Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-05-09 / 1214. szám

1942 május 9.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL

___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI

nyílt válasz egy

KÉRDÉSRE

Régi munkásmozgalmi munkástársai volt egy hosszú dis- kurálásom arra a fel tett kérdésre, hogy mivel tudom megmagyarázni azt, hogy a Bérmunkás tiszta, világos, osztálytudatos álláspontjával szemben nem csak az SLP, de egy féltucatnyi magyar nyelvű IWW-ista is ellenzéki álláspontot képvisel. Azt hiszem az adott válasz any- nyira közérdekű, hogy annak a lapunk hasábjain való megismétlése nem lesz hiábavaló dolog.

Nagyjában és egészében a mi saját “ellenzékünk” állásfogla- j lásának az indító oka egyezik j az SLP álláspontjának az okaival. Minden mozgalom irányvonalát, az abban résztvevők gazdasági állapota, elhelyezkedése szabja meg. Az SLP összetétele már nagyon régen nem az, ami valamikor volt. Ma már túlnyomó többségben kispolgárok, kiskereskedők, kisiparosok, háztulajdonosok, kisebb részben munkásarisztokratákból és csak elenyészően kis százalékban tényleges ipari proletároktól áll. Ez az összetétel még kiegészül egy pártucat fehérgalléros félintellektuellel, akiknek már a mozgalom nem forradalmi ténykedést, hanem csak szórakozást jelent.

Ezeknek a kispolgároknak az érdekei nem azonosak a munkásosztály érdekeivel, ők a bo- urzsoázia, a kapitalizmus asztaláról lehullott morzsákból éldegélnek. ők szeretik a nyugodt termelési viszonyokat, amikor a kis üzletecske jól megy, a ren- tet könnyű kollektálni, de a sztrájk, a bérharc, ezt megzavarja, 'azért a nagy forradalmi szavazási akciók, nem mások, mint a semmitevésnek az elta- karója. A háborús kérdésben való állásfoglalásuk tipikusan igazolja azt, hogy a munkástömegektől elszakadtak, velük semmi érdekközösségük nincs és amikor a nácizmus kérdésében a semlegesség álláspontjára helyezkednek, akkor tulajdonképen ha tudat alatt is, de ugyan azt remélik, mint az osztálytársaik, a német kis polgárok, hogy a nácizmus által meg- rendszabályozott kapitalizmus profitjából nekik nagyobb rész jut, mint eddig.

A mi “ellenzékünk” amely óvatosan kerüli azt, hogy az álláspontját a rendelkezésükre álló Bérmunkásban, vagy az illetékes gyűléseken fejtsék ki, ugyan innét származó betegségben szenved, mint az SLP a munkástömegektől való elszakadásban. Azt kell ismerni, hogy nagytöbbségben — már amennyire a számuknál fogva többségről vagy kisebbségről szó lehet — saját hibájukon kívül kerültek ki az iparokból. A depresszió, amely hosszú évekig tarottt, első sorban a radikális a jogait és bérét megkövetelő munkásokat lökte ki az iparból, így természetesen a legbalolda- libb szervezet tagjait az IWW- istákat érintette ez a legjobban. Ezren és ezren kerültek a segélyre, a segély-munkákra, mig mások a kényszer folytán önállósították magukat, kis üzletekbe fogtak, vagy táráultak és igy évek folyamán teljesen elveszítették a kontaktusukat a munkástömegekkel és az érdekeik már nem azonosak a volt osztálytársaikkal. Ma, amikor a háborús konjuktura a kis üzletnek is meghozza a profitját, a főgondjuk az üzlet fejlesztése és az ellenzékiség, az elméletgyártás, csak takarója a mozgalomból való kiválásuknak. Csak a szemérmetességük készteti őket arra, hogy magyai*á- zatot adjanak a semmitevésükre.

Igaz, hogy van egy-két gyárban dolgozó Is, de ők ahhoz a másik kategóriához tartoznak, a munkás arisztokratákhoz. A szakmunkásban való hiány és a korlátlanul hosszú munkaidő, olyan keresethez juttatta őket, amely messze felette áll az átlagos munkás keresetének. Úgy kimeríti őket a dollár után való hajsza, hogy képtelenek arra, hogy a munkásmozgalomban aktiv szerepet vigyenek és az ellenzékiség, jó takarója az elvonulásuknak . Alig egy féltucat — köztük nagyon értékes — munkástársról van szó, kikre a fentiek valamelyik tétele feltétlen ráillik de ha ma is bent volnának az ipartelepeken, sorsközösségben az átlag munkással, úgy bizonyos, hogy ők is legalább is a többségük úgy érezne és irha, mint B. bridge- porti munkástárs: “65 évvel

heti 70 órai munkaidő után nehezen megy a kollektálás, a naptár árusítás, de azért teljesítem a kötelességemet.”

A Bérmunkás irányvonala az iparban dolgozó öntudatos proletárok irányvonala, amit nem csak a B. munkástárs féle levelek igazolnak, hanem az is, hogy egyetlen az iparban dolgozó olvasónk nem mondta le a lapját azért, mert ellenzi a lap állásfoglalását. Nehéz időket élünk, a lap irói éppen úgy, mint a lapkezelői a háborús iparban végzett hosszú munka után teszik meg kötelességüket abban a tudatban, hogy az osztályharc utján haladnak, arról egy pillanatra sem térnek le és, hogy a nácizmus pestisének az elpusztítása után, az Ipari Demokrácia kialakításában uj, eddig még nem látott lehetőségek lesznek, amely küzdelemre minden IWW-istára szükség lesz. Ez a jövőbe látás ad erőt szembe nézni az eseményekkel és helyesen értékelni azokat és ez az oka annak, hogy a legnaCleveland és Kerülete PIKNIKET

tartanak a Bérmunkás olvasói és a magyar nyelvű ipari unionisták a gyönyörű bed- fordi KALO farmon JUNIUS 7-én, vasárnap. A tánczenét az előnyösen ismárt TAMÁ- SOVICH akroni zenekar fogja szolgálni. Belépő jegy ára 35 cent.

gyobb jóakarattal kezeljük az ellenzékünket és igyekszünk őket vissza vezetni arra az osztályharcos útra, amelyet a Bérmunkás képvisel. Kevesen vagyunk, minden harcra képes emberre szükségünk van és azért nem adjuk fel a reményt, hogy a gazdasági helyzetük változásával a ma távol állók és kritizálok közül az értékesebbeket még a sorainkban fogjuk találni.

AZ A VAGGON PAPIROS

Hetek óta kínálkozik a toliamra az a vaggon újság-papiros, amellyel Himlert meglepték a “barátai”, de miután Him- ler ur nagyon ravaszul kezelte az ügyet és csak úgy általánosságban irta meg, hogy lapjának két munkatársa és egy bank- igazgató a “tudtán kívül” gyűjtést rendezett a bányász újság olvasói közt, an^elynek eredményeként, amikor Himler “nem volt otthon” egy vaggon papirt raktak le a nyombájába.

Le is közölt vagy kétszáz nevet, akik adakoztak. Már el is felejtettem volna az egész ügyet, ha Himler ur hetenként nem melegítené fel, hogy neki azért adták a barátai ezt a tekintélyes ajándékot, hogy mentse meg a hazát. Persze ez alatt nem Amerikát, hanem Horthy országot kell érteni és ő ezt a szent kötelességet teljesíteni is fogja.

Már a múltból tudjuk, hogy amikor Himler “önzetlen” akkor ott a háttérben mindig bűzlik valami. Ha ő hónapokig ingyen bábáskodott a Magyar Szövet- ségriél, úgy nem lehet kifogásolni, hogy ezért az önzetlenségéért a saját nyomdájában rendelte meg a nagyon tekintélyes nyomtatványokat, hogy a nagy egyleteket és főleg azoknak a vezéreit agyon dicséri önzetlenül el kell " hinni azt, hogy ezt nem befolyásolja az, hogy ezek a nyomtatványaikat nála készíttetik el.

Ha ő önzetlenül menti a Horthy országot és a “barátai, a magyar bányászok” ezt egy vaggon papírral honorálják, ott bűzlik valami.

Nem tudom, hogy mibe kerül egy vaggon ujság-papir, de 10 dollárt teszek fel egy Himler bá- nyerészvény ellen, hogy ez a kétszáz bányász azt az összeget nem adta össze. Ha tényleg olyan suprise party volt ez a papír ügy, úgy kövesse Himler azt az általánosan használt szokást, hogy ne csak a neveket közölje le, hanem tessék oda írni mindegyik név mellé azt is, hogy az illető mennyit adott és hogy mibe is került az a vaggon papír. Himler azt irta, hogy az elszámolást meg kapta, igy semmi akadálya nincs annak, hogy tiszta képet mutasson ki. Ha Himler szerint közügyben kapta a papirost, úgy közügy az is, hogy ki mennyit adott, ha azonban ezt az elszámolást, amit ő a kommunistáktól olyan hangosan szokott meg követelni elmulasztaná, akkor beigazo- lást nyer az a feltevés, hogy az egész gyűjtés csak takarója volt annak, vagy azoknak a bőkezű adakozóknak, akiknek érdeke az, hogy Himler “önzetlenül” folytassa a honmentést.

Himler ur, várjuk a pontos elszámolást!

“A TÉBOLYDA TITKA”

Érdekes megfigyelni a chicagói “Magyar Tribune” cimü heti lap csodálatos következetlenségét. Hetek óta meglehetős logikával bizonyítja az első oldalon, hogy Eckhardtal szemben, akiről beigazolja, hogy izzig- vérig reakciós politikai kalai£ dór, hogy mennyivel helyesebb és becsületesebb az a mozgalom, amelyet Fényes Lászlóék vezetnek, nem csak azért mert ők szemben Eckhardtékkal becsületesen, őszintén, radikális náciellenesek, hanem mert az elgondolásuk azonos a magyar nép «érdekével is. Máskor meg nagyon helyesen ötödik colum- nistának nevezi az Eckhardt mellé álló Magyar Szövetséget és a “független” mozgalmát és programját Jászi Oszkár elgondolásával állitja szembe, természetesen az utóbbi javára.

Ez eddig nagyon helyes és tiszta eljárás, de ott válik zavarossá az ügy, hogy a szerkesztő ur ugyan akkor szó nélkül ad helyet az Eckhardt féle alakulatok nagy hangú üres, a Fé- nyes-Jászi mozgalmat bemocskoló nyilatkozatainak. Hát ez minden csak nem tiszta munka. A szerkesztő ur bizonyára attól fél, hogy elveszít egy olvasót, vagy egy hirdetést, azért ad helyet Jásziék mellett a Magyar Szövetség förmedvé- nyeinek is. Az ilyen irányzat nagyon veszedelmes, mert csak zavart idéz elő az olvasók fejében. Az ilyen módon való lapszerkesztésre nagyon is rá illik a lap utolsó oldalán közölt “érdekfeszitő” regény cime, a: Tébolyda Titka.

EZ MÉG NEM ELÉG

Még sok ember emlékezetében él az az embertelen, állatias harcmodor, amelyet a nácik és a fasiszták először kicsiben a spanyol polgárháború idején, majd a mostani világégésben teljesen kialakulva alkalmaztak. A repülőgépek százait küldték rá hatalmas városokra, Madrid, Barcelona, Varsó, London és a többi városok civil lakosainak ezreit pusztították el, asszonyok, gyermekek, aggok hullái kerültek a szétrobbantott házak romjai alá. Ez a metódus már kevésbbé volt sikeres Moszkva és Leningrádnál, amelyeket erős védelmi berendezkedés védett meg. Az elmúlt évben, amikor a szovjet kötötte le a náci erőket, hatalmas változás következett be. Anglia és Amerika időt nyertek és a hatalmasan megindult repülő- gépgyártás behozta a nácikkal szembeni hátrányt. Ma már Anglia légi ereje olyan hatalmas, hogy most az angol repülők százai hetek óta éjjel-nappal etetik a nácikat a saját ta- lálmányu orvosságukkal. Az európai nácik által kontrolált hadi bázisokra és ipartelepekre, amelyek 100 százalékban hadianyag gyártásra vannak berendezve, sok ezer tonna bombát szórnak le.

Tény az, hogy ez a légi of- fenziva hatalmas segítséget jelent a hősiesen harcoló szovjet hadseregnek, mert Hitler kénytelen a repülőgépei egy tekintélyes részét védelemre otthon tartani, másrészt pedig az ipartelepek elpusztítása megnehezíti a hadianyag után-pótlá,sát és egyben éleszti a megszállt területek lázadását. De minden nagy arányusága mellett sem elegen-