Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-12-20 / 1194. szám
1941. december 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN L_----------------------------(gb) ROVATA-”-----------------------KIBITZEKET KERESÜNK A kártyázok nem szeretik a “kibitzet”, még akkor sem, ha a száját illedelmesen befogja és nem ád tánácsot annak, akinek a kártyáját nézi, illetőleg akinek kibitzel. Mert ha a tanács jó, akkor az ellenfél ugrik fel dühösen; ha pedig rossz, akkor a kibitzelt áldozat mond valami áldást a tanácsadóra. Hiszen ki nem ismeri azt a módszert, amivel a kártyázok a kotyogó kibitzet hallgatásra intik. Ily- formán megyen: Egyik kártyázó: Pajtás, nem vennél egy igen jó kibitzet? Másik kártyázó: De bizony veszek, nagy szükségem van rá. És ha igazán olyan jó, akkor adok érte öt vasat. Első kártyázó-: öt vasat! ? egy ilyen kitűnő kibitzért. Na annyiért már igazán nem adom. Iftkább rohadjon el itt ültében, de ilyen olcsón még sem vesztegetem. Most azonban mi mindezek dacára kibitzet, sőt kibitzeket keresünk. Igaz ugyan, hogy nem olyanokat, akik a kártyajátékunkba beleszólnak, mert olyanokat vehetünk öt vasért is eleget, hanem keressük azokat az olvasókat, AKIK EBBE A ROVATBA BELESZÓLNAK. Ez a kibitz keresés história akkor jutott eszembe, amikor cs . . .ő rovatában hasonló kérést olvastam, ő ugyan nem kibitzet keresett, hanem kérte az olvasókat, hogy Írják meg, mi minden történik ott, ahol dolgoznak. Mennyire fel tudnánk mi használni az ilyen adatokat, ha kapnánk. Mindjárt illusztrálta is egy azon adatokkal, amiket egy az irodánkat meglátogató bányász munkástárstól kapott. Magam is igy jártam. Nekem is egy igen érdekes dolgot mondott el az egyik munkástársam az akroni jubileumi vacsorán. Természetesen legköny- nyebb az ilyen dolgokat élőszógatói állását töltötte be. A forradalom kitörésekor, a Nemzeti Tanács egyik alelnöki tisztségére, majd az erdélyi kormányzó helyettesévé választották. A románok bevonulása után újból Pestre került, ahol vezető szerepet töltött be a pártban és állandó személyes érintkezésben állott azokkal, takikről most arcképet nyújt számunkra. A forradalom bukása után börtönbe, majd emigrációba került Bécsbe ,ahol Garami Ernővel és Lovászi Mártonnal megindította a “Jövő” cimü lapot. így tehát Vince Sándor valóban hivatott a magyarországi munkásvezérek arcképének a festésére. Az arcképek hü képet adnak a személyekről is és a korról is, amelyeben szerepelval elbeszélni. De nem lehet ám mindig bejönni az irodánkba, — ahol nagyon véletlen, ha találna is bennünket az olvasó mert hiszen mi napközben a gyárban dolgozunk; de jubileumot várni — gondolom a legközelebbi már csak 20 év múlva lesz, igy igazán nincs más hátra, mint nekigyürközni és megírni azokat az adatokat. Végre is nem irhatok mindig csak a mi gyárunkról, mert mondottam, az olvasó már jobban fogja ismerni a műhelyünket mint saját magam és ha majd nem találom a kalapácsot, a nyájas olvasót kell megkérdeznem, nem-e tudja, hová is tettem? KÖZÖNSÉGES RÁKÉT így most egészen jól esik, hogy más - munkakörnyezetről irhatok. Ez az akroni munkástárs elbeszélte, hogy villanyszerelő, de mert bizony már dere- sedik a haja és nem ugrál olyan fürgén a létrán, mind hajdanában, hát jó ideig munkanélkül volt. Most azonban a védelmi iparok is sok villanyszerelőt alkalmaznak és igy ő is munkához jutott, méghozzá zárt union munkán. Jelentkezett is az unionnál, ahol azonban nagy meglepetésére nem vették fel, sőt nem is kényszerítik a beállásra, hanem csak egy engedélyt adtak neki, amivel dolgoz- hatik és amelyért heti két dollárt kell fizetnie. A beavatlanok bizonyára úgy veszik, hogy a unionnak ez a liberalizmusa igen szép, valójában azonban nem egyéb közönséges csalásnál. Igaz, hamisítatlan “rákét”, — mint itt nevezik. Ez a villanyszerelő union tipikus szakszervezet, amely a munkaalkalmakat éppen olyan magántulajdonnak veszi, mint a munkáltató a szerszámokat, a gépeket, a gyárat. A szakszervezeti alapeszme lényeg, addig tek. Forrásmunkául szolgálhatnak e vázlatok a jövő történetírójának is, de egyben nagy érdeklődésre számíthatnak különösen azon olvasóink részéről, akik a magyarországi munkás- mozgalomban nevelkedtek fel és személyesen is ismerték a felvázolt egyéniségeket. Örömmel hívjuk fel olvasóink figyelmét ezen “arcképcsarnokra” melyet lapunk következő számában kezdünk meg. Dr. Vince az arcképcsarnokot a magyar szociáldemokrata mozgalom egyik legkiválóbb egyéniségének, Bokányi Dezsőnek a megrajzolásával indítja meg. Hisszük, hogy olvasóink nagy élvezettel fogják olvasni a valóban értékes kortörténeti rajzokat. Geréb József a munkaalkalom a szakszervezetben csoportosult munkásoké amelyekkel ők rendelkeznek, amelyeken ők osztozkodnak. És nehogy túl sok munkás legyen a meglévő munkaalkalmakhoz, a szakszervezetbe való belépést megnehezítik nagy felvételi dijakkal, sőt sokszor egészen lezárják a taglisztát. Most azonban sok a munkaalkalom, még hozzá sürgős is, igy egyszerűen engedélyt adnak a szakmában dolgozni tudóknak, hogy dolgozhatnak bizonyos összegnek hetenkénti befizetése ellenében. Szóval valójában adót vetnek ki a szakmában dolgozni akaró munkásokra, szaktársaikra. Természetesen arra számítanak, hogyha krízis elmúltával az ily emberek elveszítik a munkájukat és mert nem tagok, nem veszélyeztetik a régi tagok esélyeit. Addig azonban, amig a krizis tart, megadóztatják őket. Az igy befolyt összegeket — amelyek állítólag igen jelentékenyek — részben a tisztviselők fizetésemelésére, részben pedig a tagdijak csökkentésére használják fel. A legcsunyább, a legerkölcstelenebb azonban ebben a dologban az, hogy megvonják a munkásoktól a szervezkedési lehetőAz amerikai nemzet december 15-én ünnepelte az Egyesült Államok alkotmánya első tiz függelékét, amit általában Bill of Rights-nak (Szabadság- jogok) ismerünk. Százötven évvel ezelőtt — 17,91 december 15-én — az alkotmányhoz csatolt tiz függelék alkotmányos törvényerőre emelkedett, mivel Virginia állam is elfogadta a javaslatot és ily módon az államok többsége szavazatát elnyerték. Azok az államok, amelyek első sorban fogadták el a javaslatot, máris megünnepelték a Szabadságjogok évfordulóját, így New Jersey, a múlt hónapban ünnepelte meg a Bill of Rights elfogadásának 152. évfordulóját. Ám országos méretekben csak december 15-én ünnepelték meg a nagy napot, ahogy azt az elnöki proklamáció előírja. Az Egyesült Államok alkotmánya megszövegezésekor nem feledkeztek meg a Bill of Rights-ról, hanem szándékosan hagyták ki. Az alkotmányhozó testület két okból hagyta ki a Szabadságjogokat az alkotmány bői. Az egyik felfogást Hamilton képviselte, aki rámutatott, hogy egy korlátozott hatalommal. rendelkező kormány ’úgysem nyirbálhatja meg a nép polgári jogait. A másik ok, amiért neifi kebelezték be e jóságét. Micsoda joggal várhatja el az a szakszervezet az ilyen kizárt munkásoktól, hogy bérharcok esetén ne álljanak be sztrájktörőknek, amikor nem veszik be őket a szervezetbe. Tegyük fel, hogy az összes szakszervezetek igy csinálnak, akkor a munkásság igen nagy részét valósággal rákényszeri- tenék arra, hogy a szervezeték ellen lépjenek fel. Nemcsak erkölcstelen — itt osztály-erkölcsöket értünk — hanem egyben társadalom ellenes tény a munkásszervezetek tagságának korlátozása, a szervezetlen munkások szervezkedési lehetőségének elzárása. Ha a szervezkedést zárkörüvé tesz- szíik, akkor az igy nyert előnyöket a többi, szervezetlen munkások kárára érjük el és csak hozzájárulunk azok kizsákmányolásához. Az ilyen szakszervezetek teremtették meg az úgynevezett “munkás arisztokráciát”, amelynek tagjai csak azért kerülhettek jólétbe, mert a szervezetlen munkások olcsó béreivel termelt árukból tudtak vásárolni az ő magasabb béreikkel. Csak az olyan munkásszervezet szolgálhatja valóban a munkásosztályt, amelynek tagja lehet minden hasznos munkát végző ember. gokat az eredeti alkotmányba szintén nyomatékkai birt tizenegy állam alkotmányában szerepeltek bizonyos biztonságot Ígérő szabadságjogok. De a népet mindez nem elégítette ki. Az amerikai nép, ugyanis attól félt és emiatt zsörtölődött, hogy az uj kormány pontosan azokat a dolgokat tagadja meg tőle, amiért az angolok elleni küzdelmekben vérét áldozta. Egyes államok — s köztük Rhode Island — csak oly módon voltak hajlandók az alkotmányt elfogadni, ha az a szabadságjogokat is magába öleli. A tiz függelék, amit 1791 december 15-én az alkotmányhoz csatoltak, röviden a következőket fejezték ki: 1. A Kongresszus nem hozhat törvényt egy bizonyos vallás alapítására, vagy egy vallás szabad gyakorlása ellen; a Kongresszus nem korlátozhatja a sajtószabadságot, vagy a szólásszabadságot, vagy a nép békés gyülekezési jogát, vagy hogy bizonyos sérelmek orvoslásáért a kormányhoz forduljanak. 2. Egy jól megszervezett katonaságra szükség van egy szabad állam védelme érdekében; a nép fegyverviselési jogát nem fogják megtagadni. 3. Békeidőben nem fognak (Folytatás a 8-ik oldalon) A szabadságjogo százötvenedik évfordulója IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipar! Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
