Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-08-16 / 1176. szám

A háborús helyzetben csak a még nagyobb hazudozásban történt változás A német-francia kolaboráció (együttműködés) szörnyű gaz­tett keresztülvitelére készül, amely úgy méreteiben, mint rémséges voltában messze felül múlja még a názik által eddig elkövetett borzalmakat is. A vi- chy kormány német parancsra több mint százezer ember ször­nyű halálát határozta el, akik­nek halálkiáltása eljutott ide, tengeren túlra is. A spanyol önvédelmi harc le­verése után ezren és ezren me­nekültek Franciaországba. Sza­porodott a számuk a cseh, oszt­rák, lengyel és más nemzetiségű menekültekkel, akik a francia hadseregbe lépve vérüket, éle­tüket ajánlották fel Franciaor­szág védelmére. Számuk ará­nyosan növekedett Hittler elő­nyomulásával, s akkor már szí­vesen látták őket a franciák, mert szükség volt rájuk. Jóval több mint 100,000 me­nekült szolgált a francia had­seregben a vesztett thadjárat idején. Voltak közöttük sokan a spanyol Nemzetközi Brigád­ból, aztán németek, olaszok, csehek, lengyelek, szerbek, gö­rögök, osztrákok és jelentékeny számmal magyarok is. A Pé- tain kormány a Szahara sivata­gon keresztül vasútvonalat épit, amelyen a fasizta hadakat az angol gyarmatvilág szivébe és a déli Atlanti óceánhoz tudják majd szállitani. Ennek a Trans- Szahara vasútnak az építésére viszik kényszermunkára azokat, akik vérüket és életüket aján­lották fel Franciaországnak. A Szahara sivatagbani kény­szermunka természetesen halá­los ítélet ezen emberekre, mert azt a munkát még a beduin ben- szülöttek $em bírják, akik már hozzá vannak szokva az ottani éghajlati viszonyokhoz. Néhány embernek sikerült megszökni, akik aztán ilyesmiket Írnak: “Pétainék nagyon jól tudják, hogy európai ember nem bírja ki a szaharai kiimát, ahol nap­pal 158 (fahreinheit) meleg van, éjjel meg fagypont alá sü- lyed a hőmérő. A halálos “szá­mún szél” mérgező az emberi szervezetre, gyakran egész ka­ravánokat pusztít el, nemcsak az embereket, de még tevéket is. Ebbe a pokolba küldenek most bennünket.” Egy Dél- Amerikába való menekült meg igy ir: “A sivatagi kényszer­munka ideje alatt csak egy kis üveg vizet kaptunk^ naponta, melyet gyorsan megittuk és három vagy négy hónapig egy­általán nem mosakodtunk. A nap heve megsütötte a ránk ragadt sarat és a bőrünk nagy foltokban vált le vele.” Ezen emberek nemcsak hir­dették a szabadság szeretetét, hanem készek voltak azért éle­tüket kockára tenni. Ezzel a ténykedésükkel kivívták min­den szabadság szerető ember rokonszenvét és igy most támo­gatásukra kell sietni. Meg kell akadályozni, hogy1 a Pétain kormány ezt a rettenetes gaz­tettet keresztül vigye. New York városban 425 Fourth Av. cim alatt bizottság alakult, hogy ezt a dolgot az amerikai közönség tudomására hozza, re­mélve, hogy a közvélemény nyo­mása alatt ezen szerencsétlen emberek sorsán segíteni lehet. NEW YORKIAK FIGYEL­MÉBE! Fölhívjuk Munkástársaink figyelmét, hogy a péntekre hirdetett konvenciós gyűlé­sünk, SZOMBATON, AUGUSZ­TUS 16-ÁN, este 8-órakor lesz megtartva a Bérmunkás Otthonban. így nemcsak több időnk lesz a felmerülő kérdések megtár­gyalására, hanem a közelvi- déki munkástársaink is be­jöhetnek ezen a napon s meg jelenésüket okvetlen várjuk. Kérjük munkástársainkat, hogy a gyűlés napjának ezen változtatását vegyék figye­lembe és mindannyian jöjje­nek el erre a gyűlésre. Üdvözlettel, az IWW new yorki csoportja E sorok írója soha nem csi­nált titkot abból, hogy a hitleri gangszterizmus gyűlölője, első sorban azért, mert minden mun­kásmozgalmi megmozdulást ke­gyetlenül eltiport, a munkás­ságtól a legelemibb szabadság jogokat is megvonta. A hitleri nemzeti szocializmus a legsö­tétebb tudatlanság hirdetője, a modern fejlődés folytán már részben korlátozott fajgyűlölet korlátlan újjá élesztője. Az utóbbi hetekben azonban, mind­ezeken felül még borzasztó sok bosszúságot okozott a z által, hogy nem lehetett uj hírekkel beszámolni a háborús esemé­nyekben. Mert azt már megírtuk jó né­hányszor, hogy a názi jelenté­sek szerint a názi hordák ro­hamléptekben haladnak előre Moszkva felé és mégis újra és újra amikor a másik heti há­borús hírekről beszámolni aka­runk és átnézzük a térképet, ugyan ott van a názi hadsereg, ahol egy héttel azelőtt. A nagy kapitalista lapokban a háborús jelentések oldalakon át arról számolnak be, hogy mit mond Berlin és annak ellenkezőjét ho­gyan mondja Moszkva. Ezen a héten elhatároztam magam, hogy én bizony tovább nem bosszonkodok a názi jelentése­ken még akkor sem, ha 5 milli-* ós szovjet veszteségekről is szá­molnak be. Hanem inkább én fogok bosszút állni a názi hírek jelentőin és itt jelentem ki, hogy a Bérmunkásban a követ­kező német-orosz háborús hirt csak akkor fogom megírni, ha a názik már bevonultak Mosz­kvába. Ha ez még jó sokára történik meg és ha esetleg Hitlerék álma egyáltalán nem valósul meg, úgy ezen már nem bosszankod­ni, hanem végtelenül örvendeni fogunk. Utóvégre nem okvetlen muszáj a názi pimaszság jelen­téseit nekünk papírra vetni még akkor sem, ha a napi sajtóban állandóan a headlineon is van­nak. A múlt héten szemrebbe­nés nélkül kürtölték világgá, hogy az oroszok 3 millió embert veszítettek halottakban, egy milliót sebesültekben és egy milliót foglyokban. Ezzel szem­ben, mint jelentették a “néme­tek vesztessége aránytalanul csekély.” Szóval csak egy kis csekély veszteséggel kiirtottak 5 millió orosz haderőt és mind­ennek dacára lenyeletni tudják a német néppel, hogy a hős ná­zik még ott táboroznak a 230 mérföldnyire Moszkvától fekvő Smolenks város körzetében. Érdekes látni a jelentésekben högy egy két mondatban emlí­tést tesznek a magyar hadsereg bajtársi hősiességéről, akik a német názi baj társakkal karölt­ve ütik az oroszokat oldalról és győzelmesen vonulnak előre. A magyarok veszteségéről azon­ban szintén nincs jelentés és az a vállveregetés, amit Hort- hyék kapnak a Führertől, bizo­nyára sok-sok ezer magyar if­jú életébe került már eddig is. Hogy a magyaroknak mi érde­kük győzelmesen előnyomulni, senki más nem tudja, csak Hit­ler és baj társa Horthy és kor­mánya. A magyar nép történel­me gazdag a saját uraik árulá­sától, de ilyen aljas módon még soha nem árulták el a magyar népet, mint ahogyan a Horthy kormány tette a jelenben. Az árulás még nincs véglegesen be­fejezve és épp ezért még min­dig remélhetjük, hogy a ma gyár nép föleszmél, még mie­lőtt a végpusztulásba sülyesz- tik őket a Horthy-Hitler pribé­kek. A hét háborús híreinek egyik legnagyobb szenzációja volt, Bruno Mussolini halála, aki re­pülőgép zuhanásnál vesztette el életét.'Az öreg Mussolini má­sodik gyermeke 23 éves volt és mint a hírek jelentik, nemcsak a szüleit, hanem egész Olaszor­szágot gyászba borította a ha­lálhíre. Nem kisebb egyének, mint a római pápá fejezték ki részvétüket a diktátornak, aki összetörtén vett részt a fia te­metésén. Most aztán jön a názi sajtó és fennhangon hirdeti, hogy ime a fasizmus egyenlő­séget jelent, mert a diktátorok A magyar nyelvű ipari unionisták és a Bérmunkás olvasók az esész országból képviselve, 1941 augusztus 31-én, (Labor Day előtti napon) ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Clevelandon, 11306 Buckeye Roadon, ahol a moz­galom, de különösen a Bérmunkás még szélesebb körben való terjesztését beszéljük meg. A világesemények kapcsán olyan jelenetek történnek, amelyek zűrzavart idéznek fel a társadalom minden rétegé­ben. Nagy szükség van hát arra, hogy a forradalmi munkás- osztály tisztánlátását a Bérmunkással elősegitsük. Ennek a sikeréhez az értekezletre meghívjuk lapunk minden olvasóját. A BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD ander the Act of March. 3, 1879 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, *1941 AUG. 16. NUMBER 1176. SZÁM. Vichy rémes gaztetre készül

Next

/
Oldalképek
Tartalom