Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-12-06 / 1192. szám
■5 JiÜÜ BÉRMUNKÁS 1941 december 6. Dunai Konfederáció felé Történelmi jelentőségű nép- gyűlést tartott a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetsége november 30-án, a chicagói Herzl Hallban. Ezen a gyűlésen s ez először esett meg a. történelemben, — együtt tanácskoztak hazájuk sorsa felől a csehszlovákok, jugoszláv ok, románok, lengyelek és osztrákok képviselői a magyarokkal. A gyülésterem több mint ötszáz főnyi hallgatósága 3 órán keresztül f e s.z ü 11 figyelemmel hallgatta a 19 szónokot. Moholy-Nagy László, a chicagói School of Design igazgatója elnökölt a gyűlésen és nagy lelkesedéssel fogadott bevezetőjében a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének clevelandi deklarációját ismertette. Utána Kepes György szavalta el nagy hatással Adynak “Magyar Jakobinus Dala” cimü versét: “....Ezernyi zsibbadt vágyból mért nem lesz végül egy erős akarat, Hiszen magyar, oláh és szláv bánat mindégre egy bánat marad.” Joseph Martinék, a Csehszlovák Nemzeti Tanács titkára, John Spornick, a román Socie- tatea Speranta elnöke, Dr. Adam Kulikovski, a chicagói lengyelek egyik vezető embere, az Opportunity cimü Magazin szerkesztője, John Molek, a Prosveta cimü szlovén hetilap szerkesztője, a jugoszláv nép képviselője, Suciu Alex, a romám sajtó egyik vezetője az amerikai román intelektuelek nevében, Dr.Robert Dinolt bécsi szakorvos az osztrák nép képviseletében, majd Dr. James Yard a chicagói Round Table of Christians and Jews igazgatója, végül Spencer Binyon, a Cook County Social Democratic Federation titkára mondtak tüntető tapsokkal kisért- beszédeket, amelyekben valamennyien lelkesen üdvözölték a Demokratikus Szövetség törekvéseit és hitét tettek egy jövendő demokratikus, megértésen és békés együttműködésen alapuló Középeurópai Szövetség mellett Károlyi Mihály Londonból, Jászi Oszkár Oberlinből, Vám- béry Rusztem és Terebessy János New Yorkból sürgönyben üdvözölték a népgyülést és különösen a szomszéd népek képviselőit. A sürgönyök felolvasása után Fényes László, volt magyar ellenzéki országgyűlési képviselő kifejtette, hogy a magyar népnek nem elavult ezer éves történelmi jogcímen, hanem munkája és a többi népekkel való szolidaritása jogán kell helyét betöltenie a Duna völgyében. El tehát a szent istváni koncepciótól, el a német orientációtól, ■— a jövő demokratikus Magyarországnak a Dunai Konfe- derációban van a helye. Aki ma is a “Szent Korona Országainak” integritását akarja helyre állítani, az Magyarország sírját ássa meg. A felelősség az öBTös hangú, s u j t á s o s uraké lesz. Földi'Ferenc, a szövetség chicagói titkára, a tagszerzés fontosságáról beszélt. Vince Sándor Károlyi Mihály kiáltványának ‘főpontjait is-' mertette: a feudalizmus megszüntetése ; szláv orientáció a német helyett; földosztás; a dolgozó osztályok életszínvonalának emelése és végül kíméletlen harc nemcsak Hitler, Mussolini és Pétain, hanem különösen Horthy, e szomorú kor első fassisztája ellen. A gyűlés közönsége felállással és dörgő tapsviharral tüntetett az októberi forradalom vezére mellett. Vince ezután leleplezte Eckhardtot, Horthy korrupt ügynökét, a báránybőrbe bujt farkast és reményét fejezte ki az angolszász és orosz seregek győzelmében. Chicago és környéke magyar munkásszervezeteinek nevében Pika Pál, Slezák Anna, Tornánkká Kálmán és ötvös Imre jelentették be támogatásukat vagy csatlakozásukat és áldozatkészségüket. A gyűlés táviratilag üdvözölte Franklin D. Roosevelt elnököt, biztosítva őt arról, hogy a demokratikus magyarság szilárdan áll a Roosevelt-Churchill nyolc pontja és az amerikai kormány külpolitikája mellett. A gyűlés ezután nyugtázta Károlyi Mihály üdvözlő kábelsürgönyét és meleghangú válaszban biztosította őt a demokratikus magyarság szeretetéről és ragaszkodásáról. Tudósitó. Az Egyesült Államok munkásmozgalma Az Egyesült Államokban is, mint minden tőkés országban a munkásosztály harca az uralkodó tőkésekkel szemben kétirányú. Az egyik, az általában gazdaságinak - nevezett harc, amelynek lényege: a bérmunkás életviszonyának javítása, célja: nagyobb munkabér, kevesebb munkaidő és a messzebb menő cél, a mai társadalmi rend szer megdöntése, vagyis a bérrendszer eltörlése. Nem elégszik meg a munkás és munkáltató közti viszony szabályozásával, de azt a viszonyt megakarja szüntetni, amikor a társadalmi termelést akarja megvalósítani, vagyis átvenni és irányítani. E kétirányú küzdelmet komplikálja az Egyesült Államok különleges és kiváltságos gazdasági és politikai helyzete egyrészt, másrészt nagy és még mindig tartó népbefogadó képessége, tudniillik a bevándorlás. E két utóbb említett tényező az Egyesült Államokat teljesen elütővé teszi az európai munkás előtt. Mindaddig, amig az Egyesült Államokban politikai egyenlőség és szabadság és a gazdasági érvényesülés lehetősége megvolt az átlag munkás számára, addig az európai munkásmozgalmak ilyen irányú küzdelmének átvétele és átértékelése itt céltalan lett volna. Amig az Európában gazdaságilag kizsákmányolt, politikailag elnyomott, munkásság milliói az Egyesült Államokba szabadon bevándorolhattak és itt nyomban a ben szülöttekkel egyenlő elbánásban részesülhettek és a hazainál jobb munka- viszonyok közé kerültek, az elégedetlenségnek az a nyomása, ami a vándorbotot kezükbe adta, Amerikában megszűnt, vagy legalább nagy mértékben enyhült. Eltekintve a múlt század néhány kezdetleges utópista szocialista kísérletezgetéstől, mely egy Owen, Fourier, Cabet vagy az evangéliumi kereszténységre visszatérni akaró néhány ábrándozó kommunisztikus eszméit akarta a gyakorlatban megvalósítani, komoly munkás- mozgalom csak a polgárháború után következő időkben keletkezett. 1869-ben Philadelphiában az itteni szabók, alig százan, alapítottak egy titkos szövetséget, amit a Munka Lovagjainak (Knights of Labor) nevezik el. Ez a kicsinyes körülmények közt alakult szervezet alig egy évtized múlva hatalmas, egész Amerikára kiterjedő munkásszervezetté vált, amelynek 1886-ban már közel egy millió tagja volt. E szervezetet, mely tisztán gazdasági célokért küzdött, fölváltotta, az angol trade unionok mintájára a 1 akitott Amerikai Munkás Szövetség (American Federa tion of Labor), amely 1884-ben Philadelphiában alakult. Az AFL minden politikai célkitűzés nélkül a munkásság gazdasági követeléseinek kivívását tette programjává. Ez az úgynevezett pure and simple trade unionism (tisztán és egyszerűen szakszervezetiség) „ lényegében ma is a legfőbb programja az Egyesült Államok ezen leg nagyobb és legbefolyásosabb gazdasági munkásszervezeté nek, amelynek története igy a bérharcok történetében merü ki. (Folytatjuk) Jó kézben van a szenvedő em bér az orvos kezében, mert álta la bizton nyugodalmat lel: csak nem mindig biztos, hogy me legen. AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAIÉRT Esztendők óta a magyar munkások, a Bérmunkás olvasói is kiveszik a részüket annak az alapnak a megteremtéséből, amellyel a Védelmi Bizottság különösen karácsony idejében anyagi segítséggel ellátja azokat, akik az osztályharc küzdelméből kifolyólag börtönben vannak. NEW YORKBAN, december 19-én, a hatalmas IRVING PLAZA nagy termében, 17 Irving Pl. tart a Védelmi Csoport BÁLT, amelyre minden munkást meghívnak. Belépő jegy 25 cent. A tánchoz a zenét elsőrendű zenekar szolgáltatja. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA tartalmasabb és szebb kivitelben december első felében kerül az olvasókhoz. Az “üj Rend” országaiból Kivégezték, mert német nőt zeretett. Londonból jelentik, iOgy a náci párt hivatalos lapénak, a Völkischer Beobach- ernek közlése szerint Vladislav )krelics lengyel munkást halira Ítéltek, mert egy német iszonnyal szerelmi viszonyt olytatott. Az Ítélet magyará- atául megjegyzi a lap, hogy »éldás büntetést kellett kiróni nert nem engedhető meg, hogy i germán urnép vére az ala- sonyrendü lengyel vérrel keve- ■edjék. “Intelem ez azokhoz a engye^ekhez — írja az újság— ikik német nőhöz közelednek, íogy életüket teszik kockára vakmerőségükkel.” Az igazi tudóst nem hagyják lolgozni. Dr. Wilhelm Martin, i leydeni holland egyetem hires ;udós tanára lemondott kathed- •ájárói, mert az intézet náci ve- :etés alá került. Martin előadásait nagy tömegek hallgatták, i náciktól kirendelt előadásokat viszont bojkottálták a hallga- :ók. Emiatt bosszú jókban a ná- úk annyira zaklatták az öreg professzort, hogy kijelentette, ily körülmények között nincs ehetősége szabadon szolgálni a tudományt s inkább visszavonul. Náci humor. Két nácit fogtak el, akik a Hitler rendszer ellen zúgolódtak. Bűnösnek találták s lefejezésre Ítélték őket. Utolsó kívánságukat —hogy ha már meg kell halniok, úgy golyó által végezzék ki őket — a “bíróság” elvetette. Erre az egyik elitéit társához fordult és igy szólt: “Látod, mégis igazam volt. Nincs már elég muníciójuk.” A csetnikek sikerei. Londoni szerb körök szerint a csetnik mozgalom nemcsak egyre nő, de rend és sorkatonáinak száma is egyre gyarapodik. A csetnikek már számos hadisikert értek el, több jelentős várost elfoglaltak és Belgrádot fenyegetik. Különösen Pozsareváez körül dúlnak nagy harcok a németekkel. A szerbek csodálatos hősiességgel harcolnak a felszabadításukért. Ma gyűlölöm valamennyit. Egy előkellő hollandi tiszt, aki még Hollandiában tartózkodik, — londoni jelentés szerint — a megszállt európai országok hangulati változására jellemző következő kijelentést tette: — 1940 május 10-én reggel, amikor szembe kerültem a támadó németekkel, az volt az érzésem, hogy megteszem a kötelességem, de gyűlöletet nem éreztem a németek ellen. Nem lettem volna képes német asszonyokra és gyermekekre tüzelni, még ha segítik is az ellenséget. — Ma valamennyiüket gyűlölöm. Ma kész vagyok bárhol bármit tenni, hogy nemzetem újra szabad legyen! Az uj rend. Slovákiából közvetett utón érkező hírek szerint három vonatot, amely német katonákat szállított az orosz frontra, kisiklasztottak. — Prágából és Pilsenből tüntetéseket jelentenek Heydrich volt Gestapo-főnök, az uj “protek- tor” terroruralma ellen. Az elkeseredés nőttön nő dacára, hogy a legcsekélyebb megmozdulást is halállal büntetik.