Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-12-27 / 1195. szám

/ 4 oldal BÉRMUNKÁS 1941. december 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .......................$2.00 Félévre ........................... 100 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: í/ne Year .......................$2.00 Six Months ................... 1.00 Single Copy ................... 5c Bundle Orders ........ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD “42 A Federációs Európa (Vi.) Az előző cikkünkben foglalkoztunk a nemzeti, osztály- külömbségeken alapuló és ama tőkés rendszert mentő federáci- ók terveivel. Szerintünk egyik sem hozhat javulást, tartós bé­két, a tömegeknek Európában. Nem javítana semmit, vagy na­gyon keveset a gazdasági rendszeren, a munkások sorsán és ez által napirenden tartaná, az osztály, nemzeti és érdek harcok sorozatát, amint a múltban is állandóan előidézte a belső és egymás közötti harcokat. Mi úgy látjuk, hogy csak olyan federáció hozhat maradan­dó békét, gazdasági kielégülést a tömegeknek, mely nem ismer el kiváltságos csoportot, nemzetet, nem ismeri el a magántulaj­don rendszerét és nem próbálkozik visszafizetni ezt az őrült pazarlást, mely a mai és múlt háborúkban, minden nemzetnek a nyakán lóg, mint egy súlyos rablánc. Csak olyan gazdasági rendszer elégitheti ki a tulnépes Euró­pát, mely nem profitra, hanem a szükségletek kielégítésére lesz irányítva. Ugyanakkor még ez is csak úgy lehetséges, ha az or­szág- és vámhatárokat teljesen felfüggesztik és a munkás köz­lekedést nemcsak lehetővé, hanem kívánatossá is teszik, ez ál­tal a nemzetköziséget, még biztosabbá, gyorsabbá teszik. Nemcsak a nemzetek között, hanem nemzeteken belül az osztályok között is állandó a harc, belháboru, leginkább azért, hogy a természeti kincseket, a termelési eszközöket magántu­lajdonba vehessék és busás hasznot számíthassanak azok hasz­nálatáért. Minden intelligens munkás tudja azt is, hogy a nem­zetek közötti harcoknak is, legnagyobb, sokszor egyedüli oka szintén az, hogyha a tőkések, akiknek nem elég a saját népük­től ellopott vagyon, még más, sokszor szomszédos országok va­gyonára is vágynak, melyet egy másik, sokszor gyengébb cso­port kapitalista bir. A termelési eszközök és a természeti kincsek társadalmo- sitása nélkül nem lehet béke, nem lehet gazdasági kielégültsé- ség, még a nemzeti határokon belül sem, nem még a nemzeték között. Csak az osztályok egymás elleni harca, az osztályok meg­szüntetése után jöhet a nemzetek egymás közötti harcának a megszüntetése, az igazi nemzetköziség mely nélkül, nem lehet semmi federáció, ha csak nem a rablók federációja a kirablott, elnyomott bizonytalanságban, nyomorban tartott munkássága ellen. Minden más federáció, mely a magántulajdon és haszon rendszert megakarja menteni, csakis ilyen urak federációja len­ne a szolgák ellen, mely cseppet sem található jobbnak, a Hit­ler Uj rendje, “HERREN VOLKS UND DIENST VOLKS” — urak és szolgák rendszerénél. Csak annyiban, hogy amig a né­metek csak a német urakat akarták elismerni, Benesék és Ang­lia minden urat, kapitalistát hajlandó a federációjukban bevonni. Az egvedüli üdvös federáció, csak a SZERVEZETT MUN­KÁSSÁG FEDERÁCIÓJA leltet. Mi csak azt támogathatjuk, szervezhetjük. Egy ilyen szervezett munkásság által kiépített federáció automatikusan nemzetközi. És alapja egy igazi gaz­dasági federációnak, mely megszüntetné az osztályok és nem­zetek egymás közötti harcát. Ipari tanácsokon, federációkon nyugszik, melyben egyforma joggal rendelkezik és egyforma kötelességeket vállal minden felnőtt egyén. De ugyan csak egy­formán élvezhetik munkájuk gyümölcsét azok, akik megtermelik. Ipari federációk, mely gyorsan az egész világra kiterjed­hetnek, leggazdaságosabban kitudja használni a termelési anya­got, gépeket és munkaerőt. így és csak is igy lesznek képesek Európa népességét kielégíteni, nyomorúságtól, bizonytalanság­tól megóvni ez által a további ,zavargásoktól, forradalmaktól, háborúktól megmenteni. . Az iparokban szervezett termelő munkások, federációjára van szükség, csakis ez hozhat békét, csakis ezt érdemes támo­gatni, építeni és ha kell érte harcolni é^ meghalni. Minden más csak csalás, tévútra vezetés, melyért újabb milliók fognak az életükkel fizetni, egy újabb háborúban. Itt az ideje, hogy mi is válasszunk, melyiket akarjuk. Az ipari munkásság federáci- óját-e, vagy az urak, királyok, kapitalisták federációját. “BÉ­KÉT, MEGELÉGEDÉST, VAGY ÚJABB HÁBORÚT? Régi emlék Hozzászólás “A Bérmunkás elődje” cimü cikkhez. Paál Máté cikk je egy régi kedves emléket elevenített fel emlékeim között. 1910-11. években s sorok író­ja ugyancsak szerencsés, mond­hatnám / kiváltságos kevesek közé került, akik a “Társadal­mi Forradalom” cimü lapot Ír­ták, terjesztették és támogat­ták Budapesten. Ez arra az idő­re esik, amikor a hatósági ül­dözés, börtön,, kitiltás állandó zaklatások és szociáldemokrata denunciálás a munkástársam által felsoroltakat némileg meg tépázhatta, mert közülük rrtár csak az öreg Krausz bácsi volt a lap mellett. Bár Szabó Ervin­nek jelentek meg időközönként cikkjei a lapban, de elfoglaltsá­ga miatt, őt is csak nagy ritkán tudtuk megszerezni egy-egy előadás tartására. Hanem volt egy nagytudásu délszláv származású fiatal ta­nár; Iskrujev Kriszta. írói ne­ve Dobroszláv, aki akkori idő­ben szerkesztette a lapot és aki i később tragikus körülmények ! között meghalt. Haláláról a munkás sajtóban Szabó Ervin emlékezett meg és e megemlé­kezést, közvetlen vagy közvet­ve a Bérmunkás is leközölte. Dobroszlávnak — igy szóllitot- tuk — szoros összeköttetései voltak a Gallilei Körrel és igy a Gallileistákkal, rajta keresz­tül előadókat kaptunk a szüJ | kebb körű Giordano Bruno né- j ven nevezett asztaltársaságunk­ban előadásra. Akkori időben Dobroszláv és I az öreg Krausz bácsin kívül az asztaltársaság ismertebb tag­jai, Reharoyszky, Bellér Ignácz, Friedlander, Jager János, Pin-1 tye Simon és e sorok írója vol­tak. Az 1912-ben. ausztriai és né­metországi tartózkodásom, job­ban mondva hányódásom alatt, összeköttetésem úgy a lappal, mint a személyekkel teljesen megszakadt. 1913-ban mikor újból Pestre kerültem, sajná­lattal vettem tudomásul, hogy' a Társadalmi Forradalom meg­szűnt. Talán azért, hogy az uj har­cos, a Bérmunkás foglalja el a helyét? Török István. Lengyel szabadság hősök. Churchill miniszterelnök távira­tilag fejezte ki elismerését Si­korsky* tábornoknak, a számű­zött lengyelek miniszterelnöké­nek a hősi szereplésért, amelyet lengyel csapatok fejtetlek ki az afrikai fronton. “Büszkék va­gyunk rá, — mondja Church- hill sürgönye — hogy lengyel csapatok harcolnak oldalunkon az afrikai sivatagban.” Church- hill távirata válasz volt Sikorsz- kynak, aki sürgönyileg fejezte ki rendíthetetlen bizalmát az angol vezetés alatt elérendő győzelemben. Tilos a karácsonyi csomag! Londonból jelentik, hogy a ná-' cik a lengyel hadifoglyoknak nem engedik meg, hogy hozzá­tartozóiktól élelmiszercsomagot kaphassanak karácsonyra. A lengyel szülők százezrei saját csekély élelmiszeradakjaikb ó 1 takarították meg, amit csak le­hetett és most le kell mondani- ok arról, hogy szeretteiknek le­galább karácsonyra örömet sze- rezzenék. A lengyel távirati ügynökség szerint a főkor­mányzóság azzal az- indokolás­sal tiltotta be a hadifoglyok ka­rácsonyi csomagjait, hogy “el­kerüljék a vasúti forgalom ne­hézségeit karácsony előtt.” ELVINYILATKOZAT . A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található ^ a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szak tervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. _ ^ E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépitett szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" W ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom