Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-22 / 1155. szám
1941 március 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal zán nincs hatása rám az elismert tekintélyeknek,mint tekintélyeknek. Azonban, amit idéz- Jii fogok tőle annak az igazságát az utolsó 35 év története csak megerősitette. Az IWW megalakulása után tartott előadásában ezeket mondotta: “Amint az Elvinyilatkozat mondja és én bizonyítani fogom, nem a politikai szervezet az, amely “elveheti és megtarthatja” a földet és a tőkét mindenestől. Az a hivatás, amint az Elvinyilatkozat (az IWW-é) mondja és én bizonyítani fogom, a munkásosztály gazdasági szervezete számára van hagyva. Mindazáltal, a társadalom nem hajótörésről hajótörésre, hanem fejlődésen keresetül halad fokról-fokra. Minden társadalmi kor össze van kötve a megelőzővel. Mielőtt az újat megalapítjuk, kényszerülve vagyunk a réginek az eszközeit használni. Ezek a szülésben levő gyermek méhszallagjai. A fejlődés a kapitalizmusból a szocializmusba, elsőrangú forradalmat jelent. A szocialista köztársaság eszközei a saját anyagi szerkezetéből keletkezik és ezek olyan ellentétesek a tőkés szerkezet eszközeivel, hogy a kettőt nem lehet össze hasonlítani. A kapitalista társadalomnak szüksége van a politikai államra és igy gazdasági politikai tanokban nyilvánul; a szocialista társadalom ellenkezőleg, nem_ tud a politikai államról, az“ a múlté lesz, akár úgy, hogy elsorvad a nem használat miatt vagy le lesz operálva, — ahogy a körülmények fogják diktálni. De a szocializmus, ennek dacára, a kapitalizmusból való fejlődési folyamat és mint ilyen, az eszközeit a szocialista társadalom elérésére a kapitalista burok szabja meg kényszerü- leg. Látva, hogy a tőkés gazdaság politikai térre van áttéve, a szocialista gazdaság sem menekülhet ez alól teljesen. A szocialista gazdaság egyik része, a jobbik, a konstruktiv része a munkásosztály ipari szervezete lesz; olyan alakulat lesz, amely a jövő társadalom formáját körvonalazza. A szocialista gazdaság másik rész, elkerülhetetlenül politikai lesz, elkerülhetetlenül összeméri a kardot a tőke eszközeivel.—” Mindvégig tökéletesen marxi elmélet, amit az orosz forradalom története tökéletesen igazolt. De újra kifogytam a helyből és időből és igy az orosz forradalom sikereit és kudarcait nem tárgyalhatom, pedig ez egy igazán gyakorlati és nem csak elméleti dolog, ami a marxi elméletet még jobban igazolja. * UTÓSZÓ. Tekintetbe véve, hogy egy olyan százszázalékos IWW-istát, mint Földváry Mihályt, milyen lelkesen lebunkóz- tak egy — szerintem egészen helyes — megállapításáért, elképzelem, hogy mennyivel nagyobb bunkók vannak már fejem fölé emelve. Nem is volna jó és helyes másképpen. Ha tévesek a kifejtett vélemények azokat a saját tudása szerint mindenki törekedjen helyreigazítani érvekkel amig lehet. Mert ilyen “csata” K-y és B-y között Európában már nem folyhatna. Ott már fizikai bunkók intézkednek. EGYRŐL-MÁSRÓL ■ ■ —■ ■ i T ■ ■■ -.7 - ' ~ - — ' Elmondja: Z. J. AZ IPARI UNIONIZMUS ÉS AZ AFL Elmúlt három és fél évtizede annak, hogy az Industrial Workers of the World kibontotta az Ipari Unionizmus zászlaját és ezen idő alatt az American Federation of Labor az Ipari Unionizmus legmegrögzöttebb ellenségének bizonyult. Hiába bizonyította számtalan példa az Ipari Unionizmus szükségességét, az AFL nemcsak szemet- hunyt ezek előtt, hanem a leg- vehemensebben harcolt ezen eszme térhódítása ellen. A termelés eszközei már a huszadik század elején oly roha mos fejlődésen mentek át, hogy a szakképzettség állandóan teret veszített. A régi kisüzem, a szakműhelyek helyét hatalmas gyártelepek foglalták el és a kézi munkát a mindig tökéletesített gépek váltották fel, amelyek mellett a széleskörű szakmai képzettség szükségtelen volt és igy a hatalmas gyártelepeken foglalkoztatott munkások 90 százaléka szakképzet- len, vagy csak egy bizonyos gép kezelésére betanított munkások voltak alkalmazva. Az utóbbi három és fél évtizedben ez a fejlődés mindig hatványozottabb volt, de az AFL egészen a jelen napokig, minden eszközzel és minden módon szabadkozott ezen szükségesség elismerésétől. Még pár évvel ezelőtt is, amikor már az AFL keretein belül oly erqs óhaj fejlődött ki a tagság között az Ipari Unionizmus szükségessége iránt, hogy a szövetséget szétrobbanással fenyegette, az AFL konzervatív vagy inkább reakciósnak mondható vezetősége még akkor is elzárkózott a tények előtt és a terror eszközéhez folyamodott a tagság óhajának elnyomására. Ezen vakságnak természetesen szakadás lett a vége és néhány országos szakszervezet jelentős taglétszámmal kivált az AFL- ből és megalakították a Congress of Industrial Organiza- tiont. A CIO megalakulása óta a két szervezet között gyakori és súlyos harcok folytak le az ipartelepeken és általában a munkamezején. Bár a CIO is távol áll a tökéletes — a termelési viszonyoknak megfelelő — Ipari Szervezettől és inkább csak a munkásságnak az Ipari Unionizmus iránti óhajának a lecsapolását szolgálta, mégis olyan eredményeket ért el, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Hogy csak a számottevőbb ipartelepeket említsük, amelyeken az AFL ismételt próbálkozása hajótörést szenvedett, mint a U. S. Steel Corp.; a General Motors és más automobil telepek; az International Harvester Co. telepei; a kisebb-nagyobb acél telepek és sok más tömeg árugyártási gyártelep, amelyek a közelmúltban és a jelenben hatalmas bérharcok színhelyei voltak .és amelyeken a foglalkoztatott munkások -valamelyes szervezett formában voltak képesek fellépni a határtalan kizsákmányolással szemben. Ezen harcok az AFL által dédelgetett szakmai szervezkedés formái mellett sohasem volósul- hattak volna meg, mert ma az ipartelepeken foglalkoztatott munkások túlnyomó százaléka nem lehet tagja — nincs hely részükre a szakma szervezetekben. Amikor az AFL ily telepeken bérharcot indított, a foglalkoztatott munkások csak egy kis részének érdekét szolgálta a nagy százalék szakmanélküli munkás rovására. így természetesen a bérharcok legnagyobb része ily helyeken bukással végződött. Ezek a sorozatos bukások végre ugylátszik kinyitották a szemeit az AFL vakvezéreinek és elfogadták az ipari szervezkedési formát “oly telepen, ahol a szükség azt megkívánja.” Bár semmi kétség aziránt, hogy a vakvezérek most sem a munkásság érdekeit tartják szem- előtt, hanem a saját érdekeiket, mert csökönyösségük eredményeként rohamosan veszítik a talajt a lábuk alól. Ezen kényszer lépésre az International Harvester telepein folyamatban levő sztrájkok kényszeritették az AFL vezetőségét és nyomban ki is bocsátottak néhány chartert a nevezett telepeken az “Ipari Szervezet” megalakítására. Egyik fontos kitétele az uj szervezetnek, hogy az érdekelt telepeken foglalkoztatott szakmunkások is az uj “ipari szervezetbe” fognak tartozni és a meglévő szakszervezetek lemondanak azok tagsági illetékéről. Eddig ez volt a legnagyobb oka az AFL csökönyösségének, hogy a különböző szak- szervezetek maguknak vindikálták a fennhatóságot a szakmai munkások felett. Most azonban amint látszik “megtört a jég” de vájjon lesz-e benne köszönet ? SZÉGYENLETES MÚLT — DICSTELEN JELEN Az AFL több mint félszázados múltra tekint vissza. Már megalakulása is egy letörülhe- tetlen szégyenfoltja az amerikai munkásmozgalomnak, ameny- nyiben megalakulásával egy bérharc letörését szolgálta. Abban az időben alakult, amikor a Pullman Car Cff. már abban az időben is hatalmas telepén a munkások bérharcot vívtak, de nem a sztrájkoló munkások érdekeinek vélelmezésére, hanem megalakulásával hátba támadta a sztrájkoló munkásokat, Attól az időtől mindig ellenlábasa volt minden szervezetnek. Kezdte a Knight of Labor- rel és folytatta az American Railway Union, a Western Federation of Miners, az Industrial Workers of the World és az utóbbi években a Congress of Industrial. Organizationnal. Ahol bármely, az említett szervezetek közül bérharcot vívott az AFL ott termet, hogy hátba támadja a sztrájkoló munkásokat. A munkáltatók persze ily esetekben örömmel fogadták az AFL-t és amikor sikerült a sztrájkot annak segítségével megtörni és a harcizaj lecsillapodott, legtöbb esetben az áruló AFL-t is kiebrudalták. A jelen front változás is hasonló dicstelen körülmények között történt. Mint ismeretes az International Harvester Co. ] több telepén bérharc van folyamatban a CIO vezetése alatt. Egyes telepeken már több hét óta folyik a sztrájk, másokon pedig- készülőben van és az AFL az “ipari szervezet” felajánlásával igyekszik megtörni ezen harcokat. Az első chartert a chicagói Farm Implement telep munkásai részére bocsátották ki, amely telepen február 28-án szüntették be a munkát. Az AFL tehát most sem tagadta meg szégyenletes múltját. Bérharc letörésére alakult és ebben csúcsosodik ki öt és fél évtizedes dicstelen működése. Most amikor a fejlődés dön- getésének már nem bir ellent- állni rohadozó alapzata, most is a sztrájkoló munkások hátbatámadásával igyekszik megvetni uj irányzatának alapzatát. Ez pedig a munkásosztály árulása. A létező szervezetek között éles és elszánt verseny fólyik a munkások megnyeréséért. Ezen versenyben a megengedettnél több esetben aljas és elitélendő taktikát alkalmaznak úgy az AFL, mint a CIO. Számos esetben, ahol a CIO szervezési akciót indít, az AFL csatlósai be- surannak az irodába és viszont, ahol az AFL szervez ott a CIO igyekszik a munkáltatók kegyét megnyerni, hogy ezáltal a másik szervezetnek ártsanak. Ugyan ezt a taktikát úgy az AFL, mint a CIO gyakorolja az IWW-val szemben, azonban az IWW sohasem folyamodik a munkáltatókhoz, csakis a munkásokhoz és az IWW a felmerült esetek 99%-ban győzött. Amig az ilyen esetek minden körülmények között elítélendők bizonyos körülmények között mentséget lehet rá találni, mig sztrájk, vagy kizárás nincs folyamatban. De mihelyt a munkások tényleges harcban vannak, az ily taktika alkalmazása a harcoló munkások e|len irányul és ez árulást jelent. A munkásságnak soha a múltban nem volt nagyobb szüksége az osztályszolidaritás felismerésére, mint a jelenben. Az osztályszolidaritás hiánya okozza, hogy a munkáltató osztály bérencei feltudják hasztálni a munkások egyik csoportját a másik csoport harcának a leverésére. Bármely telepen, vagy bármely iparban folyó harc nem csak a közvetlenül érintett munkások harca, hanem valameny- nyiünké, mert “egynek a sérelme valamennyiünk sérelmét jelenti” és a munkásságnak kell megálljt kiáltani, amikor elvakult vezéreik, társaik harcának leverésére akarják felhasználni. AZOK az olvasóink, akikhez lapkezelők nem kerülnek 35 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio ■■ I attoi
