Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-01-03 / 1196. szám

1942 január 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA----------------------— Elmúlt a karácsony, nem pa- naszkodhatom, Santa Claus igen jó volt hozzám, kaptam sok mindent, még fejfájást is. Valóban^ nem tréfálok, ezt a fejfájást az öreg Santa hozta. Mert ugylátszik, hogy az ilyen gyárban ahol szervezetlen mun­kások dolgoznak, mindegyik bósz körül hemzseg pár talp­nyaló. Mint a múlt héten már jeleztem, a mi osztályunkban pénzt szedtek össze, hogy a fo- remannak valami ajándékot ve­gyenek, azért, mert állítólag olyan jól lát, hogy semmit sem lát. Én ugyan ajánlottam, hogy vegyünk neki egy fekete szem­üveget, de lehurrogtak érte. Másnap meg azzal jönnek, hogy vegyünk valamit a sup- pernak is, vagyis az üzemve­zetőnek. Erre a célra is ki kel­lett halásznom egy dájmot. De amikor azzal álltak elő, hogy a főbósznak is kellene valami, hát arra a célra már csak egy árva centet szurkoltam le. Ek­kor aztán nekem estek, hogy a főbósztól bonuszt kapunk, ami szintén ajándék és viszonozni kell. Megmagyaráztam, hogy ez az áldot lelkű bőszünk átlago­san 20—25 centtel kevesebbet fizet óránként, mint a szomszé­dos gyárakban fizetnek hasonló munkákért, noha ő ugyanolyan 'árakat kap a kormánytól, mint azon gyárosok, akik megfize­tik az union béreket. így aztán évente elrabol vagy 500 dollárt minden munkástól és abból ka­rácsonykor ajándék gyanánt nagy kegyesen visszaád 50 dol­lárt. Nos, ugyanilyen arányban én is visszaadok neki a bónusz­történik, melyhez töltétlen szűk ségesnek vélték az automobil gyárak lezárását, nehogy ele­gendő hely, munkás és gép le­gyen rendelkezésükre, mely ál­tal szükségtelenné lehetne ten­ni a tiz órás munkanapot, a szombat és vasárnapi munkát. A japánok orvtámadása mi­att az union vezérek is és majd­nem minden munkás, szeretné kikerülni a sztrájkokat. Hatá­rozottan csak kárára volna az az országnak és a munkásszer­vezeteknek is. Ezt tudva a nagy tőkések “most vagy soha” ki­áltással rohannak minden ki­vívott, munkásoknák kedvező) viszony lerombolására. Csak Michiganban 300 ezerre tehető azoknak a száma akiket az utóbbi két hétben haza küld­tek a munkából, tétlenségre kárhoztatva, csak azért, hogy a kedvező alkalmat a gyárosok kihasználhassák. Egyik részről munkanélküliséget idéznek elő, amidőn tiz órákat dolgoztat­i bói egy centet és akkor kvittek vagyunk. I Szerencséire már akadtak olyanok, akik belátták, hogy helyesen számítottam, de bi­zony mások a “stingyi” (zsu­gori) jelszót kiáltották felém s a fejfájást az okozta, hogy az ily talpnyalókat hogyan lehet­ne kiábrándítani ? HELYREIGAZÍTÁS Mint mondom sok mindent hozott az öreg Santa, többek között egy helyreigazítást is. Pár héttel ezelőtt e rovatban említést tettem Tom Mooneyról aki nagy beteg s a munkásság­tól elhagyatva fekszik San Francisco egyik kórházában. Megírtam, hogy Tom Mooney az osztályharc rabja volt, akit azon hamis vád alapján ítéltek el és töltött több mint 20 évet a börtönben, hogy ő helyezte el a bombát 1918-ban az armis­tice parádén, amely több em­bert megölt. Most aztán egyik olvasónk értesít, hogy ez a bombarobba­nás nem 1918-ban, hanem 1916- ban, a preparadness parádén történt. Tényleg igy áll a dolog és köszönettel adunk helyet a helyreigazításnak. Természete­sen a dátum eltévesztése egy­általán nem változtat annak a lényegén, amit Mooneyről Ír­tam és örök szégyene maradna a munkásságnak, ha megfeled­kezne róla, akár lj)18, akár pedig 1916 a valódi dátuma a bombamerényletnek. Annyi tény, hogy ez a rovat bizonyos tekintetben hü a címé­hez. Az itt leirt dolgok elgondo­lása mUnkaközben történik, azonban a leírására már csak nak és a fizetés pótlást, tulidő fizetésiét egyekszenek elvenni azoktól, akiket agyon dolgoz­tatnak. Sok helyen, ahol defens mun­kában dolgoznak, repülőgép részeket gyártanak, csak ácso- rognak az emberek, pazarolják az időt és anyagot, felsőbb ren­deletre, amig a propaganda gé­pezeten keresztül követelik, hogy tiz órákat, hét napot dol­gozzanak a munkások, mert ke­vés a defense termelés és nagy szükség van rá. De ugyanakkor a tulidő fizetést leakarják tör­ni, dacára, hogy a kormány hajlandó azt megfizetni, az üze­mek meg minden munkaidőt, minden cent órabért a kor­mánynak számítanak be, még azt az idő és anyag pazarlást is, melyet fenti parancsra folytat­nak. A munkások egységesek a védelmet szolgálni, dolgozni ér­te, de nem hajlandók az eddig elért eredményeket, javított munkaviszonyokat feladni. a napi 10 vagy 11 órai munka után kerül a sor. És ha meg­gondoljuk, hogy ez a munka minden nap, még a hetedik na­pon is igy megy, szünet nélkül, akkor érthető, hogy dátumok utánnézésére kevés alkalmunk van és ily tévedések megeshet­nek. Amennyiben azonban azok a tárgy lényegére nem fontosak a nyájas olvasónak kár felhá­borodni érte. Ugylátszik azon­ban, hogy Santa nem mindig mosolyog. ITT AZ ALKALOM Egy másik munkástársunk meg arról panaszkodik, hogy milyen nehéz a lapunkkal, nap­tárunkkal, vagy akármilyen ko­moly irodalommal agitálni. A magyarok csak az olcsó szóra­kozást nyújtó írásokat veszik és még a Magyar Ház is csak humbug irodalommal van tele. “Talán Hitler fogja őket segí­teni?” — jegyezte meg a leve­lében. Bizony nem csodálkozunk, hogy az amerikai magyarság csak az olcsó, butitó, humbug írásokat kedveli. Évtizedeken át erre nevelte a magyar olva­só közönséget a polgári sajtó, amelynek hírszolgálata a kiszí­nezett szenzációs gyilkosságok Az uj rend Lengyelországban. A lengyel náci főkormányzóság tizenkét lengyelt végeztetett ki, mert felrobbantották a Stro- ze városban levő olajfinomító gyárat. — Lodzban tizenkilenc lengyelt fogtak el azon vá,d alapján, hogy fegyveresen szer­vezkednek. Ötöt kivégeztek kö­zülük. A titkos fegyverkezés, különösen a határvidékeken, en­nek dacára élénken folyik to­vább. Hitler személyes veresége. Zürichből jelentik: A fekete tengeri német haderők vissza­vonulása Hitler Adolf szemé­lyes kudarcát jelenti a német Reichswehr generálisok sze­mében, akiket aggaszt a hábo­rú elhúzódása és egyre vésze­sebb bonyolódása. Hitler maga vezette a Rostov körüli akció­kat s a generálisok szívesen kötnének békét Angliával és szövetségeseivel Hitler feláldo­zása árán is. Hitler azt reméb te, hogy a fekete tengeri fron­tot áttöri és elfoglalja a bakui olajmezőket. E. szenzációs siker helyett Hitler visszavonulni kénytelen s a nyilvánosság előtt szeretnék eltitkolni Hitler csú­fos szereplését. De a generáli­sok egymás közt egyre sötéteb­ben látják a helyzetet és úgy vélik, Hitler túljátszottá a sze­repét s ha nem távolitják el ide­jében, a német nép fogja meg­adni ennek az árát. 26 uj halálos Ítélet Norvégiá­ban. Az oslói német haditör­vényszék újabb huszonhat ha­közlésére, regényirodalma meg a Sobri Jóska, Rinaldo-Rinal- dini regényekre szorítkozott. Mindezeket aztán bevonta a nemzeti dicsőség fátyoléval és a bóditott,mindent elhivő, min­dent eltűrő bárgyú magyarsá­got nevelt, amelyik jelenével nem sokat törődik és igy min­dig könnyen kiszipolyozható. Az amerikai magyar lapok­nak ez a taktikájamost nagyon láthatóvá lett, amikor a hábo­rús nyilatkozat következtében egyszerre köpenyeget kellett forditaniok. Most igazán köny- nyü kimutatni, hogy miként csapták be eddig olvasóikat a magyar dicsőséggel, a minden­kori magyar kormányok foly­tonos alázatos szolgálatával, hogy miként szolgálták Hitlert, Horthyt meg a többi hozzájuk hasonlókat. Most van jó alkalom ennek kimutatására és igy most jött el az idő a komoly irodalommal való agitálásra. Éppen ezért a levélíró munkástárs, meg á töb­bi munkástársak ne csüggedje­nek, hanem ujult erővel agi­táljanak és terjesszék naptá­runkat és lapunkat, amelynek nem kell köpenyeget fordítani, hanem mint eddig, most is hí­ven szolgálja a munkásosztályt. lálos ítéletet hozott norvég ál­lampolgárok felett. Az ítélete­ket még nem hajtották végre. Az elitéltek ellen az volt a vád, hogy az elmenekült norvég kor­mánnyal állnak összeköttetés­ben. Többnyire munkások Nyu­gat- és Dél-Norvégiából és hó­napok óta vannak fogságban. “Isten képviselője” gyilkos­ságra bujtogat. Az angolbarát arabok vezérét, Fashoi Nashas- hibi beyt tudvalévőén néhány hét előtt meggyilkolták. Most olyan röpiratokat találtak, me­lyekből kitűnik, hogy a tengely által felbérelt emberek hajtot­ták végre a gyilkosságot. A ten­gelybarát arabok röpiratai nyíl­tan uszítanak az angolokkal ro­konszenvező arab politikusok le- mészárolására. A röpiratokat az “arab díván” adja ki, amely a németbarát arabok legfőbb tanácsa. A röpiratokon “Isten képviselője, Aref Abdel Rezek” szerepel, mint szerző. Mikor lesz vége? Ludwig, né­met náci tábornok írja a Stutt­garter Kurierben: “Vannak fe­lelőtlen német polgárok, akik a nagy győzelmek dacára türel­metlenkednek, mert a végleges blitzkrieg-győzelem még min­dig nincs itt. Elfelejtik, hogy a Szovjet-hadsereget nem le­het rövid időn belül megsem­misíteni. Tudom, mily égető a kérdés, mikor lesz vége a há­borúnak. De lehetetlen reá vá­laszolni. A fordulópont addig nem következik be, amig a Szovjet hadsereg megsemmi­sítve nincs.” Az “Uj Rend” országaiból IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT . Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése MÉGEGYSZER SANTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom