Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-01 / 1187. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1941 november 1. Az "adó" magyarázata (Folytatás) AZ ADÓK FELOSZTÁSA Az adók együttesen adórendszert alkotnak. Az adórendszerek különböznek egymástól az adóforrás, az adótárgy, az adóbeszedés, az adóláb és az adókivetés szempontjából. Fölosztásuk Schaffle alapján a legcélirányosabb, amely szerint: fölosztjuk az adókat adóhatalmak szerint, egyenes- és közvetett adókra. Adótárgyak szerint az egyenesadóknál vagyonadókra, jövedelmi adókra, amelyek általánosak vagy kiegészitőek, egyes tárgyak szerint hozadék- adókra, mégpedig ingatlanadók (föld és ház), ingóadók: iparadók, járadékadó. Ehhez járul a munkabéradó és némely részleges adó. A, közvetett adóknál: gazdagodási adó, mégpedig rendkívüli események által (forgalmi adó), Végül a tényeleges fogyasztási adó, amely a legsúlyosabb a vagyonnal nem rendelkező munkásnépre. Az adóigazgatás szempontjából megkülönböztetünk kivetésen és bevalláson alapuló adókat. Wagner szerint az adóforrás alapján megkülönböztetjük vagyon és jövedelmi adókat, az adóalap szerint: 1. vagyon és jövedelmiadó, 2. kereseti, birtok és fogyasztási adó, 3. személyi és tárgyi adó, 4. általános hozadék, különös hozadék, vagy forgalmi és jövedelmi adó, 5. egyenes és fogyasztási adók, 6. egyenes és közvetett adók. Az adóbeszedés szerint egyenes és közvetett adó. Az adómeghatározások polgári közgazdászok müvei. A szocialista közgazd a s á g t a n alapvető szempontjai szerint megkülönböztethetnénk áthárítható és áthárithatatlan, szociális és antiszociális, fináncadókat és célokat. Közvetlen, vagy egyenes adók azok, amelyeknél az adófizető ugyanaz, mint aki az adót tényleg viseli ,mig a közvetett adók azok, ahol más fizeti be az adót, mint akit az állam adóval megterhelni akar. Szokták az egyenes adókat áthárithatatlanok- nak, közvetett adókat pedig át- hárithatóaknak tekinteni, ez azonban téves, mert a mai adórendszerek minden egyes adója áthárítható, olymódon, hogy végeredményben az összes adóterheket a gazdasági lánc legutolsó szeme, a fogyasztó viseli, mig áthárithatatlan adó egyetlen egy van, a föld, illetve telekérték adó, amely nem termelt javakat, hanem a természettől adott földet adóztatja meg és nem annak hozama, hanem értéke alapján, ami által áthárithatatlanná válik és egyúttal eszköze a Wagner által említett szociális kiegyenlítésnek is. A földértékadó hívei az u. n. egyetlen adórendszer alapján állanak. Ez a rendszer azt kívánja, hogy minden egyébb adóalap mellőzésével a föd értéke szolgáljon alapul és e rendszer hívei ettől békés utón végbemenő nagy gazdasági kiegyenlítődést várnak. A reakció ellensége a föld, illetve te- lekértéTcadónak, amire jellemző az, hogy a kurzus egyik legelső ténykedése volt a Budapesten bevezetett telekértékadó hatályon kívül való helyezése. Minden esetre azonban a mai adórendszerben a közvetett adók föltétlenül és elsősorban irányulnak a dolgozók ellen. Az adóztatás alapelvei: az adó általánossága, tehát az az elv, hogy mindenki olyan adó alá esik, amely a benne rejlő adóerők igénybevételére van hivatva. Az adó arányossága tehát, hogy az adóteher helyes arányban legyen fölosztva az adóviselők között. Itt vetődik föl az adó fokozatosságának: a progresszivitásnak kérdése is. Jellemző, hogy amikor 1840- ben Básel Stadtban a jövedelmi adó törvényjavaslat tárgyalásánál a progresszív adókulcsra vonatkozólag indítványt tettek, a következő közbeszólás hangzott el: “Ez egy rablóbanda vezérnek a beszéde”. Mill a progresszív adót fokozatos rablásnak nevezi és voltak az utópista szocialisták között is (Proudhon), aki .a progresszív adó ellen nyilatkozott. A progresz- sziv adó lényeg, hogy az arány jövedelem és adó között váltakozik, tehát nagyobb adóalap után fokozódó kulccsal és nemcsak nagyobb összeggel kell adózni. Indokolása, hogy nagyobb jövedelemből nagyobb áldozat könyebben viselhető, mint kisebből a csekélyebb, mert minden adófizetés eredménye bizonyos szükségletek elnyomása, de a kis jövedelmeknél elsőrangú szükségletek mellőzéséről van szó, mig a nagy jövedelmeknél luxus szükségletekről. Ha tehát az adót a köz érdekében hozott áldozatnak tekintjük, ez az áldozat csak úgy lessz egyenlő, ha a vagyonos osztályra nézve nem csak ösz- szegben, de százalékban is nagyobb. A fokozatos adókulcs kétféle lehet: arányos, vagy progresz- szive haladó. A fokozatosan haladó kulcs olyan is lehet, hogy bizonyos pontoknál megáll a progresszió. Az alsó fokon progresszív, a felső fokon arányos. Ilyen például a magyar jövedelmi adó, amelyet helyesen korlátoltan progresszív adónak, degresszivnek lehet nevezni. További követelmény a létminimum adómentessége. Alapelve: ugyanaz, mint a progresz- szivitásnál kifejtettük azt t. i. hogy az adó akkor egyenlő, ha a különböző vagyoni ■ erőket tekintetbe veszik. Etekintetbevé- tel legszélsőbb formája az adó- mentesség. A magyar adótörvények is ismerik az adómentes létminimumot a kereseti, a jö- védelmi és a vagyonadónál, csakhogy a két előbbinél abban a torzított formában, hogy az adómentes létminimum túllépése esetén nem a többlet, hanem a teljes összeg számítódik adóalap gyanánt. A polgári adópolitikusok meghatározása szerint a helyes adórendszer kellékei, az adó mérsékeltsége, határozottsága, a behajtás olcsósága, kiméletes- sége, az adórendszer állandósága, egységessége, ruganyossága és egyszerűsége. Ez ideális követelményeket a valóság sok helyen áttöri, főleg ott, ahol a nincstelen osztályok, által viselt, vagy reájuk áthárítható adókról van szó. Magyarország egyáltalán nem dicsekedhetik azzal, hogy adórendszere mérsékelt volna, mert a magyar fejadó 200 pengő körül van. Ennyi esik Magyarországon évenkint minden lélekre. Az adó határozottsága ellen a dolgozók szempontjából kifogást emelni nem lehet, mert az általuk fizetett kereseti, jövedelmi és rokkant-ellátási adó a meghatározott adóalapnak bizonyos százaléka, az adó határozatlansága ellen inkább a vállalkozás panaszkodhatik, ahol az adóalap megállapítása sokszor a közegek önkényétől függ. Az adóbehajtás Magyarországon sohasem volt olcsó. Acsádi szerint I. Ferdinánd idejében a tisztviselők a befolyó jövedelmekből tekintélyes ösz- szegeket tartottak meg és költöttek el saját céljaikra. De ha el is tekintünk a pénzügyi korrupciótól, akkor is meg kell állapítanunk, hogy az adóbehajtás főleg a közvetett adóknál igen drága. Az adóbehajtás kiméletessé- gére jellemző a múltból Kölcsey a következő és mai napig is teljes érvénnyel biró kijelentése: “Vájjon meg nem történt-e, hogy a kiküldött adóvégrehajtó eljön az adózónak ágyát elvenni, vagy hideg ősszel ajtaját kiszaggatni. S midőn igy a nyomorultnak beteg gyermekei a földön fetrengenek, midőn az északi szél kunyhóján keresztül süvöltött, akkor igenis, kétségbeesésében ragadja el háznépétől az utolsó darab kenyerét.” Jellemző, hogy az adóvégrehajtót Erdélyben dulónak hívták ,azért, mert az adós vagyonát végrehajtáskor szétdul- ta. A magyar adórendszer az áthárítható közvetett adókon épül föl, igyekszik a földbirtokos osztályt mentesíteni, nagy mértékben antiszociális és egyetlen céladót ismer: a rokkantellátási adót. Ez a rokkantadó is csak fölhasználásában céladó, kivetésében nem az, mert a kérésit, jövedelmi, vagyoni stb. adóknak pótlékolása. A céladóktól való irtózás oka: hogy ezek bizonyos mértékben a dolgozók ellenőrzése alá helyezik az államháztartást, ami egy politikai és gazdasági reakciónak nem lehet kedvére, másrészt bizonyos mértékben kiegyenlitő, tehát antikapitalista hatásúak. A mai fölfordult állapotokban rendkívüli terhekkel rakják meg az emberiséget, határa semminek sincs és nem lessz, — értem a szenvedést — az okkupáit területeket a legbar- bárabb módon rabolják ki és terrorizálják ha kell a halálba is. Egyesek éppen úgy nem tudják ezt elkerülni, mint nemzetek,, akár kicsi, akár nagy. Még itt az Egyesült Államokban, ahol aránylag nyugalom van, már is az adózási rendszert “Statokraciának” nevezik demokrácia helyett, pedig még csak a kezdet elején vagyunk. A világ munkássága elmulasztotta megszervezni az ipari erejét, félrehagyta magát vezettetni az álproféták által — értem ezalatt az orosz prófétákat is — hanyagságának, nemtörődömségének és tudatlanságának árát megfizettjük mindnyájan. A régi társadalom tele van ellentétes, robbanó nézetekkel, amitől meg kell szabadítania magát az emberiségnek és a munkásságnak, egy uj rend-, szert, egy uj társadalmi formát kell fölépítenie, ahol az egyetemes emberiség érdekét fogják szem előtt tartani. Ennek az uj társadalmi rendszernek a neve IPARI DEMOKRÁCIA lessz, amit az IWW hívei évtizedek óta hirdetnek, aminek az érdekében hosszú, véres küzdelmeken mentek keresztül, vájjon a világ munkássága I megatalálja-e a kivezető utat, még mielőtt minden utat elzár- I nak előle?.... Rövid Hírek Washingtonból Földmivelés. Az OPM igazgatója: Knudsen kijelentette Wi- ckard földmivelésügyi miniszternek, hogy az OPM minden segítséget megad, hogy a fokozott farmtermelést farmgépek hiánya ne akadályozza. Az Ár Szabályozó Tanács az eddigi megosztást átdolgozta, hogy a farmerok számára a gabonaraktárak kibővítését elősegítse, illetve több acél és zinc anyag szállítást engedélyezett gabona és egyéb takarmány raktárak építésére. Olaj és benzin. Ickes, az olaj ellátás adminisztrátora kijelentette, hogy az olajeladás megszigorítására v o n a tko 'ó rendeleteket nem fogják enyhíteni. Mr. Ickes megjegyezte, hogy az olaj készlet 12 és fél százalékkal kevesebb, mint ta- vaj volt, ezzel szemben az idén a kereslet 11 százalékkal emelkedett. A múlt héten a keleti partvidékre 11.4 százalékkal kevesebb olajat szállítottak, mint a megelőző héten és további csökkentésre lehetünk elkészülve, ha csak az uj olajcsatornát fel nem építjük. Sztrájkoló bányászok 30 naI pos fegyverszünete. Davis, a j Defense Mediation Board elnö- I ke nyilvánosságra hozta, hogy az United Mine Workers of A m e rica munkásszervezettel kötött szerződés értelmében a sztrájkban álló (lezárt) bányák munkásai 30 napos “fegyver- szünetet” tartanak, ami szeptember 22-én vette kezdetét. Mielőtt a munkát felfüggesztették a szerződés értelmében az érdekelt félnek három napos írásbeli figyelmeztetést kellett benyújtani. Majd folytatták a tárgyalásokat, amelyek főként az unió shop kérdésben merülnek ki. Az U.S. Conciliaction Service jelentése szerint 37 munkásszervezet vitás kérdéseit sikerült békésen megoldani. “Elsőbbségi” munkenélküli- ség. Hillman, az OPM társigazgatója jelentette, hogy Scranton és Wilkes-Barre alkalmazói a helybeli 3,500 munkanélküliből (akik selyemanyag hiány miatt kenyerüket vesztették) 1,335 embert, mint gépészt és 200 helyettes gépészt alkalmaztak. Hillman számos mintatervre hivatkozott, amelyeket különböző államokban igyekez-
