo: Hová tette azt a 3 uj előfizetést, amiről szennyárjában beszél? A nyug- tázási rovatuk szerint az egész országból nem érkezett be uj előfizetés, Surányitól EGY régi. Úgy látszik, a hazugságot már jól eltanulta. né a nemzet védelmi program- ját.Hangsulyozta továbbá, hogy a teljes védelmi munka, teljes méretű munkáltatást igényel. A munkaügyi minisztérium kimutatásai szerint a teljes munkás-létszám elérésétől még igen messze vagyunk. Augusz­tusban mintegy 50,500,000 mun kást foglalkoztattak az ország­ban, tehát a nemzet munkáslét­számának mintegy 90 százalé­kát. Ugyanakkor több mint öt millió munkanélkülit számoltak, illetve olyanokat is, akik vala­mely közmunkán, vagy segély­munkán keresik meg kenyerü­ket. A teljes munkanélküli lét­számból közel egy milliót a WPA listáin kezelnek és ezek technikai értelemben munkanél­küliek. Ezek közül sokan — kö­zel egyharmad — ezidőszerint védelmi munkára vannak be­osztva Ilyen munkák többek kö­zött: barakkok építése, gyakor­ló telepek kiépítése, kaszárnyák tengerészeti állomások, katonai repülőtelepek építése, stb. Ge­neral George C. Marshall, a | hadsereg vezérkari főnöke sze­rint a WPA igen jó munkát vé­gez. Rövid idővel ezelőtt, igy nyilatkozott Marshall tábornok: “A védelem kiépítésében a WPA pótolhatatlan segítséget nyújtott.” A WPA költs égvetésének drasztikus csökkentése igen sú­lyos csapást jelentene, nemcsak a szerencsétlen ember eknek, akik kenyerüket vesztenék, de komoly veszteséget jelentene a védelmi törekvések terén is. A WPA-t 1935-ben szervez­ték. Kiszámították, hogy fenn­állása óta — egy vagy más idő­ben — minden hatodik ameri­kai munkás WPA munkálato­kon dolgozott. Eleinte igen erős támadások érték ezt az intéz­ményt is, de lassanként a leg­élesebb kritikusok is belátták, hogy a WPA kitűnő munkát vé­gez és hpgy sokkal üdvösebb a munkanélkülinek kenyeret adni munka utján, mintsem könyör- adománnyal megsaégyeniteni. Common Council. AKRON, O. A magyar IWW- isták a hónap első vasárnapján délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-i Magyar Ház­ban. AZOK az olvasóink., akikhez lapke­zelők nem kerülnek 45 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és meg­küldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio

Next

/
Oldalképek
Tartalom