Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-06 / 1179. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 szeptember 6. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI MEGTÖRT A SZUGGESZIó Már meg írtam, hogy Hitler sikerei, nem kis mértékben annak tudhatok be, hogy a nagyszerűen felépített propagandájával bele tudta szuggerálni azt hogy az ő ténylegesen kitünően felszerelt, mechanizált hadseregének senki sem tud ellent állni. Minden országban meg voltak a maga ügynökei, akik ezt a szuggesziót a tömegekhez, a katonasághoz továbbították oly sikerrel, hogy a vele szembe kerülő hadseregek, már • megverve érezték magukat, mielőtt még össze ütköztek volna. Itt Lindbergh volt a szószólója ennek a propagandának, aki már egy évvel ezelőtt hirdette azt, hogy Anglia már nem menthető meg, Hitler győzelme kétségtelen és ezért Amerikának sürgősen meg kell egyeznie a győztessel, mert a harcot vele felvenni úgy sem tudja. Lindbergh felfújt tekintélye és Hitler sikerei könnyűvé tették az öntudatlan tömegeknél, a politikai akarnakoknál ennek az állításnak az elhívásét. Anglia kitartása, a borzalmas bombázások dacára, megingatta ezt a balhiedelmet, amihez hozzájárult az is, hagy az axis pártnert csúfosan elpáholták úgy a görögök, mint az angolok. A megtört áram-kör, az utóbbi hetek eseményei hatása alatt végleg összeomlott és bebizonyult az, hogy egyrészt nem minden sikerül Hitlernek, másrészt, hogy meg is verhető a nagy náci ármádia. Az ezeket mutató események a következők: Anglia és a szabad franciák sikeres harca Irac- ban, amelyet pár heti harc után elfoglaltak és a náci barát kormányt elkergették. Ugyancsak sikeres volt a sziriai aktivitásuk, ahonnét kiverték úgy a náci repülőket, mint Pétain hadseregét. Tobruknál megállították a náci-olasz támadást és főleg a vörös hadsereg hősies ellentállása amely sikeresen veri vissza az egész tengely hadsereget. Minden talpalatnyi föld ért, amelyet elfoglalnak, borzalmas árakat fizetnek. A győzelmeik igazán Phiriusi győzelmek, amelyek feltétlen meghízzák a pusztulását. Azóta újabb és újabb események mind Hitler bukását jelzik. Anglia és Amerika erélyes fellépése legalább is egyenlőre megállította a tengely ázsiai tagját; Japánt, aki most már tudja, hogy további lépéseiben szembe találja magát az orosz-angol-amerikai és a kínai erőkkel. Perzsia elfoglalásával megte- r e m t ő d ött az angol-orosz együttműködés és a Szovjetek részére való hadianyag szállítás fokozása. Amióta Hitler megtámadta a Szovjetet, azóta az angol repülők ezrei éjjel-nappal bombázzák Németországot és a megszállt területek hadibázisait, borzalmas pusztítást okozva a nácik hadi ipar telepei között. Hogy a nácizmus verhetet- lenségének a babonája megszűnt, azt legjobban igazolja az elnyomott népek lázongása a legborzalmasabb terror, a tömeg kivégzések dacára, a sza- botálás, mind nagyobb hullámokat ver. A német tiszteket a nyílt utcán szúrják le. Párisban a gyárak termelő képessége a minimumra csökkent a szabo- tálás folytán, a szállitás megbénult, vasutak, hidak, felrobbantása által. Szerbiában, Romániában, Görögországban erős partizán harcok folynak, melyben a megtámadott náci osztagokat lemészárolják, úgy annyira, hogy Romániában Hitler főpribékje kihirdette, hogy minden megölt náci tisztért 25 kommunista gyanús egyént végezteti ki. Norvégiában hadi állapotot hirdettek, de a terror csak újabb akciókat szül. Az elnyomott népek újra ébrednek, látják azt, hogy Hitler megverhető, a nácizmus elpusztítható és a legnagyobb áldozatot is meghozva, igyekeznek siettetni ennek a fene vadnak és a gyalázatos rendszerének a bukását. Vajha ez az ébredés olyan hatalmas lenne, hogy megtudná teremteni azt a társadalmi rendszert, amely lehetetlenné tenné az ilyen egyén felülkerekedését. A KONZUL NEM .JELENT MEG A clevelandi Magyar Nap disszónokának a Horthy kormány konzulja volt behirdetve. Őszintén szólva, csodálkoztunk iparilag megszervezett munkások legyenek a tulajdonosai és irányitói az iparoknak. Sokatoknak talán túlságos nagynak tetszik ez a követelés. De hiszen az már kitűnt, hogy a magántulajdonosok csak a profit érdekében dolgoztatnak. Ha nincs kilátás profitra, ti éhen pusztulhattok. És ha ezt a názi erőszak szervezetek veszik át, akkor is csak egy nagy, henye osztályt kell eltartanotok. Az egyetlen megoldás hogy a munkásság maga vegye át az iparok tulajdonjogát és irányítását. Az IWW magyarnyelvű tagjai ebben a harcban egy részről minden elvi ellentétet félretéve a legmesszebbmenő szolidaritást nyilvánítják a náziz- mus ellen oly hősiesen harcoló orosz munkássággal, másrészről a forradalmi ipari unioniz- mus eszméjének hirdetésével az uj társadalmi rendszer szerkezetét építjük már most a régi rendszer keretein belül. Fel tehát a cselekvésre magyar munkástestvérek! Félre a nemtörődömséggel. Szervezkedjetek az ipartelepeken, a bányákban és mindenütt, ahol az élet szükségleteit termelitek és szervezett erőtöket állítsátok szembe minden oly törekvéssel, amely a munkásosztály felszabadulási harcának legelvetemültebb ellenségét támogatja. Le a nazizmussal! Le a kapitalizmussal! Éljen az Ipari Demokrácia! Ezt üzeni az IWW magyar tagjainak 1941 augusztus 31-én megtartott ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETE azon a tapintatlanságon, hogy az Egyesült Magyar Egyletek delegátusai — kik között vagy egy tucat kommunista is van, a mai viszonyok közt, egy Amerikával, enyhén szólva barátságtalan viszonyban levő náci kormány megbízottját hívják meg egy nemzetiségű ünnepélyre.De úgy látszik a konzulban több tapintat és jóizlés volt, mert távol tartotta magát az összejöveteltől, amely különben is, nagyon szimpla volt. A szónokok eldörögtek egy nagy csomó frázist a demokráciáról, Amerika iránti hűségről, a magyar becsületről, de egyetlen, árva szót, egy tiltakozó hangot nem lehetett hallani az ellen a gyalázatos magyar kormányrendszer ellen, amely a magyar népet oda kergeti a;; ukrajnai mezőkre elpusztulni. Az ellen a magyar rendszer ellen nincs szavuk, amely a: elnyomott magyar népet akarja elpusztítani. Mindazt, amire a szónokok felesküdtek ott a Magyar Napon, amely tény legjobban igazolja a? esküjők, a fogadkozásuk “őszinteségét.’' Fencen ülnek ezek az urak. ők még nem biztosak a nácizmus bukásában, nem akarják magukat kompromitálni Horthy előtt de ennek a kétlakiságnak a le vét nem ők, hanem az amerika: magyarság issza meg, ha a “vezérek” után bírálják majd el az egész magyarságot. CIGARETTÁT A komik nagyon komolyan veszik a cigaretta akciót. Ügy együttesen, vagy kétszáz ezer dollárt akarnak összegyűjteni, hogy azért cigarettát és önműködő borotváló készüléket vegyenek és azt elküldjék a frontra, hogy azzal verjék meg Hitlert. Ezek a megkergült fickók, nem tudnak egy percig sem tisz teségesek lenni. Ezeknek muszáj az ő rabló garázdálkodásu- kal, minden becsületes ügyei kompromitálni. Az orosz hadsereg hősiessége lassan kiköszörüli azt a csorbát, amit a Hitlerrel való paktum okozott a szovjet becsületén és mind népszerűbb az az álláspontja az ame rikainak, hogy minden lehető segítséget meg ad a Szovjeteknek. Mire van ma szüksége a vö rös hadseregnek? Sok mindenre, de semmi esetre sincs szüksége cigarettára és önborotvára. Ellenben égetően sürgős szüksége van, repülőgépre, tankokra, szerszámgépekre, finom olajra, stb. Ezt mind hajlandó Amerika a rendelkezésére bocsátani és már el is indították a szállítmányokat, amelyet csak az korlátoz, hogy nincsen elég hajó a szállításra. Van-e olyan bolond az elbo- londitott elvtársakon kívül, aki elhiszi azt, hogy ezek az élős- diek, tényleg meg is vennék azt, amire a pénzt összegyűjtik, hogy az amerikai kormány és a szovjet unió a szükséges hadianyag helyett cigarettát és önborotvát fog szállítani, amire a szovjetnek szüksége nincs, mert dohánya van elég és ha hiány volna is e téren, enélkül még nagyon szépen megtudnák verni Hitlert. (Talán egy kis irigység is van ebben a kritikában, mert ha az angol király népszerűséget szerez a cigaretta mozgalmával, mért ne jelenthetne ez a Magyar Jövő firká- szainak, néhány hetes kényelmet? — szedő) Nem, a Szovjetnek nincs szüksége ajándékra. A szovjetnek van dohánya, ellenben mindig és minden áron szükségük van “dohány”-ra, (ami pesti zsargonban pénzt jelent) a komikus vezéreknek akiknek minden jó arra, hogy a most éledő orosz szimpátiát egy kis zsebmetszésre felhasználják. Gondolkodni tudó m u nkás egy centet se adjon ezekre az akciókra amelyből úgy sem füstölne a szovjet, vagy az angol katona, hanem éppen úgy, mint minden más célra gyűjtött ősz- szeg a new yorki főhadiszálláson tűnne el a sztilszerüség kedvéért a füstben. LABOR DAY-I VÁLLVEREGETÉS Az amerikai hivatalos körök különös súlyt helyeztek az idén a Labor Day megünneplésére. Noha a “munka napját” már 1881 óta tartják, a hivatalos Amerika jó ideig inkább scak a munka dicsőítésére foglalta le és magukról a munkásokról vajmi kevés sz.ó esett.Valahogy úgy tartották; hogy a munka nemesit, — ha azt mások végzik. Ebben az évben azonban a “labor” szót teljesen a “munkás” értelemben vették és az elnöktől lefelé az összes kormányzókon keresztül le a legkisebb politikai pártvezérig mind csak dicsérő és magasztaló szavakkal emlékeztek meg a munkásokról, valósággal hájjal kenegették őket. Az újságok, a rádió, a szószék és színház egész nap harsogták, hogy milyen szabad ember az amerikai munkás és ezért mennyire kooperálnia kell neki a többi osztályokkal. Ez érthető is most, mert a fasizta támadástól megriadt demokrata uralkodó osztály a munkásságra támaszkodik. És habár a munkásosztálynak nem lehet célja a Hitler és a názizmus le- veretésének megakadályozása, ez a Labor Day-i munkásdicsé- résnek nagyon imelyitő ize volt. Nekem, ki hosszú éveken át mint farmer kerestem meg kenyeremet, egészen úgy tetszett ez a dicsérgetés, mint mikor én simogattam és etettem a teheneimet. Szinte örült a szivem, amikor láttam, hogy a teheneim, milyen jó étvággyal esznek, mert tudtam, hogy estére tele lessz a zsétár. De azért a botot készen tartottam, hogy még a legjobb tehenemnek is az orrára koppintsak, ha betört a kukoricásba. Csak addig voltak olyan kedvesek, amig annyit fogyasztottak, hogy nekem profitot hoztak. Most is ez a dicsérgetés csak a jámbor, kooperáló, profitot biztositó munkásnak szólt, de ezek is készen lehetnek a botra, mihelyt valami oknál fogva elmarad a profit, vagy a profitra lesők 'a jelenlegi kutyaszorítóból kikerülnek. Az én teheneim ugyan soha nem vették észre, hogy miért simogatom és becézgetem őket, de remélem, hogy az amerikai munkásságnak élesebb felfogása van. (g-b)