Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-11-08 / 1188. szám

BÉRMUNKÁS 1941 november 8. A francia munkásmozgalom (Folytatás a 2-ik oldalról) 7 oldal cialista pártot zárta ki. A pénz­ügyi kérdéseket azonban nem tudták megoldani, mire Herriot vezetésével a radikálisok egy­sége kilépett és kartelt kötött a szocialistákkal. Ez az uj alaku­lat az 1924-es választáskor többségre jutott. A CGT kötelékébe hozzávető­legesen 5000 szakszervezet tar­tozott a hájjoru előtt egy millió, azután fölment 2,500,000 top 3,000,000 tagig. Ezek között a legnagyobb szervezetek: szállítómunkások ....... 500,000 vlasütasok ............... 240,000 vas és fémmunkások.... 234,000 textilmunkások .... 174,000 épitőmunkásbk .... 146,000 bányászok ........... 120,000 taggal. A szocialista párt az 1928 áp­rilisában megtartott választá­sokon 102 mandátumot nyert, a kommunisták 27 mandátumok­ból csak 14-et tudtak megtarta­ni. A szocialista párt a válosz- tások második felében megálla­podott a radikálisokkal és igy a szavazatok szétforgácsolódá- sától úgy, ahogy megmenekült. (A későbbi évek adatai nem állanak rendelkezésünkre, hogy azok alakulását is bemutathat­nánk.) Jövő számunkban a francia művészetről közlünk széles is­mertetést. A ________ KÉT HALÁLOS REPÜLŐ BALESET NÉHÁNY NAPON BELÜL Minneapolis közelében egy Northwest Airline repülőgép, amely 15 utassal Seattle felé volt útban, lezuhant és 15 uta­sa közül 14 azonnal meghalt. Pár nappal később az onta- rioi (Can.) St. Thomas közelé­ben az American Airlines egyik utasszállító gépje, amelyben húsz utas volt, esett le és vala­mennyien halálukat lelték a lángba boruló gépben. Ugylátszik súlyosan érezteti hatását az a lázas készülődés és gyorsaság, amely a világ­égésben uralja a technikának ezt a most kifejlődő közlekedési eszközét. Figyelem Chicago és környéke! MEGHÍVÓ Az IWW chicagói magyar tagjai 1941 december 6-án, szombaton este tartják szoká­sos DISZNÓTOROS VACSORÁ­JUKAT a BLUE HALLBAN, 333 W. North Ave., a Sedge- wick St. sarkán. Finom házilag készített hur­ka-kolbász és sütemények. A zenét Kardos Pista zenekara szolgáltatja. Belépődíj 25 cent. Ezúton is felkérjük olvasó­inkat, hogy tartsák e napot em­lékezetükbe és agitáljanak is­merőseik körében. A Rendezőség. lője július 26-án még kérdést intéztek a német Legienhez, hogy mit szándékozik a német párt a béke megóvása érdeké­ben tenni és kijelentették, hogy a francia szocialisták minden pillanatban készek a cselekvés­re. A kérdésre nem kaptak vá­laszt. 27-én a szajnai szakszer­vezetek gyűlést tartottak a há­ború ellen, 28-án a szakszerve­zeti szövetség manifesztumot adott ki, amelyben a békéért való harcra szólította föl a munkásságot. Ugyanaznap a parlamenti frakció tiltakozott az orosz mozgósítás ellen. Jau- res, Guesde, Vaillant, Sembat, Longuet résztvettek a nemzet­közi szocialista irodának 29-én a brüsszeli népházban tartott ülésén, amelyen azt a határoza­tot fogadták el, hogy a német és francia proletárok minden eddiginél nagyobb eréllyel hat­nak majd kormányaikra, hogy mérsékeljék Ausztria maga­tartását. A francia szakszerve­zeti szövetségnek 29-re összehí­vott háboruellenes gyűlését a kormány már nem engedélyez­te, azonban Jaures még 30-án is hitt a béke megmentésében. És 31-én este, amiután pártja megbízásából éppen a párt há­boruellenes határozatából kifo­lyólag a külügyminisztérium­ban járt, onnan való visszaté­rése után meggyilkolta a naci­onalistáktól fölbérelt orgyilkos. Az augusztus 1-én bekövet­kezett német-orosz hadüzenet után a szocialista pártnak Pá- risban tartott gyűlésén még olyan határozatot hoztak,^ hogy elitéli az osztrák merényletet, a német imperializmus hadüze­netét, de egyúttal tiltakozik minden olyan kötelezettség el­len, amelyet a francia kormány titkos, parlamenti utón nem ra­tifikált szerződésben vállalt. Azonban ugyanekkor kijelen­tették, hogy teljes erővel és eréllyel küzdenek majd minden támadás ellen, amely a köztár­sasági és pacifista Franciaor­szágot, a civilizációt és emberi­séget fenyegetné. Augusztus 3-án üzente meg a háborút Németország Francia- országnak. A szocialistapárt arra a hírre, hogy a német szo­ciáldemokraták megszavazták a háborús hiteleket, ugyancsak erre az álláspontra helyezke­dett és a francia hadsereg első veresége után Sembat és Gues­de, mint a szocialista párt kép­viselői beléptek a kormányba, a következő évben pedig Albert Thomas tagja lett a kormány- nek. A francia párt 1915 január­jában résztvett a szövetséges hatalmak országai szocialistái­nak londoni értekezletén, amely azonban semmi lényeges hala­dást nem eredményezett a béke irányában. Ugyanezen év de­cemberében kongresszust tar­tott, amely óriási többséggel az eddigi háborús magatartás ^ mellett foglalt állást. 1916-ban, amikor jelentkeztek a háború rettenetes következményei, a francia pártban is jelentkezett a háború kérdésében való han­gulatváltozás. Az 1916 április 9-én megtar­tott kongresszuson 960 szava­zat esett a mielőbbi békét sür­gető indítványra és 1996 sza­vazat a vezetőség indítványára amely az eddigi állásfoglalás mellett való kitartást kívánta kimondani. A francia pártnak három képviselő tagja, Blanc, Brizon és Rattin-Dugens résztvett az április 24-30-iki zimmerwaldi konferencián és elfogadta az azonnali annekciómentes, kár­pótlásnélküli békét követelő ha­tározati javaslatot. A zimmer­waldi határozattal szemben ál­lást kellett foglalni a szocia­lista pártnak. A vezetőség ha­tározatát, amely a zimmerwal- diak eljárását helytelenítette 972 főnyi tekintélyes kisebbség ellenezte az 1914 főnyi több­séggel szemben. Jóllehet a há­rom zimmerwaldi képviselő is megszavazta a háborús hitele­ket, a pacifista agitáció hatá­sa egyre nőt. 1916 decemberé­nek végén tartotta a párt or­szágos gyűlését. Ezen 31 képvi­selő aláírásával i n d itványt nyújtottak be, amely elitélte a szocialistáknak a kormányban való részvételét és amely a francia párt magatartásának tulajdonította, hogy az Inter­national nem támad föl újra. Ezt az indítványt támogató szavazatok száma már 1348 volt, mig a pártvezetőséggel 1603-n szavaztak az ellenzéki indítvány ellen. A nemzetközi szocialista iroda németalföldi tagjai 1917 januárjában nem­zetközi értekezletre h i v ták össze az összes államok szocia­lista párjait. A francia pártve­zetőség 13 tagja szavazott a meghívás elfogadása ellen és lUen szavaztak mellette. A pártnak 1917 március 4-én tar­tott kongresszusán a pártveze­tőség jelentését 1556 szavazat­tal 1377 ellen fogadták el. Né­hány nappal ezután tört ki az orosz forradalom. A cárizmus bukásának, a paraszt- és mun­kástömegek győzelmének hatá­sa nem iharadt el Franciaor­szágban sem. A pártvezetőség 13 szóval, 11 ellenében elutasí­totta a nemzetközi békekon­gresszusra való m e ghivást, azonban a pártgyülés többsége úgy határozott, hogy elküldi képviselőit Stockholmba. Hogy ezek még sem mentek el oda, egyedül azon múlt, hogy a kor­mány megtagadta a küldöttek útlevelének kiadását. A szövet­ségközi országok szocialistái­nak konferenciáján még éleseb­ben rajzolódott ki a béke kér­désében való uj orientálódása a francia pártnak. (Az 1917 október 9-én megtartott ren­des évi kongresszuson.) Az 1918. évi október 6-tól 9-ig Párisban tartott pártgyü- lésen, amely hatalmasan meg­növekedett szocialista pártot képviselt, 1528 szavazatot ka­pott az eddigi kisebbség indít­ványa Renaudelék 1212 szava­zatával szemben. Ez a kisebb­ségi indítvány kimondotta azt, hogy csak az Internacionálé élesztheti föl a világon a szoci­alizmust és elítélte a burzsoá kormányban való részvételt. Megállapította, hogy az eddigi kísérletek befelé a reakciót, ki- I felé az imperializmust erősítet­ték meg. Kimondotta, hogy a párt kész minden meghívást el­fogadni, amely nemzetközi kongresszusra szól és parla­menten kívül és belül gyakorolt nyomással kívánta a kormányt rászorítani arra, hogy a stock­holmi útleveleket kiadja. Végül élesen elitélte az orosz forrada­lom ellen intézett támadásokat. Renaudelék • október 25-én megjelent m a n ifesztumokhan még súlyos vádakkal illették az uj többséget, de november 12- én a pártvezetőség már üdvö­zölte a fegyverszünetet,. a né­met forradalmat s a szocializ­musban jelölte meg a háborús válság likvidációját és fölhívta a proletariátust “az Oroszor­szág belső ügyeibe való bűnös beavatkozás” ellen megindítan­dó harcra. A francia szocializmusnak a háború után bekövetkezett ese­ményei és válságai központjá­ban az orosz forradalom és az orosz forradalommal bekövet­kezett orosz uralmi rendszer ál­lott. 1920-ban, Toursban meg­tartott kongresszuson megtör­tént a szakítás. A többség a III. Internacionálé alapján álló kommunistákhoz csatlakozott, mig a kisebbség az újjáéledt II. Internacionálé alapján maradt és megtartotta a szocialista párt programját. A politikai pártok'nem olyan erősen szervezettek, mint pél­dául Angliában. Számos pártot csak a választások után a par­lamentben alakuló csoportok képviselnek, amelyeknek nin- csennek megfelelői szervezete­ik a városokban és falvakban. A miniszterek a legtöbb eset­ben átmeneti koalíciótól függ­nek. A harmadik , köztársaság történetében meg különböztet­hetünk konzervatív mérsékelt és radikális pártokat, amelyek felváltva uralkodnak, valamint a negyedik pártot, amely talán hatalomra jut. Ezután a konzervativek jöt­tek hatalomra. Ez a párt erede­tileg a monarchia visszaállítá­sára törekedett, de 1875 óta er­ről lemondtak. A párt időnkén­ti jelentőségét két körülmény­nek köszönheti. 1. Külföldi bo­nyodalmak esetén nemzeti szint vesz fel, ami aztán népszerűvé teszi. 2. A konzervatívok min­denkor számíthatnak a római katolikus egyház támogatására a 'köztársaságiak vallástalan politikájával szemben. A mérsékeltek 1879 és 1889 között voltak hatalmon. Elég gyorsan , végrehajtották ez idő alatt a liberális reformokat, mint sajtó-, gyülekezési és szer­vezkedési szabadság. Körükből alakították a haladóbb szelle­műek a radikális pártot, amely­nek első dolga volt a mérsékel­tekkel szemben erélyesebb poli­tikai célkitűzéseket hirdetni, mint például az egyház és az állam elválasztása. A radikálisok kimondottan a köztársaság védelmére a szo­cialista párthoz kezdenek csat­lakozni, főleg antiklerikalista szempontból, 1904-ben többség­re jutottak, de uralmuk alatt pártjuk bomladozni kezdett. Ellentétek támadtak a szoci­alistákkal való fegyverbarátság miatt, mire sokan kiváltak és a szocialistákhoz csatlakoztak. A nemzeti blokk a világhá­ború alatt ezeknek a pártoknak a koalíciójából állott, amely a fegyverszünet után csak a szo­BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLY LESZ AKRONBAN november 29-én, szombaton es­te 8 órai kezdettel VACSORÁ­VAL egybekötve a Magyar Házban. Akroni olvasóinkat és azok barátait ezúton is kérjük, hogy tartsák emlékezetükben és je­lenjenek meg ezen a vacsorán, amelyet az akroni Munkástárs- I nőink fognak elkészíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom