Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-05-23 / 1216. szám
1942 május 23. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az amerikai katona egyenruhája i. Az előző háborúban az amerikai katonáknak volt egy tréfájuk a katonai ruházatról. “Csak kétféle mértéke van a ruháknak. Vagy tulbővek, vagy tulszükek.’’ A második világháborúban ez gyökeresen megváltozott. Az 1942-es modelü amerikai katona, a legjobb ruhát viseli, amit a hadsereg valaha is készített. Jól áll. Meleget tart télen, hűvös nyáron át, esős időben vízhatlan. Eltűntek a múlt háború félszeg lábszárvédői. Eltűnt a katonák szűk és. magas gallérja. Elmúltak az alaktalan lovagló nadrágok. Az uj előirásos kabát gallérja kihajtott, a nyakkendőt és az ing egy kis részét mutatja: a polgári ruházatnak katonai formába való átültetése. A kabáthoz teljes hosszúságú nadrágot viselnek, amely mindig frissen vasalt. A ruhákat hivatásos katonai szabók mértékre készítik és próba után olyan jól kell állniok, mint a mértékre készült polgári ruhának. Az egyenruha és a hozzá tartozó egyéb kellékek, egészben, vagy részben gyapjúból készülnek. Akik ráértek, kiszámították, hogy egyetlen katona egy évi ruházatához 26 juh gyapjújára van szükség. És Uncle Sam elő is teremti a 26 juhot hozzá. Az átlagos katonai cipő, az átlagos civil cipőnél sokkal jobb. Egyes fegyvernemeknél nagyobb erőpróbát kell a cipőnek kiállania, de általában' véve 4-től 6 hétig viselnek egy párat, mielőtt javításra szorulna; ez idő alatt 275 mérföldet kell a katonának gyalogolnia. A katonai cipőnek kényelmesebbnek is kell lennie, mint a polgárinak. Van egy különös módszer arra, hogy a cipő biztosan kényelmes legyen. A katona, amikor lábáról mértéket vesznek, rálép egy gépre és mindakét kezében egy egy 40 font súlyú homokzsákot tart. Felemeli a jobb lábát, úgy, hogy az egész súly a másik lábára nehezedik. Ugyenezt megismétli a ballal. A nagy teher kiterjeszti a lábfejet; az. erre készült cipő akkor sem lesz szűk, ha teljes felszereléssel, vagy nagy teherrel a hátán masírozik. Az egyenruhához hasonlóan, a cipő formája is korszerű átalakításon ment keresztül. Az előző háború esetlen bakkan- csai, a múlt kellemetlen emlékei közé tartoznak. Még a mindennapi szolgálatra szánt, két -pár barna magas cipő is sokkal könnyebb, mint a régiek voltak. A kimenőre való félcipő orra sima, talpa egyetlen* erős bőrdarabból készült és gumi sarka van. A több millióból álló hadseregben mindig akad valaki, aki csak 19-es inggallérral érzi magát kényelmesen, vagy egy másik, akinek nadrágja ugyan 41 inch a dereka körül, de csak 31 inch a hosszúsága. Fort Knoxban felfedeztek egy fiút, aki az egyik lábára 5-EE cipőt kért, a másikra 8-E-t. De az átlagos katona — ezer és ezer mérték összevetése alapján — 5 láb 8 inéh magas, 144 fontot nyom,.33 és egy negyed inch a mellbősége és 31 inch derékban. De ha pár hónapig szolgált, az “átlagos” katona 6 fonttal többet nyom, egy fél számmal nagyobb cipőre van szüksége és a mellbősége is kiterjedt. A katona ruhatárának egy fontos darabja a tábori köpe- nyeg, amely most nemcsak vízhatlan, de a gyűrődéstől is mentes marad. Ügy szabták, hogy kellő mozgási szabadságot engedjen. Gyakorlatokat lehet benne végezni, anélkül, hogy egy öltés is megmozdulna. A katonai öltözékek újra tervezésénél, a krumpli hámozáshoz és egyéb konyhai munkákhoz szükséges kosztümökről sem feledkeztek meg. Az 1918-as kék kartont száműzték és ujdivatu konyhakötényekkel helyettesítették. Még a keztyük is lényeges átalakuláson mentek keresztül. Vannak olyanok, amelyeken három ujj van, vannak két ujjasok. Vannak kettős bélésüek, úgy hogy az egyiket le lehet vetni. Sokféle célra készülnek, gyapjúból és bőrből. A műhelyekben most terveztek ki egy uj karmantyút, amelyet a mo- tor-ciklik hajtó fogantyújához erősítenek. A biciklista becsusz- tathatja kezét a kesztyűbe és onnan irányíthatja a~ gépet. Rövid Hírek Washingtonból Henderson, áradminisztrátor, általános árszabályozó rendeletet adott ki, amellyel szigorú ellenőrzés alá helyezi a kis és nagykereskedelmi árakat — a háború tartamára. Május 11-től kezdve, nagykereskedő, vagy gyáros nem kérhet többet, mint az ő 1942 márciusi legmagasabb ára és május 18-tól kezdve, a kiskereskedők sem kérhetnek többet. Julius 1-től kezdve pedig, az áru eladásával kapcsolatos, kiskereskedelmi szolgálatokért sem lehet többet felszámítani, a márciusi legmagasabb árnál. Gyárosok, kis- és nagykereskedők kötelesek a márciusi eladásaikra vonatkozó feljegyzéseiket az árak igazolása céljából megőrizni. A kiskereskedők május 18-tól kezdve, kötelesek a “közszükségleti” cikkek legmagasabb árait üzletükben kifüggeszteni. A gazdasági termelvények kivétetnek e rendelkezések alól. Egyéb áruk, amelyek nem esnek az Árszabályozási Törvény “kereskedelmi áru” meghatározása alá, szintén kivétetnek. Negyvenhat állam és Puerto Rico 300 körzetében, 76 millió ember házbérét is szabályozták. A házbérek négyötöd részét az 1942 március 1-i színvonalon állandósították, a többit az 1941. év első felében érvényben volt színvonalon. Adagolás. Az Árvizsgáló Bizottság 1—14 között 17 keleti államban és Washington városban 5 féle gazolin jegyet fog kibocsátani. Egyet ezekből magáncélra adnak, a többit a közcélok fontosságának fokozatai szerint fogják kiosztani. A gazolin kereskedelmi fogyasztói és a kormányhivatalok kocsijai kivétetnek; ezek nem tartoznak regisztrálni, de szembeötlő jelzéseket kell alkalmaz- niok. Hadsereg és sorozások. A hadügyminisztérium egy keleti katonai körzetet létesített, mely az egész atlanti partot magába foglalja. Stimson miniszter szerint, polgárok tömeges kiürítését nem tervezik, de a fontosabb vidékeket őrizet alá helyezik, nehogy veszedelmes elemek férkőzhessenek be. A fontosabb amerikai tengeri kikötőkben, kikötő-hivatalokat állítanak fel, hogy az Egyesült Nemzetek részére a hadiszerek szállítását egyöntetűen és rövidebb idő alatt végezhessék el. A Távol- Keleten fogságban lévő amerikai katonák részvére a Vörös Kereszt utján portomentesen lehet postát küldeni. A győző diadala (Elbeszéli egy nyugalmazott kollégiumi regisztrátor.) Farsang közepén elmentünk mind blinit enni Alekszej Iva- novics Kozulinhez. Kozulint ön talán nem ismeri — önnek lehet persze, hogy semmi Kozulin, nulla — a magunkfajta testvérnek, akinek koronája nem ér föl az égig, nagy ember Kozulin, mindenható, csodabölcs. Elmentünk hozzá mind, aki csak alája tartozott — az alápzata, hogy úgy mondjam. Mentem én is a papámmal. A blini olyan nagyszerű volt, hogy én azt önnek elmondani nem tudom, mélyen tisztelt uram, puha, meg omlós, meg barnapiros. Vett egyet az ember a szájába — a fene tudja — megmártja a forró vajban — eszi — a másik már magától kívánkozik a szájába. Detail, ornamentika. Kommentár volt hozzá: tejfel, zsíros kaviár, lazacpástétom, reszelt sajt. Borból, vodkából egész tenger. Blini után hal; utána fogolypecsenye, mártással. Olyan kompletten beettünk, hogy a papám titokban fölgombolta a mellényét a hasán es hogy senki észre ne vegye a liberalizmust, betakarta a hasát, szalvétával. Alekszej Ivanovics, a főnök, az elöljáró, akinek minden szabad, a mellényét, az ingét is végiggombolta. Ebéd után föl se keltünk az asztal mellől; rágyújtottunk — a kegyelmes ur megengedte — beszélgettünk. Már hogy: mi hallgattunk, a kegyelmes ur, Alekszej Ivanovics, beszélt. A témácskák többnyire humoros tartalmúak voltak, farsangi tartalom. Nem tudom, volt-e bennük valami mulatságos, csak azt tudom, hogy a papám minden pillanatban megbökte az oldalamat és odasugott: — Nevess! Én kitátottám jó szélesre a szám és nevettem. Egyszer még föl is visítottam a nevetéstől, úgy hogy az általános figyelem felém irányult. — Úgy, úgy — súgta a papa. —Helyes. Látod, most néz rád és nevet; nagyon helyes.... talán még kineveztet segédkönyvelőnek. — Hja, ja! — mondta a többek közt Kozulin, a főnökünk és nagyott szuszogott és fújt. — Most bizony blinocskát eszünk, a legeslegfinomabb kaviárt használjuk, a szép, habosbőrü feleségünket öleljük.... A lánykáim is mind olyan szépség, hogy nemcsak itt a mi szegény kompániánk, de grófok, hercegek nézik, oszt epekednek. És a lakásom! HeheRe! Az ám, az bizony. Ne zúgolódjatok, morogjatok ti se — várjátok meg, mig eljuthattok a végire. Van ám minden sors, van ám mindenféle változás! Most mi vagy, teszem föl — semmi, nulla, szalmaszál, porszem — annál is kevesebb — ki tudja? Egyszer csak fordul egyet — fordul egyet a sors — akár a szerencsét az üstökénél foghatod! Van ám minden sors. Alekszej Ivanovics hallgatott, bólongatta a fejét, aztán folytatta: — De azelőtt, azelőtt, hogy mi volt! Mi? Uram Isten! Az ember ma már maga sem hiszi. Se cipő.... rongyos nadrág.... oszt mindenütt félelem, ijedtség ! Egy bankórifbelért, megesett, álló két hetet dolgoztál. Oszjt hogy adták a bankót.... nem adták.... á.... összegyűrték, oszt a pofádba vágták.... vidd! Mindenki csak taposhatott, pofozhatott, rúghatott. Mindenki zavarba hozhatott. Mégy a jelentéssel, látod, kis kutya ül a szoba előtt. Oda kellett menni a kutyához: praclit! praclit! Bocsánat, hogy ha erre jártam, zavartam. Jó reggelt kivánok! A kis kutya meg vissza: rrrr. .. Hát a portás? Beléd a könyökével; te meg.... jaj, bocsánat, nincs nálam apró.... Ivan Potopics.... bocsásson meg. De a legtöbbet szenvedtem, a legtöbb nyuzást kiálltam éttől a füstölt heringtől, ettől a krokodiltól, ettől a derék, szelíd Kuricintől, ott ni. És Alekszej Ivanovics egy kis meggörbedt öreg emberre mutatott, aki ott ült pont a pa- pácskám mellett. A kis öreg sűrűn pislogot a fáradt szemecs- kéivel, utálkozva szívta a szivarját. Különben sohasem szitt; ezt a szivart a főnök kínálta, illetlen lett volna el nem fogadni. Látta, hogy a főnök ujjal mutatott rá, borzasztó zavarba jött, elkezdett fészkelődni a székén. — Hej, sokat eltűrtem a derék, békés kis öregtől — folytatta Kozulin. — Hozzá osztottak be először szolgálatra. Odavittek hozzá.... szürke, csöndes, semmi kis ember.... oszt oda az asztalához. Hát elkezdett nyúzni! Ami kimondott*, szó: csupa kés, ami pillantás: csupa golyó. Most olyan, mint a fér- gecske, _szeyény, alázatocska, de azelőtt, azelőtt mi volt! Poszei- don! Az ég is megrendült egy szavára. Sokáig kínozott! Másoltam is neki, az uzsonnájáért futkostam, a tollát tartottam rendben, a vén anyósát velem kisértette a színházba. Csakhogy a kedvibe járjak! Tubá- kot szívni megtanultam miatta! Az! Minden neki! Nem lehet....
