Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-08 / 1188. szám
1941 november 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA’ EBÉD IDŐ Sose gondoltam volna, hogy reggel hét órától a déli 12 óra olyan messzire esik. Már tiz óra felé előbujnak az órák a mellényzsebekből, de csalódást kifejező fejcsóválásoktól kisérve csúsznak vissza buvhe- lyükre, hogy félóra múltán újból mutassák kerekre duzzadt fényes arcukat .Előre lehetne ugyan tolni a mutatókat, de nem ér semmit, várni kell a sip hangjára. Igen, a déli szünetet bejelentő sip hangja, amely nálunk valami óriás borzalmas horkolást igyekszik utánozni, általános örömet kelt, noha esztétikai szempontból igen sok kifogásolni valót hagy. És amint a horkolás első akkordjai átröppennek a hatalmas gyártelepen, abban a pillanatban megállnak a gépek, a munkások ledobják a szerszámokat, elhelyezkednek, ki mint tud, előkerülnek a lunch baxik, —- szóval itt a déli étkezés ideje. Valahányszor ezt a jelenetet látom, eszembe jut Charley Chaplin “Modern Times” cimü képe, amelyben Charley egy modern gyárban dolgozik, mint segéd munkás. Az előmunkása, akinek segit két óriási fogaskerék közé esik. Charley már kezdi kihúzni, de megszólal a déli szünetet jelző sip, mire Charley otthagyja a bőszt a fogaskerekek-. között és nyugodtan leül ebédelni. A bősz persze kiabál segítségért, mert a fogaskerekek kegyetlenül szorítják, de Charley leinti: “Fogd be a szádat, nem látod, hogy ebédszünet van!” Mi is letelepszünk, még Joe is,aki, hogy szerényen fejezzem ki magam, közutálatnak örvend a műhely ezen részében. Ez a Joe hatalmas termetű, marcona kinézésű, horvát származású munkás, aki azzal vonta magára a többiek haragját, hogy igen sebesen dolgozik. Joe a “drill press” gépen dolgozik, ahol “bonuszt” adnak bizonyos mennyiségű munka elkészítésén felül. A gyár vezetősége természetesen ügyel arra, hogy ez az extra kereset ne legyen valami túl nagy és Joe társai azt állítják, hogy az egyik munkánál már levették negyed centtel a bonuszt, mert Joe igen sokat készített belőle. Ez a negyed cent mintegy fél dollár veszteséget jelentett naponként. Szólni persze nem nagyon mernek neki, valóban hatalmas öklei vannak és úgy néz ki, hogy hajlandó is használni azokat. így inkább megvetik és kerülik. Most is egyedül ül a hevenyészet pádon. Fogom a lunch boxomat és melléje telepszem. Egy kicsit furcsán bámul rám, de azért arrébb csúszik, hogy elég hely maradjon nekem is. Úgy harapás közben aztán beszédbe elegyedünk. ROSSZ TAKTIKA Megtudom, hogy nagy családja van, az asszony betegeskedik, (ezért kell tehát minden extra cent) igen nagy kiadásai vannak. Szóbahozom a bonuszt, taktikus módon megemlítem, hogy a többiek nem tudnak versenyezni vele, stb. “Hát mért nem szervezkednek a....” — káromkodik egyet. “Pár évvel ezelőtt lett volna alkalmuk, nem akartak és hogy saját gyávaságukat takarják, most reám haragszanak.” Joenek ez a kifakadása valóban meglepett, mert egyáltalán nem számítottam ilyesmire.Rá- jöttem aztán, hogy Jee ugyan hive a szervezkedésnek, de az úgynevezett rossz taktikusok közé tartozik, akik nem megnyerni igyekszenek az embereket, hanem inkább kényszeríteni. És ez soha sem vezetett eredményre. A Joe esete eszembejuttatja, hogy mi, IWW-isták is igen rossz taktikusok vagyunk. A nagytömegekhez nem tudunk hozzáférkőzni, mert bizonyos lenézéssel kezeljük őket s vagy elzárkózunk, vagy sértő módon viselkedünk velük szemben, mert azt hisszük, hagy nekünk van igazunk. Egy másik rossz taktikai eljárás tőlünk az, hogy nem akarunk az IWW-tól semmi “egyéni hasznot.” Csaknem minden régi IWW-ista hangoztatja,', hogy nem azért van ebben a szervezetben, hogy abból egyéni haszna legyen, hanem csak a forradalmi ipari unionizmus eszméjének hirdetéséért. Bevallom, hogy én is hibás vagyok ebben, de amíg nekem, mint aféle pennaforgató embernek ez megbocsátható, mert volnának, akik azt mondanák, hogy ime azért ment közéjük, hogy dzsábot kapjon, addig a többi munkástársaknál ez határozottan nagy hiba. Nagy hiba, mert hiszen ennek következtében még az IWW műhelyek is olyan emberek vezetése alá kerülnek, akik igenis azért csatlakoztak az IWW-hoz, hogy egyéni hasznuk legyen belőle. így aztán beállt az az állapot, hogy némelyik IWW műhelybe nehezebb bevinni egy régi kipróbált munkástársat, mint a tevét áthajtani azon a bizonyos tü Tokán. A munkástársak visszahúzódásának tekinthető be az olyan eset, mint ami megtörtént az egyik gyárban, ahol egy extra munkást tartottak arra, hogy időközönként leváltsa a gépeknél dolgozókat, úgynevezett “spellt” adjanak neki. A mult- korában levettek valamit a gépek sebességéből, ami azt az ötletet adta a bósznak, hogy most már nem kell az extra munkás, mert a szomszédos gép munkása dolgozhatik két gépen addig, amíg a másik munkás oda van. És amikorra munkások ezt nem akarták, a műhely megbízott, aki nem régi tag, a bósz mellett foglalt állást. Az egyetlen mentség az, hogy a gyár régi munkását kellett megbízottá tenni, mert az újakat esetleg leteszik a “se- nioriti” (elsőbbségi) szabályok következtében. Azonban miért nem alkalmaz az IWW is, mint egyes szervezetek már teszik, hogy a műhely megbízott részére elsőbbségi jogokat biztosit és ügyel arra, hogy a megbízottak régi, kipróbált munkástársak legyenek. Hogy miért nem? Már megadtam előbb a választ. Azért, mert munkástársaink jó része visszahúzódik, mert nem akarnak a szervezettől dzsábot, ha mindjárt az közönséges műhely munkát jelent is. Én az IWW- ra igen nagy veszedelmet látok ebben a rossz taktikában. Szerintem régi, kipróbált munkástársainknak be kell menni az IWW műhelyekbe, ott vezető szerepet kell vállalniok, hogy az IWW műhelyek egyben a nevelés, a tanítás gócpontjaivá váljanak. Hollandia végnapjai Jávában Az egyre növekvő kapzsi kapitalista v e t é 1 y - k érdésben, amely ismét nyílt ellenségeskedésbe fajult, néhányan a kevésbé hatalmasok közül, nevezetesen Hollandia és Francia- ország, a két legnagyobb tartomány birtokosai, úgyszólván teljesen ki vannak szorítva tulajdonukból. Most aztán, amióta Hitler és társai a Orosz vállalkozásba fogtak, a háttérben intenzív küzdelem indult meg a gazdátlanul maradt birtokok átvételére. Ázsiában ezek a birtokok Thailand és Indokina (francia) és Holland Kelet India. Thailand és Indo-Kina valószínűleg Japán fennhatóság alá kerül, akár mint teljesen átengedett zsákmány, akár mint kormányzati gyarmat, ami a kizsákmányolt páriáknak -azon a földrészen mindegy. Azonban mi lesz a Holland tartománnyal ? Midőn Napoleon formálisan elfoglalta Hollandiát 1807-ben, a Holland gyarmati adminisztráció mindenütt behódolt az Angolnak. Azonban Británia abban az időben tehernek tekintette a csendes óceáni tartományokat és 1816-ban egy bécsi béke konferencián vissza utalta Hollandiának. Azonban a zsírosabb falatokat megtartotta magának. HATVAN MILLIÓ TERMELŐ Hollandiát ismét leteperte egy idegen hatalom és azon esetben, ha Hitler és társait ki nem ütik, a nyeregből, a Holland kelet-indiai gyarmatok nem lesznek többé Hollandinak ismerve, minthogy soha nem is voltak igazi értelemben Hollandiak. Mintegy 60 millió lélek él valóságos szolgaságban, talán a földrész leggaz dagahb eme pontján, amely több mint négy millió négyzet mérföldre terpeszkedik az indiai és csendes óceánba, egy millió négyzet mérföld lakható felülettel, ami az Egyesült Államok egyhar- madával vetekedik. Nem csoda tehát, hogy egyre hangosabbá válik a jajszó, hogy a csendes óceáni szigeteket meg kell menteni a gonosz Japáni- aktól. A britániai és amerikai kapitalisták semmit sem szeretnének jobban, mint ott folytatni, ahol reményük szerint a Hollandusok mindörökre abba hagyják. Közel 400 esztendeig uralkodtak Hollandiak a kelet-indiai gyarmatokon. Ezen idő alatt, öröklő kapitalista generációk zsákmányolták ki a hatalmukba került népet a legvégsőkig, amely véres felkeléseket és csatározásokat eredményezett gyakorta. Az irodalom, melyet erről írtak, egy valóságos könyvtárt alkotnának. Számtalan hollandi, aki ifjú energiától hajtva a sziketekre került, hogy tisztviselői minőségben szolgálja hazáját kényszerülve volt lemondani a tűrhetetlen viszonyok következtében és önkéntes száműzetésbe vonulni. » FÜGGETLENSÉGI ESZMÉK A benszülöttek tűrhetetlen helyzetén többen az emberségesebbek közül javítani akartak, így S. E. W. Roorda van Eysin- ga több írásában hangoztatja a benszülöttek siralmát. "A legfi- gyelemre méltóbb azonban mégis Edward Dauwes Dekker volt, aki 17 esztendei szolgálat után mondott le hivataláról és visszatért hazájába, hogy szülőföldjén folytathassa a szolgaságba gázolt benszülöttek sorsán való enyhítést. Több könyvet irt “Multituli” álnéven, melyek közül “A hollandi kereskedelmi társulat kávé árverése” a legkimagaslóbb. Dacára a sok gazság feltárásának, a hivatalos közegek nagyon hidegen fogadták ténykedését és majdnem elfeledve, sok küzdelemtől letörten hagyta itt ezt a földet. Azonban még mielőtt Hitler hordái elől elmenekült a hollandi kormány, érezhető volt a gyarmatok néhány érdekeltség javát szolgáló terhe. Az utóbbi években erős visszhangra talált az anyaországban is a füg- getlenités eszméje, amit növelt az a tény is, hogy a német invázió előtti évben 500 millió dollárt szavazott meg a Holland parlament gyarmat költségekre. Tekintet nélkül, hogy kevés hir érkezik az indiai szigetekről, mivel a cenzúra erős megszorításokat alkalmaz, azonban bizonyos, hogy valamennyi sziget csoport valóságos háborgó vulkán, amely minden pillanatban kitörhet és lángba boríthatja a csendes óceáni részt is. A kapitalizmus csatlósai már hangosan köszörülik kardjaikat. Nicolas Steelink BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLYEK CLEVELANDON A Bérmunkás novemberben lép 30-ik esztendejében és ezt az alkalmat Clevelandon úgy az east, mint a west sideon társas vacsora keretében fogják megünnepelni. November 22-én, szombaton este az Ifjúsági Teremben, 11213 Buckeye Road lesz a CSIRKE VACSORA. A zenét Zadeczky Lajos zenekara szóikéi ja. December 6-án, szombaton este a Henry Hallban, 3930 Lorain Ave. lesz VACSORA. Úgy az east, mint a west sídéi olvasóinkat és azok barátait már most kérjük, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt ezeken az ünnepélyeken.
