Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-01-17 / 1198. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 január 17. SZOCIÁLDEMOKRATA EMBERFEJEK---------------------------írja: VINCE SÁNDOR--------------------------­KUNFI ZSIGMOND (Folytatás) Választójogi harc! Mennyi börtön, tolonckocsi, rendőrököl, kardlapozás, tünte­tés, sztrájk, röpirat, cikk, el­kobzás ?! Mennyi betört ablak, mennyi betört fej ?! Mennyi beszéd, mennyi vér, mennyi gálád politikai szósze­gés, árulás és mennyi lelkes ál­dozatos, bátor, mindent kockára tevő, felejthetetlen proletár?! Választójogi harc! Nagy magyar temető »mely­nek sirgödrébe oly sok nagy­szerű emberi érték és tehetség dőlt bele időnap előtt! Hősöket termelt és árulókat produkált! Életre galvanizálta az egyik osztályban az öntudat szunnya­dó tüzét és halálos félelmet zá­porozott egy kiváltságáért re­megő másik osztály idegeibe! Persze, ha a magyarországi dolgozók harminc évig gyako­rolhatták volna azt a választó­jogot, amiért harminc évig ve­rekedtek, — bizony máskép alakult volna nemcsak a ma­gyarországi, de az egész euró­pai történelem! Ennek a választójogi harc­nak forró csatákban megedzett hőse, lelkes és lelkesítő harso­nája lett a fiatal Kunfi Zsig- mond. Hóditó cikkek, beszédek, tudományos előadások, füzetek és könyvek egész sorát is felvo­nultatta a korhadt magyar nagybirtok uralom ellen. Egymás után jelentek meg fényes tollának meggyőző, or­szágot felrázó, alvó lelkiismere­teket cselekvésre cibáló mun­kái. Népoktatásunk bűnei és Ki tanítja a* magyar népet? — cimü két nagy sikerű füzetével a közoktatás bűneit pellengé- rezte ki. A másik ut és Az általános választójog cimü munkái a har­cos idők legkedveltebb olvasmá­nyai voltak. A Népszavában megjelent te­mérdek nagyszerű cikkén kívül .a párt tudományos folyóiratá­ban, a Szocializmusban is állan­dóan megjelentek nagyobb ta­nulmányai. Ez írások, ha egyszer majd könyvekbe gyűjti azokat egy megnyugvó kor, mindigre a ba 30 font; a 6:50x16-ba 29 és a 7:00x15-be 27 font levegőt adná A tire tízszer oly gyorsan kopik a fordulatnál, vagy az ut görbületnél, mint az egyenes utón, különösen az 50 mérföl- des, vagy nagyobb sebességnél. Nagyon kopik a tire ha a ten­gelyek kiesnek vonalból, igy minden 5000 milenál meg kell nézetni, hogy a kerekek “align- ment”-ben vannak-e? Ugyan­csak figyelni kell, hogy mind a négy kereket egyformán fogja a fék (brake.) Ily elővigyázat mellett a tire jóval tovább fog tartani és igy az elővigyázatosság kifizetődik. szocialista irodalom és nevelő munka becsült kincsei lesznek. Mikor viziós, remekbe ötvö­zött mondatai először szálltak fel elbűvölő orgonahangján, va­lamennyien az igézet hatása alatt állva kérdeztük: — Vájjon milyen jelenség le­hetett Demosthenes, az antik világ örökké élő szónoka? — Mivel ragadta el a forró­vérű olaszokat Savonarola, az ellenállhatatlan szavú — mág­lyára került — prédikátor? — Hogyan menydöröghetett a szapora szó Danton száján, amikor az ünneplő Konventbe megjött a hir, hogy Jourdan ott áll seregével Jemappes alatt? — Miképpen formálhatta ide­ges, szivbeszuró, szellemes mon­datait Camille Desmoulins, a politikai pamfletirás első nagy művésze? — Mekkora volt a hatása Saint Just kemény mondatai­nak, amikből ma is visszhang­zik a gilotin csapkodása? így tódultak, tülekedtek fel a kérdések, amikor egy-egy be­szédét befejezte! Joggal kínál­kozott az összehasonlító példa, mert éreztük, hogy uj, nagy agitátora támadt ügyünknek, uj és bátor védelmezője “a meggyalázott örök hajadon- nak” — a népnek! — “Ki a falvakba!” süvöltöt- te bele Kunfi a túlfűtött párt- kongresszüs tanácskozásaiba az uj jelszót! —* “Ki a falvakba! — Szer­vezzük meg a dolgozó, földet- len, csontja velejéig kizsákmá­nyolt mezőgazdasági proletár- ságot!” — “Törjük össze a ko­nok ezerholdasok uralmát ott, ahol a legérzékenyebb, a kol­dusbéren tengődő parasztság megszervezésével!” Soha, soha a régi parlament sok vihart látott falai . olyan tapsorkánt nem visszhangzót-! tak, mint amilyet Kunfinak ez a beszéde kiváltott.Mesteri módon bontotta ki az örökké vérző magyar sebek okait, a magyar birtokelosztódás népgyilkos ha­tásait. Hónapokig álltunk e beszéd hatása alatt. Sajnos a magyar szalmaláng fellobbant, — aztán ép oly gyorsan ki is hamvadt. A párt a falvakba igazán ki nem ment soha. És mert a falu fel nem szabadult, — szolga maradt a város is! A fiatal Kunfi tudományos, művészi, publicisztikai és agi- tátori teljesítményeinek csú­csain járt, amikor Károlyi Mi­hállyal vállalt amerikai agitá- ciós utján érte a háború. Élnek itt még ma is nagyon sokan, akik emlékeznek' felejt­hetetlenül nagyszerű beszé­deire. Károlyi Mihály “Egy egész világ ellen” cim alatt megjelent emlékirataiban ezt írja Kunfi- ról: “Hálás és megértő hallgató­ink voltak az amerikai magya­rok. De talán egyetlen hallga­tójára sem volt nagyobb ha­tással Kunfi Zsigmond, mint énreám.” (108. oldal) Amerikából haza menet az országot már a katonai gépezet vaskapcsos szorításában találta. Ebben a bilincses, cenzurás atmoszférában irta meg az an­gol világbirodalomról és Jaurés- ról szóló két, remekbe készült müvét és fordította Norman Angell Rósz üzlet a háború ci­mü könyvét. Az összeomló háború romjai alá temette a Habsburgok szu­ronyerdőkre épített trónusát. Megalakult a Magyar Nemzeti Tanács és vele egy független, önálló, Magyar Népköztársa­ságnak a reménye. Az uj, köz- társasági kormányban Kunfi lett a közoktatásügyi miniszter. A Károlyi kormány október 31-től, március 21-ig, összesen 140 napig volt hatalmon. Utód­ja a szovjet kormány márcsak 133 napig. Kunfinak, — aki ellenezte a proletárdiktatúrát és' sohase lett kommunista — nagy része volt benne, hogy a két proletár­párt egyesült és átvette a ha­talmat. Kunfi a szovjetkor­mányban is megmaradt a köz- oktatásügyi népbiztosság élén. A két forradalmi kormány élete sokkal rövidebb és zakla- tottabb volt, semhogy Kunfinak módja lett volna komoly és ma­radandó alkotásokra. Az összeomlás után eleinte Pesten bujdokolt, majd igen nehéz körülmények között sike­rült Pozsonyba jutnia, ahol le­tartóztatták. Sok kellemetlen­ségben volt része, amig Bécs- be juthatott. Bécsben az osztrák proletár- ság vezetői tudták értékét. Meghívták az Arbeiter Zeitung szerkesztőségébe, ahol 1929-ben bekövetkezett haláláig politikai cikkíró volt. Pár év múlva, a párt tudományos folyóiratának a Der Kampf-nak is szerkesztő­je lett. Évekig tanította a bécsi agitátor-képző munkás-egyete­men a forradalmak történetét. A bécsi munkásság ép úgy szerette és lelkesedett érte, mint a pesti. Egy évtizedet dolgozott az osztrák proletáriátus soraiban, amikor 50 éves korában össze- roppajnt. A természet gonosz kegyetlenséggel gyenge fizi­kumba és megrongált idegzetbe helyezte bele ezt a tündöklő szellemszerkezetet, önként vált meg az élettől, amely a forra­dalom bukása óta elviselhetet­len teher lett számára. Ha egy jótékony véletlen okán angolnak, franciának, vagy orosznak születik és e nyelvek valamelyikén ir és be­szél, — a világhír szárnyain re­pült volna neve minden hala­dásért lelkesedő ember tudatá­ba az egész világon. A proletárdiktatúrával soha igazán nem azonosította magát. De a bukás után, — amikor minden sehonnai e forradalom bemocskolásával igyekezett ma­gának kis egzisztenciát terem­teni, — nála bátrabb védelme­zője nem volt a forradalomnak. A reakció aljas rágalmaira és becstelen hazugságaira igy fe­lelt: “Mi volt tulajdonképen ez a sokat gyalázfott proletárdikta­túra?! Semmi egyéb, csak az, hogy a magyarországi dolgozók igázott osztálya kinyújtotta munkában kérgesedett, fáradt kezét a boldogság után!...” Jellemének árny- és fényol­dalai, ragyogó egyéniségének gyengéi és erényei most már olyan harmóniába folynak ösz- sze, mint a szivárvány színei egy termékeny májusi eső után .. . Amit álmodott, gondolt, irt és beszélt, az a holt betűk ele­ven szárnyain fogja átrepül­ni ezt a törpe kort és eljövendő proletárgenerációk agyát és lel­két fogja uj és bátor harcokra serkenteni. Amig élt, a szive minden dob­banása a proletariátus nagy ügyéé volt. Mikor már rég ha­lott volt egy poltron rósz fize­tésért a gyalázat mocskával borította be tiszta nevét és egy másik poltron — bár módja lett volna rá — meg nem védte. A neve élni fog, valameddig a szocializmus nagy gondola­táért magyar nyelven lelkesed­ni fog a dolgozók osztálya. Ha megépül valaha a magyar Pantheon, — önmagát fogja megtisztelni az a generáció, amelyik “fátyolos zászlók kísé­retében” viszi majd oda a leti­port Bécsben pihenő hamvait. VISSZAJÖN A KERÉKPÁR A FORGALOMBA A leleményes amerikai nem esik kétségbe az autó vagy az tutógummi gyártásának és be­szerzésének a nehézségei felett. Pine Bluff, Arkansas államban a Power és Light Company 315 alkalmazottja kerékpárt szer­zett be azt használják ezután a közlekedésük lebonyolítására. AKRONI OLVASÓINK JANUÁR« 17-én, szombaton este 8 órai kezdettel a MA- ( GYÁR HÁZBAN DISZNÓTOROS VACSORÁT rendeznek háziasán készített hurka, kolbász, káposzta és sütemények felszolgálásával. Vacsora jegy ára 60 cent. — Mindenkit szívesen lát a Rendezőség A sikert még el sem ismerték s már is irigylik. az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál; Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield....... 6.00 J. Kollár, Cleveland......... 6.00 J. Geréb, Cleveland......... 1.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago........ 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 2.00 M. Stefánkó, New York.... 6.00 ,J. Vizi, Akron......... 10.00 J. Deák. Akron................. 1.00 J. Farkas, Akron........... 12.00 E. Szigeti, New York...... 1.00 J. Pataky, Brooklyn...... 8.00 I J. Duschek, Nutley......... 12.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland .... 5.00 A. Molnár, Cleveland....... 4.00-T. Weidinger, Manayunk.. 2.65 J. Kozsány, Saratoga ..... 10.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom