Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-10-25 / 1186. szám
1941 október 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az "adó" magyarázata Az adó az emberiségnek a történetében igen nagy szerepet játszott és játszik ma is, az adó, történelmet, forradalmakat hozott 4létre, az adó az emberiségnek egy kisérő fonala, amelyet, ha nagyon húznak, elszakad. Az erősebb népek, vagy törzsek, leigázták a gyengébbeket és az adó volt az a lánc, ami az erősebbhez kapcsolta a gyengébb népeket. A mai uralkodó osztálynak és rendszernek a fentma- radása az adók százalék arányától függ. Ma az állam kezdi a főszerepet játszani a társadalmi életben, mint példa rá Orosz, Német és Olaszországok, ahol úgyszólván ki kellett rabolni adó formájában az adózhatókat, hogy a világ legnagyobb, legfélelmetesebb hadseregeit felépíthessék, úgy, hogy a kapitalista érdekek másodrendű kérdéssé váltak, ~ aminek a következtében Anglia és az Egyesült Államok is ugyanazt kénytelenek utánozni. (Franciaország, aki a budget egyensúlyban tartásával bajlódott, ki is esett a hadakozó felek közü.) Az Egyesült Államok a világ legfejlettebb és leggazdagabb országa, már csak egy lépésre van attól, hogy a nemzetvédelem érdekében 100 százalékos jövedelem elkobzást hajtson végre. Erről beszél Secretary Morgenthau pénzügyi javaslata folytán, pedig ez az ország nincs még háborúban és mi lessz háború esetén? Holott már most a nemzetvédelem érdekében a $750-os sovány keresetű napszámos emberek is adó alanyokká váltak. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy erről a tárgyról beszéljünk és ismertessük a “Bérmunkás” olvasóival. “Adók, a közületek terheinek* fedezésére szolgáló kényszer- szolgáltatmányok. A pénzügyi tudomány az adókat különféleképpen határozza meg. “Az adó az állam hozzátartozóinak rendesen pénzbeli tartozása a közszükségletek költségeinek általános fedezésére.” (Földes) “Az adó az ország földjének és munkájának hozadékából a kormány rendelkezésére áló rész.” (Ricardó) “Az adó egyének, vagy testületek kényszer járuléka a közhatalmak rendelkezésére.” (Bastable) “Az adó a javak azon része, amelyeket minden polgár megfizet azért, hogy jószágai többi részére nézve biztonsága és nyugalma legyen.” (Montesquieu) “Az adó csere ügylet.” (Proudhon) A szocialista fölfogáshoz legközelebb áll Wagner meghatározása: “Az adók az egyes gazdaságok kényszerjárulékai az általános állami, illetőleg nyilvános kiadások fedezésére és a nemzeti jövedelem módosított megoszlásának előidézéséire.” Ez utóbbi meghatározásban bennefoglaltatik már a céladóelmélet egy eleme is. TÖRTÉNET Az adók az államháztartásnak ma legjelentősebb bevételi forrásai. Nem mindég volt ez azonban igy és példápl a római hőskorban az állami szükségleteket korona javakból teljesitik. Az V. században már igen kevés az állami jószág és az állami jövedelmeket az állami bányákból szerzik meg.- Jelentőséggel a közvetett adók bírnak. Ekkor kerülnek súlyhoz a kikötők használatáért fizetett illetékek, a vásári forgalom utáni adók. A peloponnesusi háborúk után az adószedést a kapuban eszközük, ez az adóknak fogyasztási adó jelleget ad. Adó alá esett az ingatlanok forgalma, adót fizetnek az idegenek, valamint bizonyos foglalkozások. A perek után is illetéket kell fizetni. Rómában az állam jövedelme a közföld, a sóbányák, vámok', bírságok és a hadizsákmány. Rendkívüli szükségletek fedezésére szolgál a tributum, amelyet később a vagyon nagysága (o.) szerint vetnek ki. A hadiszolgálat megváltása is pénzzel történik. A meghódított tartományokban tizedet szednek. A köztársaság behozza az örökösödési adót. Augustus (római császár) a forgalmi adót. Iparadók is kezdenek szerepelni. A hűbériség jó egynéhány alapintézménye a római császárság pénzügyi politikájában keresendő. A földadók biztosítására lekötötték a földmivelőket, itt a jobbágyság alapja, a testületek szavatossága a kivetett iparadókért magyarázza céhek alakulását. A középkorban alapvető szerepet játszik a nemesfém, a regálék, később az adók.- Ezek eleinte rendkívüliek, később rendessé válnak. Leginkább a városokban fej lödnek, ki. Döntő jelentőségű reájuk az állandó hadsereg fölállítása, mert állandó hadsereg, állandó adót jelent. A nemesség visszavonul a katonáskodástól, az állam magángazdasági jövedelmei nem elegendők és igy adófenségi jogát igénybevéve, kiveti az adókat, amelyre a nemességtől oly módon kap fölhatalmazást, hogy annak adómentességet ad és az adó behajtását a nemesség szavazatától teszi függővé. Az adó igy a nem-nemes osztályt terhelvén, egyoldalúvá és elviselhetetlenné válik. Kifejező megnyilvánulása a rendi uralomnak és a társadalmi forradalmaknak hosszú sora játszódik le addig, amig sikerült elismertetni, de ekkor sem a gyakorlatba átültetni a közteherviselés elvét. Mert ahogy régen a születés, ma a társadalmi osztály mentesít az adózás alól, illetve ma is olymódon oszlanak meg az adók, hogy azok legnagyobb Vészt a nincstelenek vál- lain nyugodnak. Magyarországon az első állami jövedelem a hódított terület terménye és a hadizsákmány. Ehhez csatolja Szent István az eladási (forgalmi) adót. I. Béla behozza a vámpénzt. Kálmán király az ebenes adót. Károly Róbert a pápai tized (a papság által a pápának juttatott ajándék) egyharmadát veti ki adónak és megteremti a portaadót. Nagy Lajos behozza a kilencedet, Zsigmond király a határvámot. Ezen időtől kezdve mindinkább találkozunk a rendkívüli adókkal (subsidium), amelyet a rendek mindenféle kedvezésért megszavaztak, de a jobbágyok fizettek. Magyar neve rovás. A városokban neve taksa. A török háborúk alatt 1557-ben behozzák mint adót a közmunkákat, később I. Lipót mindenkire (a nemesekre is) kiterjedő uj egyenesadót vet ki, azonkvül hús- és szeszfogyasztási adókat hoz be. Ez a rendszer 1679-ben megszűnik. Az 1712-15-iki országgyűlés behozza az állandó hadiadót, amely 1722-ben 2 millió 138 ezer forint. Az adót portánként vetik ki és alapja nemcsak a földbirtok, hanem mindaz, ami a jobbágy keresőképességére befolyással volt. A vallomás 95 rovatra beosztott ivén történt. Ennek alapján állapították meg a dikák, vagyis adóegységek számát. 1715-ben kezdődik először a harc a nemesség adómentességének megszorítására, de csak másfél század múlva vezet sikerre. Először ellenkező az eredmény, az 1741-iki országyülés kimondja, hogy a nemesség adómentességét még csak vitatni sem szabad. A jobbágyság a kegyetlen adórendszer ellen, amelyet a földesúri terhek még csak növeltek, már 1697-ben föllázadt, 1703-ban pedig Rákóczi Ferenc vezetése alá állott, akiknek tábora az “adózó nyomorult nép”- ből állott. A szatmári béke után még mértéknélkülibb adóztatás veszi kezdetét, teljes rendi jelleggel, amelyet csak az 1848- iki forradalom szüntet meg elvben, az abszolutizmus adónemei (föld, ház, vagyon, jövedelem, keresti, stb. adók) voltak érvényben a világháború befejezéséig, amitől fogva is újabb, főleg közvetett adónemekkel egészittettek ki. Az adó fejlődésére legjellemzőbb, ha a különböző korok lehetőleg magyarra fordított műszavait vesszük alapul. Először: ajándék, később: a kormány alázatos segitségkérése, a harmadik korszakban: segély, a negyedikben: az egyén áldozata az állam érdekében, az ötödikben: kötelesség, a hatodikban: kényszer. (Folytatjuk) Az AFL és a CIO harca Michigan és a közeli államokban, mint Ohio, Indiana a CIO nagy többségben van az iparokban leginkább az automobil iparral kapcsolatos üzemekben, igy szinte kikerülhetetlen- nek látszott az ilyen benső harcok, mint most Hillsdale, Mich., Toledo, Ohio és sok kisebb nagyobb faluban történik “Jurisdictional” harcok. A hadi megrendelésekkel bíró Spicer Co. melynek a főtelepe Toledoban a CIO-ban van megszervezve, lezárt mivel a Hillsdale, Mich.-ben levő telepen a munkából elküldték 22 CIO-hoz tartozó munkást, az AFL követelésére, akiknek ottan szerződésük van a gyárral. Először csak bojkottálták a Hillsdale-i alkatrészeket, nem akartak azzal dolgozni, mely később a gyár lezárására vezetett. A clevelandi White Motor Co. is a Spicer társulattól kapja a transmissiókat, igy a bojkott, valamint a CIO támogatását onnan is várják. A múlt héten Navi, Mich.- ban zárult le egy hasonló sztrájk, ahol az AFL ment ki sztrájkra a CIO ellen, a Növi gyár Ford részére dolgozott és a nagytöbbség átcsatlakozott a CIO-hoz, de még régebben az AFL-el kötött a gyár szerződést, melyet most már megváltoztattak, az újabb egyezség .szerint, mind átcsatlakoznak a CIO-hoz és igy a sztrájk befejeződött. Detroitban, a Sears and Roebuck raktárak munkásai vannak kint sztrájkon, akik szintén nem annyira a munkáltatók ellen, hanem a CIO ellen harcolnak, akiknek több tagja van a driverok között, valamint az üzletekben a nagy többség a CIO-hoz tartozik. Legérdekesebb harc a tagsági dijakért az AFL és CIO között a Currier Lumber Co.-val kapcsolatosan játszódik le. A Currier egy nagyobb contractot kapott az államtól egy defense munkához szükséges lakás csoport megépítéséhez.. Ezt azért kapták meg, mert a szabályok, szerint legkevesebb árért Ígértek anyagszállítást, melyben benne van az anyag megmunkálása is. A házak előre kiszabott anyagból készülnek. Mikor az AFL ezt megtudta, azonnal fel irt az “Office of Production Management”-hez és sztrájkkal fenyegetett, ha nem vonják vissza a contractot. Ezek megijedtek az AFL-től vagy rokonszenveztek vele és a megrendelést felfüggesztették, dacára, hogy nagyon is nagy szükség van ezekre a házakra, mert egészen uj ipartelepek körül kellene ezeket felépíteni, hogy a lakásínséget ottan enyhítsék. Ez mind csak azért történt, mivel a Currier Lumber Co. munkásai a CIO-hoz tartoznak és az AFL szeretné őket átszervezni. Ez olyan nagy port vert fel, hogy mostan Washingtonban veszekednek rajta és még a hatalmas John L. Lewis is felemelte a szavát, de ugyan akkor az AFL nagy kutyák is közbe csaholnak és általános sztrájkkal fenyegetik az építési ipart, ha ezt az építkezést a Currier munkásai végzik, akiknek igen nagy töbsége & CIO-hoz tartozik már több mint egy éve. Egy néhány hete megírtuk, hogy milyen puskaporos a levegő a szervezetek irodájában és minden politikus, köztük Mr. Roosevelt is könyörög, hogy a békét teremtsék meg, vagy legalább is a fegyverszünetet mig a háborús termeléssel van elfoglalva az ország. De ugyan akkor az unió vezérek is tudják, hogy a háborús megrendelések megszűnésével, a munkaviszonyok is nagyban megszűnnek és kevesebb alkalom lesz a sztrájk fegyverét használni még ilyen testvér harcok esetén is. t Vi.
