Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-05-16 / 1215. szám
Károlyi Mihály üzenete KÁROLYI MIHÁLY NYÍLT LEVELE AZ AMERIKAI MAGYARSÁGHOZ. IRÁNYELVEKET SZAB MEG MAGYARORSZÁG ÚJJÁÉPÍTÉSÉRE. NEM HISZ A KAPITALISTA TERMELÉS JÖVŐJÉBEN. (Károlyi Mihály, az első Magyar Népköztársaság volt elnöke Jászi Oszkárhoz intézett nyílt levelében ismerteti azon irányelveket, amelyek szerinte lehetővé tennék az uj Magyarország felépítését és biztosítanák fenmaradását. Ezen irányelveket öt pontban foglalja össze és azok támogatására fontos és ésszerű érveket sorol fel. Anélkül, hogy a Károlyi mozgalmat magunkévá tennénk, ismertetjük olvasóinkkal ezt a nyílt levelet és az abban kifejezésre juttatott programot, mert úgy tartjuk, hogy a jövő Magyarország kialakulására nagy fontossággal bir. Másrészről igen sok olyan megállapítást tartalmaz, amelyeket mi nem évek, de évtizedek óta hirdetünk; mint például a magyar uralkodó osztály gazságait, a nemzeti kérdés mesterséges kiélesitését az uralkodó osztályok javára, a kapitalista termelésben rejlő ellentéteket, amelyek ezt a termelési rendszert halálra ítélték; a tervezett gazdasági termelést, amire, — habár más formában az IWW is törekszik és végre, mint mi már számos Ízben tettük, úgy Károlyi is rámutat azon áldemokratákra, akik csak a kényszer hatása alatt lettek demokratákká, de hátba támadják a haladás híveit, mihelyt alkalom kínálkozik rá. Éppen azért megállapíthatjuk, hogy nem mi tartunk Károlyi után, hanem éppen ellenkezőleg, Károlyi fejlődött annyira, hogy közelebb jutott a haladó munkásság felfogásához. — Szerk.) «>----------------------------------------(Folytatás) A ZSIDÓ KÉRDÉS Ellentétben a fajelmélettel tisztességes ember nem ismerhet zsidó kérdést. Nem ismer nemzetiségi vagy faji alárendeltséget. Ahol ezt szítják, ott bátran ki kell állni és hadat üzenni a rendezői, Horthy és cinkosai ellen, mégpedig nem csak a közvetlenül elkövetett aljas kínzások és gyilkosságok ellen, de minden olyan törvény és jogtalanság ellen, mely fajok és nemzetiségek ellen szól. Szinte hallom, hogy arra a megállapításomra, hogy az országot koldusbotra juttatták, a klisé propaganda azt fogja válaszolni, igaz, hogy a magyar nép helyzete rossz volt, de ennek kizárólag Trianon volt az oka. Ez a legnagyobb hazugság, mi köze Trianonnak ahhoz, hogy mig 36 latifundumusnak egy millió holdja van, addig 1.200.000 kisparasztnak csak 950.000 holdja. Avagy azért is Trianon felelős, hogy mig Romániában 7,000,000 hold földet osztottak ki a 20-as évek elején a parasztok között, addig Horthy földreformja 500,000 holdat juttatott főleg vitézzé avatott uj kaszt-zsoldosoknak, megfeledkezvén a földet művelő nincstelen parasztról. Vagy talán azért is Trianon felelős, hogy a nagy birtokosok 10 pengő adót fizettek holdanként, mig ugyanakkor az egy holdas kisparaszt 16 pengőt. Ilyen középkori állapotokért nem Trianon — amit én megtagadtam aláírni, de Horhy elfogadott — hanem Horthy, nem a csehek, hanem a magyar urak, nem a liberálisok, hanem a í'eakciósok felelősek A NEMZETI KÉRDÉS Mióta a nemzeti kérdés II. József alatt előtérbe került, Magyarországnak két irány között kellett választania. Vagy a németekkel a szlávok ellen vagy a szlávokkal a németek ellen. Az uralkodó osztály, sajnos, mindig csak a saját érdekét nézve, a németeket választotta. Kossuth az elsők között ismerte fel a német veszélyt 48-ban bukott szabadságharc után a federációt ajánlotta. Be kell ismernem, fiatalkori Habsburg elleni elgondolásomnak is, sajnos, csak a félreismert supremácia volt az alapja és liberálizmusom épen azért tele volt ellentmondásokkal. Jászi Oszkárnak köszönhetem, hogy ezektől a gátlásoktól megszabadultam. Jászi megértette velem, hogy szabadság jogokat nem lehet fajok szerint osztályozni és amellett a demokrácia dobját is ütni. Ezt a fából vaskarikát hiába kísérelte meg Ap- ponyi Albert is zengzetes baritonjával formába önteni, mert a német-magyar supremácia az Osztrák-Magyar monarchiában a kisebbségben lévő fajok uralmát jelentette a többségben levő nemzetiségek felett. A német orientáció megszüntetése azért fontos, mert ez egyben a reakcióval való orientáció állandó akadálya a szlávokkal való megértésnek. Bennünket a Habsburgok, a Hohenzollerek, ma pedig Hitler, csak előretolt csapataiknak használnak arra, hogy éket verjünk az északi és déli szlávok közé és, hogy mi egyengessük a németek “Drang nach Osten” útját. Ez a tendencia most különösen kifejezésre jut, amikor Hitler csakis Magyarország hozzájárulásával tudott a román olaj forrásokhoz eljutni és ismét a magyarok segítségével tör utat magának — Magyar- országon és Bulgárián keresztül — Kis-Ázsia felé, hogy Hamburgot összeköthesse 'Bagdaddal. Ha tehát mi nem akarunk a szlávokkal való örökös harcokban dicstelenül elvérezni, akkor, szakítani kell ezzel a politikával és szövetkezni kell a szlávokkal és a többi szomszédainkkal. Csakis a szomszédokkal, főleg a szlávokkal való megértésen keresztül juthatunk el az igazi demokráciához amely más fajokkal szemben is jog- egyenlőségre törekszik. A béke és gazdasági jólét, valamint a demokrácia kifejlődése szempontjából a federációt tartom az egyedüli lehetségesnek. Ennek előfeltétele pedig, hogy szakítsunk azzal a politikával, amely az egymás ellen elkövetett hibákon rágódik. Gravaminális alapból kiindulva, nem lehet senkivel sem megegyezni, sem az osztrákokkal a múltban, sem a csehekkel a jelenben. Ha 1867-ben Deák és Andrássy. arra az álláspontra helyezkedtek volna, hogy az aradi vértanuk és a Baeh-rend- szer bűnei miatt — mivel azok előzetesen nem lettek operálva — nem lehet tárgyalni vagy ha folyvást csak azt hangoztatták volna, hogy a-Habsburgok voltak a főbünösök — ami mellékesen igaz akkor sohasem került volna sor a kiegyezésre. De ettől eltekintve azt tartom, hogy nekünk magyaroknak nem előnyös a múltat feszegetni. Jobb, ha nem tisztázzuk a kérdést, hogy ki volt az, aki elnyomta a másikat, Tisza, Ap- ponyi, Andrássy vagy pedig Massaryk és Benes. Előnyösebb a mhltra, ha a be nem tartott: 1868—30-as törvényre, az Ap- ponyi-féle iskola rendeletre és ar"" botrányos választásokra fá- tyolt vetünk. Nem állítom, hogy a prágai, belgrádi vagy bukaresti demokráciák tökéletesek voltak, de a prágairól mégsem állíthatja senki, hogy az feudális vagy úri jellegű. A KURZUS PROPAGANDA Jellemző azonban a kurzus politikájára, hogy a három utódállam közül mégis a legnagyobb harcot a csehek ellen hirdette és inkább százszor megegyeztek volna a románokkal és jugoszlávokkal, mert ezek rendszere kevésbbé lévén demokratikus a cseheknél s igy mégis közelebb állt a szivükhöz. A kurzus egész propagandája azért főleg Prága és Benes ellen irányult, mert ezek támaszkodtak a német veszély elhárítására a szovjet katonai erejére, amiért persze azonnal bolsevikinek keresztelték őket. Ma amikor Anglia lépett katonai szövetségre a szovjettel, már igazán csak mosolyogni lehet ezen az átlátszó turpiságon. Én sohasem vallottam azt az elvet, hogy “Right or wrong, my country.” Az úri kaszt külön Magyarországa, bármennyire is onnan származom, különben sem lehet az én hazám. Én nem tartom hazafias kötelességemnek, hogy gazságaikat szé- pitgessem vagy fedezzem. Sőt az úri Magyarország által elkövetett bűnök jobban felháborítanak, mint a román bojárok vagy mások által elkövetett bűnök, ép mert nagyobb bűnnek tartom, amikor magyar mágnások és gentryk tapossák a magyar népet, mint azt, hogy a szomszédban idegenek teszik ugyanezt. Azok ellen is mindig küzdeni fogok, de elsősorban a magyar népet kell megszabadítani a latifundiumos Quisling- jeitől. A federáció, megengedem, nem fog vitézkötéses hazafiaknak tetszeni, akiknek a “Nem, nem soha” a jelszavuk, ami nem annyira a terület átengedésére, mint inkább úri jogaikról való le nem mondásra vonatkozott. Azt is megengedem, hogy a federáció a régi értelemben vett magyar jogok számára egy capitis deminutiot jelent, mert 7 oldal OLVASÓINKHOZ! A Bérmunkásnak most nincs utazó lapkezelője, aki bejárjon a bánya és más kisebb plézekre. A nagyobb városokban levő lapkezelőink is legtöbb helyütt hat meg hét napokat dolgoznak, amely után fárasztó a lapolvasók megkeresése. Ezért arra kérjük olvasóinkat, hogy akinek előfizetése lejáratban van, azt most újítsák meg és az összeget küldjék be a BÉRMUNKÁS, P. O. Box 3912 Sta. S. S., Cleveland, O. címre. A Lapbizottság a magyar supremácia helyett, a “primus inter pares” elve alapján történne a szövetkezés. Valamennyi szövetkezőnek természetesen szuverénitása egy bizonyos részéről le kellene mondania. De százszor inkább szeretném a magyarok számára a szomszédokkal való egyenjogúságot, mint a supremációs látszat-nagyhatalmat. Nem látszat kell nekem, de valóság. Ezzel is ellentétben állok az úri osztály- lyal. Nekik most is fő a látszat. Királyság — király nélkül. Admirális — tenger nélkül. Demokrácia — jog nélkül és földreform — föld nélkül. A dunai államok federációját természetesen csak úgy tudom elképzelni, ha az egyesülés hasonló szociális alapfeltételü államok között jön létre, mert ilyen közös alap nélkül a népek közötti szinkronizálás lehetetlenné is válnék. A federációt decentralizálva képzelem, a decentralizált részek teljes autonómiája mellett (nyelv, vallás, kultúra, stb.) egyébként egy közös külügy, közös vám, közös pénzügy és közös védelemmel. (Folytatjuk) Munka Közben (Folytatás a 3-ik oldalról) csak a terroristák uralkodnának, mert azok merészek és támadnak. Szerencsére azonban vannak sokan olyanok is, mint “B”, akik nem akarják elfelejteni a kínzásokat, akik várnak az alkalomra, hogy ismét felülkerekedjenek, hogy megtisztíthassák az emberiséget a szadista hordáktól. Remélem, hogy Magyarországon akad elég a “B” tipusu munkásból, akik a Hitler— Horthy banda leverése után tudni fogják, hogyan lehet megtisztítani a magyar földet azoktól a szörnyetegektől, akikről még 20 év múltán is olyan rettegve beszélhetnek, mint “A” barátunk teszi ma. CHICAGÓBAN a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetsége chicagói csoportja MÁJUS 17-én, vasárnap délután 2 órai kezdettel a Herzl Hallban, 1335 N. California Ave. NYILVÁNOS NÉPGYÜLÉST rendez, amelyen a mai világégéssel kapcsolatos eseményekről fognak a szónokok beszámolót tartani. Belépő dij nincs. Mindenkit szívesen lát a rendezőség. .. K a. . N K Á S 1942 május 16.
