Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-05-16 / 1215. szám
2 olaai BÉRMUNKÁS 1942 május 16. szág uralmának megtörése a németség felett és az egész németségnek visszaszorítása az 1938-as határok közzé. 3) Olaszország meggyengítése. 4) Középeurópa újjászervezése. Ennek központja a csehszlovák—lengyel szövetség legyen. Austria, Magyarország és esetleg Románia csatlakozhatnak (?!) e szövetséghez, de Magyarország meg nem tarthatja ama területeket, amiket Németországtól kapott szerződéseinek hűtlen megtagadásáért és a németek támogatásáért. 5) A Balkán blokk. Ebbe tartozhatna Jugoszlávia, Görögország, Albánia, esetleg Románia. Törökország maga határozhatja el, hogy hová akar csatlakozni. 6) Szovjetoroszország, melynek részt kell vennie Európa újjászervezésében. Az első világháború utáni Európának is az volt a legnagyobb baja, hogy Oroszország el volt szigetelve, holott Oroszország nélkül nem lehet Európában egyensúly. 0 r o s z o rszág elszigeteltsége okozta az európai egyensúly megbomlását és e bomlás egyik oka a második világháborúnak. 7) Nagyobb skandináv blokk teremtendő Anglia és Oroszország együttműködésével. “Az uj Európában Németország ‘egy incset se’ tarhat meg abból, amit erőszakkal elvett. Németország ép úgy felelős Hitlerért, mint Amerika Lincolnért, Csehszlovákia Masa- rykért és Oroszország Leninért.” ' A legnagyobb nehézség középeurópa felépítése lesz. 1919 óta semmi be nem fejeződött ezen a területen abból, ami 1918-ban megkezdődött. Első feltétele egy középeurópai szövetség felépítésének az államok közötti kölcsönös bizalom, a második feltétele, hogy az államok politikai szervezete némileg hasonlítson egymásra. Ebből következik, hogy úgy Magyarországon, mint Romániában bizonyos változásoknak kell beállni! Benes nyilván földreformra és választójogra gondol. Kétkedik abba^, hogy a Habsburg monarchia visszaállítható, a bolgár trónt is inogni látja. Az uj Európa, nem a monarchikus, hanem a demokratikus gondolatból fog kinőni. Ezért döntő fontosságú első lépés és jó kezdet — szerinte — a csehszlovák-lengyel szövetség. A szerződés közös külügyi, pénzügyi, katonai, gazdasági és társadalmi egy üttmüködésre van felépítve. Úgy a csehszlovák, mint a lengyel nép nagy örömmel és lelkesedéssel vette tudomásul a szövetség és a szerződés létrejöttét. Az „északi cseh-lengyel és a déli jugoszláv-görög blokk demokráciája termékenyen fog hatni a középeurópai blokk demokratikus kialakulására. Bár Európában és Amerikában hibának tartották a Habsburg monarchia felbontását, mert az a béke eszköze lehetett volna, Benes kételkedik a Habsburgok uralmának visszaállit- hatásában. Mindezek ellenére azonban | azt hiszi, hogy ha bármely nem- I zet többsége, minden külső vagy felülről jövő befolyástól menten kívánja a saját dinasztiájának visszatérését, nincs rá ok, hogy ez a kívánság tiszteletben ne tartassák. Churchill—Roosevelt 8 pontja és a német lefegyverezés lehet csak az európai béke igazi biztosítéka. A német és olasz, valamint a magyar diktátoroknak a kisebbségi kérdésekben való haaug* álláspontját és a kisebbségi problémák megoldásának módjait tárgyalja a cikk további része. Végül arra mutat rá, hogy a Nemzetek Ligája főleg azért volt teljesen eredménytelen, mert nem törődött az egyes nemzetek belső politikai szervezetével. Ennélfogva a háború utáni uj Európában az “Emberi jogok” minden ország alkotmányában kell, hogy biztositassanak, mert különben újból diktátorok fognak kinőni, akik újabb háborúba döntik a Világot. Az egyes államok önzése tette lehetővé, hogy Hitler valameny- nyit egymásután tiporta el egy- enkint. A cikkhez a következő megjegyzések kínálkoznak a toliunk alá: Ha a Habsburgok visszatéréséhez a nép “többségének” döntése elegendő, — akkor a visz- szatérni akaró Habsburgok és a visszatérésüktől egzisztenciát remélő belső “híveik”, hamarosan gondoskodni fognak róla, hogy ez a “többség” rendelkezésre álljon, amikor szükség lesz rá. “Többség” döntött a Saar ügyében. “Többsége” van Hitlernek is. “Többsége” volt Hen- leinnak is. Horthynak is. 1918 óta tanultunk egyet- mást a “többségek” keletkezéséről. A Habsburgok visszatérésének a demokrácia soha, semmi körülmények között nem nyithat ajtót, —ha csak nem akarja önmagát akasztófára juttatni. A Habsburgok nem illeszkedhetnek be egy demokrácia alapján szervezkedő uj Európába, mert a demokrácia ellenkezik az “isten akaratából keletkező” monarchia gondolatával, erkölcsével és módszereivel. A demokrácia alapján szervezkedő uj Európában nincs és nem lehet helye a Habsburg- háznak. Ez a ház nem élhet hadsereg, udvar, arisztokrácia, bürokrácia és ( egyház nélkül. E szörnyű összegekbe kerülő rétegek eltartásának az ára: egy alacsony életszínvonalú polgárság, egy rosszbérü, jogtalan és szervezetlen proletáriátus és egy éhező parasztság. Nem is szólva arról, hogy ha a Habsburg a lábát egy országban megveti, — vége a többi ország demokráciájának is. Valóban Benes elnöknek kéne ezeket elsősorban kihangsúlyozni, mert a világ benne véli a Habsburgok első és legmegbízhatóbb ellenségét! A hideg borzongás fut végig rajtunk, amikor Benes elnök sorait olvassuk!.... De megvigasztalódunk, mert arra gondolunk, hogy amikor e véres tusáknak vége lesz és a frontokról haza özönlenek a katonák fegyverrel a kezükben, — otthon nem egy pacifikálni akaró világ, hanem egy kemény üldözésekben megacélozódott társadalom fogja őket fogadni és a tervek már tisztán, készen vannak arra, hogy azután mi a teendő?!.... A másik, még nyugtalanítóbb része Benes cikkének az a tény, hogy bejelenti a csehszlováklengyel szövetség és szerződés létre jöttét. Ez lényegében nem egyéb, mint a Dunai Konfede- ráció gondolatának a feladása. Kihangsúlyozza ugyan, hogy a magyarok és románok csatlakozhatnak (?!) e szövetséghez, de nem veszteget sok szót e két nép szives és vendégszerető invitálására. Horthy Magyarországával és Antonescu Romániájával szemben ez az álláspont érthető és jogos. De hát hol lesznek Horthy és Antonescu, amikor ez a szövetség az élő élet rendezője lesz Európában ?! Benes elnöknek e szövetségbe be kellett volna invitálnia a magyar nép képviseletében a Londonban élő Károlyi Mihályt és a román nép képviseletében a Washingtonban élő Davilla követet. Ha a csehszlovák demokrácia 1918-ban a hóna alá nyúlt volna a magyar, a román és osztrák demokráciáknak, soha a Hitlerek, Horthyk, Dollfussok, Antonescuk hatalomra nem kerültek volna. Annak kihangsulyozása mellett, hogy a Habsburg vissza jöhet, “ha a népek akarják”, — annak teljes elhallgatása, hogy Károlyi is vissza jöhet, ha a magyar nép akarja, vagy az osztrák szociáldemokraták is visszajöhetnek, ha az osztrák nép akarja (és Benes tudja, hogy a népek ezt igenis akarják!) — mély szomorúsággal íölti el a demokrácia magyarnyelvű harcosait. Benes elnök álláspontja ebben a kérdésben sürgős revízióra szorul.... Caveant Consules.... Sok minden, amit Benes cikke kapcsán meg kéne Írni, nem is fér el egy cikk keretében.... Otto cikke kapcsán kevés a megjegyezni való. De érdekes, hogy Otto nem mutat annyi türelmet a demokrácia visszatérésével szemben, mint a demokrácia cseh vezére a Habsburgok esetleges visszatérésével szemben. Otto az 1918-as forradalmak vezetőit ravasz tájékozatlansággal anarchistáknak nevezi, mert hiszen a londoni Times azt irta, hogy “1918-ban anarchia volt az Osztrák-Magyar birodalomban.” Úgy látszik nem kellett Kals- burgban nevelkednie, hogy a jezsuiták fogásait elsajátítsa. Azt is írja, hogy Ferenc József országaiért a népek négy és fél éven át véreztek. Hitler ellen azonban csak két nép szállt síkra, a szerb és a lengyel. Ez azért van — mondja Otto — mert a népek mesterségesen alkotott országokért nem halnak meg szívesen. Ám olyan gondolatért, mint amit Ferenc József képviselt, siettek odaadni az életüket. Siettek ?! Erre bizony csak a régi pesti argóval lehet felelni: — Szépen siettek! ... Ködös, sötét, szomorú a látóhatár a jobb jövőért szomjazok számára. De igy volt ez 1918 nyarán is, amikor a szökevény katonák kivégzését nagy cikkekben ünnepelte a hazát, — a mások utolsó lehelletéig — védő pesti sajtó. Aztán elmúlt a nyár és jött OKTÓBER Vince Sándor JEGYZŐKÖNYV felvéve 1942 május 3-án, a new yorki Bérmunkás Otthonban tartott kerületi értekezleten A new yorki csoport titkára délelőtt 11 órakor rövid szavakban üdvözli a jelenlevőket, mint az IWW tagjait, a Bérmunkás lapkezelőit és olvasóit és kéri egy gyülésvezető elnök megválasztását. Megválasztva “Havel Imre munkástárs Garfield, New Jerseyből. Havel munkástárs megköszönve az iránta tanúsított bizalmat, kéri az értekezlet tartamára egy jegyzőnek a megválasztását. Megválasztva S z i g éti Ernő munkástárs New Yorkból. Az értekezleten jelen vannak: Bauer Lajos, Newark, N. J. Pataky János, Brooklyn, N. Y. Duschek János, Nutley, N. J. Havel Imre, Garfield, N. J. Bodnár József, Fairfield, Conn. Harold János, Bridgeport, Conn. Nagy József, Bronx, Wiener Gábor, Kisák István, Feczkó János, Fishbein László, Mogor József, Lengyel János munkástársak és Mrs. Becker, Mrs. Rothberger, Mrs. Nagy, Mrs. Fishbein New Yorkból, Mrs. F. Haas, Flushing, N. Y., mig Török István és Mrs. Török, Miami Floridából vannak jelen. A napirend elfogadása után, felolvasva a Bérmunkás lapbizottságának általános és külön levélbe foglalt jelentése, mely egyhangúlag tudomásul vétettek és számos tárgyalásra való részletei az uj ügyekhez utaltattak át. Bauer munkástárs jelenti Newarkról, hogy az agitációs munkában éppúgy, mint eddig kiveszi a részét ami ugyan nagy fáradtsággal jár, mivel az előfizetőink a várostól távol eső területeken laknak és sok időbe kerül hozzájuk eljutni. Ez az oka annak, hogy a Naptár agi- tációnál' sem lehetett nagyobb eredményt elérni., Harold és Bodnár munkástársak Bridgeportról j e 1 entik, hogy amennyire lehetséges volt úgy az előfizetés terén, mint a Naptár terjesztésénél végeztek aránylag nagyon kevés munkát, mivel munkakörülményeik olyanok, hogy több időt nem áldozhattak mozgalmi tevékenységre. Az érdeklődés meg van a munkások között mozgalmunk
