Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-31 / 1200. szám
8 oiöax BÉRMUNKÁS 1942 január 31. BAJOS DOLOG! “Hej, de bajos dolog a szerelmet titkolni” — mondja a népdal. Sok igazság van benne. Azonban még több igazság van abban, hogy a fáradságot még bajosabb titkolni azoknak, akik az ötven éven fölül vannak és amit még súlyosbít az a tény, hogy a “defense industry”-ban dolgoznak. Veszem páldának önmagamat. Több mint három évtizeden keresztül harcoltam a rövidebb munkahétért és munkanapért. Nagyon erős meggyőződésem volt és marad az, hogy ez a legfőbb — talán az egyedüli — értékes vívmány a jelenlegi társadalomban a munkások javára. A szervezettségünk erejével sikerült is levágni 48 óráról 30 órára a heti munkaidőt az utolsó 40 évben. A munkásnak volt alkalma lélegzethez jutni, olvasni, gondolkodni, sőt egyszer-másszor írni is. A Bérmunkásban majdnem kizárólag ilyen munkásoknak az írásai töltötték meg az oldalakat. Vagy pláne azok, akik munkanélküliek voltak, hétről-hét- re hasábokat küldhették be. Most azután a háborús iparok föllendülésével, egyre többen helyezkedtek el, egyre hosz- szabb munkaidőt d o lgoznak, akik elhelyezkedtek. 30 óráról 60 órára nyúlt meg a hét. Bizony, bajos a fáradságot titkolni. Nemcsak Írni, de még olvasni sincs nagy energia és kedv. Nem beszélve a gyárban lévő időről, hanem csak a gyáron kívüli nyavajgásról, a következőket írhatom: /A gyártól 30 mértföldre lakom. Nagyon “kedvező” viszonyok mellett' csak negyven centembe kerül az utazás és csak két órába. Ugyanis egyik munkástársam mellettem lakik és ő visz az uj másodkézbeli automobiljával. Persze, minden reggel olyan imádkozásszerü remény és kívánság volt a szivünkben, hogy baj nélkül érjünk a gyárba idejében. Ha csak egy “fiat” volt, akkor oda értünk idejébe. Ha kettő volt, akkor rendesen percek vagy másodpercek kérdése volt, hogy éppen lecsöngethettünk. A Long Island útjainak — amelyeken mi mentünk — az az előnye, hogy vízszintes és az a hátránya, hogy vízszintes. Mert ha a kocsit tolni kellett, akkor elgondoltuk, hogy milyen jó, hogy nem kell hegynek tolni, viszont arra is gondoltunk, hogy milyen jó volna, ha hegytetőről magától is lefutna. Mindezek természetesen csak olyan szerencsés esetben történtek ha a háj tó a kocsijával együtt idejében jelent meg a kitűzött helyen. Amikor nagyon meleg volt, akkor azért késett, mert elaludt (mármint a hajtó), ha hideg volt, akkor azért késett el, mert nem tudott elindulni (mármint a kocsi.) . Végtére elhatároztam, hogy a gyár közelében kiveszek egy szobát és csak hét végén jövök haza. Lesz időm reggel aludni, este olvasni és talán írni is. Jövő számban beszámolok az ott szerzett tapasztalatokról. (—) NÉGYESZTENDŐ MUNKÁJA A Munkás Betegsegélyző Szövetség east pittsburghi intéző-bizottsága az elmúlt négy esztendőben minden igyekezetében azon volt, hogy a Szövetség alapszabályait formákba öntse, úgy, hogy diktatórikus hajlamuknak az Írott betűk valamilyen alapot adjanak. Nem rajtuk mullott, hogy a biztosítás és betegsegélyezés üzletéhez értő Insurance Departmentek papírkosárba dobták a főtitkárok állás-védelmi szabályzataikat. A négy év után nincs ma a Munkás Bete gsegélyzpnek egyetlen tagja — beleértve az intéző-bizottságot — aki ismerné az alapszabályokat, aki tudná, hogy az a betegsegélyezés és haláleseti illetéken kívül, milyen jogokat ád a tagoknak. Ezt a helyzetet tudja és ismeri a főtitkárság is, mégis azt a keserű izü felszólítást intézik az osztályokhoz, hogy alapszabály pió- dositásaikat a májusban tartandó konvenció előtt három hónappal küldjék be. A fenti okoknál fogva egyetlen osztály sem tud az alapszabályhoz hozzászólni, mert a tagságnál levő kis könyvek ügykezelési részének legtöbb intézkedését a négy esztendő alatt a főtitkárság megváltoztatta. De hogy a megmaradt alapszabály rendelkezése alapján a konvenció asztalán legyen mire igent mondani a főtitkárság a hivatalos lapban közzé tett egy alapszabály tervezetet, amelyből öt teljes hasábot a tagok büntetése vagy kizárása foglal le. A főtitkárság tervezete szerint, megbiintethetők a tagok, vagy kizárhatók, ha rágalmazást kísérelnek meg az irányitó tisztviselőkkel szemben, vagy azok megbízhatóságában úgy kételkednek, vagy ezt a kételyt másokkal is közlik. Vagy ezek a kételyek a tagságot lázadásra vezetnék a főtitkársággal szemben. Súlyos százasokért kinyomatott alapszabály pontokat állít fel a főtitkárság arra, hogy az ők csalhatatlanságukban egyetlen tag se kételkedjen, hogy ellenük senki fej ne emelje a szavát, mert azt kizárják — ha ezeket a szamárságokat az illetékes Insurance Departmentek is úgy vennék, mint a főtitkárok. De Colombusban, New Yorkban és az ország más államaiban állami rendelkezések irányítják a b^tegsegélyezési üzletet és nem a főtitkárság. Minden osztály követelje az érvényben levő alapszabály teljes szövegét és annak módosítását olyanokra bízzák, akik nem kívánnak sérthetetlenebbek, kritika mentesebbek lenni mint az Egyesült Államok legmagasabb tisztviselője, akit szóban és uram fia nyomtatásban is nemcsak kétkedések, de súlyos vádak is érnek, anélkül, hogy azért büntetés járna. Ez az east pittsburghi négy esztendő egyik eredménye. Ä nem-védelmi célokat szolgáié kiadások csökkentésével a WFA sorsa is bizonytalan Mindgyakrabban merül fel a kérdés: miféle sors vár a különböző munkás-segély csoportokra, különöskép azokra, amelyek a Work Projects Administration fennhatósága alatt működnek, — most, hogy a hadifelszereléseket gyártó privát vállalatok ezrével szedik le a munkásokat a WPA listákról? A National Economy League tanácsolta a kormánynak, hogy ha nem-védelmi célokat szolgáló költségvetést közel két billió dollárral csökkenteni óhajtja, úgy ezt oly módon érheti el, ha bizonyos közmunkákat, mint az u. n. public works programot, az ifjúság és a földmivelés segélyezését szükebb korlátok közé szorítja. Howard O. Hunter, a WPA feje válaszolt erre és kifejtette, hogy a tanácsolt terv inkább megzavarná, mintsem elősegiteSzerkesztői üzenetek: Kázmér Boros és másoknak.— Amennyiben a kifogásolt cikk nem a Bérmunkásban jelent meg, nem foglalhatjuk le lapunk amúgy is szükterét annak visszaverésére, vagy cáfolására. Hogy mennyire fontos a polgári elemeknek a magyar EGYSÉG, kiviláglik a ma is egymás elleni piszkolódásukból. Erre mi nem adhatunk teret. Surányi J., Cleveland. — Még az SLP-ben is csak ön sülyedhet le annyira, hogy a srófgyári sztrájk elvesztését akár a szervezetre, akár a Cederwall fiukra hárítja. Csak a butaságánál súlyosabb aljasságát igazolja az a szenny, amit e sztrájkkal kapcsolatban az “A Munkás”- ban leirt. Az IWW egyetlen esetben sem hívta sztrájkba a dolgozó munkásokat. Önmaguk találták és találják a munkások a helyzetüket olyannak, hogy a szűkös keresetről is inkább lemondanak, hogy harcukkal jobb helyzetbe kerüljenek. Ezt tette a srófgyár 160 munkása 1934 októberében és a harcukhoz az IWW segítségét kérték. Csak Surányit jellemző aljas hazugság, hogy a szervezet, amelynek a srófgyári munkások alig egy pár hete, hogy tagjai voltak, nem tette meg mindazt, ami egy sztrájk megnyeréséhez szükséges. De a Surányik, akik a pi- cketvonaltól félmilenyira bámulták a hóban-faéyban picke- telőket, akik között a gyár munkásai helyett az IWW régi tagjai voltak, — inkább a sztrájk meddőségét, mint a szolidaritásban rejlő erő biztonságát magyarázták akkor is a srófgyár munkásainak. A Cederwall fiukat megvádolni a gyárvezetővel való paktálással csak olyan aljas embernek lehet, mint Surányi, aki igy próbál segítségére lenni a mocsárba került Kudlik-féle szkeb mentésnek. — Apropo: Hová tette azt a 3 uj előfizetést, amiről szennyárjában beszél? A nyug- tázási rovatuk szerint az egész országból nem érkezett be uj előfizetés, Surányitól EGY régi. Úgy látszik, a hazugságot már jól eltanulta. né a nemzet védelmi program- ját.Hangsulyozta továbbá, hogy a teljes védelmi munka, teljes méretű munkáltatást igényel. A munkaügyi minisztérium kimutatásai szerint a teljes munkás-létszám elérésétől még igen messze vagyunk. Augusztusban mintegy 50,500,000 mun kást foglalkoztattak az országban, tehát a nemzet munkáslétszámának mintegy 90 százalékát. Ugyanakkor több mint öt millió munkanélkülit számoltak, illetve olyanokat is, akik valamely közmunkán, vagy segélymunkán keresik meg kenyerüket. A teljes munkanélküli létszámból közel egy milliót a WPA listáin kezelnek és ezek technikai értelemben munkanélküliek. Ezek közül sokan — közel egyharmad — ezidőszerint védelmi munkára vannak beosztva Ilyen munkák többek között: barakkok építése, gyakorló telepek kiépítése, kaszárnyák tengerészeti állomások, katonai repülőtelepek építése, stb. General George C. Marshall, a | hadsereg vezérkari főnöke szerint a WPA igen jó munkát végez. Rövid idővel ezelőtt, igy nyilatkozott Marshall tábornok: “A védelem kiépítésében a WPA pótolhatatlan segítséget nyújtott.” A WPA költs égvetésének drasztikus csökkentése igen súlyos csapást jelentene, nemcsak a szerencsétlen ember eknek, akik kenyerüket vesztenék, de komoly veszteséget jelentene a védelmi törekvések terén is. A WPA-t 1935-ben szervezték. Kiszámították, hogy fennállása óta — egy vagy más időben — minden hatodik amerikai munkás WPA munkálatokon dolgozott. Eleinte igen erős támadások érték ezt az intézményt is, de lassanként a legélesebb kritikusok is belátták, hogy a WPA kitűnő munkát végez és hpgy sokkal üdvösebb a munkanélkülinek kenyeret adni munka utján, mintsem könyör- adománnyal megsaégyeniteni. Common Council. AKRON, O. A magyar IWW- isták a hónap első vasárnapján délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-i Magyar Házban. AZOK az olvasóink., akikhez lapkezelők nem kerülnek 45 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio
