Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-29 / 1191. szám
1941 november 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZQNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI HA... Ha igaz is az, hogy a Bérmunkásnak az az előnye, hogy azt tényleg az iparokban dolgozó munkások Írják s igy a munkás szemszögéből nézi az eseményeket, ami munkás szempontból rendkívül fontos. Ha jó is a lapunk, azért még mindig vannak hiányosságai, ami főleg abban nyilvánul meg, hogy kevés cikk jelenik meg, amely egy-egy munkás csoport helyzetével, életével foglalkozna. Nagyon fontos volna az, hogy a gyárakban, a bányákban foglalkozó munkások, a maguk egyszerű nyelvezetén i r nák meg a körülöttük történő eseményeket, olyan formán, mint azt (gb) munkástárs teszi. Ha nem is olyan hosszan, kereken, hát úgy, ahogy éppen tudják, ahogy azt egy másik robotos- nak elmondanák. Ez a régen érzett hiányosság, azért került most a toliam hegyére, mert egy régi aktiv bányász munkástárs látogatott meg bennünket Martins Ferry környékéről, aki beszélgetésében arra kért, hogy foglalkozzam a bányászok helyzetével is. Mielőtt megmagyarázhattam volna azt, hogy én a carpenter, ha csak hasból nem akarnék Írni, nem irhatok a bányászok bajairól, mert nem ismerem azt, nem értem magát a szakmát sem, mire a munkástársam nagyon értelmesen elmagyarázta azt, hogy mi az ő legnagyobb bajuk. És kétségtelen, hogy amit ő elmondott, az többé-ke- vésbbé fenn áll az egész bánya iparra. “A mi bajunk, a speed up rendszer. Rettenetesen kihajtanak bennünket, nemcsak a bószok, foremanok kergetnek bennünket, hanem a gép is, amely után, vagy amely előtt dolgoznunk kell. Aki nem birja az iramot, annak a foreman egy cédulát ad a bószhoz, hogy az illető lassú és már le is van fizetve” — mondja a munkástárs. Mikor a rendszey okairól kérdezem, akkor oly tömören pár szóval magyarázta meg, mely egészen világosabbá tette ■ a kérdést, mintha hasábokon keresztül magyarázta volna. És ezt igy fejezte ki: “a fölvétel és az elbocsátás teljes joga a bánya bószok kezében van” És itt van a kutya eltemetve. Nincs seniority, nincs az uniónak beleszólása sem a felvételbe, sem az elbocsátásba. Ha a bányász Unio fekete cárja, John Lewisnak a bányászok sorsa feküdne a szőrös szivén, akkor ezért indítana harcot, de neki nem ez a fontos, hanem az, hogy a tagdijakat zavartalanul, biztosan megkapja. Neki és a többi unio vezérnek nem a bányászok védelme, hanem a check off rendszer a fontos. Ma már az IWW által kontrolált gyárakban a felvétel joga a szervezeté és az elbocsátás is a felvétel fordított sorrendjébe kell, hogy történjen. Az utóbbi már számtalan más uniókban is meg van, sőt a női szabó iparban, az unio által küldött és felvett munkás 2 hét után már egyáltalán el nem küldhető munkacsökkenés esetén a munka szétosztása a kötelező. Ez a kis cikkecske azt akarja elérni, hogy a lap olvasói mondják el — Írásban — a véleményüket a kérdésekről, Írják meg a munka helyén levő állapotokat, az union szerepét a munka helyen, csak úgy, egyszerűen, mint ahogy a bányász munkástárs elmondotta azt nekem. Az igy beküldött levelek feldolgozását szívesen vállaljuk, mert ezzel még érdekesebbé és jobbá tudjuk tenni a Bérmunkást. A SZEMÉBE Hihetetlenül s z é g y enletes szerepet kezdenek játszani az ■ amerikai magyar életben az úgynevezett “független” református papok, akiknek ez a jelzője azt jelenti, hogy ők nem kapcsolódnak be az amerikai egyházi életbe, hanem fentart- ják az óhazai egyházi kapcsolataikat és az irányítást onnét kapják. Ez az irányítás megmagyarázza azt, hogy mi az oka annak, hogy a “független” papok kivétel nélkül, nyílt vagy ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi^közösseg nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés tálalható a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. ..... . ... E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. ... E maradi jelszó helyett :“Tisztesseges napibert, tisztesseges napi munkáért’* ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!’’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. burkolt nácik. Ezeknek a papoknak a szellemi irányitója Borshy Kerekes György, aki a Református Egyesület és az Amerikai Magyar Szövetség szervező titkára, kinek a magyarországi nyilas-keresztesekkel való szoros kapcsolatából a háború kitörése előtt, eléggé szellőztették a magyar lapok. Ennek az urnák a szereplése már annyira kihívóan reakciós, hogy a jobb érzésű egyházta- gok és egyházak is felháborodva tiltakoznak ellene. Most Kossuth Lajos neve mögé bújva nagy cécót készítenek elő. Kossuth bált és Kossuth bankettet. Az előbbit a népnek, az utóbbit az előkelőségnek, amelyen az estélyi ruha kötelező és a vacsora jegy^ ára $3.50. Kossuth Lajos nevével való visszaélés annyira felháborította a new yorki református egyházat, hogy a náci Ladányi egyházán kívül egy sem vesz részt, sőt a Keleti Egyház Megye is tiltakozott, mig a new yorki Első Magyar Református Egyház presbitériuma tiltakozik az ellen, hogy Kossuth nevét a mai viszonyok közt ilyen vásári cécó- ba vigyék be. Amikoi' Borshy Kerekes ur szemtelenkedett, akkor a presbitériumot is elhagyta a béke- türés és nevén nevezte a gyermeket a főszervezőhöz küldött levelekben, amelyeknek főbb részleteit egy másik cikkünk keretében közöljük. “A VERHOVAY FIGYELŐ” A Verhovayak Lapjában a fenti aláírással időközönként cikk jelenik meg, amelyek a magyarországi v i s zonyokkal foglalkoznak, olyan hazug beállításokkal, hogy azt már egyszer szóvá kell tenni, mert az csúnya visszaélés egy olyan egyesületi lappal, amelyet arra kötelezett a konvenció, hogy ilyen irányú cikket ne közöljön, de a vezetőségnél a legfőbb fórumnak, a konvenciónak az utasítása csak levegő, amelyet vígan játszanak ki, ilyen névtelen “figyelők”, éppen úgy, mint a “magyarországi tudósítások” amelyekben le közük azt a püspöki könyörgést, amely a jó isten áldását kéri az ellenség ellen hősiesen küzdő magyar katonák fegyverére. Ez a “figyelő” az Armistice Day alkalmából azzal foglalkozik, hogy mi idézte elő a magyar összeomlást 1918-ban. Természetesen Károlyiék, mert nem akartak tovább harcolni és ők az okai Trianon-nak. Ez egy olyan történelmi hazugság, amellyel ma már csak a gyenge elmélyüeket lehet eördöghien bolonditani. Csak az eördögh hívője hiszi el azt, hogy amikor a német, bolgár, török, osztrák hadsereg összeomlott, hogy akkor a győzelmes ántánt hadsereggel, amely ösz- szetörte a központi államok haderejét, az aránylag kis, maroknyi magyar hadsereg, amely a négy és fél éves háborúba lerongyolódott, amelynek se muníciója, se fegyvere nem volt, amely a lakossággal együtt a szó szoros értelmében koplalt, szembe tudtunk volna szállni. Nem kell itt azt sem elfelejteni hogy az osztrák-magyar hadiflottát éppen Horthy Miklós adta át a szerbeknek. Trianont nem Károlyiék Írták alá. Ha Károlyi elfogadta volna Trianont, akkor nem bukott volna meg és soha Horthy- ék uralomra nem kerültek volna. Hanem az a tény, hogy a Tanácsköztársaság f e g y verrel harcolt az országot megszálló cseh és román hadsereggel, amelyben a magyar tisztek és magyar urak is ott harcoltak a magyar határokat védő magyar nép ellen. Mert nekik az uralom, a vagyon előbbre való volt a hazánál és éppen ilyen történelmi tény az is, hogy éppen Horthyék voltak azok, akik hogy uralomra kerülhessenek, behívták Budapestre a románokat és hogy az uralmukat megtarthassák, alá írták a Trianoni béke parancsot is. Ezeket kellene tudnia és megírnia akkor és amikor Horthy Miklós 22 év előtti bevonulásával foglalkozik és azt a magyar dicsőségnek és újra éledésnek nevezi. Természetes, ennyi hazugság után az is, hogy ő is a náci kényszert okolja azért, hogy ma a magyar fiuk sjzázezrei pusztulnak el az orosz harcmezőkön. Ezt is csak az eördöghiek hiszik el, akik nem gyöngeelméjüek, de ravaszok, mert Magyarországon 22 éve kezdődött meg a náci rendszer és Bartha hadügyminiszter hálát ad az istennek és Hitler vezérnek, hogy a magyar hadsereg ott harcolhat az orosz hartereken. Bizony erre a “figyelőre” is rá illik, amit a new yorki reformátusok írnak a hitsorsosuk, Borshy , Kerekesről, hogy az amerikai magyarságot meg- /esufolják és megvetésnek teszik ki. Itt volna már az ideje annak, hogy ennek a tudatára ébredjen a Verhovay tagság is és a körmére koppintson a náci vizeken tévelygő h i v a t a 1 n ok uraknak. EZ TÉNYLEG AZ UTOLSÓ Az AMSz e hó 27-én konvenciót tart Pittsburghban, amelyre sippal-dobbal próbál toborozni tömegeket. Azt jól látják ezek az urak, hogy az amerikai magyar tömegek előtt elbuktak. A konvención ott lesznek az egyleti basák, a lapszerkesztők, a papok egyrésze, de az ingyen díszvacsora dacára sem tudnak tömegeket oda felhajtani. Ezért most egymás után szólaltatják meg a nagyfejüeket, kik írják a toborzó cikkeiket a magyar lapokban. így legutóbb az öreg Chernitzky négy cikket is irt, amelyeken nagyon is megérzett az, hogy a plébános ur a második gyermek korát éli, amely után a toledoiak plébánosát, Eördögh Elemért szólaltatták meg, aki “Még egy utolsó szó” címen irt egy cikket, amelynek a hangja tényleg a legutolsó modorban van tartva. így csak > a legelvetemültebb “tollforga- tók” írnak az ellenfeleikről mint a krisztusi szeretetet hirdető plébános ur ir. Természetesen úgy ő, mint a vezértársai már levetették a demokrácia álarcát, már nem amerikai szempontból hirdetik a Magyar Szövetség fontos voltát, hanem a “szent istváni” határok vissza állításáért és fentartásáért. Ezért a plébános ur először neki megy a “dögkeselyűknek”, ami alatt a Pitts- burghban ülésező szláv kongresszust érti. Utána a Demokratikus Magyarok Szövetségének ront neki és a kiáltványu-
