Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-08-23 / 1177. szám
6 oldal / BÉRMUNKÁS 1941 augusztus 23. Németország rövid történelme Németország egy szövetséges köztársaság Közép Európában. Területe és népessége a versaJlesi békeszerződés révén meglett csonkítva és az akkori időben k. b. a következőleg állott. Lakossága (régi állapot) 67,790,000, a békeszerződés után 62,410,000, régi területi állapot 540,867 qkm. Az uj állapot 468,718 qkm. Megszállott terület 25,900 qkm. Lakosság 4,258,758 a megszállott területeken. Németország lakosságának osztálytagozódása hozzávetőleges becslés alapján: Önálló .............13 százalék Félproletár ___10 százalék Alkalmazott .... 9 százalék Proletár ............68 százalék Németország az 1919. évi u.n. weimeri alkotmány szerint 18 állam szövetséges köztársasága. A köztársasági elnököt hét évre választották. Két kamarás rendszer, a Reichstagot négy évre választják, a Reichrat (birodalmi tanács) pedig az egyes államok küldötteiből áll. A választó jog általános, titkos, egyenlő, közvetlen és minden 20 éven felüli nőre és férfire egyaránt kiterjed. Németország déli része hegyes vidék, északi része sikság. Az ország középső, legértékesebb, leglakottabb részén a német középhegységet találjuk. Hajóhzató folyókban gazdag. Folyamai három tengerbe öm- lenek, az Északi, Keleti és Fekete tengerbe. Az előbbi két tenger partján elsőrangú kikötőkkel rendelkezik. Éghajlati viszonyai kedvezőek. Nyugati része inkább óceáninak, keleti fele inkább szárazföldnek mondható. A gazdálkodás rendkívül intenzív, a termés hozama igen magas. A földterület művelés szerinti megoszlása a következő : megművelt terület.....43.0 rét és legelő..............16.9 erdő és egyébb , 31.1 terméketlen ........ 9.0 százalékát teszi ki. Mezőgazdasági termelése a sürü lakosság szükségleteit fedezni nem tudja, ellenére annak, hogy gazdálkodása igen fejlett. A gabonafélék közül leginkább a rozsot termelik, amelynek termelésében egyedül Oroszország múlja felül. Jelentős ezenkívül még cukorrépa-, len-, kender-, dohány és burgonya termelés, amely utóbbi téren a föld államai közül első helyen áll. Gyümölcs termelése fejlődőben. Állattenyésztése ugyancsak nem tudja a belső szükségletet kielégíteni. Gazdasági életében fontos szerepet tölt be a bányászat. Kőszéntermelése elérte, barnaszéntermelése pedig túl is haladta a békebeli nívót. Elszász-Lotharingia elvesztése ellenére, vas termelése ugyancsak a békebeli szinten mozog. Egyébb ásványos kincsekben is gazdag. Ipara fejlett és egyes iparágakban a világ államai között első helyet foglalja el. Vas- és szénkészleteinek lecsökkentése ugyan komoly nehézségek elé állította iparát, azonban vizerő készleteinek intenzív kihasználása részben kárpótoljá. Ipara a háború utáni időkben, a márka stabilizációja után, előbb tőkehiánnyal, majd piachiánnyal k ü zdött. Legfejlettebb iparága a textilipar, mig a vegyészeti és elektromos iparban valamint a cukorgyártás terén világviszonylatban elő helyen áll. Úgy szárazföldi, mint viziuthálózata elsőrangúan fejlett. Vasúthálózatának hossza 53,074 km. Csatornahálózata fejlett. Kereskedelmi forgalmának legnagyobb részére az európai államok felé irányul. Fővárosa Berlin, 4,014,000 lakossal. A német imperializmus 1848 óta erőteljes lendülettel körülbelül 3 millió qkm területű, 112,5 millió lakost számláló gyarmatokat szerzett, főleg Afrikában, valamint Kínában és a csendes' óceáni szigetek között E gyarmatokat a világháború után mind elvesztette és ezzel együtt helyét az imperialista hatalmak között. Németország története minden részletében is pontos képet adja azoknak a társadalmi harcoknak, amelyek Európa népeit a római birodalom bukása óta foglalkoztatták. A német törzsekről először Tacitus római történetiró tesz említést célzatos munkájában, a Germa- nia-ban. Szembe állítja az elpusztultnak ítélt rómaiakat az egészséges és tiszta elkölcsü germánokkal és követendő példának- állítja őket népe elé. A valóság ezzel szemben az, hogy a germán törzsek a meginduló népvándorlás első hullámai voltak, amelyek egyre nagyobb erővel zúdultak a római birodalomra és végül is összezúzták annak a rabszolgaságon alapuló gazdasági rendjét. A germán törzseket először Nagy Károly- nak sikerült közös célok elérésére egységbe fogni, de mert birodalmából hiányoztak a szilárd intézmények és sokkal inkább azért, mert az uj gazdasági rend kialakulásának nem voltak meg az előfeltételei, az átmeneti korban alakult birodalom nem bizonyult állandónak és Nagy Károly halála után felbomlott. A hűbéres jobbágyrendszer mindenkor a földterület sajátosságai, a helyi és a földrajzi viszonyok szerint csak kisebb területeken alakulhatott ki, ez a mélyebb oka a Németországot létrehozó verduni szerződésnek (843) és annak, hogy későbbi kísérletek Németországnak Franciaországgal és Olaszországgal való egyesítésére (Vastag Károly, 884—887) csak ideiglenesek voltak. A 10-ik század a hűbéres jobbágyrendszer végleges kialakulásának ideje, amelynek bélyegző vonása a politikai történelemben a német törzseknek a főhatalomért vívott küzdelme, más szavakkal egységes uralkodó osztály kifejlődése. A küzdelemből a szász nemesség került ki győztesen és a Nagynak nevezett I. Ottó, szász király megszerezte magának és utódainak a pápasággal való megegyezés jelképét, a római császári koronát és megalapította az egész laza szerkezetű “szent németrómai’’ birodalmat. Utódai reális tartalommal akarták ezt a fogalmat kitölteni és hosszú harcokba bocsátkoztak a pá■■■......... A un—i i ■■■■■ Győznünk kell (A—L) Ez a gondolat foglalkoztatja ma mind a két oldalról a háborúzó felek irányítóit. De hogy mit értenek ők a győzelem alatt, azt csak azok tudják igazán, pártatlanul elbírálni, akik egyáltalában nem lelkesednek semmi féle háborúért. Tudatában vannak annak, hogy a mai háború éppen úgy, mint a multbani, csak arra jó, hogy egyik fél kiüsse a másikat abból a nyeregből, amely a világ kereskedelem irányítására szolgák Nekünk például nem az a fontos, hogy ebben a dulakodásban tulajdonképpen melyiknek van igaza, mert annyi bizonyos, hogy e ferdeségeken alapult társadalomban nem lehetnek azoknak a vezetőknek és néptömegeknek humánus előgondolatai akkor, amikor magát a mai helytelen gazdasági rendszert akarják továbbra is fenntartani. De azoknak sincsennek az emberiségre nézve felszabadító törekvései, akik az erőszak szervezeteivel akarnak egy társadalmat irányítani azazl a jelszóval, hogy egy faj van csak hivatva a társadalom irányítására. Minket a háború befejezése utáni időszak foglalkoztat legjobban. Ugyanis, hogy mi fog ismét lenni, ha ez a borzalmas embermészárlás egyidőre befejezést fog nyerni. Ma sokak szemében úgy tűnik fel az emberek közötti dulakodás, mintha annak nemzet ségi okai volnának, ami természetesen nem fedi a valóságot. A mai háborút is gazdasági rugók mozgatják és a nemzeti kérdés csak arra jó, hogy a tudatlanok nagy tömegével ellehessen hitetni azt, hogy nemzetiségünk forog kockán, pedig tulajdonképpen az a gazdasági rendszer, amely tényleg elnyomója és minden társadalmi bajoknak előidézője magában az ország határain belül. Ha most az emberiséi azzal a tudattal indulna egy küzdelembe, hogy tényleg nyerjen magának olyan társadalmi előnyöket, amely jólétet és boldogságot jelentene a részére, akkor azt látná, hogy ezeket az ország határain belül kell elintéznie. Az emberiség nagy tömege, mindig úgy gondolkodik, hogy az uralkodó osztály mindig tudja mit cselekszik. Ilyen körülmények között azután igen egyszerű a dolga jól beharangozott propagandájával az emberek nagy része el is hiszi, hogy tényleg létkérdése forog kockán. Nem tudják megérteni, hogy létkérdésük kizárólag az uralkodó osztály gazdasági érdekétől van függővé téve. AAAAAoról Vegyük irányadónak a szemeink előtt lejátszódó világ eseményeket. A jelenlegi világháború már két éve folyik. Ha mostan azokat az eseményeket vetjük papírra, amelyek az utolsó két év alatt végbe mentek, akkor megállapíthatjuk, hogy az uralkodó osztálynak csak egy cél lebeg a szeme előtt — uralmát bármily módon továbbra is * biztosítani. A francia kapitalizmus, amely a háborút megelőző időszakban sok engedményt .volt kénytelen a munkásoknak adni, hogy a munkanélküliség kérdését részben szabályozzák, ami ugyan nincsen soha sem ínyére egyetlen ország kapitalista osztályának sem. Innen ered azután az a meglepetés, hogy a francia hadsereg olyan köny- nyen behódolt a fascizta hadaknak, mert maga a francia “állam” férfiak a katonai klikkel együtt igy akarták. Maga a francia munkásság, akiket éveken keresztül a fascizmus ellen tüzeltek, az orosz-német paktum megkötése folytán révbe került, ami tegnap még üdvös volt, holnapra már idejét múlta. Ma. amikor már Franciaország teljesen behódolt a Hitler náciknak, most egészen nyilvánvaló, hogy a francia uralkodó osztálynak ez már előre kidolgozott terve volt. A francia munkásság, amely ma teljesen gúzsba kötve, akik még nem régen a Szovjet Uniót éltették, ma talán mint megtört, leigá- zott munkásokat a német-francia paktum alapján — akár akarnak, vagy nem — Szovjet Union ellen fogják felhajtani. Milyen más lett volna a francia helyzet, ha az orosz-német paktum nem jött volna létre. Most azonban ökölbe szorított kezekkel várjuk a napi eseményeket, hogy az orosz munkásság, akik ma ezer sebből véreznek, képesek lesznek-e a náci milita- rizmust legalább annyira megtörni, hogy nem lessz tovább harcképes. Ha ez igy fog történni, akkor már előre tudjuk, hogy a Sztálint vakon követők azzal fognak kérkedni, hogy az oroszok helyes taktikát folytattak. De ha a náci hordáknak fegyverei győzedelmeskednek az orosz munkásság felett, akkor megfordulhat a kocka és a tegnap még nagyra magasztalt Szovjet vezérek száműzetésbe kell, hogy elpusztuljanak. De maga az egész világ munkásmozgalma az uralkodó osztály vad prédájának lessz kitéve. Mi munkások, nem kívánhatunk mást, mint az orosz munkásság győzelmét. És ha a végleges leszámolás órája fog elkövetkezni, a munkásosztálynak tudnia kell, hogy állandó béke az emberek között csak úgy jöhet létre, ha maguk a termelő munkások veszik át a társadalom irányítását. Ez lehet ma a világ proletariátusának a célja, egy igazi és emberiesebb társadalom végleges megoldására. pasággal a világ főhatalmáéii. Ez a küzdelem nem tudja véglegesen megoldani a kérdést és utoljára is 1122-ben megegyezéssel ért véget, amely valójában újra visszaállította a harc megindulása előtti viszonyokat. (Folytatjuk) A CLEVELANDI VACSORÁT (augusztus 30) előkészítő munkástársnők várják a vacsorán részt venni óhajtók bejelentéseit. — Küldje el á postakártyát még ma!
