Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-08-09 / 1175. szám
ö oicai BÉRMUNKÁS 1941 augusztus 9. A munkáskérdés Angliában Ahol az ország lakosságának csaknem négyötöde proletár, a legnagyobb jelentőségű kérdések közé tartozik a munkáskérdés. Századok óta Anglia a legfejlettebb ipari országa Európának. Virágzó szénbányászata, textilipara, vas- és fémipara, gépgyártása, hajóépitő- ipara és bőripara volt gazdasági hatalmának alapja. Az ipar fejlettsége, a velejáró kulturális haladás, valamint Angliának a gyarmatokból áramló nagy gazdagsága folytán korán kifejlődött egy aránylag müveit, öntudatos és a kontinens munkásainál magosabb életszínvonalon élő ipari munkásréteg. Ehhez járult, hogy a kézműiparról a gépiparra való hirtelen átmenet Angliában olyan megrázkódtatással járt, aminek következtében a munkásság gazdasági harca: a nagy sztrájkmozgalmak és a szervezetekbe való tömörülés már százévvel ezelőtt megkezdődött. A modern munkásmozgalom kifejlődése, amely azon a felismerésen alapszik, hogy a társadalmi igazságtalanságot a munkás- osztály politikai akciójával és a társadalmi szervezkedésével lehet kiküszöbölni, azonban csak az ipari forradalmat követő korszakban, a múlt század felébe veszi kezdetét. Az angol munkásmozgalom történetében nagyjában a következő fejlődési fokozatokat lehet megkülönböztetni: 1. a politikai harcok kezdete, 2. az első szakszervezetek gazdasági harcai, 3. szocialista társaságok keletkezése és a munkásképviseleti bizottság működése, 4. a brit munkáspárt megalakulása. A politikai harcok kezdete Ezt az időszakot, amely a 19. század első felét tölti be, jellemzi, hogy egyes kiváló gondolkozók ráeszmélnek a társadalmi jSroblémákra és hogy a munkásság kísérletet tesz arra, hogy a törvényhozásra befolyást gyakoroljon. A munkások rettenetes életviszonyai, a nőket és a gyermekeket is igába hajtó gépipari termelés néhány nagy elmét, mint: Robert Owent, Thomas Carlylet, John Ruskint gondolkodóba ejtett a társadalom b e r e ndezésének igazságtalansága. Azok az uj gondolatok, amelyeket a szocialista gondolatok előharcosai müveikben hirdettek és amelyeknek gyakorlati alkalmazásával Robert Owen kísérletet is tett, épp olyan, vagy még nagyobb hatással voltak a mozgalom későbbi kialakulására, mint a munkásságnak első megmozdulásai elviselhetetlen életviszonyainak megváltoztatására. Ebbe az időbe esik az országos szakmai egyesületek alakítására irányuló törekvés és a “chartista mozgalom”, ami a munkásság első poltikai megmozdulása volt. Országszerte tartott gyűléseken követelték, hogy “néptörvényeket” (People’s Charter) hozzanak, vagyis terjesszék ki a választójogot és reformálják meg a parlamentet. Az első szakszervezetek gazdasági harcai A chartista mozgalommal egyidőben, de részben annak eredménytelensége következtében kezdetét veszi a nagy tömegszervezetek életre hívása. A vasutakkal, a gőz alkalmazásával a szállításban, a hajózásban és a gépeknél uj foglalkozási ágak keletkeztek és 1850 és 1870 közt megalakultak azok a szervezetek, amelyek tagjaik anyagi védelmét és támogatását tűzték feledatukul. E szak- szervezetek vezetői közt egy idő múlva bizonyos együttműködés fejlődött ki és az volt a közös politikájuk, hogy szervezeteik tagjai számára békés eszközökkel rövidebb munkaidőt és jobb béreket igyekeztek elérni. Az egységes állásfoglalás pánikot okozott a munkáltatók között, akiknek a nyomására a kormány 1867-ben országos bizottságot küldött ki a szakszervezetek működésének az ellenőrzésére, ami viszont a szakszervezetek tanácsának 1868-ban tartott első kongresszusára és parlamenti bizottság fölöllitására vezetett, amely utóbbi a szak- szervezetek politikai akciójának volt a kezdete. A 80-as években, amikor a sztrájkok következ- ményekép megalakulnak a gáz- a szállító- a dokk- és általános munkások nagy tömegszervezetei, a szakszervezeti mozgalom fejlődése, amelyet már a munkásszolidaritás szelleme irányit, uj lendületet vesz. Az 1889-iki londoni dokkmunkás sztrájkot segitő gépkezelők szakszervezete szolgáltatta az első hatalmas példát a szimpátia sztrájkra. Szocialista társaságok keletkezése Az 1889-iki sztrájkkal elérkezett az ideje annak, hogy a munkásosztály a politikai tevékenység terére lépjen. De a független munkáspolitika programjának és képviseletének megvalósításáig a mozgalomnak előbb a “liberális munkáspolitika” időszaka és iskoláján kellett keresztülesnie. 1874-től kezdve kerültek olyan liberális képviselők a parlamentbe, akiket a munkások választottak meg, hogy érdekeiket képviseljék. Egyidejűleg, főleg Marx és Henry George hatástképen szellemi foglalkozásúak kezdeményezésére szocialista társaságok létesültek. így a Demokrata Szövetség 1881-ben, a Fa- boánusok Társasága 1884-ben és a Független Munkáspárt 1892-ben. Amíg a Fábiánusok Társasága Sydney Webb, Bern- hard Shaw, H.G. Wells vezetésével a szocialista elméletek tanulmányozására alakult tudományos társaság volt, addig a Független Munkáspárt a helyi szocialista alakulatok és a kerületi szakszervezeti csoportu- lások bevonásával már azt a célt tűzte maga elé, hogy a munkásságnak más «pártoktól függetlenül, külön munkásprogrammal biró politikai pártját teremtse meg. A párt első elnöke Keir Hardie, már 1892-ben mint a munkanélküliek képviselője került a parlamentbe. A mozgalomhoz még annak első éveiben csatlakozott Ramsay MacDonald, Philip Snowden és az angol politikai életnek még néhány történelmi jelentőségű politikusa, akiknek .s z ervező munkája irányt adott a munkásságban végbemenő általános erjedésnek. Amikor végre sikerült a szakszervezetek közönyét is megtörni, összeülhetett Lon- donbanl900 február 27-én a félmillió szervezett munkást és szocialistát képviselő, 192 küldöttből álló kongresszus, amely Keir Hardie javaslatára megalakította a 13 tagból álló “munkásképviseleti b i z o ttsá- got”, amelynek MacDonald lett a titkára, A bizottság, amelynek feladata volt, hogy a legközelebbi parlamentbe minél több munkásképviselő bejutását biztosítsa az 1906-os választásoknál 50 jelöltet állított, akik közül 27-en kerültek be. A Brit Munkáspárt A parlamentbe való bevonulással a bizottság fölvette a Munkáspárt (Labour Party) nevet és amikor csakhamar a bányászok szervezete is csatlakozott a párthoz, az már joggal szerepelhetett, mint a munkásságot képviselő szervezet 1906- tól kezdve, mint az angol politikai életnek mind erősebbé váló tényezője, a pártnak sikerült a szervezkedési szabadságra, az ipari vitákra, a munkanélküli segélyre és a szociális biztosításra vonatkozó törvények egymásutánban való megvalósítására befolyást gyakorolni. A háború kitörése belső nehézségek ellenére nem akadályozta fejlődésében a pártot, amely már megalakulásánál a második Internacionáléhoz csatlakozott. A háború ellenes politikát a balszárny, vagyis a Független Munkáspárt képviselte, amely önállóságának teljes megőrzésével csatlakozott volt a Munkáspárthoz. Bárha a háborúnak parlamenti deklarációjához a MacDonald vezetése alatt álló parlamenti frakció nem csatlakozott, a Munkáspárt többsége később mégis a kormány mellé állt és Arhur Henderson a párt főtitkára néhány társával belépett a háborús koalíciós kormányba. A belső válság azonban nem vezetett szakadásra sőt az egység a pártban teljesen helyre állt, amikor 1918-ban, a fegyverszünet előtt néhány hónappal a párt visszahívta tagjait a kormányból. Az 1918-as választásokba a párt az állandó, demokratikus, kártérítés- és annexiónélküli békeprogramjával indult, de a győzelmi mámor és a gyülölséget hirdető politikusok hatása alatt álló választók hangulata következtében csak 62 munkásképviselő került be az alsóházba. A békeszerződések okozta kiábrán dulás és az Orosz forradalom hatása alatt folytatott országos agitáció óriási munkás tömegeket rázott föl, a bolsevizmus pedig, amely a kontinens minden szocialista pártjában szakadást idézett elő, a brit munkásság szellemén megtört. Az 1923-iki januári választásoknál a munkásképviselők száma több mint megkétszereződött, az ugyanaz év végén tartott választásoknál pedig 142-ről 192-re emelkedett. A Munkáskormány A konzervatív párt elveszítvén többségét, lemondott és 1924 januárjában Mac Donald megalakította az első brit munkáskormányt, amely azonban, miután szintén nem bírt többséggel, kénytelen volt a liberális pártra támaszkodni és igy nem maradt más választása, mint megelégedni a munkástömegek helyzetének emelésére irányuló kisebb reformokkal a szocialista társadalom megvalósítását célzó rendszabályok helyett, A kormány legfőbb feladata az adott körülmények között az volt, hogy megteremtse Európában a békülékenység szellemét, ami a békeszerződéseknek nem kisreült. Ezt szolgálta a londoni konferencia, m e lyet MacDonald, mint külügyminiszter a Franciaország és Németország közötti közeledés megteremtésére hivott össze, továbbá a “genfi jegyzőkönyv”, amely a háborúk kiküszöbölését célozta, Belpolitikai téren, bizonyos fogyasztási adók eltörlése, a munkanélküli- és aggsági segély kibővítése és egy nagyarányú munkáslakás építési program voltak azok a törvények, amelyek a tömegek életkörülményeinek megjavítását szolgálták. A sikerek azonban csak siettették a munkáskormány bukását. Az e célra a konzervatívokkal szövetkezett liberálisok a várt alkalmat megtalálták az Oroszország elismerésére vonatkozó törvényjavaslat benyújtásánál. MacDonald ekkor a választókhoz fordult, de a liberális-kon- zervativ biok különböző intrikái folytán, amilyen volt a hírhedt “Zinovjev levél” fölhasználása, a munkáspárt, l^árha szavazatainak száma csaknem millióval szaporodott és igy 5 és fél millióra emelkedett, megfogyatkozva, 150 mandátummal került vissza az alsóházba, ugyanakkor, amikor a konzervatív párt 412 és a liberális párt 40 mandátumot nyert. A munkáspárt politikája. A konzervatív kormány megalakulásakor ellenzékbe vonult munkáspárt 1925-ben a Liverpoolban tartott pártgyülésen állapította meg újból programját mely főbb vonalakban a következő: A párt a szocializmus megvalósítását inkább a fejlődés, mint a forradalom utján, a politikai és gazdasági hatalomnak a demokratikus választójog segítségével való megszervezésével látja elérhetőnek. Követeli a termelés, szétosztás és forgalom főeszközeinek kollektiv ellenőrzését, a földnek, a bányáknak, a villanyerőknek, a bankoknak és bizonyos élelmiszerek behozatalának azonnal köztulajdonba való vételét. Kívánja, hogy a tej- és szénellátás községi feladat legyen. A fogyasztó- és termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének hive. Ha valamelyik iparág köztulajdonná lesz ,a munkásságnak azonnal részt kell venni az igazgatásban. A párt pénzügyi programja a szükségleti cikkek adójának kiküszöböléséből, a nagyjövedelmek, az örökség, a földbirtok nagyobb megadóztatásából és a vagyonadó behozatalából áll. A szociális reformok terén a gyári törvények megjavítását, a nyolcórás munkanap és a bérminimum törvényes megállapítását, a szociális biztosítások kiterjesztését, a közoktatás és egészségügy kiszélesítését, a lakáskérdés megoldását és a helyi hatóságok hatáskörének kibővítését kivánja. A nemzetközi kérdések tekintetében a Munkáspárt a közös fegyverkezések csökkentésének, a jogok kölcsönös megbecsülésén nyugvó világbékének, Oroszország elismerésének és az alái
