Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-10-18 / 1185. szám

1941. október 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI ECKHARDT A FELSZABADÍTÓ Szépen, titokban az elmúlt hét kedd estjére meghívták Cleveland magyarságának “elő­kelő pozícióba levő és vezető embereit.’’ Az előkelőséget az egy-két politikuson kívül a Sza­badság alkalmazottai, a pro- hungaria két és fél tucat höl­gye, három református pap képviselte, mig Cleveland 200 magyar egyletének a vezetői közül vagy 30-an jelentek meg. Hogy úgy mondjam a magyar­ságnak a “nemzet” része jelent meg, mig a “népet” elfelejtet­ték meghívni. Mert Eckhardt ur az előadásában, amely a po­litikai semmitmondás iskola­példája volt, mindig csak a ma­gyar nemzetről, soha a magyar népről nem beszélt. Csak a fel-: tett kérdések voltak azok ame­lyek kiszorították belőle a lé­nyeget. De Horthyról feltett kérdéseket nem olvasták fel, aminek az oka az volt, amit Eckhardt a sajtó értekezleten leszögezett, hogy ő ellene van ugyan a mai kormánynak, de nincs ellene Horthynak. Kijelentette a kérdéseknél hogy ő királypárti, mert “az el­nökválasztások korumpálják a lakosságot” (nesze neked USA) és csak “a királyság alatt lehet egy erős, fegyelmezett hadsere­get megteremteni.” Az oroszok elleni háborút az­ért ellenzi “mert az erős ma­gyar hadseregre a háború után lett volna.szükség”, hogy miért azt megindokolta, akkor ami­kor az egyik “előkelő” attól félt, hogy a nácizmus után for­radalom jöhet, amely ellen kel­lett volna a hadsereg, de meg­nyugtatta a kérdzőket, hogy neki erre is van orvossága és az a következő: a háború után le kell szerelni a hadsereget, csak a hivatásos katonákat értsd a tiszteket kell bent tar­tani, akik 1000 repülőgéppel és 300 tankkal levernék az eset­leges magyar forradalmat. Számtalanszor kihangsúlyoz­ta azt, hogy mindenért az a csú­nya Hitler felelős, aki belekény- szeritette a magyar nemzetet és a kormányát abba, hogy a ten­gelyhez lecsatlakozzon, amely előtt a magyar nemzet függet­len és szabad volt. Hát itt van a kutya eltemet­ve, Eckhardt ur a második vi­lágháború “nemzetének” az uralmát akarja megmenteni, Horthyval ha lehet, vagy Horthy nélkül ha muszáj, ebbe a “nemzet”-be ezer éve a ma­gyar gentry, az arisztokrácia, ‘a főpapok tartoztak, amelynek a sallangjai voltak az Eckhardt féle “kisgazdák” és Payer-Mia- kits-Vancák ’féle szoc. demek és a gazdag zsidó kapitalisták, az isten áldotta nép azonban nem számított, már pedig Magyar- országot többségben a nincste­lenek, a földnélküli parasztok és munkások teszik ki. Kijelentette azt is, hogy nem kér és nem fogad el pénzt, mert mindent ő és egy pár “úri bará­tom” fedez. Ezért érthető, hogy mi a végsőkig harcolni fogunk az ellen, hogy a Horthy rend­szert otthon és a különböző kö­vetségeken kiszolgáló úri bará­tok felhasználják az amerikai magyarságot arra, hogy azt a gyalázatos politikai uralmat megmentsék, amely 22 éve nyo­morítja meg a magyar népet, velük szemben a legnagyobb szimpátiával nézzük a Károlyi- Vámbéry-Fényes mozgalmát, amely ismerve a magyar osz­tálytagozódást, Eckhardtékkal szemben a magyar népre tá­maszkodva, a magyar népnek legalább a politikai szabadságát és gazdasági felszabadulás le­hetőségét hirdeti. Az első nyil­vános fellépése ennek a csopor­tosulásnak, október 19-én a La­bor Temple-ben lesz fél három órai kezdettel, ott a new yorki olvasóink is meg győződhetnek arról, hogy ők nem iszonyodnak úgy egy eljövendő magyar for­radalomtól mint Eckhardték, hanem nyíltan és becsületesen hirdetik azt, hogy a magyar népnek el kell kergesse az egész mai magyar uralmi rendszert Horthyjával és Eckhardtjával együtt. SAJÁT ORVOSSÁGA Nagyon kellemetlen az, ami­kor valakivel a saját keserű or­vosságát nyeletik le, ilyen kis operációktól háborodik fel most a vérgőztől megháborodott Hit­ler. Egy év előtt a náci repülők százai szálltak át nap nap után a csatornán és a bombákat ton­na számra zúdították Anglia városaira, egyiket-másikat eltö- tőlték a földszinéről, pedig ott nem csak gyárak voltak, hanem százezer főnyi polgári lakosság is. Amikor mostanában az angol repülők adják le,a vizit kártyá­ikat a náci városokba, most ez ami csak utánzata a fenti akci­óknak, Hitler szerint barbár el­járás, ami ellenkezik minden népjoggal. Európa népei lázadoznak az elnyomatás ellen, amelynek az a hitleri orvossága, hogy a la­kosság közül túszokat szednek és minden megölt náciért 10 ártatlan túszt ölnek meg a náci bestiák, most az történt, hogy a lázadó szerbek elfogtak pár száz német katonát, köztük tiszteket is és tudatták a náci banditákkal, hogy ha a terrort folytatják, akkor arra a náci recept szerint azzal válaszolnak, hogy kivégzik a kezeik között levő nácikat. Igaz, hogy ez barbarizmus, hogy ez ezideig nem volt a nem­zetközi jog által megengedve de éppen Hitlerék azok, akik fü­tyülnek minden jogra, huma­nitásra, éppen ők azok, akik ki- kényszeritették azt, hogy ilyen eszközöket használjanak velük szemben, amilyent ők vezettek be. Igen a botnak két vége van és lassan már eljön az idő, ami­kor a bot a náci koponyákon ko­pog és mennél keményebben fog kopogni, annál gyorsabban szabadul meg az emberiség at­tól a borzalmas nyavalyától, amelyet nácizmusnak hívnak. NEM EMELEK KALAPOT A magyar sajtónak nagy / ' gyásza volt az elmúlt héten. Meghalt Neményi Miklós és azt siratták el nagy krokodil köny- nyekkel. Mi azt tartjuk, hogy a halottakról vagy jót, vagy semmit, miután a legnagyobb jó akarattal sem írhattunk vol­na jót Mr. Neményiről, hát azt rábíztuk a kollegáira, kik azu­tán nem fukarkodtak a dicsérő jelzőkben. , A hallgatásunk azért szakít­juk meg, mert egy szocialista hetilap ezt az izig-vérig reak­ciós embert éppen úgy felma­gasztalta mint a polgári kolle­gái, amely himnuszt azzal zár­ta, hogy Neményi előtt még az ellenfelei is le kell, hogy ve­gyék a kalapot. Hát azt már nem kedves elvtárs, mert Mr. Neményi nem egy közönséges reakciós ellenfél volt, ő ennél sokkal több volt, amint azt a szenátusi vizsgáló bizottság hi­vatalosan megállapította. Hiva­tásos ipari kém volt, az acél­trösztnek volt a fizetett besú­gója, aki ezt a munkáját a youngstowni magyar munkások között végezte, amely előtt tisz­tességes ember nem emel ka­lapot. Azonkívül a bíróság állapí­totta meg róla azt, hogy a re­akció — ami ez esetben a Re­publikánus párt volt — érdeké­ben még szavazat hamisítástól sem riadt vissza. Ugyancsak te­kintélyes összegbe került a Ver- hovay Egyletnek is az az idő amelyet Mr. Neményi az igaz­gatóságba töltött el, amiért az összes tisztviselőkkel és • az egész igazgatósággal együtt menesztették, annak idején a Verhovayak által összehívott rendkívüli konvención. Csak ezeket a csekélységeket említjük meg, amelyek azonban untig elegek ahhoz, hogy a ka­lapunkat ne emelgessük Mr. Neményi emléke előtt. JÓL MEGÉRDEMELT POFON Horthynak az egyik propa­ganda szervéről, a Hungarian Reference Libraryról már ismé­telten megírtuk, hogy nagyon ravaszul hol Kossuthal, hol va­lami Demokratikus cécóval igyekszik Horthyékat úgy beál­lítani, mint holmi demokrati­kus, alkotmányos kormányza­tot. Most alkotmány ünnepet, rendeztek, amelyen az amerkai és a magyar alkotmány azonos­ságát akarták bemutatni. A re­akciós papi szónokok mellé, hogy annál- jobban sikerüljön a Horthy magasztalás, egy jó hangzású demokrata névről is gondoskodtak amikor New York város tanács-elnökét Neboldot hívták meg diszszónoknak, aki a meghívást el is fogadta mind addig, amig fel nem világosítot­ták arról, hogy milyen társaság és cél húzódik meg a kulturális név alatt. Akkor vizsgálatot rendelt el, amelynek az eredmé­nyéről egy levélben értesítette a Library igazgatóságát, amely­ben kertelés nélkül megállapít­ja, hogy a Hungarian Referen­ce Library a magyar kormány intézménye és, hogy a magyar kormányzat halálos ellensége a demokráciának és az emberi haladásnak, ezért visszautasít­ja a meghívást és nem hajlandó azon részt venni. Ez a pofon nagyon egészsé­ges és itt volna már az ideje annak, hogy ezt a náci propa­ganda fészket az amerikai kor­mány kitakarítaná. Csodálatos, hogy a Dies Committee, amely olyan aktiv amikor a munkások felé kell vizsgálatot elrendelni, most, amikor egy reakciós, náci kormányzat itteni ügynökségé­ről van szó, mélységesen hall­gat. Talán ez nem Amerika el­lenes propaganda Mr. Dies? Kérdezze csak meg Mr. • Nebol­dot az majd felvilágosítja a vizsgálat eredményéről. MI A DENUNC'IÁLÁS? Ezt a kérdést vette fel a “Munkás” Kudlikja és mindjárt meg is adja rá a feleletet, hogy miután ő nincs összeköttetésbe a hatóságokkal, igy ő, illetve a lapja nem is 'lehet denunciáns. Hát azt, hogy összeköttetés­be van e Kudlik az amerikai hatóságokkal, hogy fizetett spicli e azt nem tudjuk, de nem is állítottuk, már csak azért sem, mert az ilyesmit csak nagyritkán lehet megállapítani, annyira titkolják a hatóságok a besúgók neveit, de az nem is fontos, mert a lényeg nem az, hogy ki miként végzi a denun- ciálást, hogy pénzért rendsze­resen, hivatás szerűen teszi-e meg a jelentéseit, vagy pedig mint amatőr, csak közvetve végzi a denunciálás, piszkos munkáját. Egy bizonyos, hogy Kudlik a lapjában ismételten, hazug rosszakaratból, minden aktualitás nélkül ismételten azt irta az IWW-ről, hogy szabotá­lok, tolvajok, bombavetők stb.. Ha valaki ilyesmiket ir le egy munkásszervezetről, pláne mi­kor az aljas, tudatos hazugság, tudva azt, hogy azért az ható­sági üldözésnek van kitéve, bi­zony az nem más, mint piszkos denunciálás, amelyet nem eny­hít az, hogy azért Kudlik nem kap fizetést, még az sem, ha azt butaságból, tudatlanságból csinálja is. De az viszont, hogy a Bér­munkás osztályharcos forradal­mi állásfoglalásáról a nácizmus elleni küzdelemben az imperia­lista háború támogatásának mondja valaki, az már nem bu­taság, mert én elismerem Kud­lik idült butaságát, de ilyen nagyfokú butaság már nem természetes— az már gazem­berség, elárulása a munkásosz­tály küzdelmének, a munkásság nemzetközi szolidaritásának, ez a szocialista köpönyegbe való szolgálat Hitlernek. Persze, hogy szívesen dicsek­szik vele a hernyó, hogy neki az őse pillangó. BÍRÓ JENŐ NEM NÁCI Lapunk egyik múlt számában az amerikai hivatalos náci ve­zérekről írva egyik chigagói tudósítónk azok között fölemlí­tett több magyar nevet is. Ezek között volt Biró Jenő neve is aki értesülve e vádról kijelenti, hogy “Én nem vagyok, sohasem is voltam náci.” A Bérmunkás szívesen adja le Biró Jenő kijelentését, mert hiszen ma a náci jelzés a gon­dolkodó emberiség előtt a leg- meggyalázóbb megjelölés. Kér­jük ugyanakkor itt is munka­társainkat, hogy ezzel a mélyen sújtó kifejezéssel nagyobb kö­rültekintéssel bánjanak. • Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom