Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-04-25 / 1212. szám
1942 április 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI GYŐZZÜNK, DE NE NAGYON Mindjobban kialakul a volt izolaciónistákból és más reakciós csoportokból egy uj irányzat, amely ma tekintettel a helyzetre, nem mer nyílt fifth columnista propagandát csinálni, hát helyébe a nemkevésbbé veszedelmes hatodik columnista szerepet játszák. Ezek azok, akik állandóan támadják a szervezett munkásokért, ők akarják megsemmisíteni a munkás védő törvényeket, ők akarják állami felügyelet alá helyezni az uniókat. ők állandó harcban állnak az elnökkel, aki nem hajlandó ezeket a törvényeket feláldozni, sőt azok további kiterjesztését sürgeti. Ők akarják a háború terheit teljesen a munkásosztály nyakába varrni és a kapitalistákat mentesíteni a terhek alól. Nekik egy a fontos, hogy .a háború után ott folytathassák, ahol nem Pearl Harbor után, hanem Hoover idejében abba halták. Korlátlan kizsákmányolási lehetőséget, elpusztítani mindent, ami ennek az útjába áll. Jól tudják azt, hogy a nácizmus leverése után, óriási változások következnek, éppen ezért nem szeretnék azt, hogy az Egyesült Nemzetek győzzenek, hanem egy kiegyezéses békének a hívei, amely meghagyná a helyén Hitlert, «Mussolinit, Pétaint, Horthyt, stb., amely után egy reakciós hullám söpörne végig Amerikán, Anglián, amely megsemmisítené a munkás szervezeteket, a munkások jogait és visszaültetné a hatalomba a Hoovereket, a Chamberlain politikát. Főleg egytől reszketnek, az orosz győzelemtől, hogy Berlinbe az oroszok vonuljanak be, ami egyértelmű volna a német forradalommal, amelynek a hulláma végig söpörne egész Európán. Ezért ellenzik a szovjetnek a hathatós támogatását. Lapjukban igyekeznek lekicsinyelni a szovjet által elért eredményeket és állandóan hirdetik hogy a szovjet külön békét fog kötni. Különösen a Hearst lapok és a Choughlin lapja az, amely itt vezető szerepet játszik. (Him- ler végzi a lapjaiban ezt a szennyes munkát az amerikai magyarok közt.) Pedig Anglia és Amerika végtelenül sokat, majdnem mindent a szovjetnek köszönhet. A szovjetek erős el- lentállása volt az amely felborította Hitler terveit Anglia és Amerikával szemben és amikor megállították az addig verhetetlen náci ármádiát, akkor amikor ellentámadásba mentek és azt egész télen sikeresen folytatták, akkor megtört az a hiedelem, hogy Hitlert nem lehet legyőzni. Soha nagyobb katonai győzelmet nem arattak, mint a szovjetek, szemben azzal a náci haderővel, amelyet a világ legkiválóbb katonai szakértői hosszú éveken keresztül képeztek ki, amely a modern hadi- technika minden vívmányával fel volt szerelve, amelynek a rendelkezésére állt a francia, lengyel, norvég, holland, belga, jugoszláv hadsereg teljes felszerelése, amelynek milliós segélycsapatai voltak a román és magyar csapatokból. Az elfoglalt területeknek, csak egy negyedrészét vették vissza, de elpusztították a náci hadsereg színét. Hitler soha többé olyan hadsereget nem tud összeállítani, mint amilyen a sorozatos győzelmek után az oroszokkal szemben állt. Ennek a hadseregnek a nagyrésze a legjobb pilótákkal együtt ott vannak eltemetve a fagyott orosz földön. Eliot őrnagy, kinek számos 'amerikai lapban jelennek meg a katonai kérdésekkel foglalkozó írásai, legutóbb igy fejezte be az orosz hadseregről irt cikkét: “Amidőn a náci hadsereg, a náci hadigépezet megfeneklett a végtelen orosz mezők sártengerében és később annak hósivatagjaiban, Európa félelemtől megdermedt, elcsüggedt népei mintegy uj életre keltek. A menekülés, feltámadás, szabadulás lángjai újra lobogni kezdtek a népek millióinak szivében. Az ‘appeaserek’ minden országban csúfos vereséget szenvedtek. Mindezt Oroszországnak köszönheti a világ.” “Az erkölcsi példa, amit mutattak, ez az, amiért az egész világ hálával tartozik nekik. Megmutatták a világnak azt, hogy a németek nem győzhetetlenek és megmutatták azt, hogy miként lehet és miként kell a náci hordáknak ellenállni. Az oroszok nem adtak fel egy talpalatnyi földet sem harc nélkül. Küzdöttek minden faluért, minden farmért, minden hidért Még ha meg is verték őket, akkor is tovább folytatták a harcot a náci hadak háta mögött. Az ő harcuk egy nép harca volt.” “Az ő nagyszerű harcuk örök szégyent hozott a gyáva behó- dolás, az appeasement hirdetőire. Ezek az emberek megmutatták mikét kell harcolni az olyan dolgokért és eszmékért, melyekben hiszünk — és miként kell érte a legfelsőbb áldozatot meghozni, ha kell. Hősi halottjaik nem haltak meg hiába.” “Nem szabad természetesen abba a hibába esnünk, hogy a németeket megvertnek tekintsük. Oroszország nem nyerte még meg a háborút számunkra. Amerikának, Angliának, Kínának még nagyon sok életet és vagyont kell áldozni mielőtt a győzelem napja felvirad számunkra. De ez a győzelem a mienk lesz és örök dicsősége az orosz népnek, amely megmutatta nekünk a győzelem útját.” Bátran mondhatjuk, hogy Eliot őrnagy véleményét ossza ma Amerika népének túlnyomó része és maga a kormány is, de Anglia népe is tudja, mit köszönhet a szovjetnek és azért követeli az óriási harcok előtt álló szovjetek megsegítését nemcsak hadianyagot, hanem a nyugati front megnyitásával is a lapok egyhangúlag azt írják, hogy ezt az álláspontot képviseli a most Angliában tartózkodó amerikai főparancsnok is, természetesen, minden szabadságszerető és a náci veszélyt felismerő erjbernek is ugyan ez a véleménye. Minden elképzelhető segítséget meg adni a szovjetnek, hogy a fő ellenséget Hitlert és csatlósait véglegesen összetörjék. Mi, akik a legélesebb kritikát gyakoroltuk a szovjet kormány megalkuvó pölitikájával szemben, amikor ezt Írjuk, akkor nem mi változtattunk álláspontot, hanem a szovjet kormányzat. Mi munkások vagyunk, akik nemcsak gyűlöljük a nácizmus minden válfaját, hanem élénken él bennünk a proletár szolidaritás is és ez kötelez bennünket arra, hogy a legnagyobb támogatást követeljük a szövgeinek, annál is inkább, mert az ő győzelmük az európai népek felszabadulásának az első és elengedhetetlen lépése és azért is, mert ezáltal az amerikai munkásság nem csak a meglevő jogait védte meg, de megerősödve leszámolhat a saját fasisztáival és annak a szülőanyjával is. A THOMPSON GYÁR Május elsején a Labor Board határozata szerint az unionok hosszú küzdelme után, szavazás lesz a fölött, hogy a gyár munkásai milyen unióba akarnak tartozni. Mi teljesen jól ismerjük az amerikai uniókat. A Bérmunkás 30 éven keresztül ismertette a különbséget az IWW Egy Nagyszervezete és a szakmai és később a meghamisított Ipari Unionok között, tehát felesleges az, hogy most erre térjünk ki, de az adott esetben, amikor Amerika leg- reakciósabb gyártelepének a megtöréséről van szó, amikor az a kérdés merül fel, hogy ez a hírhedt unió ellenes gyár továbbra is mint fekete folt legyen az amerikai szervezett munkások térképén, akkor a Thompsonéknál dolgozó munkásoknak, különösen az IWW szimpatizálóknak, feltétlen a compánia unió ellen kell szavaz- niok, mert az iparban dolgozó munkások jól tudják, hogy még a legreakciósabb AFL is jobb, mint a semmi, vagy a compania által életre hivott fé- ker szervezet. A clevelandi olvasóinknak a kötelessége, hogy a Thompsonéknál dolgozó magyar munkásokat arra hívják fel, hogy a gyár tízezer munkásával együtt szavazzanak a compánia union ellen, hogy megtörjék a compánia nyílt műhely rendszerét. ERRE ÉN IS ADOK t A Himler lapok “koszorús” költője, aki hetenként kin-ri- mekbe mondja el a keserveit, (prózában a kis lapjában nyílt náci propagandát űzött Pearl Harbor előtt, azóta csak burkoltan cselekszi) a hét folyamán arról panaszkodik, hogy az amerikai magyarság nem alkotott semmi nagyott. Hát ebben téved a mi füzfa-póétánk, mert az amerikai magyarság alkotta meg a “Himler-bányát” a “Magyar Kórházat, az vette meg a “Szabadság részvényt” alkotott “magyar1 acélgyárat” (hogy ne is beszéljünk az “Amerika falva”, “pellenka” mozgalom, “aranyat-vasért”, a new yorki “Kossuth szobor”, stb. stb) Arról igazán nem tehet, hogy ezek az intézmények a vezérek jóvoltából eltűntek a homályba, az amerikai magyarság pénzével együtt és amig a magyarság azt kapta, amit bugyi a tapasztásért, addig a clevelandi nagy nyomdavállalat a Cherna űré lett, a Himler bánya összeomlásából meg egy féltucat heti lap került ki. De a poéta ur azt nehezményezi legjobban, hogy nincs magyar márvány panteonWash ingtonban, ahová az amerikai magyarok nagyjai lennének eltemetve. Hát azt hiszem, hogy ebben Szegedy urnák igaza van, ha ott állna Washingtonban egy díszes márvány temetkezési hely, talán a mi “nagyjaink” kedvet kapnának arra, hogy sürgősen oda temetkezzenek. (Vagy talán már azt is kézalatt eladták volna?)Miután mi, mindig az amerikai magyar munkások érdekében irtunk és megvagyunk győződve arról, hogy az amerikai magyarság elsőrendű érdeke volna, hogy “nagyjai” megtérjenek Ábrahám kebelébe, ha erre a poéta ur biztosítékot tud nyújtani, úgy egy kis apró pénzt tőlünk is kilehetne csiklandozni a díszes temetkezési hely megvalósítására. Magyar mucarthur Hát igenis ilyen is van már a toledoi magyarokat boldogító lapocska fedezte fel ezt a nagyszerű, igaz, becsületes, bátor magyart és nevezte el magyar MacArthurnak. Ez a hős, senki más, mint Himler Márton. Hát mi, igen-igen másként tudnánk elképzelni azt, aki az amerikai magyarság hőse legyen mindenféle tekintetben. De mielőtt a toledoi hogyishívják gyűjteni kezdene Himler szobrára fel akarjuk hívni a figyelmét, hogy valószínűleg tévedett és nem MacArthurt akart Írni, illetve azt úgy magyarosan ejtette ki és a szedő tévedésből szedett MacArthurt Makk Alsó helyett, mert ez jobban rá illik a hősünkre, sőt ha a sikeres bányavállalkozását tekintjük, ug^ Tök-Filkó- nak is nevezhetjük. Vagy talán a részvényesek voltak a tökfil- kók, amikor a sloan street hősének bedültek. NEM EMELEK KALAPOT Az Amerikai Magyar Szövetség kiáltványával már az elmúlt héten foglalkozott lapunk érdeme szerint, ezeket a sorokat az a nagy hü-hó váltsa ki, amellyel ezt a vérszegény kiáltványt a szövetség lapjai be- reklamozzák. Természetesen itt is a Himler lapok vezetnek, pedig ő maga is érzi, mi az aminek bent kellene lenni, nincs benne a kiáltványban. Ami hiányzik azt Himler bele hazudja. Azt írja az egyik cikkében, hogy a kiáltvány azt mondja: “.. .A kezedbe erőszakolt fegyvert dobd el. Földednek elrablására váró termését égesd el. Törd össze a gyári gépeket, mert hiszen azzal csak saját kezedre kovácsolsz bilincset.” Egy másik cikkben pedig azt Írja, hogy a kiáltvány arra szólítja fel a magyar katonákat “hogy inkább a halált válassza oda haza, minthogy Hitler kalozlobogója alatt pusztul-
