Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-08-09 / 1175. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 augusztus 9. Levél a “Bérmunkás”-hoz Nagy figyelemmel kisértem (—ó) munkástárs és (....cs.—ö) munkástárs vitáját s engedjék meg, hogy mint, aki szocialista létemre is sokat foglalkoztam a trianoni békeszerződés igazságtalanságaival, hozzászóljak a kérdéshez Nem akarom itt álláspontomat hosszasan megvilágítani, az amerikai magyar sajtó más orgánumából ez eléggé ismeretes. Röviden: nem mi irtuk alá Trianont. Károlyi Mihály, amikor a Vyx jegyzék felett kellett dönteni, azt mondta, inkább felgyújtja a világot, legyen a határokat közömbösítő szocializmus Európában, boruljon vörös lángba minden, de “ezt a diktátumot egy Károlyi nem fogadhatja el.” (Szóról-szóra igy hangzott el a budai vár Íróasztalánál) Horthy aztán elfogadta, népszavazás nélkül, mert “akármily kicsiny is az ország, de az enyém lesz”, gondolta. Közel húsz évig támadtam ezen a címen Horthyt, mert népszavazás nélkül nem szabadott volna elfogadni a “demokratikus hatalmak békéjét.” ők a Károlyi-rezsimből csináltak bűnbakot megalkuvásuk eltakarására S újra installálták a régi reakciós nagybirtokos és gentry uralmat. Igaza van (—ó) munkástársnak, hogyHorthyék nem rajonganak a nácizmusért, de csak azért, mert a mázoló zavarja köreiket, a nagybirtok, a mágnás, a gentry, az egyház, stb. uralmát. Nem akarnak úgy táncolni, ahogy ez a jöftment fütyöl. De mindent odaadnak, feláldozzák nemcsak a tradicionális polgári jogegyenlőséget és a szabadságot, de az ország függetlenségét, önrendelkezését is és az ország bősége, gazdagsága emberanyaga, mind rendelkezésre áll, a náci-imperializmus munkáselnyomó,' szabadságrabló, országromboló céljainak egyaránt. A békeszerződések imperialista jellegét a II. Internationá- le többször határozatilag elitélte, de a' komintern és Sztálin sem csináltak titkot belőle, hogy helytelenítik. Horthyék Károlyit és az októbristákat hazaárulóknak ki- álltották ki, holott ők annak fejében tudtak közel két évtizedig a hatalomban maradni, hogy lenyelték Trianont. Mi nem fogadtuk el és az emigrációban is resszivek mellett nyilatkozott meg. Lewis a Labor Board washingtoni irodájánál azonnal meg- fellebezte a szavazás vezetését, vádolva az azt levezető Board embereket a pártoskodással. A vizsgálat az elmúlt napokban folyt le, ahol Lewis minden tanúját meghallgatták, amely után a vádat a bizottság elejtette, mint alaptalant. Jelentés érkezik Benhamból is, hogy Lewis biztatására, a másvidékekről importált gang- szterek rémületben tartják a vidék lakosságát, ami arra készteti a hatóságot, hogy a kormánytól nagyobb védelmet kérjen. A törvények ugylátszik nem vonatkoznak Lewis és bandájára, csak a polgárság és a munkásságra. számtalanszor k á rhoztattuk. Göndör is. Mi magyaroknak is vagyunk legalább oly jók és igazak, mint a románvezető, sőt náci-vezető magyar urak, akik most náciszolgaságba lökik a hazát, csakhogy megmaradhassanak a helyükön Hitler kegyelméből. Pedig mi, szocialisták “hazátlan- bitangok” vagyunk ! Nagyon elveti a sulykot (—ó) munkástársam — akit különben személyesen ismerek és mint komoly, derék harcos mozgalmi embert nagyrabecsülök— amikor azt irja, hogy Göndör Ferenc legnagyobb szívfájdalmai közé tartozik még ma is az, hogy nem kórzózhat a Duna- korzón. Én harmincöt éve ismerem Göndört s megsúghatom, hogy amikor módjában volt, akkor sem igen korzózott a Duna- partján. Az amerikai első időkben, mint minden hazájából igaztalanul elüldözött embernek nosztalgiája volt, (s ez nem szégyen!) de ez oly régen volt, már el is felejtette. Azóta oly borzalmas dolgok történtek szegény magyar szülőhazánkban, hogy alighanem akkor is ha díszkapuval és bandériummal várnák, csak mulatságkép, látogatóba menne haza — egy de- mokratiküs, szociális köztársasági, megujhódott Magyarországba. És egyébként a világ nagy harcával van elfoglalva, ez örli fel minden gondolatát, minden érzését, mint minden tisztességes embernek, minden tisztességes harcosnak. Nem honvágy él ma bennünk, hanem az égő vágy az embertestvériség az igazság és szabadság győzelme után a világtörténet lem e döntő nagy időszakában. Ezért nem aktuális most a revízió kérdése sem. Most a szabadság kérdése aktuális.Van egy minimum-cél és egy maximum cél. A minimum cél, hogy legalább a meglevő jogokat biztosítsuk, hogy a munkás joga, szabadsága továbbra is megmaradjon itt Amerikában £ hely- reállittassék Európában,' amihez a náci-fasizmus megsemmisítése szükséges, különben itt is a fasizmus jön, ha Hitler győz. A maximumról most ne beszéljünk. Erre is áll, amit Gambet- ta 1871-ben mondott, bár más vonatkozásban mondott^: Mindig rágondolríi, de nem' mindig beszélni róla. A demokrácia megmentése a világban, még ha polgári demokrácia is, nem megvetendő feladat, amikor Hitler fegyveres erőszaka oly erős. Ha az oroszok győznek — bár győznének — más lesz a helyzet, de egyelőre nem tudunk együtt száguldani a fellegekben járó fanatikusokkal, akiket “az öreg bocskorok megtartása nem érdekel.” Egyelőre az fenyeget, hogy mindnyájan mezítlábasok leszünk jog s szabadság tekintetében s igy legalább az öreg bocskorokat, a meglevő, a kiküzdött jogokat kell megvédeni s az európai proletárnak is kiküldeni a régi jogait, jövőbeli fejlődési lehetőségeit. Ezért ma a demokrácia és szabadság problémája mindenek felett, álló. Ennek szempontjából nevez- j te Göndör hullarablásnak, ami í Jugoszláviával történt. Jugo-1 szlávia fellázadt Hitler ellen, a demokrácia világharca oldalára állt s a demokrácia szempontjából tényleg hullarablás, ami*; az óriási túlerővel bátran szem- beszálló Jugoszláviával szemben Horthy elkövetett. Göndör sohasem “minősítette hullarablásnak a revíziót”, csak a demokrácia világharca szempontjából fejezte ki megdöbbenését, hogy Horthy rajtaütött a szer- beken, amikor éppen a demokrácia és szabadság legveszet- tebb ellenségével állt szemben. A demokrácia e caponiféle háborújában ez igenis hátbatámadás volt. Egyébként azonban Göndör régi harcosa a revíziónak, mindig igazságtalanságnak bélyegezte meg az önrendelkezési elv lábbaltiprásával hozott trianoni békét, amelyet nem ő irt alá, hanem Horthy. Nem is irta volna alá soha sem ő, sem a “hazaáruló október” egyetlen funkcionáriusa sem. Abban egészen igaza van (—ó) munkástársnak, hogy dupla baj, ha az osztály-elnyomáshoz a nemzetiségi elnyomás is járul. A jövő federativ és egységesen baloldali, ideális Európájában ezt akarjuk elkerülni. A magyar forradalmak emigrációjának egy kiváló csoportja beleesett abba a hibába, hogy úgy támadta a Horthy-reakciót, hogy közben az utódállami imperializmust legyezgették (népszavazás nélküli területi bővülések!) s megbélyegeztek mindenkit, aki erre nem volt hajlandó. Az igazi internacionalizmus nem legyezget sem utódállami, sem magyar imperializmust, de az utóbbiról nem is lehetett szóTrianon kapcsán. Még az utódállamoknak sem tettek igazán okos, igazán hasznos szolgálatot ezek az urak, amikor becsmérelték a magyart -> Trianon fentartásáért szálltak síkra. A magyarság megnyerésének egy demokratikus középeurópai együttműködés szempontjából ez volt a legszerencsétlenebb, legreménytelenebb módja. Aki nem számit a nemzeti öntudattal, nemzeti érzékenységgel, az légüres térben csinál politikát s inkább ári. mint használ azoknak, akiknek pedig használni akar. Az inter- nationalizmusnak nem az volt a kritériuma, hogy gyalázni kellett a magyar revíziós igényeket, hanem, hogy ne hízelegjünk idegen imperializmusoknak az antidemokratikus békesérelmek rovására. Ott azonban téved (—ó) barátunk, amikor azt hiszi, hogy a bácskai magyar jobb helyzetbe került.A revízióval Hitler becsapta Magyarországot. Elvette függetlenségét, most már a trianoni csonk is idegen uralom alatt van, cseberből vederbe jutott az ország. A revízió kérdése igy úgyszólván tárgytalan lett, ellenben a demokrácia világharca szempontjából tényleg hullarablás történt s ezt csak enyhíti, hogy Magyarországtól annakidején a demokratikus önrendelkezési elv megtagadásával szakították el Bácskát. Amit pedig (—ó) munkástárs levele utolsó hatvan sorában ir a Horthy rendszer ellen és a dózsai szellemről, boldogsággal melengette a szivemet. Ilyenkor érzi az ember, hogy mégis kell remélni. Semmi kétségem, hogy (—ó) munkástárs mindezt izzó becsülettel hiszi és gondolja. A kitűnő öreg harcos, Kovács Ernő számára csak az az üzenetem volna: bármily sok igazság is van az ő válaszában, az nem alkalmazható (—ó) munkástárs gondolatmenetére, ha az egész levél tartalmát keresztmetszetben nézi. És hogy az ég szerelmére, ne küldjünk mindjárt a nácikhoz mindenkit, aki nem gondolkodik egészen a legszigorúbb forsrift szerint. Ne csináljunk nácit abból, aki minden csak nem az! Róbert Oszkár HÁBORÚS HASZON ÉS MEGRENDELÉSEK Az elmúlt év még nem teljes képét mutatja a háborús .haszonnak, de azért időszerű,hogy megemlítsük a legnagyobb társaságok hasznát, hogy mennyi emberrel, mennyi hasznot csináltak, ami most még fokozódni fog. A General Motors kétszáz ember alkalmazása mellett csinált 955 millió dollár hasznot, egyes ember után 977 dollárt. Az American Telephon és Telegraph Co. kétszázhatvan ezer ember után 137 millió 200 ezer dollárt, az egyes munkás után 528 dollárt, akiknek legnagyobb része fiatal nő. A Standard Oil Corp. kétszáz- hatvan ezer munkás után 110 millió dollárt, az egyes munkás után 2,000 dollárt. A U.S. Steel Corp. kétszáz- hatvan ezer munkás után 102 millió 180 ezer dollárt, az egyes munkás után 420 dollárt. A Du Pont Corp. negyvenöt ezer munkással kilencvenkilenc millió dől lárt, az egyes munkás után 2,200 dollárt. Valamint nyilvánosságra hozták, hogy a U. S. Steel társaságnak megrendelése van ezer kétszázötven millió dollár érértékben, melyet három évig sem igen lesznek képesek kiadni a többi megrendelések mellett. Ugyanis e nevezett összeg csak a kormány megrendelése. Ugyan akkor a kisebb acél társaságok azon sírnak, hogy nekik/nem jutott elég megrendelés, mind felfalják a nagy disznók. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája- Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? FIGYELEM CLEVELAND! Az IWW magyar tagjai méltányolva a Bérmunkás írógárdájának két esztendei pontos és áldozatkész munkáját a lap meg írására, felhasználva az Országos Értekezlet idejét, amikor az írógárda tagjai Clevelandon lesznek, a részükre, augusztus 30-án, szombaton este, az értekezlet előtti estén VACSORÁT rendeznek, amelyre az Írógárda és delegátusokon kívül meghívtuk lapunk Clevelandi olvasóit is. A vacsora sült csirke lesz a hozzávalókkal. Egy teríték ára 75 cent. Hisszük, hogy minden olvasónk velünk érez, amikor az írógárda tagjait megtiszteljük és részt vesznek a Bohemian Hallban, 11306 Buckeye Rd. tartandó vacsorán és ezt a küldött postakártyán előre bejelentik.
