Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-05-23 / 1216. szám
2 oldal Uj Európa, uj világ felé Irta: VINCE SÁNDOR — Már megindult a találgatás, hogy mi lesz a neve és formája annak az állami és közjogi életkeretnek, amiben a második világmészárlás szörnyűségei után az európai, ázsiai és afrikai népek el fognak helyezkedni?! Sokan merik már kimondani, hogy a 18-ik és 19-ik század féltve őrzött “független állameszme’’ — gondolatát fel kell áldozni a nagyobb hatalmi csoportok gazdasági, katonai és politikai egységének érdekében. Mások annak a gondolatnak adnak hangot, hogy az eddigi katonai egyensúly-politikát fel fogja váltani a gazdasági egyensúly politika. E gondolat mögött is a szövetkezés vágya bujkál. A katonai egyensúly a versengésnek, a gazdasági egyensúly viszont az összemüködésnek lenne és lehetne az alapja. Nagy tábora van már annak a törekvésnek is, hogy az összes vámhatárok romjain épüljön fel az Egyesült Európai Államok uj gazdasági, politikai, szellemi és erkölcsi szervezete. A nagy egység létrejötte nélkül — igy vallják e törekvések hirdetői — sohas^ lehet a békét, a nyugodt gazdasági és szellemi fejlődést biztosítani. Mindazok, akik ma akarnak a jövő számára terveket szőni, elfelejtik, hogy a jövőt az fogja eldönteni, hogy ki fog győzni a harctereken ?! Ha a németek és japánok győznének, — ami mindenképpen lehetetlen, — akkor a világ vissza esnék ezer év előtti sötétségbe és szolgaságba. Erre az esetre nem kell tervet szőni. Ha viszont a szövetséges na- talmak győznek, akkor a világ újjászervezésének kérdése két igen fontos körülményen fog múlni. Az egyik az, hogy mennyi idő múlva fognak győzni a szövetséges hatalmak? Ha a győzelem évek hosszú során át tartó háború után fog csak jönni, — akkor a Ttapita- lista termelési és elosztási szerkezetnek mai formája igen lényegesen át fog alakulni, le fog gyengülni és olyan berendezkedéseknek, - szabályoknak, szervezeti formáknak fog helyet adni, — amikről ma még nem is álmodhatunk. A másik az, hogy mennyi része lesz a győzelemben Szovjet- oroszországnak ?! Ha a szovjet eddigi tündöklő katonai sikereiket folytatni és még fokozni is képesek és hadseregük be tud nyomulni Európába, akkor nem kétséges, hogy Európa az államszocializmus orosz formájának politikai és gazdasági szerkezetét fogja elfogadni, — mert hiszen nem is lesz módja mást akarhatni! Hogy azután a katonai megszállás megszűnése után, — ami azonban évtizedekig is eltarthat — mi lesz, azt természetesen az fogja eldönteni, hogy a gazdasági élet, a tényleges helyzet, a termelési és elosztási feladatok, milyen életformákat és politikai, társadalmi és igazgatási ’szervezeteket fognak rákényszeríteni a népekre. Mert végeredményben mégis mindig a gazdasági alap dönti el a rája emelkedő társadalmi épület formáját, tartalmát, berendezkedését és sorsát. Persze, volt már arra sok példa a történelem folyamán, hogy nagy katonai erőszakszervezeti szabta meg az állam formáját. De az ilyen állam előbb utóbb vagy összedőlt, vagy átalakult és hozzásimult a gazdasági élet parancsolta formákhoz és berendezésekhez. Amerika és Japán, Kina és! India bevonása, az egész világ közös problémájává tette a háború utáni termelési és elosztási szervezet kérdését. Ázsia soha a történelem folyamán olyan döntő szerepet nem gyakorolt a világ sorsára, mint amilyen e háború befejezése után vár rá. A hindu és kinai százmilliós néptengerek ki fognak lépni százados passzivitásukból és nemcsak saját sorsuk formálásába f o gnak döntő szóval beleavatkozni, — hanem messze azon túl is érezhető lesz a hatás az egész földön, amit az élet minden meg“Tervbe van véve 29 kerületi konferencia, amelyeken a papság meg fogja érteni, hogy miért szükséges a magán vállalkozás szabadságát továbbra is megőrizni, mert az biztosítja a többi szabadságokat is, mint például a vallás szabadságát.” A több ezerre tehető női egyletek is csatlakozni fognak. Ezer meg ezer nő iratkozott be a 16 előadásból álló kurzusra, hogy a magán vállalkozás előnyeire vonatkozó adatokkal megismerkedjenek és saját környezeteikben azt tovább taníthassák. A farmerokhoz is hozzá akarnak férkőzni. Konferenciát terveznek az üzletemberek meg a vezető farmerok között. “Szoros kooperációt Amerika legbefolyásosabb kissebbsége és az üzletemberek között,” — jelszóval igyekszenek a farmerokkal elhitetni, hogy a javukat akarják. És mindezek után szükségesnek tartják, hogy a “közönséget is felvilágosítsák. E célból a NIIC gyűléseket fog rendezni szerte az országban és azokra a központ szakavatott szónokokat fog kiküldeni.” Ez a módszer már eddig is bevált. Az elmúlt évben szónokaink naponként több mint 2000 embernek beszéltek.” A szónokok legismertebbje George E. Sokolsky volt, a Columbia News Service szindikált kolumnistája, akiről a LaFolette bizottság kiderítette, hogy állandóan a National Association of Manufacturers szolgálatában állott. Nagyjából vázolva ez az a program, aminek keresztülvitelére millió dollárokra van szükségük. Jövő számunkban részletesen fogjuk ismertetni, hogy kik viszik a vezető szerepet ebben a reakciós harci készülődésben és milyen viszonyban állnak ezek a kapzsi tőkések a kül és belföldi fasisztákkal. nyilatkozására gyakorolni fognak. Szinte kínálkozik toliunk alá e gondolat kapcsán a nagy magyar zseninek, a röntgenszemü Ady Endrének néhány szivbe- markoló sora, amit jóval ez első világháború előtt vetett ki vulkanikus agyából, amikor ezeket irta le “Egy ismeretlen Korvin kódex margójára” cimii Írásában : “De szép volna hinni, hogy ideküldettünk kibőjtölni — az árját. Mikor az árja beleiül önmaga piszkába, mi helyébe ülünk s intünk Ázsiának: küldj uj csapatokat, megtanítunk benneteket arra, hogy kell egy külömb kultúrát csinálni.” A “Himaláják jégcsucsain” járó, “világokat rostáló” poéta! joggal álmodhatta a maga nagy álmait és mindjárt csinálhatta is az álomhoz a megfelelő muzsikát, hogy: “te vagy egy világ, zengjen a himnuszod!” Hiszen ezekben az időkben már az átlag emberek is olyat álmodtak mindennapos ébrenlétükben, hogy miként a tizenkilencedik század fordulóján a napóleoni háborúk kitenyésztették a gonosz és kártékony nacionalizmus diadalát, úgy az összeomló világháború elhozza a nacionalizmus kiélt gondolatának a bukását. Az 1918-ik év nyarán és őszén már csak a főhadiszállásokon és a frontok mögött a hinter- landokban, már csak az újságszerkesztőségekben ápolták a nemzeti gyűlölet mérgét. A lövészárkokban régen megszűnt a gyűlölet. A katonák kimásztak az árkokból és barátkoztak. Megvendégelték egymást. Ezekben az Ígéretes gyönyörű napokban született meg a haladás embereinek az a délibábos hite, hogy az összeomló világháború romjai alá fogja temetni a vámhatárokat, a hadseregeket, a trónokat és azt az elpusztításra régen megért világot, amelyben az ember farkasa volt az embernek!.... Ez a délibábos hitünk cserben hagyott minket. Mert az első világháború után nem volt béke. Tovább folyt a háború, — csak más eszközökkel. Mert amit békének neveztek az a harácsolok bűnszövetkezetének összeesküvése volt csupán a harács megtartására, a népek elnyomására, harminc vámhatár helyett negyven vámhatár felállítására, a népek egymás ellen való uszításának állandósítására. A háború poklából hazatért milliók a forradalmak vörös zászlóit akarták kitűzni az ösz- szes európai fővárosokra, — de akik az egyes országokban otthon várták őket, azok se nem értették, se nem akarták a forradalmak törekvéseit. A négy és féléves szenvedés után hazavetődött milliókat igen vegyes érzésekkel, sokszor nyíltan ellenséges indulattal, sőt félelemmel fogadták. Igaz, hogy a hazaözönlő katonák sem takarékoskodtak az otthoniak életének megkeserité- sében. Ellenségként állt szemben egymással a hazajött és az otthoni társadalom. Ezért nem született uj Európa a régi helyén. Minden máskép lesz a mostani világmészárlás befejezésekor. Ebben a mostani világmészár- lásban nemcsak a mozgósított katonák, — hanem az otthon maradt polgári lakosok is részt vesznek. Londonra, Párisra, Berlinre és Moszkvára épp úgy hullnak a bombák, mint a lövészárkokra! A repülőgép mindenkit bevon a szenvedésekbe és a halál esélyeibe. A hazatérők és otthonmaradottak között nem lesz tehát olyan mély szakadék, mint 1918- ban volt. Az elmúlt világháborúban a nemzeti és az osztályelnyomás utjai is egy síkon futottak és ezért is találtak nehezen egymásra a tömegek, amikor a gazdasági kizsákmányoltság ellen kerestek védelmet. Tétova tömegek, tétova vezetők, leromlott idegzetű népek, teljesen felbomlott termelési szerkezet, általános nyomor és kétségbeesés, nem jó talaj az uj világ magvainak elvetésére! Bizony, akik uj világot vártunk 1918 utánra, súlyosan megcsalódtunk! Az, amit ma látunk, megerősít régi hitünkben! Az uj világ nem maradhat el, mert a régi világ meghalt, elpusztult, tönkre ment. Az elmúlt véres és szégyenletes századokon át érthető volt az elnyomatás, kizsákmányolás a háború és az ezernyi más társadalmi és osztályb.ün, — mert a világ szörnyen szegény és a termelés igen korlátozott volt. Ma azonban, amikor termelési lehetőségeink határtalanokká váltak, — nincs többé se ok, se szükség a múlt bűneire. Lehet, hogy miként a természet nagy bölcsen az élő szervezetbe helyezte utódok létrehozásának és védelmének ösztönét, úgy a történelemnek is vannak talán számunkra egyenlőre érthetetlen szándékai.1918- at a történelem talán csak azért rendezte, hogy 1943-ban jobban értsünk feladatainkhoz. E vérködös szörnyű jelenből talán még szemeink előtt fog kiemelkedni az uj, — valóban szabad Európa, szabad Ázsia, szabad uj világ. Mert most már a vakok is láthatják, hogy a népek, a nyersanyagok, a termelési eszközök, a közlekedési tényezők, az elosztási szervezetek egymásra utaltságának e különösen egymásba szőtt és kuszáit korában csak egy szabadság van, — mindenkinek a szabadsága. Csak egy jólét, — valamennyinek a jóléte. Csak egy béke, — valamennyinek a békéje. Csak egy biztonság, — valamennyinek a biztonsága. OLVASÓINKHOZ! A Bérmunkásnak most nincs utazó lapkezelője, aki bejárjon a bánya és más kisebb plézekre. A nagyobb városokban levő lapkezelőink is legtöbb helyütt hat meg hét napokat dolgoznak, amely után fárasztó a lapolvasók megkeresése. Ezért arra kérjük olvasóinkat, hogy akinek ^előfizetése lejáratban van, azt most újítsák meg és az összeget küldjék be a BÉRMUNKÁS, P. O. Box 3912 Sta. S. S., Cleveland, O. címre. A Lapbizottság 1942 május 23. BÉRMUNKÁS
