Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-12-13 / 1193. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 december 13. A "Bérmunkás" elődje — Irta: PAÁL MÁTÉ — Most amikor az amerikai ma­gyar telepeken össze jönnek az öntudatos magyar munkások, hogy megemlékezzenek a har­mincadik évébe lépő lapjukról, a Bérmunkásról, mint a tiszta osztályharcnak az egyetlen ma­gyar nyelvű orgánumáról, két kézzel kínálkozik az alkalom, hogy valamit mondjak egy má­sik magyar újságról, amely egy pár évvel meg előzte a Bérmun­kást. Ez Magyarországon tör­tént és ha még nem is látta a proletariátus felszabadulásának a tiszta útját úgy mint azt az IWW megalakitói látták ezelőtt 35 évvel, de az akkori Magyar- ország fejletlen ipari viszo­nyoknak megfelelően. Mégis az abban az időben Budapesten megjelenő “Társadalmi Forra­dalom” joggal elődjének nevez­hető a később megjelenő ame­rikai “Bérmunkásnak”. Az 1905-Ös orosz forradalmi mozgalmakkal egyidőben nagy feltűnést keltett Magyarország egyik leggazdagabb mágnásá­nak, gróf Batthyány Ervinnek a munkásmozgalomban való ak­tiv szereplése. Birtokainak te­kintélyes része Vas megyében volt, ő maga a Vas megyei Bo­gotán lakott és ott adta ki a “Testvériség” cimü lapot, mely a Vas megyei szociáldemokrata pái’t hivatalos lapja ként je­lent meg. Nagyszerű harcot ví­vott a sötét vasmegyei reakció­val, különösen a ■ papok és a földbirtokosok gyűlöletét hív­ta ki maga ellen. Az előbbiek az általa alakított modern "isko­la miatt dühöngtek, mig az utóbbiak az általa fizetett ma­gas munkabérekért és főleg pe­dig azért, mert a birtokainak a megmunkálását kollektiv ala­pon tervezte. A nagymüveltségü fiatal mágnásra, aki több nyelvet be­szélt, nagy hatással kezdtek lenni a francia és spanyol szin- dikalisták, nem különben az ak­kor Londonban élő Kropatkin herceg anarchista eszméi. Ez a hatás rövidesen jelentkezett a lapjában is. Magyarországon még teljesen uj hangként je­lentkezett az antiparlamentáris meggyőződés, amely erős ellen­tétben volt a Szociál Demokrata Párt nagy harcával a választói jogért. Nem különben uj volt a lap hadserek ellenes propa­gandája és a szakszervezetek politikájának a kritikája. Ezek az akciók két irányú reakciót váltottak ki. Egyrészt az ügyészség egész csomó sajtó port akasztott Batthyány nya­kába, másrészt a szociáldemok­rata párt is élesen kezdte tá­madni, ugyannyira, hogy a névleg a párt tulajdonát képe­ző lapot kivette a kezéből és egy jó nevelésű szociál demok­rata lappá alakította át. Ugyan abban az időben a család is — az anyja kivételével, aki telje­sen egyetértett Ervinnel — ak­cióba lépett, gondnokság alá akarták őt és anyját helyezni, félve, hogy a földbirtokait a terve szerint valamilyen for­mában a jogos tulajdonosainak, a parasztok és az uradalmi cse­lédek kezébe juttatja. Ez a há­rom irányú akció, arra kénysze- ritette Batthyány Ervint, hogy Londonba költözködjön, de ezt megelőzőleg megalakította Bu­dapesten a ‘Társadalmi Forra­dalom” cimü lapot. A lap, mint a forradalmi szocialisták lapja volt jegyezve, amely köré azon­ban nagyon vegyes gondolko- zásu munkások sorakoztak fel. így szindikalisták, anti milita­risták, anarcho szindikalisták, anarchisták, ellenzéki szociál­demokraták. 99 százalékban munkások. A lap irányvonala főleg a szindikalizmus eszmé­jét hirdette. Támadta a parla- mentárizmust és erős harcot vívott az akkor virágjában levő militarizmus ellen. Rövidesen Pesten a nyomdá­szoknál, könyvkötőknél, a sza­bóknál alakultak aktiv csopor­tok, de ugyan igy jelentkeztek a vidék ipari városaiban is ak­tiv csoportok, mig Halason és Békéscsabán és más alföldi vá­rosokban földműves csoportok is alakultak. A Szociál Demok­rata Párt erős harcra kénysze­rült a rendkívül aktiv szindika­listák ellen, akik mindenütt ott voltak. Weltnert, Pfeifert, Bo­kányit és Csizmadiát vonultat­ták fel ellenük, de a képzett fi­szakaszában érkezett jelentős mennyiségű hadianyag, aminek fejében Csang-Káj-Sek bizo­nyos engedményeket tett Szov- jet-Oroszországnak. Az utóbbi időkben azonban ennek az út­nak csökkent a forgalma, mig az újabb események itt bizony­talanná, ha nem lehetetlenné teá^ik a kínai utánpótlást. A második útvonal, Honkong irányából, bár még mindig jár­ható, a japán szárazföldi és ten­gerzárlat következtében egyre bizonytalanabbá válik. Anglia ugyan célzott rá, hogy a hon- kongi utat is megnyitja a kínai utánpótlás biztosítására, azon­ban Kina maga sem bízik elég­gé a honkongi ut használható­ságában. Ilyen körülmények között az­tán rendkívüli fontosságúvá vált a harmadik, az úgyneve­zett burmai ut, amelyen keresz­tül az utánpótlás lebonyolítha­tó. Az anyagok Burma (angol gyarmat) legnagyobb kikötőjé­be, Rangoonba érkeznek. Innen vasúton szállítják Lasion ke­resztül Museba, a Burma-Kina határra. Musetol évezredes ka- ravánut vezet Csungking fővá­ros felé. Ez a karaván ut, ter­mészetesen csatlakozik az India felé vezető karavánutakhoz is, úgyhogy nemcsak Rangoon, de India belső részei felől a Hima­lája lába mentén is szállítható itt az anyag. A burmai ut ilyen körülmé­nyek között a legbiztosabb zá­log, igen fontos abban a tekin­tetben, hogy a kínai ellenállás Japán irányában tovább fenn­tartható legyen. Japán akciója Francia-Indokinán keresztül ép­pen ezért a burmai ut kettésze- lésére irányul. Ez a japán terv azonban USA érdekeket érint és igy a burmai ut kérdése nagy jelentőségű világpolitikai kér­déssé alakulhat, amelynek ki­robbanása Washington szerint is minden pillanatban várható. atal szindikalisták eredménye­sen vették fel a harcot a szpc. dem. nagy ágyúival , szemben. A lapot Batthyanyn kívül az öreg Krausz bácsi, Migray Jó­zsef, Weisz Jenő és e sorok Író­ja írták, de voltak más munka­társai is, kiknek a neveire már nem emlékszem és nagyon gyak ran jelentek meg cikkei Szabó Ervinnek, később Bolgár Elek­nek is, amellett, hogy a nem­zetközi szindikalista és anar­chista lapokból is jelentek meg fordítások. A hatósági üldözések sem maradtak el. Átlag minden má­sodik lapszámot elkoboztatott az ügyészség — de ezek a lapok akkor már az olvasók előtt vol­tak —- és egyik sajtó port a má­sik követte, amelyeken a hír­hedt Zsitvay Leo biró elnökölt aki egymás után osztotta ki a 6 hónaptól két évig terjedő bün­tetéseket, ugyannyira, hogy pár év alatt már fülünk se látszott ki a sajtó pörökből és a már meghozott ítéletekből, ugyany- nyira, hogy a lapiróinak jó ré­sze vagy államfogházban, vagy külföldön volt. Egy időben egy­szerre négyen is ültünk Vácon. Kronfeld nevű könyvkötő 8 hó­napos, Hausz nevű asztalos 6, Cserey 14, mig e sorok Írója 24 hónapos büntetését ülte, mely hez még 500—2000 koronáig terjedő pénzbüntetés is járult, amit 10 koronánként, egy-egy napi fogházzal lehetett megvál­tani . Az üldözés és a háború okoz­ta a “Társadalmi Forradalom” korai megszűnését, de amely, mély nyompkat hagyott a ma­gyar munkásmozgalomban. A régi harcosokból kerültek ki a későbbi Budapesten megjelenő Bérmunkás olvasói és aktiv harcosai. Amerikába, tudomásom sze­rint hárman vagyunk, kik ma is az IWW aktiv harcosai va­gyunk. Az akroni Bischoff és az akkor katonai szolgálatot teljesítő ....g ....1 buffaloi mun­kástársam. Még vissza emlék­szem arra is, hogy a clevelandi és a los angelesi Bakos munkás­társak és Uhrin és Farkas női szabók Californiából voltak a “Társadalmi Forradalom” olva­sói. Rajtuk kívül még számta­lan olvasónk volt itt ameriká- ban, de a nevükre már nem em­lékszem vissza. Meg kell még jegyeznem, hogy a “Társadalmi Forradal­mat” jóval megelőzőleg, egy másik magyar lap is jelent meg. Ez a Dr. Smidth Jenő szerkesz­tésében megjelenő “ÁJlamnél- kül” cimü lap volt, amelynek az iránya a Tolsztoj féle ideális anarchizmus volt. Ez a magas nívójú lap is sok jó harcost ne­velt a magyar munkásmozga­lomnak. Az amerikai magyarkák (U.S.) Most, hogy látom la­punkban a Bérmunkásban az amerikai magyarkák uj utakra való tévelygéseit, nevezetesen a történelem és vele Kossuth nevének a meghurcolását, be­szennyezését: hujjá, táncra, dá- ridóra való készülődéseit — ma. ebben az átkozott, vérzivataros veszett időben; meg nem állha­tom, hogy mint magyar, hozzá ne szóljak, idétlen terveikhez. Nagy arcátlanság és rossz­akarat kell ilyesminek a kiter­vezéséhez, de a papok, mit nem tudnak ezek kitervezni ?! Ke­rekes, neked testvér nemcsak egy, de igen sok kerék hiány­zik. Nem papnak, de cipőtisztí­tónak való vagy — a te képes­ségeddel és ott sokkal haszno­sabb tagja lennél társadal­munknak mint a papitalárt még jobban beszennyezni, meghur­colni a sárban. Eördögh, aki az ördögökkel cimborái, s igy tettei is ördögi­ek, sőt annál hatványozottab- bul roszabbak. Főpap, tehát nem csoda, ha millió ördög la­kik benne. Jézust is a főpapok ítélték kereszthalálra, pedig ő az isten fia volt. Akkor hát hogyne bánnának 'bolygónk né­peivel arcátlanul, kegyetlenül, mindig a falnak állitván ben­nünket és baleknak nézve min­ket. Szegény, szerencsétlen ma­gyar nép, kedves véreim. Most téged készülnek keresztre fe­szíteni, eme csuhások, az arisz­tokratákkal . karöltve, Horthy vezérlete alatt. Először leöletik a magyar nép színe-javát, a fia­talságot, ott az orosz hómező­kön, Oroszország csataterein. Azután a megmaradtakat oda rúgja Horthy Hitler cesari lá­bai alá: hogy had tapossa szét a maradványt. Mikor Budapes­ten a lánchidat megépítették Széchenyi azt mondotta: Ma­gyarország nem volt, hanem lesz! Most Horthy nem beszél sokat, de annál többet tesz. Az ő mottója: Magyarország volt, de nem lesz!! A fő, hogy ő a budai fényes palotában marad­hasson és bősz legyen akármi­lyen kisszámú rabszolgán. . A sokszögű, kereketlen Ke­rekes tiszteletlen ur tervei és cécói nem újak. Ijesféléket csi­náltak már ő előtte negyven év­vel ezelőtt is. 1901-ben Bridge­port, Conn., laktam, ott láthat­tam hasonló szörnyűségeket: Az év nyarán hozták ide át a Magyarországon létező “Ma­gyarszövetség” által adomá­nyozott magyar zászlót az ame­rikai magyaroknak, azzal a céllal, hogy hü maradlanak édes hazájukhoz és a keservesen ke­resett dollárjaikat szorgalma­san küldjék haza a telhetetlen papzsákba, s a here arisztokra­táknak ; had mulassanak rajta egyet. Ott hallottam, amikor a zász­lót átvették és megköszönték s hűséget esküdtek az “édesha­zának”, aszongya oszt a végén a szónok: hogy mondják meg otthon, hogy mindenünk van, itt, de nincs hazánk! x Hát ennek a szerencsétlen népnek, nagyon hiányzott a zsandár, rendőr, kisbiró, szol- gabiró és más mihaszna and- rás, akik bele-bele rúgtak és vitték a kóterbe (börtön) Itt azt nem kapta meg olyan egy­kettőre, hat ez fájt az ilyen ma­gyar káknak. Ugyanazon év őszén az aradi vértanuk kivég­zésének napját úgy harangoz­ták be, hogy nagy bál és tánc lesz a Cigiár Hallban, ahol min­den szórakozásról gondoskodva van. Hát miféle kommentárt fűz­zünk az ilyesmikhez ? Szegény

Next

/
Oldalképek
Tartalom