Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-07-26 / 1173. szám
1941 julius 26. BÉRMUNKÁS 7 oldal ÉVEZREDES ÁLOM... Mi az idő? Az anyag minőségi változása. Mi a tér? Maga az anyag. A három irányban kiterjedt anyag: tér. A tér örök mozgása, változása: idő. Mi egy évezred, kettő, három? Töméntelen anyagnak minőségi változása, önmagában a térben. Azonban a tér, mint egész, végtelen sok részből áll. Ilyen rész: Kína. Kina évezredekig mély álomba zuhant. Nem történt benne semmi. Az emberek születtek benne, szenvedtek és meghaltak. Az idő, azaz a változások mintha nyom nélkül elszálltak volna fölötte és amig másutt nagyszerű lendülettel csodálatos magasságokba tört az élet — itt alu'dtak-- mélyen aludtak.... Legfeljebb a burmai utón kongott szomorúan, keletiesen a karavántevék kolomp- ja.... A karaván selymet szállított Indiába és ezen keresztül Európába..- Teát is vitt a karaván, amely sohasem ért el Nyugatra... . Igaz, hogy amikor a mai kul- tprvilág térségein még félvad embercsordák száguldoztak — Kinában már ismerték a papirost. Szép színes lampionokat készítettek belőle, tömör verseket írtak rá és a bölcselők megírták rajtuk az igazi boldogság aranyszabályait. Igaz, hogy mikor a föld más részein még NEW YORK MAGYARSÁGA MOST VASÁRNAP AZ EDENWALD ERDŐBEN SZÓRAKOZIK A “BÉRMUNKÁS” TÁMOGATÁSÁRA! nyereg alatt puhították a húst — Kinában finom porcellán- edényből elitek a nagyurak és szakácsaik ezernyi válogatott ételt szolgáltak fel konyhamü- vészeti remekeket. És mialatt más népek nyíllal lövöldöztek egymásra,Kinában mozsarakból szórták a tűzijátékot a halvány hold tiszteletére s minden gyer- meg tudta, hogy a tűzijáték nyersanyaga lőpor.... De azért Kina aludt— A burmai utón most ismét karavánok járnak. Olvasom a hivatalos jelentést: 5000 autó, sokezer tonna hadianyag, repülőgépek, tankok, ágyuk. .. végtelen sorban ...Olvasom a csung- kingi kormány racionalizálja a teatermelést. Több teát termelnek ezentúl Kinában. Több teát és több puskaport. Több ágyút és fegyvert. Kina fölébredt.... Az időről és térről való fogalmam becsületét megmentette Kina. Nincs megállás. Vesztegess va^i: azaz lassúbb fejlődés De a mozgás végülis uralomra- jut, megköveteli a magáét és ellenállhatatlan lendülettel félrelöki az akadályokat. Ámde, ó jaj, nem volt-e szebb Kina évezredes álma, mint változó jelene? Nem kár-e, hogy elmúlt a “békés” álmodozás korszaka, verseivel, aranyszabályaival és tűzijátékaival? Mit felelhet erre a mai Nyugat embere, akinek fátuma betört Kinába a fehér és sárga mezben? Vallja a tér és idő elméletét. Hirdeti a szent, örök mozgást. Ezt mondja :Ujabb magasságok felé tör az örök ember. De az uj csúcsokra csak akkor juthat föl — ha többé nem alszanak sehol, ha mindenki fölébredt évezredes álmából! Ki mondja, hogy könnyű ez a felébredés? Ki állítja, hogy szenvedés nélkül születhetik uj élet? Vérben? Szenvedésben? Igen. De születik, mert az anyag szakadatlanul változik és az idő követel... . Kinában is.... másutt is.... (f. m.) MR. GIRDLER IS A FORD VÁGÁNYBA ÉRKEZETT Az amerikai munka és tőke harcának fekete lapját képezi a Republic Steel acél vállalat, amelynek telepei szerte az országban vannak és hírhedt munkás gyűlölő elnök-igazgatója Tom Mercer Girdler, aki a legutóbbi munkásharcot is a szövetségi katonaság kivezé- nyeltetésével fojtotta vérbe. A Steel Workers Organizing Committee, a CIO egyik al- szervezete, jelenti, hogy hosz- szabb tárgyalás után, szerződést köt a Republic Steel vállalattal és ennek Mr. Girdler sem állja többé útját, ha a NLRB vizsgálata beigazolja, hogy a munkások e szervezet utján kívánják magukat képviseltetni. Előre látható volt, hogy a Ford telep munkás győzelmének kihatása lesz az egész ország dolgozóira és hogy Ford után meg fog törni minden kapitalista ellenállás a szervezetek előtt. Egyedül a munkások értelmiségén múlik most, hogy munkaerejüket olyan összefogásuk utján értékesítsék, amelynek értékét maguk állapíthatják meg és nem a rake- terségben kiképzést nyert unió vezérek. A 440-ES IPARI SZERVEZET egyetlen PIKNIKÉT rendezi a TROUSIL GROVE nagy területén a Dunham Roadon, közel a Canal Roadhoz augusztus 16- án, szombaton. Különböző sport versenyek és nagy zenekar szolgálják a közönség szórakoztatását. Lesz .kitűnő étel és hüsitők. Augusztus 16-án, szombaton, itt találkozunk az ÍWW-ba szervezett clevelandi gyárak munkásaival. 47 ÉVI KONZULI SZOLGÁLAT UTÁN NEM KÍVÁN “HAZA” MENNI Az amerikai kormány utasította az összes német és olasz konzulátusokat, diplomáciai ügyvivőket, hogy a legrövidebben hagyják el az országot. Ennek a kiutasításnak már eleget is tettek Attilio Or- tolani 72 éves olasz ügyvivő kivételével, aki 47 éve szolgálja Amerikában Olaszországot. “Inkább koncentrációs táborba mennék, mint haza” — irta Ortolani abban a levélben, amelyben itt maradását kérvényezte. Amennyiben két itt született fia az amerikai kiképző táborokban van, valószínű, hogy itt maradása elé nem gördítenek akadályt. CHICAGO MAGYARSÁGA MOST VASÁRNAP A CALDWELL ERDŐBEN SZÓRAKOZIK A “BÉRMUNKÁS” TÁMOGATÁSÁRA! zal a másik, belülről áradó reszketős faggyal, amely ott született a korgó gyomor mélyében. ...Három óra—., most tizenegy.... három óra ...száz fillér egy pengő.... tiz ebéd egy pengő. Befordult egy hosszú, keskeny, üresen tátongó uccába. A szél egyszerre megfordult, gonoszkodva lökdöste a hátát és benyúlt a nadrágszár alá, fagyos ujjakkal csipkedve a lyukas, zöldes zokniba pólyáit lábát. Az ételszag egyszerre elő- rezudult, belekapott az orrába és úgy lebegett előtte, mint piros posztó a bika előtt. Reszketős idegesség egyszerre átcsapott rajta. Nagyot fújt és dühösen megrázkódva egyre gyorsabban taposta a pedált, hogy kikerüljön az ételszag felhőjéből , ....hús ....hús lesz.... persze, hogy lesz.... persze, hogy marad marad. .. marad. .. Úgy érezte, hogy valahol bent, valaki gúnyosan fintor- gatva acsarkodik feléje: nem. .. nem. .. nem.... A kerékpár nagyokat zökkenve rohant a hátszél lendületében. ....Három óra— három óra. .. száz fillér egy pengő.... Érezte, hogy a csomagtartóról lelógó hosszú, izeit, henger- alakú, telhetetlen edényekben idomtalan, rózsaszínű husdara- bok hevernek. Látta az alakjukat és a szájpadláshoz ragadt nyelve egyszerre nyálban úszott ....Tiz ebéd.... tiz.... tiz. .. A számok előbukkantak valahonnan áz én-je mélyéből, óriásokká nőttek, vágyakká, indulatokká, törekvésekké váltak és vibráló hullámmal ömlőitek el idegein. A szél sivitva vagdosta tarkójához az apró jegesen érdes porszerü, levegőben sodródó hópelyheket. Görcsösen megmarkolta a kormányt és teljes lendülettel, meredek fordulattal kanyarodott be a sok szoborral díszített óriási kőépület sarkán. Hirtelen egész testében megrándult és horkanva fékezni próbált. Előtte h a ngtalanul, mint egy kisértet, emelkedett ki az aszfaltból egy óriási ezüstszínű lukszusautó. A nagy, csillogó gép úgy robbant elő a sarok mögül, mint egy nagy fé- nyesbőrü, macskaléptü ragadozó, amely ott leskelődik áldozataira a sziklák között. Egy pillanatra élesen felhorkant a fék, valaki ijedt dühvei kiáltott valamit. M o ravcsik dermedt karjai ügyetlen kapkodó mozdulattal rántották félre 1 a kormányt. Az autó majdnem súrolta őt, elsuhant mellette és zizzenve befordult a sarkon. Moravcsik újra rántott egyet a kormányon, a rozzant kerékpár furcsán, túlélés fordulatot tett. Az edények zörögve, bongva, csörömpölve félrelendültek. Moravcsik előrenyuj tóttá lábát, sarka hosszan csúszott a fagyos aszfalton. Aztán egyszerre nagy visszhangzó csörömpölésbe olvadt minden. A kerékpár a földön hevert, az elsőkereke gyorsan forgott, a küllők közül dallamos zizze- nés csapott fel. Moravcsik úgy hevert az edények romjai között, mint lovas a páncélban. Az ucca végén hangosan kiáltott valaki. A másik végéről futottak néhányan. Moravcsik egyszerre égő szégyent érzett. Odakapott a térdéhez, ahol élesen sajgott a kormányrúd ütése, azután sántikálva felugrott és emelgetni kezdte a kerékpárt. Az edényhalmaz alól úgy csurgóit a leves és a vörös paradicsomlé, mint az alvadt vér. Az aszfalton szétloccsant töltöttpaprikák, összelapitott sütemények, szürkéssárga rántotthus- darabok hevertek. A járdán csoportosuló emberekből harsogva zuhogott a kacagás. Ez a nevetés átragadt őrá is. Végigömlött a reszkető idegein, a sajgó testén s bárgyú mosolyt mázolt ételfoltos arcára. Tekintete alázatos ijedtséggel csuszkáit az edények halmazán. Suta, 1 gyors mozdulattal kapkodott maga körül. Valaki nevetve megfogta a kerékpárt, ő pedig ösztönös szégyenlős gyorsasággal rakosgatta vissza az edényeket. .Megpróbált felszállni, de a térdében sajgó fájdalom nem engedte. Belekapaszkodott a kerékpárba és gyors, sántiká- ló léptekkel megindult valamerre. A nevetés maró, csengő folyammal áradt utána. Érezte, hogy valami rettenetes történt és úgy nézett maga körül, mint az üldözött vad, amely körül bezárult a hajtők köre. Befordult a sarkon és újra a szűk, hosszú, néptelen uccán találta magát. — Oda van.... — mormogta— minden oda van.... a hús. .. Hangjában valami ősi, fájdalmas tisztelet csengett. .. .Most nem lesz ebéd.... jönni fog a három óra és nem lesz száz fillér, nem lesz ebéd.... nem lesz... Tovább sántikált. Már újra érezte, hogy a kormány hideg vasa égeti a tenyerét. — Nem lesz? —kérdezte egészen lassan és megállott. Valami alaktalan gondolat úszott az agya mélyében. Hátrapillantott az edényekre. Megrezzent. Körülnézett. Aztán olyan mozdulattal, mintha a kincseszsákba nyúlna, megemelte a legfelső edény födelét. A legfelsőből minden kihullott, de a harmadikban á sárgás-fehér rizs tetején nagy darab ,hus feküdt a rázkódástól furcsán odalapulva az edény oldalához. Moravcsik újra körülnézett, aztán egyszerre marokbafogta a husdarabot és beleharapott. Meg akarta rágni, de az étel egyszerre lesodródott valahová a mélybe. Moravcsik újra beleharapott. Már nem érzett fájdalmat, fagyot, fáradtságot. Áz ételdarabok súlyosan, érdesen csúsztak le a torkán és enyhe hányingert keltettek a gyomrában. Moravcsik ebédelt. A keskeny, hosszú uccán süvítve vágtatott a decemberi szél és_ apró, éles, fagyott, porszerü hópelyheket vágott ijedt, nedves arcába. Moravcsik evett. Valahol messze, a szélhullámokon túl delet harangoztak.
