Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-04-25 / 1212. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS ’1942 április 25. kár-pénztáros k i j e 1 e n tette: “Nyilvánvaló, hogy a társulat, szándéka az ügyet kihúzni,ab- j han reménykedve, hagy ezáltal az IWW iránti lelkesedés lelohad és összeomlik a folytonos zaklatások miatt.” “Nem az első eset ugyanis, hogy nagy társulatok megkísérlik különbpző kifogásokkal elkerülni a szervezet elismerését. Ebben az esetben például, a választás száz százalékban az IWW javára esik és a társulat a tények tudatában igyekezik azt megakadályozni. Hiszen emlékszünk, — folytatta Westman — hogy Tom Girdler kijelentette, hogy előbb megy almát szedni inkább, mint mielőtt a szervezettel tárgyal. Lehetséges hogy a Vanadium társulatnak is'az a szándéka, hogy ügyvédjeit felküldi a hegyekbe tung- stent bányászni, minthogy elismerje a szervezetet és ebben az esetben az IWW-t. Mi azonban határozottan megvagyunk győződve, hogy szervezetünk mostantól ott helyben marad. Midőn ezt kijelentjük, csak megismételjük, amit a legjobb munkások mondanak ott a munkán. Lehetséges, hogy a társulat new yorki ügyvivői csak időt nyerni remélnek az akadékoskodással, hogy valamilyen álmunkás szervezetet ültessenek a telepre. A helyi munkavezetők azonban jobban ismerik a helyzetet és embereiket, ami kitűnt az IWW bizottságával történt működésűkből, mielőtt a new yorki nagyfej üek az ügybe kon- tárkodtak.” NEM ELLENKEZTEK Azon a nevezetes kihallgatáson, amely az NLRB reprezentánsa vezetésével lezajlott március 12-én, Pat. O’Brien munkástárs felolvasta a formai nyilatkozatot, mint vallomásának kiegészítő részét és amelyet egyébként is az NLRB egyik küldöttje készített el. A nyilatkozat a következőket tartalmazta: “A Fémbányászok 210. számú Ipari Szervezete évekkel ezelőtt és a jelenben is munkás szervezet és szerves részét képezi az Indus- triál Workers of the World-nak azon célból, hogy a munkáltatókkal, beleértve az United States Vanadium korporációt is tárgyaljon sérelmekre vonatkozólag, munkás ellentétekről, munkabérről, bérrátáról, a munkaidő terjedelméről és általában a munkaviszonyokról. Én teljesen elismerem a szervezetet és ismeretem eredményeként megvagyok győződve, hogy az valóban munkás szervezet, a National Labor Relations Act második szakaszának ötödik pontja értelmében. Felveszi tagjai sorába az US Vanadium társulat alkalmazottait, a Pine Creek Bánya telepén Inyo County California.” A társulat sanfranciscoi jogtanácsosa Mr. Oddie jelen volt a kihallgatáson és semmi ellenvetést sem tett a nyilatkozat ellen. Most aztán, a kihallgatás után több mint két hétre, a new yorki ügyvédek akarnak akadályokat emelni a szervezet elismerése elé, nevetségesen azt hangoztatva, hogy a szavazásért folyamodó szervezet nem munkás szervezet, illetve nem igazolta elégségesen munkás mivoltát. Ugyanaz a társulat vonja kétségbe szervezetünk munkás jellegét, amelyet a zNLRB kény szeritett, hogy Dahl munkástársat munkájára vissza helyezze és bérét visszamenőleg kifizesse. Ugylátszik, hogy a társulat távoli urainak nem nagyon tetszik ha munkásaiknak valamivel könnyebb a soruk. Eddig a munkások és a helyi igazgató elég jól megegyeztek és a kielégítő helyzetet távakcióval akarják feldúlni. Nem elégszenek meg a nagyarányú haszonnal, hanem ráadásul rósz szemmel nézik ha a munka rabjai valamelyes intelligenciát mutatnak. Az NLRB a munkások követelésére elég simán levezette az ügyeket eddig, mig aztán a társulat méreg keverői Pearl Harbor szerű akciót indítottak. Akárcsak a ja- páni kis emberkék, egy oldalon hajlonganak, hogy “bocsánat kérem”, mig aztán egy szép csendes napon bombáikat zúdítják reánk. Természetesen a szervezet sem fogja eltűrni az akna munkát, azonban a jelen esetben a törvényes szabályok keretében kényszerülünk az ügyet elintézni ha lehet. Ezért jogtanácsosunk Mr. Henderson, beadványában követeli az NLRB hivatalától, hogy a szavazást minél rövidebb időn belül rendelje el. Rámutat egyben arra, hogy a munkásoknak törvényes joguk van arra, hogy megválasszák és felállítsák a maguk szervezetét, amely érdekeiket a munkatelepen képviselje kollektiv egyezkedés alapján és joguk van a törvény előtt igazolni választás utján, hogy melyik szervezetet kívánják ügyük képviseletére a társulat előtt. Minden eshetőségre felkészülten várjuk az újabb fejleményeket, amelynek sikeres lebonyolításában nem kételkedünk. Bármilyen eszközt is kényszerítenek reánk, érdekeinket mindenesetre megvédelmezzük. A munkásoknak szükségük van az IWW-ra és eme szükséglet következtében a szervezet a munkán marad, bármennyire is kapálódznak ellene a távlatban dőzsölő urak. Előkészületi harcban a Munkás Betegsegélyző konvenciója Hosszabb idő óta a Bérmunkás egyáltalán nem foglalkozott a Munkás Betegsegélyző Szövetség ügyeivel. Amikor az 1938-as konvenció után a munkásosztály áruló reakciós elemei meghódították a Szövetség vezetését, csakis kizárólag a munkás tagság érdekében igyekeztünk azt a harcot segíteni, melyet az öntudatos kisebbség folytatott, hogy megmentsék az intézményt a munkás névhez méltóan az össztagságnak. Hogy ez a cél még eddig nem sikerült, nem azt jelenti, hogy ez a vezetőség a tagság érdekeit képviselné, csak annyit jelent, hogy a hatalom a kezűidben van. Hiszen jól tudjuk, ha a hitleri uralom valóban jogot adna arra, hogy a nép döntsön a fölött, hogy akarják-e őket a nép nyakán a vezetésben, hát bizony máról holnapra úgy repülnének ki onnét, hogy lábuk helyett a fejük érné a földet. Ehhez hasonló helyzet van a Munkás Betegsegélyző Szövetségben. Csak a sápot huzó, apró kis-akarnokok, akik a vezetőség mellett vannak, a'többség gyűlöli őket, csak nincs erejük a kiseprési mozgalmat végrehajtani. Ezért próbálnak most olyan alapszabályt a konvención “törvényesen” keresztül vinni, mellyel a bátor, harcos kisebbséget m e g f é 1 e m liteni vagy kizárni fogják tudni. Persze azt elfelejtik, hogy azok a munkás emberek, akik a kizárási terror dacára, még mindig bátran kimerik nyitni a szájukat, nem olyan gyerkőcök, akiket már a nádpálca emeléssel hallgatásra lehet kényszeríteni. Az amerikai magyar sajtó, nem igen szólt bele ebbe a harcba a Himler féle lapok kivételével. A hirdetési összegek fejében leközölték a hirdetést és a hozzá járó beharangozási cikkeket, melyeket Somló és Társai cégtulajdonosok szerkesztettek. A lapoknak azonban nem volt külön véleményük a Munkás Betegsegélyző Szövetség ügyében. A “pénznek nincs szaga” erkölcsi é r tékméret alapján. Somlóék Írhattak amit akartak, csak fizetniök kellett érte. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a konvenciós alapjukra összegyűjtött hat eziei dollárnyi összegből, a konvencióra már csak 170 dollár maradt a pénztárban. Erről irtunk a számtani bizonylatok alapján jelentést a magyar munkásokhoz, hogy lássák miként működik a:: agyondicsért vezetőség a munkásosztálytól eltérített munkásintézményben. Nem tudjuk, hogy miért, de erős a gyanúnk, hogy még a 170 dollár megszag- lásáért, Himler Márton a Bányász lapban egy nagyobb cikket közöl, melyben azt Írja, hogy a Bérmunkás cikkéből EGY SZÓ SEM IGAZ és a Munkás Betegsegélyző Szövetség a legszilárdabb vagyoni alapon áll. Eddig csak “elvi” alapon védelmezte Somló és Társai urakat és vezetésüket Himler Márton. Meg is irtuk róluk, hogy egymáshoz méltóan összetalálkoztak. Azt azonban nem mertük még csak gondolni sem, hogy Himler Márton elkölcsi bizonyítványára van szüksége a Munkás Betegsegélyző Szövetség vagyoni állásának. Annak a Himler Mártonnak, aki a saját bányarészvényeiről is hasonló vagyoni szilárdságot bizonyított. A bányarész,Vények csődbement árusítója bizonyítja, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetség azóta áll szikla- szilárdan, amióta az ellenzéki elemeket kizárták onnan. Most már nem lehet garantálni azt, hogy a konvencióra megmaradt 170 dollár a konvenció napjáig ■ott lesz a Munkás Betegsegélyző Szövetség pénztárában. Mi az Összetartásban közölt hivatalos kimutatás alapján jelentettük, hogy az olyan költekezés alapján a csőd felé irányítják az intézményt. Mi a New York Állami Insurance Department hivatalos jelentése alapján jelentettük, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetség vagyoni állása nem elég erős arra, hogy az államban megtűrjék őket. Osztályaikat feloszlatták és kizavarták őket New York államból. Erre írja aztán a csődbement bányarészvényes, hogy Egy Szó Sem Igaz. Tudjátok meg magyar munkások, hogy az Insurance Department hazudik, de Himler Márton igazat mond! Ugyanilyen igazat mond akkor is, amikor a Munkás Betegsegélyző Szövetség fejlődéséről prédikál. Mert mi elővesz- szük az összetartás három év előtti számait és azt látjuk, hogy az ifjúsági osztályban nem kevesebb, mint 150 tagveszteségük van, amit ők saját maguk, vagyis Somló és Társai mutatnak ki. A felnőttek osztályában, hogy hány tényleges tagjuk van, azt csak ők tudják, mert ott a törléseket nem mutatják ki. Addig, mig az ifjúsági osztályban a törölt tag egy két hónap alatt a törlési lisztára kerül, a felnőttek osztályában különféle manipulációkkal takarják a tagveszteségüket. így pl. van nekik vagy 50—60 newyorki olyan tagjuk, akiknek paid up kötvényük van ezek többé soha egy centet sem fizetnek be, ellenben a haláluk után, a befizetett összegüket az örököseiknek ki kell fizeniük. Ezek is mint rendes tagok szerepelnek náluk. Aztán van nekik néhány száz ugynevezet Extended lisztára helyezett tagjaik, akiknek két harmada többé nem fizet egy centet sem, de csak évek múlva kerülnek a törlési lisztára. Csak is a tagság ámítására tartják meg a taglétszámi kimutatást, .a valóságban az egész vonalon visszaesés van náluk, dacára annak, hogy többet fizetnek ki egy tag felvételére, mint bármelyik más biztositó egyesület. Ezért irtuk mi azt, hogy az ügykezeléssel a csőd felé viszik az intézményt és mi igazán bárkitől elvárjuk, hogy esetleg azt mondja, hogy igazunk van, csak Somló Lipót és Himler Márton kebelbarátjától nem várjuk azt. A valóság mégis csak az, hogy a konvencióra nincs alapjuk és a biztosítási törvények megszegésével vesznek el pénzt a haláleseti alapból, ők, akik kizárási alapszabályt szerkesztenek a biztosítási törvények alapján, már a konvenció kezdetén megszegik a biztosítási törvényeket. Az ilyen cselekedet a csőd felé vezet, mint ahogyan láthatja a józan gondolkozó tagság, hogy a konvenciós alap elúszott a kizárási ügyvédi költségekre és ezenkívül még tetemes tagvesztesség lett az eredmény. Soha nem volt igazságosabb harc, a munkástagság érdekében, mint a jelenlegi kisebbségi harc a Munkás Betegsegélyző Szövetségben, mely oda irányul, hogy az ilyen tudatlan rosszakaratú és a biztosítási törvényt szegő vezetőség kezéből kivegyék az
