Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-04-11 / 1210. szám
1942, április 11. BÉRMUNKÁS AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI JOBBRA IS, “BALRA” IS A háború hisztéria egyre növekvőben van, már ami a reakciót illeti és dacára annak, hogy hivatalos helyen alaposan leintenek minden ilyen próbálkozást, mégis különböző oldalról ezekkel rémisztgetik a magyarságnak azt a részét, amely bátran és odaadóan harcol a nácizmus minden megnyilvánulása ellen. “Az Ember” heti lap erre való hivatkozással sürgeti az egységet és elitéli azokat, akik nem hajlandók a kényszer sült “demokratákkal” együtt haladni, sőt igyekeznek azokat leleplezni. Már pedig e lapnak tudnia kellene azt, hogy egy ilyen erkölcstelen egységfront Eckhardtal, Himlerrel, Borshy Kerekesékkel, nem csak, hogy nem védelmezné meg a magyarságot a nácizmus gyanújától, hanem direkt abba a gyanúba keverné, hogy a náci ellenesség hangoztatása, csak takarója a Horthy mentésnek. Ugyan ez a lap, más helyen nagyon helyesen neki megy a német Staats-Zeitungnak, mert az burkoltan úgy csoportosítja a híreit ,hogy az az egyesült nemzetekre kedvezőtlen legyen. Hát kérem, egy magyar náci ellenes lapnak ezért nfem kell a német nyelvű újságot böngészni tessék csak például a Himler lapok március 20-iki számait meg nézni. A “heti szemle” rovatban hasábokon olyan sötét színben festi a náci ellenes front helyzetét, hogy az a náci, aki ezt olvassa, az tényleg úgy érezheti magát mintha “vajjal ke- negetnék.” Vagy tessék elolvasni a “MacArthur történelmet csinál” cimü cikket, bizony ott olyan angol ellenes propaganda van, hogy azt Göbbels se írhatta volna meg különben. így érthető az , hogy a középnyugat legnagyobb napi lapja a “Cleveland Plain Dealer” március 28-iki számában vezér cikkben megy neki az újdonsült demokratáknak, névszerint Károly román királynak, Tibor de Eckhardtnak és a német Stras- sernak, aki Hitler jobb keze volt. Nagyon alapos tárgy ismerettel írja meg ezeknek az uraknak a portréját és tiltakozik még a gondolat ellen is, hogy ezeknek szerepe legyen a demokratikus frontban, kiknek a náci ellenességük csak azért van kidomborítva hogy igy kerüljenek a demokratikus hatalmak segítségével uralomra. Hát ilyen körülmények közt az igazi náci ellenes frontnak az amerikai és az óhazai magyarság érdekében elmulas’zthatat- lan kötelessége az, hogy minden alkalmat fel használjon arra, hogy kimutassa azt, hogy az Eckhardtok, Himlerek nem vezé rei az amerikai és az óhazai magyarságnak, amelynek az érdekei és az érzelmei homlok egyenest ellenkeznek a fenti urak érdekeivel és irányvonalával. Himler is a közelgő háborús üldözéssel fenyegeti a magyarságot és ennek az elhárítására határozott cselekvést sürget, olyan kiállást, amely meg győzné Amerikát arról, hogy a magyarság és azok egyletei, ténylegesen náci ellenesek. Hát ezt mondjuk mi már nagyon régen, csak éppen Himlerék voltak azok, akik megakadályozták az ilyen kiállást. Meg irtuk százszor, hogy az amerikai magyarságnak félre érthetetlenül meg kell mondania, hogy nem csak Hitlert, de a magyar uralmi rendszert, a falusi levente oktatótól a legutolsó Horthyig a magyar nép és a szabadság jogok halálos ellenségének tartja és ellenük minden eszközzel küzdeni óhajt. Meg kell szakítani minden összeköttetést Eckhardt urékkal és a nagy magyar egyelteknek vissza kell vonul- niok a Magyar Szövetség és az Eckhardt féle “Független Magyarország” mozgalmaktól.Egy ilyen határozott állásfoglalás, amelyet minden náci-szolga kormánnyal szemben meg tettek az itt élő nemzetiségek, csak a magyar vezérek mentegetik állandóan a leggyalázatosabb Quislingek, Horthyék uralmát. Ez és nem a vörös egyletekhez való tartozás veszélyezteti a magyarság itteni biztonságát és az egyletei fennállását, mert csak Himler és a Dies bizottság végez vörös-falást, de a háború óta még egyetlen “vö- rös”-nél nem tartottak házkutatást, de a Magyar Szövetséghez, illetve Horthyékhoz közel álló Horthy fityegővei kitüntetett egyénnél itt Clevelandon már tartottak házkutatást. Nem - sokkal különb elbírálás alá esik a munkásmozgalom de- zertöreinek az állásfoglalásuk, akik elméleteket gyártanak a szélső baloldali tevékenységükhöz, ami nem igen különbözik a szélső jobb oldal állásfoglalásától, mert eddig csak a kimondottan náci lapokban olvastuk azt, hogy a nácizmust csak a propaganda mutatja olyan rosz- nak,. pedig talán nem is olyan rósz az a munkásosztályra. Ma már ezt halljuk az anarcho-szin- dikalistáktól is. Nem bírják fel érni ésszel azt, hogy ez a legégbekiáltóbb megtagadása mind annak, amiért eddig küzdöttek. Ma, azt bizonyítani, hogy a nácizmus ahol uralomra kerül első sorban is a munkás szervezeteket töri össze és a radikális munkásokat irtja ki, hogy a munkásosztály minden meglevő jogát sárba tapossa, minden olyan törekvést, amely csak a legkisebb mértékben is veszélyeztetné az uralmukat vérbe folytanák, ezek ma annyira közismert dolgok, hogy vagy tudatlanság, vagy rosszakarat az, amely ezt kétségbe vonja. Az európai munkásság rettenetes árat fizet azért, mert nem ismerte fel idejében ezt a veszélyt és nem kívánjuk, hogy ezek a “bal” szárnyuak a saját bőrükön tapasztalják meg a külömbséget a new deal és a között, amit az amerikai fas- cizmus adna a munkásosztálynak, mert itt sem kis számban vannak olyanok, akik szívesen látnák a most folyó háborúban a nácizmus győzelmét, amely egyet jelentene a munkásosztály teljes letörésével. A nagy áldozatokkal megszerzett jogainak a megsemmisítésével, ennek a társaságnak a győzelmét segítik akaratlanul is nem csak al megalkuvó bal oldaliak, hanem a proletár izolaciónisták ép úgy, mint a ‘szélső baloldali’ forradalmárok. A ténylegesen fenyegető külső és belső náci veszély ellen, csak a nácizmus elleni megalkuvást nem ismerő harc, a munkásmozgalom er- nyedetlen építése az orvosság és a mi lapunk, a Bérmunkás ezt az irányt követi, mert 30 éves múltja a felszabadulásért való küzdelemben erre kötelezi. Ettől sem a jobb, sem a bal oldal el nem fogja tántorítani. Ezt az irányvonalat szögezte le újólag a clevelandi kerületi értekezlet is. EZ MÁR DÖFI Az “A Munkás”-ék nagyon óvatos gyerekek, ők nagyon vigyáznak arra, hogy a forradal- miságuk úgy dörögjön, hogy abból baja ne essék a szerkesztő uracskáknak, ezért kellő óvatossággal, ha megakarják mondani a véleményüket a most folyó háborúról, akkor elő veszik DeLeon 30 év előtti cikkeit és azt leközlik újra, vastagon kiszedve a dátumot, ne hogy valaki a Kudlikot akarná érte felelőssé tenni. Ez egy kissé túlzott gyávaság, mert ma még itt éppen úgy megírhatná a véleményét, mint egy év előtt, a kutya sem törődne vele, de' a Kudlik úgy véli, hogy jobb félni, mint megijedni, különösen ha valaki olyan ijedős természetű, mint őkelme. Ezért szőrit helyet a Surányi féle visszapislogásnak, amelyben ez a hazugság bajnok a legnagyobb sületlenségeket írja le. Hol a Mezőfi féle, hol a Várko- nyi féle, majd az Achim féle mozgalomnak volt a hőse. De a sanda visszapislantásai azt igazolják, hogy csak harangozni hallott ezekről a mozgalmakról, de soha részt nem vett bennük. Mert mese az, hogy odahaza a napszámosoknak cselédkönyvük lett volna, mint amilyen mese az is, hogy a magyar kormány Mezőhegyesen, kínai kulikat tartott volna készenlétben sztrájk törésre, amikor a magyar földbirtokosok — nem a kormány — fenyegetődzött a kínai kulik importálásával az arató sztrájkok ellen, akkor már sem Várkonyi, sem a Mezőfi féle mozgalomnak hire sem' volt. De az SLP nem csak mint szervezet, de a tagjai is a második gyerekkorukat élik és igy szeretik a meséket és regéket. Csak igy érthető meg, hogy ma a Sue féle — akár tetszik, akár nem — ponyva regéket sózza az olvasóik nyakába. Ezek a regék jók lehettek 50—60 évvel ezelőtt az emberek akkori gondolkodási képességükhöz, de nem hiszem, hogy egyetlen hívet is szereztek volna a munkásmozgalomnak. És ma ezt terjeszteni, csak ilyen Ripp Van Winkle-ek tehteik, kik az utolsó évtizedeket átaludták. Ha ehhez még hozzá vesszük a magyar nyelven elkövetett erőszakot, amit a fordító csinál, úgy joggal mondhatjuk, hogy az SLP sok értéktelen munkája közt, ez a legértéktelenebb a munkásmozgf/om szempontjából. őszintén meg mondjuk, hogy ezt nem azért irtuk le, mintha az üzletet rontani akar- j nánk, koránt sem, hanem, mert a hirdetésben megütötte a sze5 oldal műnket egy kis részlet, amely világot vet a Kudlikok se füle, se farka tudományára. “Sohasem volt olyan nagy szükség tanulságot levonni az elmúlt korszakok osztályharcaiból, mint jelenlegi amikor megint világégés van, de ez már nem a haladást szolgálja, hanem ellenkezőleg, az emberiség haladó osztályai vívmányainak elpusztításával jár.” Hát eddig minden szocialista úgy tanulta és tanította, hogy az eddigi háborúk az imperialista érdekeket szolgálták és a haladást gátolták és most jön Kudlik a marxi talmudista, aki azt állítja, hogy csak ez a világégés nem szolgálja a haladást, az előzőek, azok igen. Mi nem esszük és isszuk éhgyomorra Marxot és DeLeont, de tőlük tudjuk, hogy a háborúk soha sem a munkásosztály érdekeit szolgálták, de meg vagyunk győződve arról is, hogy a most folyó világégésben egyik sem fogadná el Kudlik álláspontját, mert most nyilván való, hogy nem csak imperialista érdekek, de évszázadok harcaival megszerszett emberi jogok forognak kockán és ma a legforradalmibb álláspont érdekeivel egyenlő a nácizmus legyőzése. De §zt hiába mondjuk el a Kudlikoknak, az ő bükkfafejük csak a Sue féle forradalmi regék befogadására van be- rendzeve. “Arany sarló” vagy “Hena a Sen szigeti szűz”, pontosan úgy hangzik, mint a 40 évvel ezelőtt a vásári ponyván árusított “borzalmasan szép” regények. VÁLASZ EGY LEVÉLRE A munkás mozgalom nem- ismer egyéni szimpátiát, barátságot, amikor a mozgalom érdekeiről van szó. Ezért érdemileg nem is válaszolok a hozzám intézett levélre, mert az az álláspont, amelyet valami érthetetlen lelkizavar miatt ön elfoglalt, az természetszerűleg hívta ki azt a szerkesztői üzenetet, amely önt a Népszavához utalta, ahol a munkásmozgalommal ellentétes szörnyűségei megjelentek, sőt azóta már a bridge- porti náci lap is közli őket. Mi helyet adtunk az ön Írásainak dacára, hogy nem értettünk azokkal egyet és a véleményünket ugyanott meg is irtuk, de ma amikor ön egyivásu rágalmakat ir le Himlerrel, amikor önt Himler, Ladányi dicsérik, akkor a Bérmunkás hasábjairól önmagát zárta ki és abban még olyan egyoldalú vitatkozásnak sincs helye, amelyre a levelében felszólít. MEGBUKOTT ELLENFORRADALOM Valóságos e 11 enforradalmi erővel támadt az elmúlt, hetekben a reakció. Minden erőt felvonultatott, hogy elbuktassa a 40 órás munkahetet és a Wagner törvényt, általában mind azt, amit ez ideig a New Deal a munkásoknak adott. A sajtó, a nagy tőke minden cselédje ontotta magából az érveket a munkaidő és bér-törvények ellen. Különösen erősen képviselve voltak a déli államok, amelyeknek a kizsákmányolói legjobban érzik a bérminimum és a munkaidő törvény súlyát, mert ez eliminálta a gyermek-
