Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-06 / 1179. szám
ti oical BÉRMUNKÁS 1941 szeptember 6. eszközt kedvezően kell fogadnunk, amely a názizmus megsemmisítésére irányul. Zára munkástárs, mint az írógárda egyik tagja, aki írásaiban annak a meglátásának adott minden alkalommal kifejezést, hogy a munkásosztály szempontjából nem lehet mellékes, hogy ezt az imperialista háborút a tengely hatalmak, vagy az úgynevezett demokráciák nyerik meg. Eddigi megállapításait egy hosszabb előadásban erősiti meg. (Az előadást lapunk legközelebbi számában teljes egészében közölni fogjuk.) A tárgyhoz Herceg munkástárs szólt ezután, aki nem látja szükségét az előbb hangoztatott megkülönböztetésnek. Kaczibán munkástárs szenvedélyesen támadja a Bérmunkásban közölt és a háborúk között külömbséget tenni akaró cikkeket. Szerinte ezek eltérést jelentenek az IWW elvinyilatkozatától, amely a munkásosztály felszabadításáért folyó háborún kívül, minden mást a kapitalistáknak a piacért való harcának tekint. Takács József munkástárs, a ki szintén más szemmel látja az eseményeket, felmenti az Írógárdát az itt elhangzott vádak alól, mert szerinte ezt a vonalat az elmúlt évi országos értekezlet húzta meg a részükre. Kívánja, hogy a mai értekezlet lássa meg a múlt év hibáját és terelje vissza az Írógárdát a tiszta IWW alapra. Bischoff József munkástárs szerint a mai nem megértés abból keletkezett, hogy az írógárda diplomaták dolgába keveredett. Nekünk nem azok útvesztőjében kell botorkálnunk, ahol csak eltévedni lehet, de az ipari unionizmus tanítása kell, hogy minden esetben a feladatunk legyen. Helyteleníti a kérdés beállítását és a lapon keresztül vele való foglalkozást. Molnár munkástárs helyteleníti, hogy különösen helybeliek, ha kifogásaik voltak a közölt cikkek felett, hogy ezt nem tették meg eddig is a lapbizottságnál. Wagner munkástárs az IWW egyik alapitó tagja, azokra a felszólalásokra, hogy az IWW- nak kihangsúlyozott vonala lett volna az első világháborúban, felvilágosító m a g y arázattal szolgál. Szerinte annak hiánya súlyos rázkódtatást okozott a mozgalomban,nem különben az orosz forradalom ügyében használt az az álláspont, hogy annak elbírálását a szervezet tagságára — egyénenként — bízta A maga részéről kívánja, hogy a Bérmunkás körül levő magyar munkások ne essenek ilyen katasztrófába, hogy az események széthúzást teremtsenek mozgalmukban. Pika József attól tart, hogy a vita felhevülésében a megértés helyett, az eltávolodás nyer erőt rajtunk, holott nem tartja helyén Valónak, hogy az írógárda meglátásait, az elhangzott kritikával illessük, mert hiszen munkásembereknek napi munkájuk után végzett szellemi termékükről van szó, akik ebben is tudásuk és a mozgalom szere tétében a legjobbat igyekszenek adni. Geréb József m u nkástárs szintén hosszabban foglalkozik a kérdéssel. (Beszédje teljes szövegét lapunkban közölni fogjuk) Szerinte a kérdést zűrzavarossá tette a sok meggondolatlan kijelentés. Ebben részét látja a lapnak az orosz hely zettel tanúsított több éves magatartása. A helyzet kiegyensúlyozására előterjeszt egy javaslatot amely fölött a döntés a tárgyalős végére halasztatott. Visi István nehezményezi, hogy az Írógárda egymás Írását tegye a lapon keresztül vita tárgyává, mert zserinte ez nem segíti az építés munkáját. Szerinte bár, minden háború az imperializmus érdekeit szolgálja, de nem merné azt állítani, hogy nincs külömbség az élőbbem háborúk és a mostani hadakozásokat körülvevő célokban. Az IWW 440-es ipari szervezete clevelandi csoportjának szervezője Jack Russel munkástárs szólal fel, akit úgy informáltak, hogy a Bérmunkás háborús helyzettel foglalkozó cikkei eltérést mutatnak az elvinyilatkozat u t m u t a tásával szemben. Hosszabban ismerteti a szervezet célkitűzését, melynek győzelméhez nem köthetünk senkivel és különösen kapitalista csoporttal fegyver-barátságot. Ülésvezető münkástárs tudomására adja a felsólalónak, hogy a Bérmunkás ma azt az utat járja az IWW eszméjének ismertetése érdekében, amelyet 29 éve végez. Kucher András munkástárs nincs meglepve, hogy az Írógárda ilyen bonckés alá kerül, mert maga is érthetetlennek tartja, hogy kérdésekben, mint az orosz kérdés is, az utóbbi hét hét alatt megváltozott hangon tárgyalják azt. Zára munkástárs cikkeiből részeket olvas fel, amelyek mindegyike azt igazolja, hogy sohasem irta sem ő, sem az Írógárda más tagja, hogy nekünk akár az angol, akár az amerikai kapitalizmust, vagy a demokráciát kell segítenünk megmenteni, de minden esetben kihang- sulyozást nyert, hogy a názizmus a munkásmozgalmat törli el azokon a helyeken, amelyek sarka alá kerülnek. Tehát a názizmus megsemmisítését a leggyorsabb feladatnak kell tekintenünk. Az ororsz helyzetben történt változásra jelenti, hogy nem mi, az Írógárda változtatott irányt vagy hangot, hanem az események változtatták meg az orosz és német kapcsolatot. Kovách Ernő munkástárs zárszóval él a lefolyt több mint öt órás vitában. Kihangsúlyozza, hogy az Írógárda, akik hús és vérből való munkások az iparok színteréről, csak úgy láthatják ezt a kérdést és helyzetet, mint a munkásosztály tagjai. Szerinte a kritizálok felülték az elvi lóra és ezzel akarják igazolni önmaguknak a semmitevésüket. Visszautasít minden olyan állítást, mintha írásában nem kihangsulyozottan a munkásosztály célkitűzése lett volna a fő motívum. Az orpsz- helyzetben minden alkalommal az orosz proletariátusért, az őket eláruló vezérek nélkül emelte fel szavát Írásain keresztül. Végül felolvassa a Geréb munkástárs javaslatát, amely egyhangúlag elfogadtatott, amely bizonyos vonalat állít az írógárda részére. A ha tározat a következő: A Bérmunkásban a háborúval kapcsolatos cikkek tárják fel a fasizmus veszedelmét, amely ellen feltétlen harcot kell folytatnunk, de ugyanakkor ki kell emelni, hogy még a fasizmus elleni harc ideje alatt is fontosnak tartjuk az összes munkás-jogok megvédését és kiterjesztését és azon kívül fokozat- tabb módon tanítanunk kell, hogy az ipari szervezkedés révén, miként veheti át a munkásság a termelés irányítását és igy építsük lapunk utján az ipari demokrácia szerkezetét már most a haldokló tőkés termelési rendszer keretein belül. Az ebéd előtti ülésszakban kiküldött ötös bizottság jelentést tesz munkájáról, amit az értekezlet egyhangúlag tudomásul vett. (Lásd lapunk első oldalán) Az országos értekezlet magáévá tette, hogy országszerte, novemberben ünnepélyeken tegyük emlékezetessé a Bérmunkás 30-ik évébe való lépését. Elfogadva a naptárnak 1942- re való megjelentetése. Ha a szükség kívánja ez időben a lapbizottság alkalmazzon segítséget és ha lehet Geréb munkástárs személyében. Ajánlva és elfogadva, hogy a lapbizottság legyen figyelemmel arra, hogy egy időben ne legyen több országos akció folyamatban. . Ezek után az országos értekezlet egyhangúlag megadja a lapbizottságnak a felmentvényt a múlt évben végzett pontos és lelkiismeretes munkájukért Az értekezlet a fizetéses alkalmazásba Lefkovits munkás- társat helyezte egyhangú szavazással. A lapbizottságba jelölve lettek: Farkas Imre, Vizi józsef, Alakszay Sándor, Székely Sándor, Danka Mihály, Molnár Antal, Kollár József és Kovách Ernő munkástársak. Vizi munkástárs felhívta az értekezlet delegátusait és hallgatóit, hogy méltányoljuk a clevelandi munkástársak vendéglátását és az anyagi kiadásukhoz járuljunk hozzá. A felszólításra 51 dollár gyűlt egybe az értekezlet költségeinek a fedezéséhez. Lefkovits munkástárs az értekezlet nevében mond köszönetét a mindkét napi étkezést előállító Bercsa és Danka munkástársnőknek. Külön köszönetét mond az értekezlet Tomási Jánosné munkástársnőnek, aki a vasárnapi süteményeket nemcsak készítette, de annak költségeit is fedezte. Ugyancsak Lefkovits munkástársnőnek, aki a szombat esti 75 terítékes vacsorához a rétest elkészítette. Hering munkástárs az értekezlet tárgysorozatát kimenteinek nyilvánítva, vissza emlékszik a lap első országos értekezletére, amelyről a résztvett hét delegátus könnyes szemmel búcsúzott egymástól, attól az örömtől, amelyben megalapozni törekedtek a Bérmunkás útját. Ez a mai értekezlet nagy állomása az akkori elindításnak és közéig az idő, amikor célunkhoz érünk, ha minden delegátus és minden rokonszenvezőnk kiveszi részét a munkából. Köszönetét mond úgy a delegátusoknak, mint a nagyszámú hallgatóknak a figyelmességükért és az értekezlettet befejezetnek nyilvánítja. Kovách Ernő Hering Pál gyülésvezetők Kollár József Vizi József jegyzők Oroszország és Amerika kooperációja Alaska kifejlesztéséhez vezethet FELMÉRHETETLEN TERMÉSZETI KINCSEKBEN BŐVELKEDIK EZ A HATALMAS TERÜLET, AMELYET 1867- BEN VÁSÁROLT AZ U. S. OROSZORSZÁGTÓL Most, hogy az Egyesült Államok kormánya lényeges segítséget igér a Szovjet Uniónak, hogy a názi seregekkel szemben még erőteljesebben vehesse fel a harcot, könnyen lehet, hogy Alaska — az Egyesült Államok legnagyobb külterülete — ismét az újsághírek előterébe kerül. Alaska 586,400 négyzet mérföldet ölel föl. Ezt az óriási (lóval, jéggel, erdővel borított területet, amely természeti kincsekben bővelkedik, valamikor Oroszország birtokolta. Wiliam H. Seward az Egyesült Álla-* mok egykori külügyminiszterének közbenjárására vásárolta meg a nemzet Alaszkát, csekély 7,200,000 dollárért a cári kormánytól. Meglehetősen hangos és épp annyira gúnyos fogadtatásban részesült a kormány amint ezt a nagyszabású alkut megkötötték. A nagyközönség általában szkeptikus volt az értéket illetőleg és sokan azzal vádolták a kormányt, hogy a nép vagyonát könnyelműen elpazarolja. Nos, azóta csupán aranytermelés terén a vásárlási összeg százszorosát hozták be. Alaska halászati lehetősége, óriási terjedelmű erdősége és bányakincsei felmérhetetlen vagyont jelentenek. Az aranylerakodásoktól eltekintve, Alaska gyarmati kihasználása csiga-lassúsággal folyt. Az oroszok, akik a vétel idején Alaskában éltek, lassan eltünedeztek és a hatalmas területen ma alig 60,000 lélek él és ezeknek mintegy ötven százalékát indiánok és eszkimók teszik. Néhány év előtt, hogy a munkanélküliséget itt valamennyire enyhítse, az Egyesült Államok kormánya koloni- zálással próbálkozott — egész kis mértékben. Az utóbbi évtekben számos amerikai és canadai államférfi követelte, hogy erősítsük meg az alaskai védelmi berendezkedéseket. Talán furcsán hangzik, de Oroszország azért adott túl oly szívesen Alaskán, mert azt tartotta, hogy a területet úgyszólván lehetetlen megvédeni. Modern találmányok egészen más helyzetet teremtettek. Számos Alaskai város mentéin, mint Unalaskában,
