Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-05-02 / 1213. szám

1942 május 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA" Jó GONDOLAT A’mondó vagyok, hogy a jó dologért adjuk meg az elisme­rést, akárkitől is kapjuk. Egy ilyen jó dologról hallottam mos­tanában, amely az American Federation of Laborhoz tartozó Electrical Workers’ Uniontól ered. Attól az uniontól, ame­lyet nem is olyan régen kipel­lengéreztem ebben a rovatban azért, mert zártkörű társasá­got csinált az unionból, hogy nem vesz fel uj tagokat, hanem az uj embereknek csak enge­délyt ad a munkára bizonyos heti adó lefizetése ellenében. Ezt az eljárást ma is éppen oly munkásellenesnek tartjuk, mint tartottuk annak «idején, amidőn említést tettünk róla és ezt a heti engedélyes adósze­dést ma is csak közönséges “graft”-nek minősítjük. De mindezek dacára jó gondolat­nak tartjuk ennek a szervezet­nek azon ajánlatát, hogy a mun­kásoknak is legyen beleszólásuk a foremanok kinevezésébe. Vagy, hogy a villanyszerelő union szavait használjuk: “Vé­gére értünk annak a kornak, amelyben az előmunkás kineve­zésének minden joga a munkál­tatóé volt és a munkásoknak semmi beleszólást sem enged­tek.” Más szóval ez kz union most azt ajánlja, hogy csak olyan munkást nevezhessen ki a munkáltató foremannak, akit az union erre az állásra előző­leg alkalmasnak tartott. Régente előmunkássá a leg­képzettebb segédeket nevezték ki, mert egyben ezek vezették az üzemet és tanították be a többi munkásokat is. Az iparok fejlődésével azonban beállt a munkamegosztás s a szakmatu­dás elértéktelenedett. Ma már még a foreínannak sem kell va­lami sokat tudni. Éppenazért a nagy ipartelepeken nem azokat nevez.ték ki előmunkásoknak, akik szaktudásuknál fogva arra leghivatottabbak lettek volna, hanem azokat, akik legjobban tudták hajtani a munkásokat. Szaktudás helyett a behizel- gés, az árulkodás lettek a fore- mansághoz vezető legjobb aján­lólevelek. Közismert dolog,hogy a szervezetlen ipartelepeken a faremanok és a segédforema- nok egyben kémek is a mun­káltató részére, besúgják, mi­helyt hallják, hogy valaki a szervezkedést meri említeni. IPARI DEMOKRÁCIÁHOZ VEZET Az említett union erre a cél­ra azt ajánlja, hogy a szerve­zet nevezze meg azon union ta­gokat, akiket az előmunkási tisztségre alkalmasnak tart és a munkáltató választhat az így kijelölt, tehát kipróbált szervezeti munkások között. A foreman kiválasztás jogá­nak megszerzése nagyban emel­né az union tagságának a jo­gait, ami összhangban áll az Industrial Workers of the World által hirdetett forradal­mi ipari unionizmus felfogásá­val is. A mai tömegprodukciós ipar minden terméke igen sok munkás rendszeres összedolgo­zásának az eredménye. Az ilyen munkánál a munkások csopor­tokba, — departmentekbe, — vannak osztva. Minden depart- mentben kell lenni valakinek, aki kiossza 'a munkát, kijelöli a gépeket, számontartja az anya­got, stb. Szóval kell valamilyen vezető, nevezzük bármilyen né­ven is, igy maradjunk meg a foreman szó mellett. így valóban a legkevesebb, amit a szervezett munkásság megkövetelhet, hogy olyan fo­remanok alatt dolgozzon, akik sem a patkány fajzathoz, sem pedig a csuszó-mászók család­jához nem tartoznak, hanem aki maga is a szervezett mun­kások közé valónak tartja ma­gát és nem a terror meg az el­nyomás rendszerével, hanem a kooperációval igyekszik a ter­melést vezetni. Magától értetődő dolog, hogy a foremanoknak a munkások által való kijelölése, illetőleg a kinevezésbe való beleszólásuk egy lépés az ipari demokrácia felé. Mert mi úgy képzeljük, hogy még a legtökéletesebb ipari demokráciában isxdolgoz- ni kell, és ha hatásosan aka­runk termelni, akkor bizonyos mérvű fegyelem alá kell vet­nünk magunkat. Az ipari de­mokrácia lényege éppen abban áll, hogy a fegyelmet önma­gunk szabjuk ki és a végrehaj­tást a saját magunk által és közülünk kiválasztott tisztvise­lőkre bízzuk. Nem tudóm, hogy a forema­nok kiválasztásának az eszmé­je az említett szervezettől ered-e? Ebben a formában most hallottam először.. E 1 lenben igen sokszor hallottam már, hogy a foremanok ellen sztrájk­ba mentek a munkások, mert nem bírták ki a szekirozást, vagy a túlságos iramot, amit a hajcsár a bósznak beígért. Éppenezért a foremanokat eddig teljesen a munkáltatók körébe számították. Sok szer­vezet egyszerűen törölte tagjai soraiból azokat, akik forema- nokká lettek. Más unionok vi­szont “vakációt” engedélyez­tek azon tagjaiknak, akik fore­manok, vagy kis munkáltatók lettek és felvették a tagok közé újból, mihelyt -elvesztették elő­munkási állásaikat, vagy meg­buktak a kis üzlettel. Ajánlatos lenne teljesen ál­talánossá tenni a munkások kö­zött ezt az eszmét, mert midőn a mai termelési rendszer össze­omlása után maguk a munká­sok veszik majd ‘ át az iparok irányítását, t i s z t v iselőiket, kezdve a gyári foremannal, de­mokratikus utón, saját maguk fogják kiválasztani. így ebben a dologban már most nyernek bizonyos mérvű gyakorlatot és igy segítik építeni az Ipari De­mokráciát. A konjuktura lovagok és az IWW Mint osztálytudatos munkás, nagy érdeklődéssel nézem a Bérmunkás nagyszerű harcát az Ipari Demokráciáért és a ma olyan végtelenül nagy veszedel­met jelentő fascizmus elleni küzdelmét. Sokszor ki kíván­kozik belőlem a hozzászólás, de nem vagyok tollforgató ember és a heti 60 órai munka is ki­veszi az energiámat. De most a három bus magyarnak a szé­gyenletes szerepe, amellyel....cs ....ő munkástárs ellen félléptek és Tomási János laplerendelése, kiváltja .belőlem a hozzászólást. Az összes szereplőket közel­ről ismerem és engem még To­mási Károly szereplése se le­pett meg, mert az természetes folyománya annak a lecsúszás­nak, amelyet ő a munkásmoz­galom teréről végzett. De cso­dálkozom a testvéri kapcsolat dacára is, hogy Tomási János ilyen módon avatkozott be eb­be az ügybe. Tőle, ha az öccsé- nek a szereplését elitélő nyilat­kozatot nem is, de hallgatást vártam volna el. Nem tudatla nság, hanem roszakarat tőle az, hogy a Bér­munkás, az IWW aktiv harco­sait konjuktura lovagoknak ne­vezi. Talán ma az egyetlen mun­kásmozgalom, amelyben kon­juktura lovagoknak tere nem lehet. Mert mit jelent a konjuk­tura lovag? Olyan embert, aki saját érdekeinek az előmozdí­tása, saját haszna, munka nél­kül való megélhetése miatt csat­lakozik egy mozgalomhoz. Néz­zük meg, hogy az IWW, vagy ez esetben a Bérmunkásnál fenn áll-e ez-az eshetőség. A Bérmun­kásnak van egy félfizetéses al­kalmazottja, aki heti 15 dollár­ért legalább két ember munká­ját végzi el, de azt Tomási Já­nos is tudja, hogy ezt a munkát esztendőkön keresztül, amig er­re módja volt teljesen díjtala­nul végezte. Rajta kívül egyet­len aktiv tag sem élvez semmi “előnyt”. Ellenben, aki előfize­tőket keres fel, a lapot terjesz­ti, tiketet árul, stb., az a munka végzett, eme nehéz munkájára ráfizeti a gasolin költséget, a carfert és természetesen ő az, aki először nyúl a zsebébe. Ugyanez áll az írógárda tagjai­ra, akik mind az iparokban dol­goznak és a nehéz napi robot után írják meg a Bérmunkást. Geréb, konjuktura lovag Tomá­si szerint, ki jó szónok és jól beszél angolul ahhoz, hogy akármelyik másik uniónál el­helyezkedhetne, mint szervező, de ő a Bérmunkást Írja. Volt idő, amikor heti 72 órai munka után. Ez áll többé-kevésbbé minden irógárdistára. Ezt jól , tudja Tomási János, éppen úgy, mint az olvasók nagy tömege és azért nem adnak hitelt, legfel­jebb kinevetik azt, aki egy ak­tiv IWW-istára azt állítja, hogy az érdekhaj hászásból végzi a munkáját. Ha tipikus példáját akarjuk látni á konjuktura lovagnak akkor erre nagyon alkalmas Tomási Károly, aki baloldali szocialista, atheista volt egy életen keresztül, hogy azután egyszerre tgyháztaggá válljon és a szélső reakciós pro-hunga- ristákkal fogjon kezet. Aki meg irta az “Éljen Lenin” cimü dalt és más forradalmi indulókat, amig ma egyházi dalárdát igaz­gat és Horthy indulókat tanít. Aki ismeri őt, az jól tudja, hogy nem meggyőződésből teszi ezt sem, mert ő ma sem hivő, ha­nem érdekből, hiúságból, hogy mint egyház tag, pro-hunga- rista több hurkát adhasson el és politikai ambíciói kielégülést nyerhessenek a reakciós repub­likánus pártban. Ezek az érdekek vitték el őt a tanuszékbe is, amelyért úgy őt, mint méltó partnereit min­denki elitéli. Ezt érzi még egy Tárcái is, aki ismételten kije­lentette, hogy megbánta és — ha ez nála lehetséges — szé­gyenei ezt a szereplését. Csak Tomási Károly az, aki tagadás­sal, kényszer helyzettel védeke­zik, pedig a tárgyalási jegyző­könyv azt igazolja, hogy tuda­tosan, jól felkészülve és elké­szülve ült a tanuszékbe ez a konjuktura lovag. S. Nagy AZ EPITO GARDABA BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield___ 6.00 J. Kollár, Cleveland......... 6.00 Jos. Geréb, Cleveland 12.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2,50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland:... 4.00 M. Stefánkó, New York.... 6.00 J. Vizi, Akron................. 12.00 J. Deák, Akron................. 1.00 J. Farkas, Akron........... 12.00 E. Szigeti, New York....... 1.00 J. Pataky, Brooklyn....... 8.00 J. Duschek, Nutley......... 12.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland .... 5.00 A. Molnár, Cleveland....... 12.00 J. Weidinger, Manayunk.. 2.65 J. Kozsány, Saratoga..... 10.00 J. Horváth, Chicago....... 5.00 IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom