Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-08-30 / 1178. szám
1941 augusztus 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal 1 EGYRŐL-MÁSRÓL | Elmondja: Z. J. ELTXNT EGY MILLIÓ DOLLÁR Akik az American Federation of Labor kötelékébe tartozó szakszervezetek működését valamennyire ismerik, azok előtt alig fér kétség ahhoz, hogy ezen szakszervezetek régen letértek arról az útról, amelyen haladni kell egy munkásszervezetnek, hogy a tagság érdekeit szolgálja. Ha a tagság mégis élvez valamelyes előnyt, ez nem a szervezet törekvésének tudható be, hanem kizárólag azon ténynek, hogy egy bizonyos számú munkás egy testületbe van tömörülve • és a munkáltatók ezen egységet erspektálják Az AFL reakciós vezérkara az utóbbi n e gyedszázadban tervszerű irtóhadjáratot vezetett az osztálytudatos, a saját fejükkel gondolkodó munkások ellen, hogy “megtisztítsák a szakszervezeteket a radikálisoktól” és amily eredménnyel sikerült a józanul gondolkodó munkásokat kizárni, vagy kiverni a szakszervezetekből, oly mértékben vált a tagság a reakciós vezérkar szabad prédá- jávár~ Ily szempontból, bármely szakszervezetet pellengére állíthatnánk, de mivel a chicagói üzleti alkalmazottak esete kézen fekvő, a gondolkodni képes munkásoknak éppen oly tanulságot nyújt, mint bármely más szakszervezetben uralkodó reakció. Pár héttel ezelőtt a chicagói üzleti alkalmazottak lázadni kezdtek azon korlátlan fosztogatás ellen, amelyben a saját szakszervezetük vezetősége részesítette. A localt vagy öt évvel ezelőtt szervezték és a jelenlegi taglétszám közel jár az ötezerhez, de amióta szervezetbe tartoznak, semmiféle javulást nem tapasztalnak a munka és bér viszonyokban. Ellenkezőleg, a nyomorúságos bérből, amelyet a tulhosszu munkaidőre kapnak, most még jelentékeny összeget a szervezetbe is be kell fizetniük havi- dij és rendkívüli kivetések formájában. Azonban a befolyt összegekről a vezetőség soha semmiféle kimutatást nem adott a tagságnak és akik elég bátrak voltak és követelték a pénzek hováforditásáról a kimutatást, azokat alaposan elintézték. Ezen reakció és terror végre is nyílt lázadásba zavarta a tagságot és az AFL-ből való kiszakadást eredményezte. A tagság ily fellépésétől megijedt a szervezet korlátlan diktátora, egy Caldwell névre hallgató gangszter és megugrott. Caldwell megugrását ugyan nem fájlalták a tagok, hanem a bökkenő ott van, hogy Caldwellel a szervezet közel egy millió dollár vagyona is eltűnt. Úgy eltűnt az egy millió dollár, hogy sehol semmi nyomára nem akadtak. Ezen felfedezés után a károsultak a hatóságok közbelépését is igénybe vették és az eltűnt milliót az egész országban köröztették. Hosszú kutatás és hajsza után, végre megtalálták — Caldwellt — de a millió dollárnak még mindig nincs nyoma. A megkerült Caldwellt sikkasztás címén bíróság elé állították és a tárgyalás folyamán lassan kiderült, hogy hová lett az egy millió dollár. Ugyanis Caldwell heti fizetése a szervezettől 125 dollár volt, ami havi ötszáz dollárnak felel meg. Ebből hetenként a feleségének adott 100 dollárt a házvezetésre és a személyes kiadások fedezésére, ami havi 400 dollárt tesz ki. Chicagóban tartott fel egy* lakást, amelyért havi 100 dollárt fizetett. Egy másik lakást tartott Floridában, amelyért szintén 100 dollár havi házbért fizetett. Ugyancsak Floridában vásárolt egy birtokot, amelyre havonta 450 dollárt fizetett le és ott tartott egy kertészt, akinek 12 dollárt fizetett hetenként. Ezeken kívül minden évben vett 2 uj Cataleg autót, játszott a lóversenyen és más üzleti vállalkozásokba fektetett nagy ösz- szegeket és mindezt a havi öttek ezek a cikkírók a kapitalisz- tikus háború propaganda lovára. A ló elragadta őket. Szánjanak le a lóról, ha mindjárt egy kissé meg is ütik magukat. Sebaj ! Megtörtént már mással is. Mint minden jószándéku írást, leközöltük Vlasits munkástársunk cikkét is, amelyből az IWW szeretete és féltve -őrzése világlik ki. Nagyra becsüljük az öreg harcost, aki nemcsak elméleti, de gyakorlati bizonyságot tett, hogy a politi- tikai útvesztőről a munkásokat az ipari szervezkedés egyedül céra vezető táborába kell tömöríteni. A Bérmunkás és annak írógárdája CSAK ezt a jóindulatot kéri a cikkiró Munkástárstól is, hogy legyen bizolommal azoknak is a mozgalommal és a mozgalomért való érzelmeikért. Nem fogjuk itt részleteiben felbontani Vlasits munkástársunk írását, mert a hét végén összeülő országos értekezlet feladata lesz, hogy jóváhagyja, vagy másirányba utasítja az Írógárda álláspontját a háborús helyzetet és az IWW magatartását illetőleg. Itt csak azt állapítjuk meg, hogy Vlasits munkástársunk legtöbb kifogásolt tételét nem a Bérmunkás cikkeiből idézi, amennyiben — bár az írógárda elsősorban a maga személyes impresszióit írja meg az eseményekkel kapcsolatban — de azt nem írták, hogy “Anglia a demokrácia bástyája”vagy “hogy Angliát kell segíteni”. A Bérmunkás cikkei azt bizonyítják, hogy az imperializmus mind két képviselői közötti ösz- szecsapás kimenetele NEM lényegtelen a munkásságra és a munkásmozgalomra, mint voltak az előbbi háborúk. És ezt számos példa és idézetével Vlasits munkástárs is igazolja. öntudatos, intelligens munkások, elfogadjuk az országos értekezlet döntését és irányvonalát. Szerk. száz dollár fizetésből, amelyet a szervezettől “kapott.” A retail clerks union működését felülvizsgálva kitűnt az, hogy a szervezetben soha nem volt tisztviselő választás és Caldwellt a más szakszervezeteket uraló gangszterek ültették a trónra, ahol a szervezet megalakulásától gyakorolta a terror uralmat. Az alantas ^tisztviselőket” Caldwell nevezte ki, akiknek a kötelességük volt a tagságtól a pénzt behajtani és azt Caldwellnek átadni. A befolyt pénzekről semmiféle könyvet nem vezettek és a keresendő összeg nagy ságát is csak a taglétszám és a befizetett összeg után állapították meg. De mindezek mellett ezen szakszervezet az AFL által elismert és hivatalosan charterezett union volt. Csodával határos az amerikai munkások nemtörődömsége. Nemcsak oly szervezetek kötelékébe tartoznak, amely rég elavult formájával hátráltatja az előhaladást, hanem azokban a leggyalázatosabb reakció és terror uralkodik és igy nemcsak a munkásosztály kárára vannak, hanem saját tagjaiknak is. A BÉRMUNKÁS ÉS AZ OLVASÓK VÉLEMÉNYE A kapitalista tár sadalmi rendszerben minden üzleti vállalkozásnak az életrevalóságát, vagy hasznosságát aszerint állapítják meg, hogy mily jövedelmet hajt az a tulajdonosoknak. Ez alól a megállapítás alól az újságok, könyvek és általában a szellemi termékek sem képeznek kivételt. Amerikában van jó néhány ezer napi és hetilap, folyóirat és időközi kiadvány, valamint évente sok millió könyv kerül piacra, amelyek mind egy célt szolgálnak: a tulajdonosok, az irók és kiadók zsebét duzzasztani. Ezen kiadványoknál egyáltalán nem jön számításba, hogy a társadalom nagytöbbségének javára, . vagy kárára vannak, a fő az, hogy busás hasznot hajtsanak. Sőt, túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy mindezen nyomtatványok a társadalom nagy többségének kárára vannak, mert hasznot csak oly nyomtatványok hoznak, amelyek a kapitalista rendszert dicsőítik, tehát a munkásosztálynak ellenségei. Az ilyen nyomtatványoknál az olvasók érdeke, vagy véleménye nem jön számításba, mert ha egyáltalán más célt szolgálnak a haszonhajtáson kivül, úgy az: az olvasók agyának megmételyezése; mindennek mesterséges befeketitése, elferdítése, ami a kapitalista rendszernek hibáit igyekszik kimutatni és a munkásosztály- lyal megismertetni az igazságot. Az IWW lapjai — közöttük a Bérmunkás is — ily körülmények között indult útnak közel harminc évvel ezelőtt és nagy áldozatok árán irtotta a gazt e három évtized alatt. A Bérmunkás, eltérően más kiadványoktól, nem azért alakult, hogy abból a tulajdonosok hasznot húzzanak, hanem céljául a munkásosztály felszabadulási harcának elő,segítéséit tűzte ki és ezt szolgálta minden mellék érdek nélkül. Mindezek előre bocsájtására azért volt szükség, mert olvasóink nagy része a Bérmunkást illetőleg is abban a téves felfogásban él, mintha ennek a lapnak is minden gondja-ba- ja azoké lenne, akik annak fen- tartásán munkálkodjak. Azt hiszik, hogy az előfizetések megujitása a lapkezelők kötelessége és a lapelőUllitásához szükséges anyagiak felhajtása az .IWW magyar tagjait illeti. Sokan éppen úgy fogadják a Bérmunkás lapkezelőit, mint a polgári lapokét, ajtót zárnak, vagy elbújnak előlük, ha nyíltan nem mernek velük szembe állni. Mások viszont, bár tudják, hogy a lap nem üzleti vállalat, hanem az az amerikai magyar munkások lapja és céljával is tisztában vannak, mégis elvárják, hogy a lap minden gondját az a néhány önfeláldozó munkás viselje, akik hajlandók energiájukat, idejüket és pénzüket is áldozni a munkásosztály felszabadítása érdekében. Pedig mindezek roppant téves felfogások. A Bérmunkás nem magán vállalat és nem azért jelenik meg, hogy abból bárki is anyagi hasznot élvezzen. A Bérmunkás köztulajdon és minden egy^s olvasónak annyi része van abban, amennyivel hozzájárul annak fenntartásához. A lap nem szolgálja egyes emberek, vagy csoportok érdekét, hanem az a munkásságnak, mint osztálynak érdekét szolgálja, tekintet nélkül, hogy a munkásság mily tömegei támogatják. Akik e lap fenntartásáért fáradoznak, nem saját egyéni érdeküket tartják szem előtt — mert az egyes egyénektől ez csak áldozatot követel — hanem a munkásosztály érdekét, tehát közérdeket. És ha a Bérmunkás közérdeket szolgál, akkor a felelősség es az áldozat is legyen közös. Hogyan valósulhat ez meg a gyakorlatban ? ~ A Bérmunkásnak van jóné- hány száz előfizetője, akik megfelelő képességgel rendelkeznek és idejük is van hozzá és igy képesek a lapot terjeszteni. Ne várják ezek, hogy a “lapkezelőfc” végezzék csak ezt a munkát, hanem minden egyes olvasó legyen a Bérmunkás lapkezelője. Akik a lustaságon kivül más okot is feltudnak hozni, amiért ezt a munkát nem végezhetik, azoknak is meg van adva a mód, hogy hozzájáruljanak a Bérmunkás fenntartásához. A most forgalomban levő sorsolás és az 1000 dolláros alaphoz való hozzájárulás és hasonló akciók erre módot nyújtanak. A Bérmunkás megjelenése és mennél szélesebb körben való elterjesztése ma sokkal fontosabb, mint bármikor a múltban. Ezen állításunkat igazolja olvasóink nagyrészének véleménye és ugyancsak e vélemények szerint a Bérmunkás terjesztése ma sokkal könnyebb, mint bármikor a múltban. Egy chicagói olvasónk, miután valamilyen postai zavar után a 1 lapot nem kapta meg, azzal fogadta a lapkezelőt, hogy “úgy nélkülöztük a lapot. Alig várjuk a csütörtököt és ha csak egy napot is késik, bosszankodunk, hát még amikor egyáltalán nem kapjuk meg.” (Ilyen (Folytatás a 6-ik oldalon)
