Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-29 / 1156. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 március 29. Válasz a gyakorlatról való elmélkedésre AZ OROSZ FORRADALOM (BEFEJEZÉS.) (B-y) Az orosz kérdést nem akartam bolygatni, részben azért, mert már arról hosszabban irtunk néhány hónappal ezelőtt, részben pedig azért, mert a vita úgyis tulhosszura nyúlt. Azonban őszinte biztatást kaptam és amennyiben az oroszforradalom valóban gyakorlati példa, érdemes azt ismertetni és elemezni. Ami K-y álláspontját és elemzését illeti e kérdésre vonatkozólag a számtalan ellentmondásainak a legjobb példája. A II. cikkében idézi Lenint, mely szerint világos az, hogy Lenin milyen fontosnak tartotta az orosz gazdasági rendszert kommunista alapon kifejleszteni és mennyire becsületesen beismerte nyilvánosan, hogy az elmaradt orosz ipar és a kommunisták fogyatékos tudása az ipar (azaz a gazdaság) fejlesztésében hátrálásra kényszeri- tette a szovjet kormányt és K-y egészen helyesen azt mondja, hogy ime, itt van egy tekintély. Azonbáp ennek dacára más helyen és alkalommal ezt mondja: “Leninre viszont nem hivatkozhatunk, mert élete munkája a politikai hatalomra való törekvésben és annak megszerzése után, a további fejlesztésében őrlődött fel.” Aki őszintén keresi az igazságot, az olvassa el újra amit K-y idézett Lenintől és száz más írását, amelyekben az iparoknak, a gazdaságnak, a gazdasági szerveknek és szervezeteknek és a munkások ipari demokráciájának a szükségessé- gzt hangsulyazta. Csak mellékesen olvassa el a “politikusok”- nak, a bürokratáknak és a kapaszkodóknak a kíméletlen kritikáját is. Azután olvassa újra el K-y-nak a fönt idézett megállapítását. De K-y közvetlenül igy foly- tatja ezt az idézetet: “Félreértés elkerülése végett, itt leszögezem, hogy Lenin jóhiszeműségében senki sem kételkedett és feltehető, hogy az adott viszonyok között ő és társai nem is cselekedhettek másként, mint az átmeneti diktatúrát megerősítve hatalommá fejleszteni és annak védnökségével a kommunizmus eszméjét lehetőleg megvalósítani.” Ezt már tárgyilagosabb megállapításnak lehet tartani és ha ennek a ténynek a megállapítása dacára vagy annak alapján jobb tervet ajánl K-y — az rendben van; de K-y azt ajánlja, amit Lenin elakart érni, viszont beismeri, hogy az adott viszonyok között Lenin és társai mást nem tehettek. így hát efölött nincs vita. Ami az orosz bolsevik forradalom sikereit és kudarcait illeti, arról bőven irtunk egy évvel ezelőtt. A kudarca azóta csak világosabban nyilvánult meg. Az én cikkem nyomán Adler munkástárs is foglalkozott e témával és a kudarcot igy irta le: “Maga a forradalom sem az orosz munkások gazdasági érdekében, sem pedig a világ munkásságának érdekében semmi pozitív eredményt nem mutat.” Valószínű, hogy tulszigoru ez a megállapítás, de nem szándé- ' kozom módosítani jelenleg. A tény az, hogy a Bérmunkás egyik írója egyetértet velem a sikereket illetőleg, amit ő igy fejezett ki: “Azonban amennyiben a kérdés felmerült, csekély tehetségemhez képest, megkísérlem — birálat szempontjából — az orosz forradalmat, illetve nézetemet itt leírni. Az első pontban, amelyben a vívmányok vannak felsorolva, többek között rámutat az iró, hogy a belső ellenség ellen, megteremtették a fegyveres államhatalmat. El kell ismernünk, hogy ez sikerült. Amint tudjuk nagy küzdelem árán le lett győzve úgy a belső, mint a külső ellenség. Második kérdésben a forradalom helyességét fejtegeti. Itt is — csak abból a szempontból nézve is — helyesnek kell tartanunk a forradalom kitörését, mert az az egy marok orosz radikális elem megmutatta az elbizakodott német kommunista (talán “szociáldemokrata”? B-y) vezéreknek, hogy komoly szervezkedéssel neveléssel, több, gyorsabb, biztosabb és jobb eredményt lehet elérni, mint mindennemű politikai maszlaggal. Ugyanis, az az egy marok radikálisan gondolkodó egyén megmutatta, hogy éppen akkor, amidőn Hitler kiverte egy nádpálcával a kommunista bohócokat a politikának parlamenti cirkuszából és felgyújtotta a politika patkányfészket, magához ragadva $ diktátori hatalmat, éppen akkor, egy marok orosz radikális, minden jogtól megfosztva, a politikai arénán kívül, megdöntötte a zsarnoki cári rendszert és kezdte felépíteni a proletár uralmat. Ide érve, meg állunk, hogy kalapot emelve, meghajoljunk az orosz bolseviki forradalom előtt. Ez volt az orosz forradalom világra szóló eseményének első fejezete.” A kifejezéseiből kiviláglik, hogy az iró nem hive a parlamenti politikának, de ez nem teszi lehetetlenné számára, hogy el ne ismerné az orosz kommunisták politikai pártjának a sikerét a’forradalom vívásában és vezetésében és a feudalizmus és a kapitalizmus megdöntésében. Valóban, kevés ember gyűlöli a bolsevikiket és a bolsevik forradalmat annyira, hogy vak- gyülöletükben ezt a sikert letagadják. Ez valóban nagy siker és az egyetlen ilyen siker idáig, szocialista szempontból. Adler munkástárs egy kicsit összekeverte a történelmi dátumokat, mert Hitler jóval későbben ragadta magához a politikai, vagyis az államhatalmat, mint az orosz forradalmárok, azonban, ami számomra fontos az, ama tény, hogy legalább egy a Bérmunkás Írógárdájából elismeri, hogy úgy Leninék, mint Hitleréit sikert értek el , és természetesen kalapot emel Leninék előtt. Azt az általánosan elismert történelmi tényt is fölismerte az iró, hogy mindakét csoport a parlamenti politikai eszközökön kívül, még más eszközöket is használtak. Ezek között azonban a gazdasági szervezet és a gazdasági akció volt a leggyöngébb. A szociáldemokraták azt állítják, hogy éppen az az oka az orosz forradalom visszaesésének, mert nem vártak továbbra türelmesen gyűjteni a sza* vázatokat, amig végre elérték volna a többséget a “Dumá”- ban. Ha ezt megvárták volna, akkor nem lett volna diktatúra, nagyobb lett volna az ipar, amit a tőkések fejlesztettek volna,— egy szó mint száz, szép és békés szociális átalakulás és szocialista győzelem következett volna. És ezt még ma is állítják a fasizmus eddig elért győ- zedmei után. A Bérmunkás olvasói —r úgy gondolom — egytől-egyig tudják, hogy ezék a szociáldemokraták szinvakok és igy nem látják, hogy az orosz forradalom visszaesése két alapvető okra vezethető vissza. Az egyik az orosz iparnak, az orosz gazdaságnak a visszamarádott- sága; a másik az európai forradalom elmaradása. Leninék mindakettőt fölismerték és megmondták nyíltan. Szeretném idézni Lenint, DeLeont, részleteket az “Egy Nagy Szervezet”-ből, Engelst és másokat e két kérdésre vonatkozólag egyetlen egy cikk keretében* de most elégedjünk meg azzal amit K-y idézett Lenintől, én idéztem DeLeontól és idézek most Engelstől, aki lá82- ben ezt irta: “.. -Oroszország az európai forradalom előőrse .... Ha az orosz forradalom riadó lesz a munkás forradalomra a nyugaton, hogy e kettő egymást kiegésziti, akkor a mai orosz köztulajdon ( a földművesek között. B-y) lehet kommunisztikus fejlődésnek a kiinduló pontja.” Lehetőnek tartotta ezt Engels, mert egy társadalom gazdaságához szükséges úgy az agrikultura, mint az ipar. Orosz országnak nem volt elég nagy és kifejlett ipara, hogy más országok nélkül megállhatott volna tisztára kommunista alapon, egy kapitalista világ kö- zepett. Talán az Egyesült Államoknak sikerülne ez. Mindenesetre jobb kilátás volna a sikerre, azután, hogy a munkásság elérte azt, amit az oroszok elértek 1917-ben. De még itten a tömegtermelés és a fejlett technika hazájában is szükség lesz egy fontos tényezőre a társadalmi, vagyis a politikai győzelem után. Ez pedig a munkásság előzetes ipari szervezettsége, az ország gazdaságának a vezetését szolgáló tudás. Ez nem egyértelmű az uniók szervezésével és a sztrájkok vezetésével. Azoknak más hivatásuk van. Azonban lehet az uniókban megcsinálni ezt a technikai kiképzést, de a tény az: hogy ezt még az IWW sem csinálja. Éhez legközelebb jutottak idáig a ko-operativák. És valóban a Szovjet Unióban a sikeresen kivívott forradalom után az ottani kooperativák voltak a legfontosabb tényezők a gazdasági szempontból. Ha az iparokban is lett volna olyan mérvű kooperativ mozgalom, mint a földmivelés terén, úgy talán nem esett volna vissza az orosz forradalom ily mértékben. • Amint az “Egy Nagy Szervezet füzet mondja: “—.a legfontosabb föladat a rengeteg termelő források és termelő eszközök üzembe tartása a termelés folytatása a termelés emberi erőinek előkészítése arra a rendszerre, melyben a termelés nem haszonra, hanem egyedül az emberi szükségletek kielégítésére fog folyni.” A “termelés emberi erőinek előkészítése” részben akkor már folyamatban van, amikor jó szakembereket képeznek. De az iparok igazgatásának és a szétosztás nehéz föladatának a gyakorlásához legközelebb juthat az amerikai munkás a már létező kooperativákbaíi, amelyek tagsága már milliókra rúg. * Az orosz kérdésnek ilyen kurta tárgyalása dacára, ugyvélem, hogy néhány tételnek a bebizonyítását értük el és ezek a következők: 1. ) Politikai pártban levő emberek (nemcsak munkások) becsületesen és önfeláldozóan harcolva jelentős sikert értek el, tehát nem igaz az a szélsőséges állítás, hógy minden politikai -zervezet rossz, csak azért, mert politikai. . 2. ) A gazdasági szervezet nélküli óriási nehézségek, ugy- lehet, hogy katasztrófa követné a munkások győzelmét. E gazdasági szervezetnek az iparok és a szétosztás igazgatását szakszerűen kell érteni és nem a sztrájkok vezetése lesz a hivatása. 3. ) A kooperativákban való részvétel nagyon hasznos iskola. És végül mindezek alapján mondhatjuk, hogy minden szűkkeblű fölfogás akármelyik har- cieszközt vagy harci szervezetet illetőleg határozottan káros — mert eleve megmérgezi a munkás agyát olyan eszközök ellen, amelyek adott esetben helyesek lehetnek. Miután én fölszabadultam az ilyen dogmatikus állásponttól, könnyebben látom meg a hibákat és az erényeket az összes szervezetekben, anélkül, hogy vakgyülöletemben minden más álláspontot száz-százalékosan kidobni valónak tartsam. Ebből kifolyólag a nagy közös célért esetről-esetre egységfrontot ajánlok és a dogmatiz- mus kiküszöbölésével lehetőnek is tartok. A legközelebbi példára, a fasizmus elleni harcra utalok. Nem áltatom magam, hogy ugymondjam “nem tetszelgek magamnak” azzal, hogy célomat, az elfogultság kiköszöbü- lését elértem, de megkíséreltem.
