Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-11-01 / 1187. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1941 NOV. 1. NUMBER 1187. SZÁM. A gyárosok kapzsisága sztrájkba Munkások a gépek ellen kényszeríti a munkásokat PROFITHARÁCSOLÁSRA akarnak KORMÁNYVÉDELMET A BENDIXI REPÜLŐGÉPGYÁR TULAJDONOSAI Mig Washingtonban a tőke és munka közös érdekeiről prédi­kálnak és mindent elkövetnek, hogy legalább a látszat kedvé­ért ezt a természetellenes há­zasságot valahogyan nyélbe üs­sék, mindig újabb és újabb bomlasztó esemény következik be, mely a megfont összekötő fonalat darabokra tépi. A mos­tani időkben különösen nagy bűnnek tekintik a védelmi ipa­rokban a tőke és a munka har­cát és nem valami kedvező jel­zőkkel látják el azokat, akik az ipari kérdésekben harci állás­pontra helyezkednek. Ott ahol az egyik oldalon öntudatlan ele­mekkel állnak szemben, sike­rül a harci szellem békés elsi­mítása, sajnos, hogy ezen az oldalon legtöbbször a munkás- osztály vezéri megváltásban hivő tömegei állanak. Néha-néha előfordul, hogy a munkások öntudatlan kapita­listával állnak szemben és bi­zonyos követeléseikre megkap­ják a kielégítő elégtételt. Leg­többen azonban a nagykapita­listák soraiban öntudatos kapi­talisták vannak, akik még a kormánynak sem engedik meg, hogy a saját osztályhelyzetük ügyeibe beleszóljanak. Ezek a kapitalisták szeretik hangoztat­ni, hogy mindent a hazáért, csak a profitot nem. A profit- szerzés felhalmozásában a leg­képzettebb technikai képesség­gel birnak, melynek a kulcsa: minél alacsonyabb munkabér és a legmagasabb speed up. Ezt az elméletet gyakorolja az Air Association Inc., mely­nek a Bendix, new jerseyi gyár­telepén elkeseredett harcban állanak a munkások a gyártu­lajdonosok túlkapásai ellen. Többféle követeléseik vannak a sztrájkoló munkásoknak a bé­rekre vonatkozólag, az első kö­vetelésük a sztrájkból kifolyó­lag elbocsátott 51 munkástár­suk azonnali visszavétele. F. Leroy Hill, mint a társulat el­nöke azok közzé az “öntudatos” kapitalisták közé tartozik, akik­nek az osztálytudatuk szerint, a sztrájk ellen nem a béremelés az orvosság, hanem a sztrájktö­rés. El is követett ennek végre­hajtására mindent és igyeke­zett megnyerni protektálásra a helyi megyei sheriffet. Összeverbuváltak vagy 500 sztrájktörőt és már csak az volt a nagy kérdés, hogy ho­gyan vihetik be a gyárba, mert a gyárkapu előtt ezres töme­gekben picketeltek a munká­sok. Erre aztán cselhez folya­modtak a gyáros urak és a sztrájktörők közül néhányat a főkapu elé rendeltek, akik az­tán verekedni kezdtek a picke- telőkkel és a nagy zűrzavar közben a sztrájktörők a hátsó kapun bemasiroztak a gyárba. Azt gondolták, hogy ezzel a kérdés megvan oldva, mert azonnal a kormányzóhoz folya­modtak és védelmet kértek a sztrájktörők részére. Edison kormányzó azonban bizonyára a Labor Board utasítására, azt válaszolta, hogy a kérdés meg­oldásához első lépésnek a leg­jobbnak látja az 51 elbocsátott munkás azonnali visszavételét. A vállalat elnöke természe­tesen mint öntudatos kapitalis­ta ezt ismét megtagadta és a harc tovább tart a bendixi re­pülőgépgyár előtt. Most már csak továbbra is az a fő, hogy a munkások is képzett osztály- tudattal kitartsanak és megta­nítsák kizsákmányoló uraikat, hogy a munkásosztály össze­tartó szervezett ereje hatalma­sabb a tőkés osztály profitgyüj- tő hatalmánál. A legérdekesebb ebben a harcban, hogy ez a gyáros^ is több mint 5 millió dollár kor­mányrendelésen dolgoztat, te­hát bizonyára bőven megvan neki a rendszabályozott 8 szá­zalékos profit és hogy a mun­kások követelése méltányos, el­lenkező esetben nem bírnák a Labor Board szimpátiáját a sztrájkoló munkások. Tehát itt világos, hogy a fifth kolumnis- ta hazaárulók a gyártulajdonos urak, akik fütyölnek a veszé­lyes helyzetre, a szent profit­hoz törvényes jogaikon keresz­tül ragaszkodnak. A munkás- osztálynak követni kell a pél­dát és bármennyire is fontos, hogy a szervezkedést letipró hitleri fascizmus kipusztitására minden erőt megadjunk, első­sorban osztályérdekünk az ipari szervezet kiépítése, melyen ke­resztül a fascista és minden el­nyomó rendszer okozóját, a ma­gántulajdon k i z s ákmányoló rendszerét megszüntetni tud­juk. Ennek elérésére gyakorla­tozás a bendixi sztrájk még ak­kor is, ha egyenlőre szakszer­vezeti falak közé van beszo­rítva. (f.) Pennsylvania állam Indiana megyéjében kétezer négyszáz bányamunkás lépett sztrájkba, mert nem sikerült a Rochester and Pittsburgh Coal Companyt meggyőzniük arról, hogy a ter­vezett szénrakodó gépek beállí­tásával több mint ezer bányász veszíti el a munkáját. A sztrájk kiterjedt a Lucer­ne, Kent, McIntyre és Coal Run telepekre és annál figyelemre méltóbb, hogy a munkásokat annyira össze forrasztotta, hogy egyetlen sztrájktörő sem akadt. A bánya társulatot a munká­sok ilyen határozott fellépése nem állította el tervétől, mert tovább folyik a gépek felszere­lése. A 18-ik században a francia szövő munkások nemcsak mun­kabeszüntetéssel, de a gépek összetörésével tiltakoztak azok­nak az iparban való elhelyezé­se ellen. A szövőgépek bent ma­radtak az iparban, sőt azóta a legtökéletesebbé fejlődtek, mint ahogy a mai profit rendszer a bánya ipart is felszereli a gé­pekkel. Ezzel szemben a munkások egyetlen eszköze csak az lehet, hogy a gépek melletti szüksé­gelt munkaórákat az összes, az iparban dolgozók között ará­nyosan osszák fel, hogy min­denki a pay roll-on legyen olyan keresettel, amely az életstan- |dardot fenntartja, emeli, növeli. : Csak ez lehet a dolgozók célki- I tűzése az egyre szélesebbé váló ' géptermeléssel szemben. // Lázitó" kijelentések (Vi) Ezt most nem a radiká­lis munkások teszik, hanem Mr. Knudsen, a világ negjöve­delmezőbb iparitársulat volt fe­je és részvényese, aki most cse­kély egy dollár évi fizetés mel­lett szolgálja a kormányt a vé­delmi gyártás fejeként. Mr. Knudsen a bankárok és iparfejedelmek banketjein és gyűlésein beszél legtöbbett, de úgy, hogy a munkások értsenek belőle. Legújabban több mun­kát követel,— nem a bankárok­tól, akiknek beszélt, — hanem a munkásoktól, akikről beszélt. Azt mondja, hdgy “a gyárak­ban dűl el a harc.” Ami igaz. Talán azért fizettek le a Gene­ral Motorsnál közel hatvanezer munkást, Fordnál húszezret. Az union megállapítása szerint a télen közel 200,000 embert fognak lefizetni csak Michigan államban egyedül az autó ipar­ból. Ehhez jön több kisebb na­gyobb gyár, amelyek az auto­mobil ipar részére termeltek, de nem tartoznak szorosan az automobil iparhoz, fogják mun­kásaikat elbocsátani, vagy egy párnapi munkán tartani heten­ként, mint a Detroit Steel, Mc Cluth Steel és sok már kisebb acél gyár és ahol alkatrészeket csináltak az automobilok ré­szére. De azért Mr. Knudsen, alá az egekig magasztalta a náci rend­szert még 1938-ban is, több munkát követel azoktól, akik még dolgoznak. És gúnyos kéz- legyintéssel utasította el az uniohnak azon ajánlatát, hogy az automobil iparban levő ha­talmas gépeket, képzett munká­sokat és működő ipartelepeket szervezzék át a hadi cikkek gyártására. Ezt az ajánlatot több mint egy éve tette az union, készülve a bekövetkezett atomobil gyártás csökkentésé­re, de ugyan akkor még a régi négy millió autó gyártása mel­lett is naponta 500 repülőgép gyártása lett volna folyamat­ban és minden munkás a mun­kán maradhatott volna, ha Mr. Knudsenék elrendelik, hogy a már meglévő gépeket, ipartele­peket és képzett munkásokat fokozatosan átalakíthatják ha­di termelésre. Ez a lángeszű Mr. Knudsen, aki szeretne minden munkás­szervezetet felégetni és megle­het, hogy csak is azért nem fo­gadták el az union ajánlatát az 500 repülőgép napi kitermelé­sére, mert nem akartak az unionnak annyi elismerést adni, hogy az ért annyit, vagy még többett a termeléshez, mint az ilyen felfújt Knudsenok vagy Sloanok. Na meg semmi esetre sem mulasztanák el az alkalmat hogy a kormánnyal ne épitet- nének uj és modern gyárakat, uj és legmodernebb gépekkel, melyet ők évi egy dollár fize­tésük mellett használhatnak és a háború befejezése után potom áron megvehetnek. Mr. Knudsen, aki a munká­soktól több munkát követel de a kormánytól több profitot, a Chicagóban a bankárok konfe­renciáján azt jelentette ki, hogy ő a great Mr. Knudsen, ar­ra a rém nagy áldozatra is haj­landó, hogy ingbe járjon, ha azzal segítheti a hadi ipart és a nemzeti védelmet. Csak arra nem hajlandó és a többi bankár urak és ipar részvényesek sem, hogy 8 százalékos haszonért dolgoztassanak, ők a 12 száza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom